Melanie Rashford withingtoni otthonában etetőszékbe ültette izgalomtól kapálózó, cumit rágcsáló kisfiát. A csöppség le sem vette szemét a televízió képernyőjéről. Na, nem a Postás Patet vagy a Teletabikat nézte ilyen lelkesedéssel, mint a kortársai: egy labdarúgó mérkőzés kötötte le a figyelmét. Édesanyja nem bánta, így legalább tud pihenni egyet, mielőtt dolgozni indul a fogadóirodába.
Szöveg Alec Fenn Illusztráció Cristiano Siqueira
Marcus ekkor még csak hét hónapos volt, de máris beleszeretett a játékba, ami az első lépést jelentette a futballsztárság felé vezető úton. Bár sem ő, sem családja nem tudott róla, már megvolt benne az adottság, ami tizennyolc évvel később ünnepelt labdarúgóvá teszi. Persze nem egyedül jutott el idáig: vele volt a családja, a mentorai, a példaképei, a riválisai, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy a focirajongó csecsemőből a labdarúgás egyik legígéretesebb tehetsége váljon.
A Rashford család legifjabb tagja 1997. október 31-én látta meg a napvilágot, és amint lábra tudott állni, belevetette magát a sűrűjébe. Gyakran bámulta fivéreit, Dane-t és Dwaine-t a nappali ablakából, ahogy azok a ház előtt, a füvön fociznak. Ez a tenyérnyi gyep volt az első pálya, amin játszott. „Először folyton elbotlottunk benne, de elég hamar megtanulta, hogyan maradjon talpon, és tartsa meg a labdát” – mondja Dwaine.
Családtagjai szerint Marcus hétköznapi gyerek volt, aki szeretett videojátékokkal játszani vagy a barátaival lenni, de tehetségére hamar fény derült. Nem sokkal ötödik születésnapja után Dwaine elvitte őt a helyi klubhoz, a Fletcher Moss Rangershez, és kifizette a kétfontos alkalmi díjat, hogy az öccse részt vehessen az edzésen. Kíváncsi volt, mire megy, és hamar leesett az álla, amikor Marcus három védő felett átívelve a labdát, pontos gólpasszt adva egy csapattársának. „Azt mondta, FIFA-zás közben tanulta” – magyarázza Dwaine.
A Mersey-parti kitaposott edzőpálya tökéletes kiindulópont volt. A Fletcher Moss csaknem 31 éve ontja magából a tehetségeket. Wes Brown, Danny Welbeck, Ravel Morrison, Tyler Blackett és Jesse Lingard mind itt kezdték, mielőtt a Manchester United felszippantotta őket. Jelenleg tizenhat egykori játékosuk szerepel a különböző korosztályos angol válogatottak valamelyikében. Sorolhatnánk még olyan példákat is, mint Keiren Westwood, aki a Sheffieldnél folytatta pályafutását.
Két év alatt a klub megbizonyosodott róla, hogy újabb csiszolatlan gyémántot talált. „Más kategóriában játszott, mint a többi kiskölyök, aki vasárnaponként lejött focizni” – így Dave Horrocks, a Fletcher Moss utánpótlásképzésért felelős vezetője. Hamarosan már egymaga nyerte meg a meccseket, egykori edzője pedig még mindig emlékszik a pillanatra, amikor végképp világossá vált, kivel van dolguk. Marcus épp Manchesterben játszott egy hét éven aluliaknak rendezett versenyen, amikor az egyik tréner hazatelefonált Horrocksnak. „Azt mondta, Marcus egyedül viszi a műsort, és akár két labdával a pályán is győzné”.
Aznap az Everton, a Liverpool, a City, a United és egy sor más klub megfigyelője is ott volt a mérkőzésen. Marcus először a City egykori Platt Lane-i pályáján kezdett el edzeni, de a United felkereste Horrocksot, és arra kérte, győzze meg Marcust, hogy hozzájuk menjen. Maga Marcus amúgy is United-rajongó volt, és családja szerint is többre vihette volna náluk, mint a rivális csapatban „Marcusnak elég sajátos a stílusa – mondja Dwaine. – Testközelben igazán jó, és úgy gondoltuk, a United hozná ki a legtöbbet belőle.”
Hétéves korában jelentkezett az akadémia előkészítő programjára, ahol azonnal lenyűgözte az edzőket testi adottságaival. „Az egyik legfontosabb ilyenkor, hogy miként mozognak, labdával vagy anélkül – érvel Paul McGuinness, a United egykori ifjúsági edzője. – „Persze ilyenkor még semmi sem biztos, de ez sokat árul el arról, hogy mennyire lesznek erősek. Rengeteg tehetséges fiatalt láttam, akiknek semmi bajuk a technikájukkal, de tizenkét-tizenhárom évesen abbahagyják, mert a testi adottságaik nem megfelelőek. Marcus viszont remekül mozgott. Gyors volt és rugalmas.”
Rashford adottságai más sportokban is hasznosnak bizonyultak. Kiválóan krikettezett, akár dobóként, akár ütőként, de a teniszhez, a pingponghoz és a sznúkerhez is jó érzéke volt. „Marcusnak elképesztő kéz-szem koordinációja volt” – magyarázza Dwaine. A mai napig megnézi néha a nagyobb krikettmeccseket, de az igazi szerelme örökre a foci marad. Ahogy nagyobb lett, egyre többször játszott Dwaine-nel és annak csapattársaival a vasárnapi ifjúsági meccsek után. „Mindenkit lenyűgözött, mérföldekkel jobb volt, mint mi – ismeri be Dwaine. – Gondoltam, jobb, ha nagyobb fiúk között játszik, mert megerősödik, és később semmi sem lehet neki akadály.”
A United is így gondolta. Rashford tizenegy évesen bekerült a United iskoláskorúaknak indított programjába, ahol 12-16-évesekkel együtt edzett vegyes csoportokban. A diákok a Vörös Ördögök egyik partnerakadémiájára, a sale-i Ahton-on-Merseybe jártak. Hosszas megfontolás után a család beleegyezett, hogy Marcus az egyik helyi befogadónál, Mariánál lakjon, aki korábban Gerard Piquét is vendégül látta. „Nehéz volt meghozni a döntést – mondja Dwaine. – Többször is találkoztunk Mariával, és úgy éreztük, Marcus is boldog lesz. Egy másik diákkal együtt lakott (Tom Lawrence-szel, aki a Derby Countyban játszik – a szerk.), úgyhogy tudtuk, hogy nem marad egyedül.”
Rashford új lakhelye nem is volt messze otthonától, és mindennap különbusszal járt iskolába. Minden hétköznap délután edzésre járt, heti egy napot pedig teljesen a futballnak szentelt. Az idősebb játékosok között még gyorsabban fejlődött, éppen ahogy bátyja barátai körében. Az akadémia udvarán ugyanolyan, kerítéssel körülvett kispályán játszottak, mint bármelyik másik iskolában: a United így szeretné elérni, hogy a suliudvarokhoz hasonlóan a kisebb diákok itt is össze tudják mérni tudásukat a nagyobbakéval.
„RASHFORD TIZENKÉT ÉVESEN A TIZENHAT ÉVES POGBA ELLEN JÁTSZOTT KISPÁLYÁN. SOKAT TANULT TŐLE, MÉLTÓ ELLENFELE VOLT”
Rashford Jesse Lingarddal, a másik Fletcher Moss-növendékkel ünnepli a 2017-es Európa-liga-győzelmet
„Hetes-nyolcas csapatokban fociztak, így fejlesztették a reakciókészségüket és a technikájukat – mondja McGuinness. – Marcus tizenkét évesen olyanok ellen focizott, mint Paul Pogba, Lingard vagy Ravel Morrison, akik négy esztendővel idősebbek voltak. Sokat tanult tőlük, és legalább méltó ellenfelekkel játszhatott.”
Persze nem csak a Pogbától ellesett trükkökből áll a repertoárja. Rashford megszállottan hajtotta magát, ami több ezer órányi focizást és elemzést jelentett. Neil Ryan, a United U16-csapatának edzője mindennap hozta-vitte őt az edzésekre. „Amikor megérkeztem, a ház előtt gyakorolt – idézi fel, hogyan kezdődtek és végződtek ezek az utak. – Felrúgta a labdát a tetőre, és ahogy az visszaesett, mindig más testrészével vette le. Amikor hazahoztam, azonnal a parkba ment focizni, vagy leült a tévé elé, és Cristiano Ronaldót meg Lionel Messit nézte. Nagy hatással voltak a játékára.”
Bár képességei javultak, hirtelen testi fejlődése csaknem egy éven át hátráltatta. „Nagyon megviselte – magyarázza Ryan. – Nem mozgott olyan kecsesen, mintha elvesztette volna a lendületét. Volt egy pillanat, amikor át akart kéredzkedni védekező középpályásnak. Ő így próbálta feldolgozni, hogy lelassult.”
Szerencsére a Unitednál rengeteg ilyet láttak már (például Lingardot), és tudták, ilyenkor türelmesen ki kell várni, amíg a kamaszok hozzászoknak megváltozott testükhöz. „A fiatal játékosoknál mindig vannak hullámvölgyek, ahogy Marcusnál is – folytatja Ryan. – Voltak meccsek, amikor olyan volt, mintha ott sem lenne, a következő héten meg már ő volt a motor. Tudtuk, hogy csak erősödik, hogy visszatér a lendülete, és képes lesz a nagyobb játékosokkal is felvenni a versenyt.”
Ekkor tűnt fel az edzőknek, hogy mentálisan is elég ellenálló ahhoz, hogy profi játékos legyen belőle. Szabadidejében is sokat edzette a testét, gyakran fekvőtámaszversenyben mérte össze a tudását csapattársával, Axel Tuanzebével. „Addigra már főleg a nagyobbak ellen játszott, összeszorított foggal küzdött, hogy felérjen hozzájuk – mondja Ryan. – Ez legalább olyan fontos volt, mint a cselezés.” Jó kedélyével társaira is hatást gyakorolt. „A legnagyobb csávában is mosolygott. Mindenki szerette, és nem igazán tudnék felidézni olyan pillanatot, amikor gondunk volt vele.”
„Hát ez meg ki?” Első Premier League-meccsén Marcus két gólt lőtt az Arsenalnak
Rashford jobbszélsőként kezdte, de olyan tehetséges volt, hogy más támadópozícióban is kipróbálták.” Egy kicsit Danny Welbeckre emlékeztetett – magyarázza McGuinness. – Danny bárhol jól játszott, és jó volt a technikája, Marcusnál viszont azt akartuk elérni – talán Dannynél is erre kellett volna törekednünk –, hogy igazán jó góllövő váljon belőle. Marcus szívesen hordta a tízes mezt, de megmondtuk neki, hogy amilyen gyors, és amilyen magasra nő, tökéletes középcsatár lesz belőle, azon a poszton viszont több gólt kell szereznie.”
Nekivágtak hát, hogy két év alatt góllövőt faragjanak Rashfordból. Colin Little, az U18-asok edzője külön edzéseket tartott neki, hogy segítse minél gyorsabban a tizenhatoson belülre jutni. „Pillanatok alatt a védelem mögött tudott teremni, de azt akartam, hogy labda nélkül is merjen kezdeményezni – elemzi játékát McGuinnes. – Azt gyakoroltuk, hogy felfutás közben miként vegye át a labdát. Fel kell vennie a szemkontaktust a passz adójával, hogy tudja, mikor és hol fogja megkapni a labdát. Ha nem tudta átvenni, akkor meg kellett próbálnia visszaszerezni azt védőktől.”
Rashford otthon is tovább fejlesztette magát. A United készített egy elemzést a csatárok fejlesztésére, és Marcus mindennap ezt tanulmányozta. „Folyton kaptam tőle sms-eket, hogy pont azt olvassa, és kérdése van – mondja McGuinness. – Képeket is küldött más játékosokról, azzal: »Paul, látod Sergio Agüero hogyan fut fel?«, meg hogy: »Látod, Luis Suárez hogy teszi szabaddá magát?«”
Megpróbálta beépíteni a saját stílusába, amit ilyenkor tanult.” Lassan kezdett beérni a rengeteg ráfordított energia. Az akadémia Everton elleni meccsén kétszer is sikertelenül tört a védelem mögé, harmadszor viszont mágnesként vonzotta magához a labdát, amit aztán kapura is lőtt. „Gondoltam: na, most már ráérzett” – teszi hozzá McGuinness.
Rashford minden alkalmat meg fog ragadni, hogy tanuljon valami újat Sáncheztől
Tizenhét évesen Rashford készen állt arra, hogy bekerüljön a B-csapatba. A klub azonban úgy döntött, inkább folytatja a képzését, és kevésbé tapasztalt védők ellen szerepelteti, hogy a sikertől nőjön a magabiztossága. „Nem élvezte volna a tartalékcsapatot, mert ott már mindenki tapasztaltabb volt – magyarázza McGuinness. – Ráadásul a B-együttesben már fontosabb az eredmény, mint a fejlődés, ami gátolta volna további erősödését.” Bár akkor még nem tudták, nem lesznek képesek túl sokáig visszatartani.
Rashford 2016. február 25-én pályára léphetett a United Midtjylland elleni BL-visszavágón. A legnagyobb rajongókon kívül gyakorlatilag senki sem hallott felőle, de 90 perccel később, két góljának köszönhetően már az ő nevétől volt hangos az Old Trafford, és hamarosan a közösségi média is. Három nap múltán az első Premier League-meccsén két újabb gólt szerzett, ezúttal az Arsenal ellen, aminek láttán Horrocks, a Fletcher Moss menedzsere elsírta magát a lelátón. „Fel-le pattogtam, és csak sírtam” – ismeri be a szakember. Márciusban 18 évesen és 141 naposan a manchesteri derbi legfiatalabb góllövője lett. A United nyert 1–0-ra. Két hónappal később az első válogatott mérkőzésén a harmadik percben rúgott gólt Ausztráliának.
Csillag született, de vajon azok is ennyire meglepődtek, akik végig vele voltak? „Bár egyik pillanatról a másikra lett híres, tízévnyi kemény munka áll mögötte – mondja Ryan. – Meglepett, hogy ilyen hamar lehetősége nyílt bizonyítani, de az nem, hogy azóta is helytáll.”
Horrocks szerint is készen állt arra, hogy kilépjen a fényre. „Howard Wilkinson állította: a szerencse az, amikor a felkészülés és a lehetőség találkozik, és ez Marcusra is igaz. Megvolt rá a képessége, hogy megragadja a lehetőséget.”
Otthon a családja mindig újabb célokat tűzött ki elé. „Mindig újabb kihívásokat állítottunk fel neki, akkor éppen azt, hogy a nyáron már az Eb-n játsszon – mondja Dwaine. – Theo Walcott már tizenhat évesen kerettag volt a vb-n, Wayne Rooney tizennyolc évesen jutott ki a 2004-es Európa-bajnokságra. Azt mondtuk: amilyen jó vagy, akár kéretlenül is beállhatnál.”
Második válogatottbeli gólja a Szlovákia elleni vb-selejtezőn
És valóban bekerült a 2016-os válogatott keretbe. Az Eb-n azonban kezdőként nem lépett pályára, és Izland már a nyolcaddöntőben kiejtette Angliát. Az Old Traffordon azonban nem volt hiány a meccsekből. A 2016–17-es idényben a klubban és a válogatottban összesen további tizenegy gólt szerzett ötvenkilenc mérkőzésen.
Ebben az idényben azonban egészen másféle kihívással kell szembenéznie. Az idény első felében Marcus csak ritkán talált a hálóba, Anthony Martial viszont ragyogott a bal szélen, ahová tavaly beküzdötte magát, miután elege lett a cserepadból.
Januárban pedig megérkezett Alexis Sánchez az Arsenalból, és a rajongók attól félnek, Marcusnak kevesebb lehetősége adódik. Akik azonban személyesen ismerik, azt is tudják, hogy nagyon örült a chilei csatár érkezésének. „Marcus rengeteget tanulhat Sáncheztől, aki világszínvonalon játszik – véli Ryan. – Nem árt, ha verseng egy kicsit, szóval nem fog megijedni a kihívástól.”
Marcus a pályán kívül is mindent megtesz a sikerért. Amikor a Unitedhoz került, gyakran figyelte Cristiano Ronaldót az edzőteremben. Napi rutinjába az erőnléti és izomépítő-gyakorlatok is beletartoznak, ami a testfelépítésén is meglátszik. Dwaine jelenleg Marcus ügynökeként tevékenykedik, és külön ügynökség felügyeli a nyilvános megjelenéseit. Természete azonban nem változott. Szabadidejében gyerekkori barátaival jár gokartozni és mozizni.
És azóta is rengeteg meccset néz a tévében, még ha nem is az etetőszékből.
„EGY PILLANAT ALATT HÍRES LETT, DE TÍZÉVNYI KEMÉNY MUNKA ÁLL MÖGÖTTE. MEGLEPŐ, HOGY ILYEN HAMAR BIZONYÍTHATOTT, DE AZ NEM, HOGY AZÓTA IS HELYTÁLL”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)
