Szöveg Nick Moore Illusztráció Joe Waldron
Egy bűnöző kezében a kés ölni tud – mondja a magyar származású kanadai író, dr. Máté Gábor. – Egy sebész kezében azonban a kés életet menthet. Akkor most a kés jó vagy rossz?” A drámai hasonlat igen jól jellemzi azt a kódolt üzenetekre építő kis alkalmazást, amely mára meghódította az egész világot.
Bár a WhatsApp nevű alkalmazást többségében kedélyes csevegésre használjuk, olyan szinten és olyan mélyen forradalmasította a kommunikációt, hogy a társadalom még mindig nem tudta teljesen feldolgozni a hatását, legyen az pozitív vagy negatív. A WhatsAppon keresztül információhoz juthatunk, szórakozhatunk, nevethetünk, videót tehetünk közre, megoszthatjuk legbensőségesebb gondolatainkat és élményeinket, üzletet köthetünk, terméket adhatunk el, emberek becsületét építhetjük fel és rombolhatjuk porig. Ha csak a labdarúgás világát nézzük, a WhatsApp akkor is mindenütt ott van: átigazolásoknál elengedhetetlen, erősíti a csapatszellemet, de gyilkosságra is ingerelhet, bűnügyi bizonyítékkal szolgálhat, és egy elhunyt utolsó szavait is megőrizheti.
Vessük hát bele magunkat az azonnali üzenetváltás őrült világába, és derítsük ki, milyen hatással van a futballra. A cikk végén megjelenik majd a két kék pipa.
Maga a WhatsApp zseniális ötlet. Készítői egy nyilvánvaló igényt akartak kielégíteni, amikor új kommunikációs formát kínáltak a modern tömegeknek (és ezen belül a labdarúgásnak): az sms ugyanis drága, ráadásul megbízhatatlan vagy feláras, ha az ember nem a megfelelő zónából ír, esetleg nincs térerő. A Facebookhoz hasonló, internetalapú rendszereknek azonban vagy a kezelése kényelmetlen, vagy elárasztották őket hirdetéssel.
Az új rendszer nemzetközi és ingyenes üzenetváltást kínál, amihez nincs szükség kínos regisztrációs eljárásra és más felesleges dolgokra. A csúcs az, hogy a már meglévő névjegyeket használja: a felhasználó egyet jelent a telefonszámával, így akár azonnal használni tudja a rendszert. Arra is igény volt, hogy lássuk, az üzenetünk el lett-e küldve, és ha igen, a célszemély elolvasta-e azt: erre szolgálnak a kék pipák az üzenet után. A csoportok létszámát nem korlátozták, a kódolt üzenettovábbítás pedig megbízhatóvá teszi a programot. Reklámozni sem igazán kellett, az új alkalmazás szinte azonnal elterjedt az egész világon.
Mivel 2009-ben indult, versenyelőnyben volt a vetélytársakkal szemben. Nem csoda, hogy a Facebook szemet vetett rá, és meg is vette tavaly 19 milliárd fontért. Ekkorra az alkalmazásnak másfélmilliárd felhasználója volt: naponta hatvanmilliárd üzenetet küldünk WhatsApp-pal.
A rendszer értéke tagadhatatlan. A csoportok lehetnek egész vállalatokat átfogók és osztályra bontottak. Létrejöttek eseményszervező és közösségi csoportok is. És persze mindez értelmezhető a labdarúgókra is, akik szintén a telefonjukat bámulják, amikor éppen nem játszanak.
Az egyik előny logisztikai. „Azonnal megtudjuk, ha az edző áttette az edzés időpontját – mondja Frenkie de Jong az Ajaxnál szerzett tapasztalatairól. – Ha pedig többen nézzük ugyanazt a meccset, beszélgetni tudunk róla.” De Jong januárban így tudatta csapattársaival, hogy nyáron a Barcelonához megy. „Elmondtam nekik, mielőtt a klub nyilvánosságra hozta – emlékezik. – Másnap nem volt edzés, és nem akartam, hogy a hírekből tudják meg.”
A legtöbb munkahelyhez hasonlóan a futballklubokban is vannak WhatsApp-csoportok. Új kommunikációs távlatok nyíltak a játékosok között. Ide költöztek például a „hülyülések”: a régi szép időkben ez annyit tett, hogy Alan Shearer szétvagdalta a zoknidat, amíg nem voltál az öltözőben.
„Megy az ökörködés – magyarázza egy nevét elhallgató, angol másodosztályban játszó labdarúgó. – Nagyon jó csoportja van a csapatnak: jó a humora a fiúknak, és a WhatsAppon folytatjuk, amit az öltözőben elkezdtünk. Most éppen jól állunk, úgyhogy az üzenetek is jókedvűek: rengeteg a mém, a kép meg a heccelődés. Persze nem megyünk túl messzire. Azt hiszem, a csoport csak még jobban emelte a csapatszellemet. Több WhatsApp-csoportban is benne vagyok, de a klubé a kedvencem. A vezetőség örül neki, itt szervezzük a közös programokat, és sok képet osztunk meg. Eddig csak haszna volt.”
„AMIKOR MÉG NEM VOLT MOBIL, AZ IGAZOLÁSI HATÁRIDŐ NAPJÁN AZ EMBEREK OTT ÜLTEK A VEZETÉKES TELEFON MELLETT, ÉS HALLGATTÁK A FAX BERREGÉSÉT”
Az amatőr csapatoknak létfontosságúvá vált a WhatsApp: minden információ azonnal közölhető a tagokkal, könnyű megszervezni a fuvarokat és a tömegközlekedést. Persze a nagyszínpadon is hasznos: Phil Neville szövetségi kapitány így tartja a kapcsolatot az angol női válogatottal, de a külföldön játszó angol játékosoknak is van saját csoportjuk. Jadon Sancho és Reiss Nelson imádják az alkalmazást. És egymást is. „Imádom őt, ő meg imád engem – mondja a Borussia Dortmundban játszó Sancho. – Állandóan egymást hecceljük.” Nelson, aki a Hoffenheimnél van kölcsönben, még hozzáteszi: „Mindennap írunk egymásnak. Ha az én meccsem előtt van mérkőzése, ráírok, hogy: Sanch, tudod, mi a dolgod.”
A formátum tréfálkozásra termett. Tavaly novemberben a Norther Premier League-ben játszó Lancaster City két játékosának üzenetváltása bejárta a világhálót. A fiatal Tom Preston rá akart írni a klub orvosára, de véletlenül a csapattársának, Rob Wilsonnak küldte el az üzentet. Preston a bedagadt jobb lába miatt kért segítséget.
„Tegyél rá egy szelet marhahátszínt” – válaszolta a fanyar humorral megáldott középpályás. Preston bevette, és kezelésbe vette a dagadt bokát egy szelet véres, nyers steakkel: még képet is küldött. Wilson folytatta a „szakorvosi” tanácsadást: „Elég sötét az a hús. Tegyél rá sót meg borsot, akkor hamarabb elmúlik a lilulás, és gyorsítja a gyógyulást.” A beszélgetés hamar népszerű lett a Twitteren.
A WhatsApp a legfelsőbb szinten is lehetőséget ad a jó humorú társalgásra. Gerard Piqué nemrég írt erről a The Players’ Tribune című honlapon (ahol profi sportolók írják a cikkeket). Piqué indított egy csoportot a spanyol válogatott összes olyan tagjának, akik a Real Madridban vagy a Barcelonában játszanak: „Tavaly, amikor a Barca vezetett, szétgyaláztuk egymás csapatát! Zseniális volt. Amikor a Real mindent megnyert, nagyon magabiztosak lettek. Folyton cseszegettek minket. Az idén mondjuk más a helyzet, nagyon nyomasztóak az Instagram-képeik. Úgyhogy rájuk írtam, hogy: »Miért vagytok olyan komolyak?«. És hozzátettem egy sírós meg egy nevetős hangulatjelet.” Kegyetlen, de igazságos.
A Chelsea kölcsönben játszó futballistáinak csoportja harminchárom tagú. „Ezáltal mind úgy érezhetik, hogy közösen fejlődnek – magyarázza az edző, Eddie Newton. – Az alkalmazás segítségével kapcsolatban maradhatnak, bárhol is játsszanak. Nagy segítség. Meccsek után szoktuk használni, ha valaki gólt rúgott vagy nyert. A legtöbben együtt nőttek fel, jól ismerik egymást, úgyhogy szívesen használják ezt a felületet. Mi is szoktunk írni a csoportba, ha valamit üzenni kell nekik. Remek eszköz, és nagyon hasznos.”
Ezzel mondjuk nem minden futballista ért egyet. „A legtöbbször csak a klub ír, például arról: ki volt a héten a legjobb” – mondja Matej Delac. „Nem igazán szoktam használni” – vallja be Izzy Brown, Patrick Bamford szerint pedig „hamar lemeríti az akkut, ha nekiállnak üzenni egymásnak. Ha viszont valaki jó volt azon a héten, a Chelsea informatikusa mindig beszámol róla mindenkinek.” Azóta Delac és Bamford is kilépett a csoportból, sőt elmentek a klubból is.
Ahogy minden kommunikációs eszköznek, a WhatsAppnak is vannak hátrányai (nyilván annak idején voltak, akik nem bírták a sértő tartalmú füstjeleket). Ez persze nem a program hibája, bár a kódolt üzenettovábbítás ellenére elkerülhetetlenek a kiszivárgások, és olykor olyasmire is fény derül, amit a focisták szívesebben tartanának titokban. Amit leírsz, az bizony megmarad, és felhasználható ellened.
A Notts Countynál 2018-ban hét alkalmazottat felfüggesztettek, amikor kiderült, hogy egy WhatsApp-csoportban folyamatosan gyalázták a klub tulajdonosát. Csak az egyikük tért vissza a klubhoz. Aztán ott van Roy Keane, Harry Arter és John Walters esete, ahol Keane, az ír válogatott akkori segédedzője „gyökér pöcs”-nek nevezte az orvosi kezelés alatt álló Artert, Waltersnek pedig ezt írta:
„Elpuhultál, nem csoda, hogy Dyche már nem küld pályára”, mert azt hitte, mindkét játékos csak színlel. Bár igen szórakoztató, már ismerjük Keane kommunikációs tehetségét („Há’ mi bajod van, b…meg?” – hangzik el), és nyilván az egész válogatott jobban örült volna, ha Stephen Ward egyik beszélgetésén keresztül nem szivárog ki az egész az internetre.
Az is meglátszik ezekben a csoportokban, hogy ki mennyire tagja a csapatnak. Peter Crouch erről is ír a Hogyan legyünk focisták? című könyvében. „Az angol válogatott csoportjának megvannak a maga sajátosan kegyetlen szabályai. Meghívnak a válogatottba? Csatlakoztál a csoporthoz. De ha éppen nincs rád szükség, mindenki telefonján ott villog az értesítés: Peter Crouch kilépett a csoportból.”
A WhatsApp és a profi futball viszonya olykor egészen morbid is tud lenni. Adam Johnson tárgyalásán több mint 800 üzenetet olvastak fel bizonyítékként, mielőtt elítélték kiskorú szexuális zaklatásáért. A Cliftonville csatárát, Jay Donnellyt az idén ítélték négy hónap börtönre, miután a klub csoportjában privát jellegű képet osztott meg egy 16 éves fiatalról. A Sao Paulo középpályását, Daniel Correát pedig tavaly októberben csonkította és ölte meg egy férfi, akinek a feleségével „tréfa gyanánt” egy ágyban fényképezkedett le, WhatsAppon továbbítva a képeket. A WhatsApp őrizte meg hangüzenetként Emiliano Sala utolsó szavait, miután felszállt arra a Cardiffba tartó végzetes gépre.
A magánjellegű információk kiszivárogtatása nem az egyetlen gyenge pontja a rendszernek. Van egy probléma, amit bárki tapasztalhatott, aki valaha csatlakozott bármely WhatsApp-csoporthoz: az, amikor egy platformon vagy egy idiótával (és ne feledd, ha nincs idióta a csoportodban, akkor valószínűleg te magad vagy az).
„Az előző klubomnál szörnyen felhúztak – emlékezik egy korábban a harmadosztályban játszó labdarúgó. – Volt ott egy társunk, aki teljesen lényegtelen dolgokat üzengetett egész álló nap. Volt közte pár kínos is, videók meg effélék, aminek a vezetőség biztosan nem örült volna. Nem kell rosszra gondolni: inkább csak olyasmi, amit éretlen kamaszok küldözgetnének egymásnak. Akadt sárdobálás is. Az egyik edző nem volt túl közkedvelt, a vélemények biztosan kiborítják a trénert, ha elolvassa őket. Ha valaki idegesít a valóságban, az idegesíteni fog WhatsAppon is.”
Dr. Daniel Smith, a Cardiffi Egyetem szociológia szakos tanára szerint egy WhatsApp-csoport nagyon hasznos lehet, ha a csapat éppen jól teljesít, de arra nincs bizonyíték, hogy minden esetben hasznos. „Ami azt illeti, egy ilyen alkalmazást a legtöbben a haverjaikkal használnak – említi. – Közvetlen csevegésre találták ki, és kis létszámú csoportokban, közeli barátok között működik a legjobban. Nekem is van egy WatsApp-csoportom, ahol a régi barátokkal beszélgethetek, és nem kell visszafognom magam. Na meg persze van egy a munkahelyemen is, ami jóval formálisabb. A WattsApp-csoportokban az ember újra kamasz lehet. Különleges felület: közösségi tér, ahol nem kell jelen lenni. Állítják, egy WhatsApp-csoport segít csapattá kovácsolni húsz játékost, ami elméletben jól hangzik, de nincs rá bizonyíték, hogy a valóságban működik. A katonaságnál rengeteg kutatást végeztek, hogyan lehet az egyenruhásokat arra motiválni, hogy egymásért harcoljanak, hogy az életüket adják egymásért. Az egyik elmélet szerint az a jó, ha összebarátkoznak, úgyhogy menjenek csak szórakozni a kocsmába. De a vizsgálatok azt mutatják, hogy a barakkokban már utálják egymást. A dolgukat mégis elvégzik, hiszen van szakmai etikájuk, megtanulták az eljárásokat, és tudják, hogyan kell parancsot teljesíteni. Szabályokat követnek, közben pedig elvész a személyes kapcsolat. Ez a rideg valóság: könnyebb egy nem összeszokott csapatot szabályokkal egybefogni, mint összebarátkoztatni őket. És ez igaz a labdarúgásra is. Egy klub a világ minden tájáról igazol, így a csapat vegyes etnikumú és nyelvű lesz. Képesek együtt dolgozni, hiszen profik, de ezen egy WhatsApp-csoport nem sokat segít. Ezeket a csoportokat az egyik ember szereti, a másik nem. Van, aki csendesebb típus, és neki ez túl harsány. Vagyis ugyanazzal a problémával kell szembenéznünk, mint a mindennapi életben.”
A közösségi médiában indítható csoportok tehát csak akkor működnek, ha minden tagjuk ugyanolyan mértékben szociális. „Arra használjuk, hogy élvezzük egymás társaságát, de nem mindenkinek van erre szüksége – mondja Smith. – Amikor csapatjátékot játszunk, az szociális tevékenység, de a sport nem csak erről szól. A csapatsportok másik lényege, hogy közös szabályzat szerint játszunk. A közösségi média akkor működik, ha azért vagyunk egymással, mert együtt akarunk lenni. De nem mindenki játszik azért, mert szeret közösségben lenni.”
A WhatsApp ereje az azonnali kommunikációban rejlik. A labdarúgás világában ez mélyen érintette az igazolási piacot: leváltotta az ósdi faxrendszert. Daniel Geey futballügyvédként írt könyvet a szerződésekről Kezet rá címmel. Arról is beszámol, hogyan változtatta meg a WhatsApp az igazolási időszakot.
„Hatékony és biztonságos kommunikációs módszer – válaszolja kérdésünkre. – Mindenki használja, így igen hasznos eszköz. Amikor felvetődik egy szerződtetés, a játékos és az ügynöke ezen keresztül beszélik meg; az ügynökök egymás között is ezt használják; az igazgatók is így kommunikálnak. Az apróbb részleteket gyakran WhatsAppon keresztül tárgyalják meg, ez korábban csak telefonon vagy e-mailben volt lehetséges. A hang- és videohívás is sokat segít az ügynököknek, ha nem akarnak több száz fontot nemzetközi hívásokra költeni. Most elég, ha van wifi. Bárki elérhetővé válhat. A képüzenetek is fontosak. Mondjuk, hogy a klub látni akarja a futballista iratait: most elég lefényképezni és elküldeni. Vagy az ügynök, esetleg a csapatfőnök tudni szeretné, hol tartózkodik éppen a játékos, elég csak egy képet küldeni, hogy: épp repülőre szállok. Hiteles csatorna, és gyakran elősegíti a tranzakciót. A pénzügyi részleteket is gyakran WhatsAppon beszélik meg – folytatja Geey. – A szakmai apróságokat e-mailben intézik, mert az ügyvédeknek újra meg újra át kell írni a Word-dokumentumokat, de a pénzügyi részt elég WhatsAppon megbeszélni. Amikor még nem volt mobiltelefon, az igazolási határidő napján az emberek ott ültek a vezetékes telefon mellett, és hallgatták a fax berregését. Az e-mail volt az első nagy ugrás. A következő már az azonnali üzenetküldés lehetősége, vagyis a WhatsApp. Nemcsak azt tudhatjuk, hogy az üzenet elment, de azt is, hogy már elolvasták, vagyis várhatjuk a választ. Az is jó, hogy meg lehet jelölni az üzeneteket olvasatlanként, így ezek felkerülnek a tennivalók listájára, ami hasznos funkció az ügynököknek és az igazgatóknak.”
A WhatsApp még nem igazán futott be hirdetőfelületként. Kevin De Bruyne nemrég megosztotta a közösségi médiában egy WhatsApp-csoport elérhetőségét: aki csatlakozott, megnézhetett egy „titkos” Nike-reklámot a Manchester City sztárjával, valamint Ronaldinhóval, Neymarral és Philippe Coutinhóval.
Ez a fajta reklámozás még gyerekcipőben jár: a WhatsApp alapítói ugyan nem voltak hajlandóak reklámfelületté alakítani, a Facebook azonban ezt szándékozik tenni. Azt, hogy ez az alkalmazás halálát jelenti-e, vagy Mark Zuckerberg újabb milliárdokkal gazdagodik, majd meglátjuk.
Ahogy minden közösségi médiát, a WhatsAppot is érdemes fenntartásokkal kezelni. „Minden új technológia újabb lehetőséget ad arra, hogy túl sokat mutassunk meg magunkból – magyarázza Dan Smith. – Készülhet néhány kínos kép, becsúszhat némi rasszizmus, ami a focitól független. Olyan világban élünk, ahol csak a személyiségünk számít, így a labdarúgók állandóan reflektorfényben állnak. Megéri óvatosnak lenni.”
Daniel Geey szerint nem lenne szabad azonnal elítélni valakit, aki egy elméletileg magánjellegű szövegelésben elszólja magát.
„Amikor kiszivárog egy balhésabb WhatsApp-beszélgetés, gyakran nem gondolunk bele a körülményekbe – mondja. – Manapság minden baklövésünket kamerával lehet rögzíteni. És hibák bármikor becsúszhatnak: elküldünk egy fotót, amit nem kellene, elküldünk egy üzenetet, amit nem kellene. A mobilkorszak nagyon óvatossá tette a játékosokat. De nem szabad elfelejteni, hogy a futballisták épp olyan esendőek, mint bárki más. Úgy érzem, a labdarúgóknak sokkal többet kell bűnhődniük a hibáikért, mint amit megérdemelnének.”
Erre bizony jöhet a két pipa.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. áprilisi lapszámában.)
