Szöveg Caio Carrieri
Ragyogó pályafutása során Roberto Carlos 115 gólt szerzett, ez nem is olyan rossz egy hátvédtől. Négy alkalommal lett spanyol bajnok, háromszor nyerte meg a Bajnokok Ligáját, két Copa América-aranyérmet is betehetett a vitrinbe, és persze ne feledkezzünk meg a világbajnoki címről se. Így már nem merészség kijelenteni, hogy ő minden idők egyik legjobb balhátvédje. Még mielőtt a felsoroltakból bármelyik címet megszerezte volna, belőtte a futballtörténelem egyik legikonikusabb gólját.
Az 1997-es Tournoi de France-on elcsavarodó szabadrúgása a mai napig felfoghatatlan, és legalább annyira nincs rá magyarázat, mint Carlos Valderrama hajára. A nekifutás a kezdőkörből indult, és ilyen erősen talán nem is lehet ellőni és elcsavarni a labdát. Egy jó méterrel kerülte el a sorfalat, és a kapufáról pattant be a tehetetlen Fabien Barthez mellett.
Roberto Carlos most 47 éves, és a Real Madrid alkalmazásában áll, miközben közeli viszonyt ápol a régi galaktikus cimborákkal. Egy nappal azelőtt, hogy az interjú készült, Luís Figo ugrott be hozzá. „Van otthon egy kis bár, így mindenki szívesen látogat meg” – mondja mosolyogva.
A páros nem is lehetett híján a jó történeteknek, és a legjobbakat most olvasóink is megismerhetik.
A Palmeirasban kezdte pályafutását
Igaz, hogy egy híres brazil énekesről kaptad a neved?
Igen, az apám nagy rajongója. Gyerekkoromban nem tudtam, honnan jött, de ahogy felnőttem, megismertem ezt az énekest, és azt, hogy mit jelent a brazil kultúrában. Ma már én is nagyon szeretem, és büszke vagyok rá, hogy utána kaptam a nevem.
Cafu mögött második vagy a százhuszonötszörös válogatottságoddal, egyben téged neveznek a leginkább támadó szellemű hátvédnek. Hogyan értelmeznéd ezeket a tényeket?
Próbáltam változtatni azon a megszokáson, hogy egy hátvéd feladata egyedül az, hogy védekezzen. A régebbi időkben szinte csak ezt tették, ma már sokkal többet támadnak. Ha történelmi távlatba helyezem ezt a kérdést, azt hiszem, Cafunak és nekem jelentős szerepünk van a változásban.
Elképesztő erővel tudtál lőni, és bámulatosan vastag a combod. Ez mindig így volt?
Ugyanolyan a lábam, mint az apámnak, neki pedig mint a nagyapámnak, úgyhogy ez leginkább genetikus. Persze az edzések is megerősítették. Aki szeretne profi lenni, az nem támaszkodhat egyszerűen csak arra, amivel született. Muszáj fejleszteni magadat.
A legtöbb gólod frenetikus volt. Melyik született meg a legnehezebben?
Három ilyen van. Az egyiket a Palmeirasban szereztem a Sao Paulo ellen fiatalkoromban, majdnem harminc méterről találtam a kapuba. Aztán ott van a két híresebb, az egyik, amelyet Franciaország ellen szereztem szabadrúgásból, a másik, amelyiket a Tenerife ellen lőttem a Real Madrid játékosaként.
Az utóbbit szinte a szögletpontról lőtted. Tényleg így akartad?
Teljesen szándékos volt. Onnan akartam lőni, ahol éppen voltam. Vagy ellövöm, vagy kimegy a labda. Egy századmásodpercet volt időm gondolkodni, és nagyon boldog vagyok, hogy jól döntöttem.
Beszélgessünk egy kicsit arról a bizonyos szabadrúgásról Franciaország ellen! Ahogy letetted a labdát, gondosan elhelyezted. Volt ennek jelentősége?
Az volt az elképzelés, hogy a szelep abba az irányba álljon, amerre lövöm a labdát. Ez bármelyik szabadrúgáslövőnek bejöhet, nagyobb lesz a lövésben az erő. Mindenki azt gondolta, hogy onnan nem lehet ilyet rúgni, de a szél is segített, és nagyon jól találtam el. Nehéz megmagyarázni, hogy csináltam, őszintén szólva nincs rá magyarázat. Gyakran sikerült korábban edzéseken, de azt én sem hittem, hogy nagy nyomás alatt egy mérkőzésen is sikerülhet. Mario Zagallo is úgy volt vele, hogy olyan távolról nem mehet be. Ezért az öltözőben rögtön mondtam is neki, hogy ezt a gól neki ajánlom, ha már nem hitt bennem.
Meglepte, hogy az Év játékosaválasztáson második lett 1997-ben
Ronaldo mögött a második helyen végeztél az 1997-es Aranylabda-szavazáson. Bár ő negyvenhét gólt szerzett a Barcelonában a megelőző idényben, ha másért nem, ezért a szabadrúgásért is meg kellett volna kapnod!
Komolyan nem gondolom így! Ha figyelembe vesszük, mit művelt abban az idényben, szóba se jöhet ez az összehasonlítás. Így is büszke vagyok, ritkán jelölnek védőt erre a kitüntetésre. Nagy meglepetés volt.
Egy évvel korábban lettél a Real Madrid játékosa. Miért hagytad ott az Intert mindössze egyetlen idény után, és milyen volt a hangulat a Bernabéuban?
Amikor az Inter játékosa voltam, elég közel álltam ahhoz, hogy meghívjanak a brazil válogatottba a Copa Américára. Viszont Roy Hodgson úgy döntött, hogy támadóként szerepeltet, ami magában rejtette azt a veszélyt, hogy a válogatottban is elveszítem a helyem. Ezért kértem, hogy távozhassak. Ha jól emlékszem, Lorenzo Sanz abban az idényben nyolc játékost szerződtetett. A kezdeti terv az volt, hogy három éven belül meg kell nyernünk a spanyol bajnokságot, de annyi tehetség jött össze, hogy nagyobbat léphettünk előre, és már az első idényben meglett a cím.
Tizenkét hónappal később egy lövésed Predrag Mijatovics lába elé pottyant, ő pedig megszerezte a győztes gólt a Bajnokok Ligája döntőjében a Juventus ellen. Milyen érzés volt?
Különleges finálé volt. A Real Madrid akkor már harminckét éve nem nyerte meg a legrangosabb kupát. Nagyon örülök, hogy része lehettem a sorozat egyik legfontosabb góljának, de nem vagyok olyan, aki sokat romantizál azon, hogy mennyire fontos ezért vagy azért. Egyszerűen csak próbáltam lőni, de megpattant egy védőn, Mijatovics pedig jókor állt jó helyen. Ez a pillanat kellett ahhoz, hogy a Real Madrid szurkolói szerte Európában ismét boldogok legyenek.
Szintén a te passzod kellett, hogy Zinédine Zidane-nak sikerüljön az a csodagól a Bayer Leverkusen elleni 2002-es döntőben. Mindig te végezted el a piszkos munkát?
Nagyon gyakran kérdeznek arról a gólról. Ha tudtam volna, hogy Zidane ott van, ahol… Láttam, hogy van egy csapattársam a tizenhatoson belül, de csak később jöttem rá, hogy minden idők egyik legnagyobb játékosának adtam a labdát. Ha hiszik, ha nem, nem láttam élőben, hogy mit csinált, csak a labdát a hálóban. A mérkőzés lefújása után az öltözőben lévő tévében láttam ezt a gyönyörűséget. Ez az egyik legcsodálatosabb gól, amit a világ valaha látott. Gyakran megköszönte már nekem, de valójában én tartozom érte köszönettel.
Büszke világbajnok
„PRÓBÁLTAM VÁLTOZTATNI AZON A MEGSZOKÁSON, HOGY EGY HÁTVÉD FELADATA EGYEDÜL A VÉDEKEZÉS”
Milyen volt a galaktikusok közé tartozni?
Fogalmam sem volt, mit keresek ott! Ugyanakkor csodás élmény volt. Szeretném kiemelni azt a környezetet, amelyben dolgoztunk. Világklasszis játékosok voltak együtt, de ettől még bárki barátkozott bárkivel. Életem egyik legnagyobb élménye, hogy tagja lehettem annak a csapatnak. Ennek ellenére nem nagyon kedveltem a galaktikus elnevezést, mert csak terhet rótt ránk. Minden ellenfél minket akart megverni. Sajnálatos, hogy nem hódítottunk el annyi trófeát, amennyi járt volna.
„Hánykor ugrasz ma át egy teára?”
A különböző csapateseményeken mindig David Beckham kapta a legtöbb figyelmet?
Egyértelműen. Ez érthető is, nem egyszerűen csak futballista volt, hanem egy hatalmas popsztár férje is, sokan akartak a közelébe kerülni. Mivel én korábban kerültem oda a csapatba, próbáltam óvni a sok hízelgéstől. A kapcsolatunkból hamar barátság fejlődött. Csodálatos csapattárs volt, sok időt töltöttünk együtt vele, Ronaldóval, Robinhóval, illetve Emersonnal. Közel laktunk egymáshoz, és az intenzívebb edzések után átugrott hozzám egy kicsit lazítani. Érdekelte a brazil kultúra, és nagyon szerette a feijoadát.
Igaz, hogy a csapat játékosai gyakran mentek magán repülőgéptúrákra idény közben is?
Igen, bár csak olyankor utaztunk, amikor megnyertük a mérkőzést. Csodálatos idők voltak. Mindig is rajongtam a Formula–1-ért, ezért mindig drukkoltam, hogy szombaton legyen a forduló, és másnap nézhessem a futamot. Ráadásul személyes jó viszony alakult ki köztem és Michael Schumacher, David Coulthard, Heikki Kovalainen, illetve Nico Rosberg közt. Élveztük az életet, de mindig nagy felelősséggel álltunk hozzá a következő mérkőzéshez.
Tizenegy év után úgy ért véget a pályafutásod a Real Madridban, ahogyan elkezdődött: bajnoki címet nyertél Fabio Capello irányításával, amikor visszatért a csapat élére. Ilyen a tökéletes befejezés?
Igen, ez, remek búcsú volt, miután három Bajnokok Ligája-címet is elhódítottam a csapattal, de azért úgy vagyok vele, bárcsak tovább maradhattam volna. Hátra lett volna még egy idény a szerződésemből, számos jó ajánlatot kaptam, mégis a távozás mellett döntöttem. Mielőtt a Fenerbahcéba mentem volna, majdnem aláírtam a Chelsea-hez.
Miért nem az angol csapatot választottad végül?
Már mindenben megállapodtunk, de volt egy olyan záradék, amit bele akartak tenni a szerződésbe, én viszont nem. Emiatt nem futballoztam soha Angliában. Le kellett volna játszanom bizonyos számú mérkőzést ahhoz, hogy a magállapodást megújítsák, ez a szám valahol tizenkettő és tizenöt között lett volna, de nem voltam már gyerek, és nem voltam biztos benne, hogy meglesz ennyi. Ezzel együtt is büszke vagyok, hogy érdeklődött irántam a Chelsea. Találkoztam Roman Abramoviccsal, és őszinte beszélgetést folytattunk egymással. Valójában már ismertem őt, mert a Real Madrid játékosaként az ember a világ összes klubtulajdonosával és -elnökével összefut. Valami olyasmi történt velem akkor, mint nemrég Cristiano Ronaldóval, aki minden lehetséges elismerést megnyert már a Real Madriddal, és új kihívásra vágyott.
Glasgow-ban összejött a harmadik BL-győzelem is
A Chelsea-ben ott volt a kiváló Ashley Cole, nagy küzdelem mehetett volna a balhátvéd posztjáért. Szerinted mi sült volna ki belőle?
Cole csodálatos időszakát élte, és én sosem úgy gondolkodtam, hogy küzdök valakivel a helyért, mindig azt néztem, mi a jó a csapatnak. Sosem akartam a legfontosabb lenni, ez nem az én stílusom.
Igaz, hogy az Aston Villa is meg akart szerezni, mielőtt az Inter játékosa lettél volna?
Érdeklődtek irántam egy angliai torna után, amelyen a válogatottal vettem részt, de sosem tárgyaltunk semmiről.
Ronaldo szobatársa voltál, amikor az 1998-as világbajnokság döntője előtt görcsök gyötörték. Hogyan hatott ez az egész a csapatra?
Délután két órakor már nem voltam készen fejben a mérkőzésre. Láttam, hogy beteg. Hatalmas teher nehezedett rá, és nagyon szeretett volna játszani. Az igazat megvallva, nem volt már étvágyunk a döntőre azok után, ami történt. Már a mérkőzés előtt tudtuk, hogy veszíteni fogunk, mivel a csapat legfontosabb embere épp útban volt a kórházba. Ez már jó rég történt, és most annak örülök a leginkább, hogy Ronaldo él és boldog. A cím a legkevesebb az életben. Ezzel nem magyarázni akarom, ami a pályán történt, mert Franciaország jobb volt, és megérdemelte a győzelmet. Tisztelnünk kell az ellenfelet. Talán nyerhetünk, ha Ronaldo teljesen rendben lett volna, ki tudja? Természetes, hogy ami történt, az hatással volt a teljesítményünkre, de senkit sem okolhatunk ezért.
Mit éreztél, amikor 2002-ben a magasba emelted a világbajnoki kupát, különösen az 1998-as trauma után?
Azon a világbajnokságon pontosan ugyanazt csináltuk, mint korábban, csak annyi volt a különbség, hogy Ronaldót nem vitték kórházba. Amikor magasba emeltem a trófeát, a családomra és a barátaimra gondoltam, illetve az egész nemzetre odahaza.
Ronaldo teljesen új és szokatlan hajviselettel jelent meg a pályán a Törökország elleni elődöntőben. Volt közöd az eseményekhez?
Ő találta ki, én sem tudtam, mire készül. Ő már csak ilyen, mindig előáll valamivel.
Egy jó kis csapat kispályára
A szélen játszottál hátul azon a világbajnokságon. Feküdt neked ez a szerep?
Már a Real Madridban is szerepeltem ott, úgyhogy egészen hozzászoktam. A világbajnokságon is szereztem egy gólt szabadrúgásból Kína ellen, ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Abban az évben világbajnok lettem a brazil válogatottal, a Real Madriddal pedig megnyertem a Bajnokok Ligáját, az Interkontinentális Kupát és az UEFA Szuperkupát.
Jó mókának tartottad az 1998-as Nike-reklámot a repülőtéren?
Azon a forgatáson csak nevetni tudtunk. Csodálatos órákat töltöttünk Rio nemzetközi repülőterén, a Galeaón. Eltartott egy ideig, mert nem voltunk biztosak benne, hogy mit akarunk, aztán minden balul sült el, és újra meg újra fel kellett venni. Nem sokat tűnök fel benne, mert Ronaldo és Romário volt a két nagy sztár. Úgy emlékszem, Ronaldo hibázott a legtöbbet, néha nagyon sok időbe telt, míg valóban koncentrálni tudott.
Később, a 2002-es világbajnokság idején szumó birkózókkal bukkantál fel a Pepsi reklámjában.
Kiváló élmény volt, nagyon sokat szórakoztunk. Ha jól emlékszem, Spanyolországban, Almeirában vettük fel. Ez gyorsabban ment, mint a repülőteres, mert sok mindent számítógépen csináltak meg. A szumósok már nagyon várták, hogy találkozzanak velünk, és nagyon kedves fickók voltak. Rajongtak a labdarúgásért.
„A DÖNTŐ ELŐTT TUDTUK, HOGY VESZÍTENI FOGUNK 1998-BAN. NEM VOLT MÁR ÉTVÁGYUNK AZOK UTÁN, AMI TÖRTÉNT”
Az Anzsi Mahacskala játékosa lettél 2011-ben, és a pályán kívül is szerepet kaptál. Élvezted az ott töltött időszakot?
Fantasztikus volt. Összerakhattam egy csapatot az orosz élvonalban. Ismertem a költségkeret határait, és German Tkacsenko ügynök, illetve én voltunk felelősek azért, hogy jöjjenek a kiszemelt játékosok. Így került a csapatba Samuel Eto’o, Joao Carlos, Willian, Jurij Zsirkov, Jucilei, majd Dzsudzsák Balázs, a 2011–12-es idényben az ötödikek lettünk, indulhatunk az Európa-ligában. A Newcastle ejtett ki bennünket a legjobb tizenhat között, de hatalmas teljesítmény volt részünkről, hogy az egész világ megismerte a klub nevét.
Capello idején mindig jól ment
Nem volt furcsa, hogy Moszkvában edzettetek, és csak a hazai meccsek idejére utaztatok Mahacskalába?
Először úgy terveztük, hogy Mahacskalában élünk majd, de ott nem volt megfelelő edzőpálya, ezért maradtunk Moszkvánál. Ennek eredményeként utaztunk hetente a névadó városba vagy valahova máshova.
Igaz, hogy a klubtulajdonos egy Bugattival lepett meg a születésnapodon?
Igen, igaz. De csak kevesen tudják, mennyit fogyaszt egy ilyen autó! Nem sokkal azt követően, hogy megkaptam, visszaadtam neki, és megállapodtunk, hogy az értékét beépítjük a szerződésembe.
Bizonyára tudod, hogy Yaya Touré ügynöke azon kesergett, hogy ügyfelét még csak fel sem köszöntötte a Manchester City, és a te Bugattidat hozta fel példaként. Szerinted megérdemelt volna egyet?
Biztos vagyok benne, hogy annyit keresett, amiből tíz Bugattit is vehetett volna.
A Sivasspor és az Akhisarspor edzője is voltál Törökországban, majd a Delhi Dynamos élére kerültél Indiában. Tervezed, hogy visszatérj a kispadra?
E pillanatban nem. Jelenleg az intézményi kapcsolatok igazgatója vagyok a Real Madridnál, és örülök ennek a munkának. Raúl edzéseit koordinálom a Castillánál, és figyelem az első csapatot Zidane irányításával. Játékosként ő volt a világ legjobbja, most edzőként az. Dolgozom a Real Madrid tévéjének is, és néha elutazom a csapattal. Jelenleg épp ezt akarom csinálni, egy ideig még nem leszek edző.
Próbált észrevétlen maradni az Anzsi Mahacskalában
Szokott Zidane azzal viccelődni, hogy Franciaország megverte Brazíliát az 1998-as és a 2006-os világbajnokságon?
Nem, a legkevésbé sem. Nagy tisztelettel van a brazilok iránt, sosem említi. Nem beszélünk róla, mert tudjuk, hogy eszébe jutna, ami a 2006-os világbajnokságon történt Marco Materazzival. Inkább előre nézünk, és nem a múltba. Szívesen vitatkozunk a labdarúgásról, a klubról, az akadémiáról és az edzésekről. Arról, hogyan lehetnének intenzívebbek a tréningek, és hogyan fejleszthetnénk jobban a tárgyi lehetőségeinket. Így tudjuk mindannyian közösen előrébb vinni a Real Madridot.
Mit remélhetünk a klub jelenlegi braziljaitól?
Militao, Vinícius, Rodrygo és Reinier is tanulófázisban van. Naponta látom, hogyan tanulnak egyre többet Sergio Ramostól, Marcelótól, Karim Benzemától és Marco Asensiótól, azoktól, akik már egy jó ideje itt vannak. Család vagyunk, és a fiatalok mindig elsajátítanak valamit az idősebbektől. Mind arra vágynak, hogy ők is bajnokok, BL-, klub-vb-, Szuperkupa- és Király-kupa-győztesek legyenek. Ezt kívánja a királyi gárda történelme.
Miért alakult történelmileg ilyen jól a viszony a Real Madrid és Brazília között?
Erre elég egyszerű a válasz: a brazilok a világ legjobb játékosai.
Szerinted minek köszönhető, hogy tizenhárom éve nem kapott brazil labdarúgó aranylabdát?
Nagyon jó kérdés. Szerintem a brazil klubok túl fiatalon eladják a tehetségeket, akik nem mindig tudnak beilleszkedni az új helyen. Türelemre volna szükségük. A családok szerepe alapvetően fontos ebben a folyamatban, akkor, ha valaki egészen fiatalon kerül külföldre. Ha Neymar kitart, odafigyel, és a szülei odafigyelnek rá, két éven belül a világ legjobbja lehet. Nagy kár, hogy Marcelo már harminckét éves. Szerintem megérdemelné az elismerést azért, amit a labdarúgásban elért.
Sokan minden idők legjobb balhátvédjének tartanak. Büszke vagy rá?
Nincs igazuk! El tudnám helyezni magam a tíz legjobb között, de nem én vagyok a legjobb. A brazil történelemben Branco a legjobb. A világon pedig Paolo Maldini.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
