Szöveg James Andrew, Joe Brewin, Chris Flanagan, Ed McCambridge, Andrew Murray, Mark White
A nyugatnémet szövetségi kapitány, Herberger legnagyobb hőstette a favoritnak számító magyar válogatott legyőzése volt az 1954-es világbajnokságon. Diadala több volt egy trófeánál: az ország háború utáni újjáéledését szimbolizálta. Az 1936-tól 1964-ig tevékenykedő edző egykor a náci párt tagja volt. A háborút követő időszakban minden erejével azon volt, hogy feledtesse egykori részvételét a propagandagépezetben.
Kevés edző találta meg nála jobban az egyensúlyt a pragmatizmus és az elegancia között. Az olasz válogatottal merész és olajozott játékkal lóvá tette ellenfelei védelmét, miközben a vetélytársak feletti dominanciát a szigorú csapategység tette lehetővé. Ennek eredményeképpen átformálta a válogatott szerkezetét, és Paolo Rossi közreműködésével megnyerte az 1982-es vb-t. „Apámként tiszteltem őt – mondta Rossi Bearzot halálakor. – Nélküle sosem jutottam volna idáig.”
Beenhakker 23 éves volt, amikor megkapta első munkáját az SV Epénél, hosszú, 44 éves pályafutása alatt 19 csapatért felelt, így sportigazgatóként 2011-ben az Újpestért is. A Real Madriddal háromszor nyert bajnoki címet, háromszor lett Eredivisie-győztes az Ajax és a Feyenoord edzőjeként. Később kijuttatta Trinidad és Tobago együttesét történelme első vb-jére 2006-ban, majd Lengyelországot 2008-ban az első Eb-jére.
A 25 éves Bielsa 3000 amatőr játékost figyelt meg, hogy összeválogassa húsztagú egyetemi csapatát. Ez talán mindent elmond El Loco munkásságáról. Tudományos szintű elemzéseivel elbűvölte, ösztönözte és zavarba hozta három évtized játékosait, akik közül többen, például Pep Guardiola, Mauricio Pochettino és Diego Simeone a legnagyobb hatású edzőnek tartják. Támadószellemű játéka felrázta és átalakította a labdarúgást. Sikere túlmutat trófeáin.
Arséne Wenger: 22 év. Alex Ferguson: 27 év. És Guy Roux? Hajmeresztő: 41 év.
Ennyi ideig vezette a francia az Auxerre-t a Stade Abbé-Deschamps-ban három különböző időszakon át 1961-től 2005-ig. A mindössze 35 ezres lélekszámú Auxerre csapata a francia labdarúgás negyedosztályában tévelygett 1961-ben, amikor a szerény képességű Crewe Alexandra elleni barátságos mérkőzés sorsfordító hatással volt a klubra.
A 22 éves Roux, a korábbi Auxerre-játékos, aki a Limoges kötelékében magasabb szinten játszott, félbeszakította sétáját, hogy megnézze a meccset. Amikor sérülés miatt a Crewe nem tudott elég játékost a pályára küldeni a második félidőre, önkéntesen jelentkezett, hogy beálljon az angol csapatba. Az Auxerre rögtön felajánlotta Roux-nak az együttműködés lehetőségét, aki ebben nem futballistaként, hanem edzőként látott fantáziát. A klub kezdetben vonakodott fiatal életkora miatt, később mégis alkalmazták a középpályást – mivel ő volt a legolcsóbb lehetőség.
Az első, biztató idény után Roux-nak be kellett vonulnia katonának. Amire 1964-ben visszatért, az Auxerre majdnem kiesett, de gyorsan korrigálni tudott; 1980-ra háromszor léptek feljebb, végül az élvonalban találta magát a csapat, ráadásul 1979-ben, másodosztályú klubként a Francia Kupa döntőjében is szerepelt.
A java azonban csak ezután jött: az Auxerre a francia topcsapatok közé került, amit két évtizednél is tovább tudott fenntartani. Tizenöt alkalommal jutott be európai versenysorozatba a hosszú ideig regnáló vezetőedző irányításával. Legyőzte az Ajaxot az 1992–93-as UEFA-kupa-negyeddöntőben, és egy évvel később megnyerte a Francia Kupát. Laurent Blanc segítségével 1996-ban tette biztossá a bajnokiés kupagyőzelmet.
Roux szerepe átértékelődött az idők során. A kezdeti időszakban személyesen győzködte a helyi állattartókat, hogy adományozzanak kecsketrágyát a klubnak a gyep ápolásához. Ahogy az Auxerre növekedett, úgy fejlődött az utánpótlás-nevelés, aminek többek között Éric Cantona és Djibril Cissé is a gyümölcse. Amire a csapat nagyobb sztárokkal büszkélkedhetett, a vezetőedző még az éjszakai bárokba is eljárt ellenőrizni játékosait, sőt Basile Boli robogóját is lelakatolta, hogy a hátvéd ne jusson messzire sötétedés után.
Roux először 2000-ben nyugdíjazta magát, de gyorsan vissza is tért volna a Bayer Leverkusennel, ha nem hívják vissza az Auxerre-hez. Az utolsó, négy évig tartó időszaka két újabb kupagyőzelmet hozott. Végül 2005-ben búcsúztatták a Stade de France-ban. Egy elhibázott döntésnek köszönhetően 2007-ben a Lens kispadján láthattuk ismét, de 81 nap után lemondott.
Ikonikus státusza hosszabb ideig fog élni, mint auxerre-es pályafutása tartott. Olyan példát állított, amely mindenki számára követendő lehet.
Miközben barátja, Alex Ferguson vörösbe borította Manchestert a kilencvenes években, Smith gondoskodott róla, hogy Glasgow-ban a kék legyen a domináns. A saját nevelésű és külföldi sztárokat felvonultató Rangers olyan játékosokkal büszkélkedhetett, mint Basile Boli, Gennaro Gattuso, Brian Laudrup vagy Paul Gascoigne. A klubnál töltött két időszaka alatt 21 trófeát szerzett, amit csak Bill Struth tudott felülmúlni ugyanennél a klubnál.
Európában a legjobb női vezetőedzők sorában Tina Theunét kell elsőként említeni. Nőként ő szerezte meg először a német szövetség legmagasabb edzői képesítését, majd 1997-ben, 2001-ben és 2005-ben Európa-bajnokságot nyert a nemzeti válogatottal. Pályafutása csúcsát 2003-ban érte el, amikor a házigazda Egyesült Államok csapatát 3–0-ra, majd a svédeket aranygóllal legyőzve világbajnoki címet szerzett. Keresve sem találni nála jobbat.
Éric Cantona egy alkalommal „vízhordónak” nevezte Deschamps-ot, holott a szövetségi kapitány nemcsak Európát, hanem az egész világot meghódította a francia válogatottal. De klubszinten sem volt kevésbé sikeres. Miután megnyerte a francia Ligakupát a Monacóval, egészen a BL 2004-es döntőjéig kalauzolta őket. A Marseille bajnoki győzelmét 2010-ben biztosította, 2018-ban pedig a világon harmadikként játékosként és edzőként is világbajnok lett.
A labdarúgás világszintű nagykövete 90-nél is több országban dolgozott. Japánban például a teljesen tapasztalatlan válogatottat olimpiai bronzhoz segítette 1968-ban. „Sosem mosolyogtam, komor természetem volt. A japánok türelemre tanítottak” – mondta ottani munkásságáról, ami miatt még Hirohito császár is megjutalmazta. Taktikai megszállottsága miatt Franz Beckenbauer Professzornak nevezte el. Hazatérte után 1975-ben és 1976-ban BEK-győzelmet szerzett a Bayernnel.
A bajnoki és kupagyőzelmek, valamint a Wembleybe vezető útjai előtt Howard Kendallt egy hajszál választotta el, hogy kirúgják az Evertontól. A fiatal és friss ötleteket felvonultató edző pályafutása majdnem véget ért 37 éves korában. Adrian Heath 1983–84-es Ligakupa-góljai nélkül könnyen lehet, hogy a Goodison Park környékén nem úgy emlékeznének rá, mint az Everton legünnepeltebb edzőjére.
Két élvonalbeli bajnoki címével, FA-kupa és Kupagyőztesek Európa-kupája-győzelmeivel még a klub kiválóságát, Harry Cattericket is felülmúlta.
Pedig alakulhatott volna másképp is. A Goodison nézőszáma zuhant 1983-ban, a Stanley Parkban többnyire lecsúszott emberek kószáltak, Kendall pedig mindössze négy győzelmet tudott felmutatni az idény első 12 mérkőzése során. Állása veszélyben volt. Aztán minden megváltozott.
A Liverpool elleni 3–0-s vereség után csupán 9080 néző volt kíváncsi az Everton Coventry elleni, hazai Ligakupa-mérkőzésére, aminek szünetében 1–0-ra vezettek a vendégek. Kendall behozta Peter Reidet, majd Heath és Graeme Sharp kései találataival végül megnyerték a találkozót. Ugyanezen a héten Kendall leigazolta a csatár Andy Grayt a Wolvestól, majd asszisztensévé nevezte ki Colin Harveyt a tartalékcsapatból. Innentől új időszak köszöntött az Evertonra.
Két hónappal később az Oxford elleni negyeddöntőben hátrányba kerültek, és a nem túl ismert védő, Kevin Brock akaratlanul is megszerezte helyét a Kékek folklórjában, amikor Heath elcsípte rövid hazaadását. Kendall csapata végül 4–1-re nyert. Eljutott a döntőig, ahol ugyan a Liverpool győzött, de májusban visszatért a Wembleybe, hogy a Watfordot legyőzve megszerezze a negyedik FA-kupa győzelmét.
A Harveyval kiegészülő Kendall csúcsra törő fiatalokat és tapasztalt játékosokat igazolt, és egyre inkább kiterjesztette a Kékek uralmát. Az 1984–85-ös idényben a küszöbön volt a triplázás, miután a Liverpoolt 13 ponttal megelőzve megnyerték a bajnokságot, legyőzték a Rapid Wient a KEK-döntőben, de mire Rotterdamból hazatértek, annyira kimerült volt a csapat, hogy a Manchester United elleni FA-kupa-döntőt elvesztette.
Az Everton 1987-ben ismét bajnok, Kendall pedig, miután neve legendává vált a klubnál, az Athletic Bilbao edzője lett. „Howard azt a tiszteletet adta meg a fiatal játékosoknak, ami az idősebbeknek is járt” – idézte fel Kevin Ratcliffe csapatkapitány. – Felnőttként kezelt minket. Volt köztünk versengés, de ez csak a javunkra vált.” Neki köszönhető az Everton aranykorszaka.
Carlos Bianchi a dél-amerikai klubfutball legeredményesebb edzője.
Játékosként szorgalmas góllövő volt. Gyerekkori csapata, a Vélez Sarsfield színeiben háromszor lett az argentin élvonal gólkirálya, majd ötször a Ligue 1-é a Reims és a PSG színeiben. Lionel Messi berobbanásáig egyetlen argentin játékos sem tudta felülmúlni Bianchi 385 élvonalban szerzett találatának rekordját.
Edzőségének kezdeti éveiben, a Reims és a Nice kötelékében nem volt túl sikeres, így végül hazatért a Vélezhez. A klub legendáját hamarosan istenként kezdték tisztelni, és megkapta az Alkirály becenevet. A csapat egységén, a rögzített szituációkon és a játék szervezettségén dolgozott a legtöbbet, aminek gyümölcseként 1993-ban Clausura-győzelmet könyvelhettek el 25 év elteltével.
Egy évvel később a Vélez, történelme során először, a címvédő Sao Paulo legyőzésével megnyerte a Libertadores-kupát. Bianchit reklamálás miatt kiállították, miután Raúl Cardozo durva szabálytalanságát piros lappal jutalmazta a játékvezető. Az argentinok tizenegyesekkel így is 5–3-ra legyőzték brazil ellenfelüket a Morumbi Stadionban.
Ezek után a Barcelonát 4–0-ra megalázó Milant intézték el az Interkontinentális Kupáért. „Amikor 1993 januárjában összejöttünk, egyikünk sem gondolta volna, hogy a világ legjobbjai leszünk” – ismerte el Bianchi, majd begyűjtött két újabb bajnoki címet.
Egy könnyen felejthető idényre a Romához szerződött, de gyors hazatérése után a Boca Juniorsnál folytatta 1998-ban. A klub hat éve nem tudta megnyerni a bajnokságot, de Bianchi orvosolta a csatársor problémáit azzal, hogy szabad kezet adott a 20 éves Juan Román Riquelmének. Ezek után 40 mérkőzésen át tartó veretlenség következett, amely során három újabb címmel büszkélkedhettek.
A Boca 2000-ben egész történelmének legjobb évét élvezhette. A hazai sikereket a Libertadores-kupa 22 év utáni megnyerése koronázta meg, majd jött a Real legyőzése az Interkontinentális Kupáért. Megvédenie os sikerült a Libertadores-kupát, Bianchi pedig távozott a csúcsformában lévő csapat éléről, hogy két év múlva visszatérjen. Kihasználta a feltörekvő Carlos Tévezben rejlő lehetőségeket, ismét bajnok lett, majd rekordot felállítva a negyedik Libertadores- győzelmet is megszerezte.
Amikor Bianchi átvette a harmadik Interkontinentális Kupa-trófeáját (az áldozat ismét a Milan volt), ő lett a világ első edzője, aki klubszinten háromszor lett a világ legjobbja. Ezzel a teljesítménnyel azóta rajta kívül egyedül Pep Guardiola büszkélkedhet.
Bianchi sosem élvezte igazán az európai munkát: az Atlético Madridnál töltött 2005-ös munkája is csak hat hónapig tartott. Dél-Amerikában viszont páratlan tekintélynek számít, és nagyszerű sikerei miatt a Vélez és a Boca stadionjában is szobrot állítottak a tiszteletére.
Weisweiler akkora hős, hogy rögtön két intézményt is elneveztek róla: a német sportakadémiát és… Hennest, a kecskét. Ő hozta össze a Borussia Mönchengladbach nagyszerű csapatát a hetvenes években, amellyel a másodosztályból a három Bundesliga-győzelemig és egy UEFA-kupa-győzelemig jutottak. Külföldön a Barcelonánál, a New York Cosmosnál, a Grasshoppersnél és a Kölnnél végzett munkája is gyümölcsöző volt. Tényleg nem túlzás, hogy még egy kecskét is elneveztek róla.
„Van jobbszél-futball és balszél-futball.” Kigombolt inge, hosszú haja, körülötte kavargó cigarettafüstje tette Menottit a labdarúgás rocksztárjává. Hite szerint a játék a nézőké, a csapatok feladata ennek megfelelően a szórakoztatás. Ez a buzgó támadószellem repítette Argentínát hazai pályán a világbajnoki diadalig 1978-ban, és táplálta olyan hősök felemelkedését, mint Marcelo Bielsa vagy Pep Guardiola, akik a mai napig számíthatnak tanácsaira.
Kacsalin a hét évtizeden át stabilan álló Szovjetunió legjobb futballedzője volt. Az ő irányításával nyerték meg 1956-ban első olimpiai aranyérmüket, amit Jugoszlávia legyőzésével szereztek meg a melbourne-i döntőben. Négy évvel később, 1960-ban ismét Jugoszláviát győzték le, de ezúttal Párizsban, az első Európa-bajnokságon. Kacsalin klubszintre visszatérve 1964-ben megszerezte a grúz Dinamo Tbiliszi első szovjet bajnoki győzelmét.
A legtöbb szövetségi kapitányt kirúgták volna, ha csapata úgy teljesít, mint Németország a 2018-as vb-n. De a legtöbb szövetségi kapitánynak sosem fognak olyan bizalmat szavazni, mint a 2006 óta szolgálatban lévő Löwnek. A fiatal tehetségekbe vetett hite 2009-től kamatozott, és öt évvel később fizetődött ki, amikor Mesut Özil és társai meghódították az egész világot a brazíliai világbajnokságon, ahol történelmi, 7–1-es megaláztatást mértek a házigazdákra az elődöntőben.
Bilardo César Luis Menottit váltotta az Argentína kapitányi posztján 1983-ban, az Estudiantesszel elért sikerei után, sokak nagy bosszúságára. És nem a stílus számított. „Győztesként kell gondolkodni – mondta. – Mert a második hely nem elég.” Szerencsére a mantra beindította Diego Maradonát a ’86-os mexikói vb-re, így az argentinok nyolc éven belül másodszor lettek világbajnokok. Bilardo alatt szerepeltek a ’90-es döntőben is, de ugye, tudjuk, a második hely nem elég.
Santos csak a másodhegedűs szerepét játszotta a sérülten is életveszélyes Cristiano Ronaldo mögött a portugálok 2016-os Eb-diadala során, de a hódító csapat mégis az ő víziója alapján állt össze. Emberei legyőzték Hollandiát is a 2019-es NL meghódítása során. A Portóval bajnoki győzelmet szerző, háromszoros kupagyőztes Santost az évtized edzőjének választották Görögországban. Biztosak lehetünk benne, hogy a vérében van a csapatok felemelésének mestersége.
A Steaua Bucuresti korábban egyszer sem jutott túl a BEK első körén. Jenei irányítása alatt a Barcelona legyőzésével első kelet-európaiként nyerték meg a trófeát 1986-ban. Jenei hat alkalommal ült az együttes kispadján, öt bajnoki címet szerzett, és kijuttatta a román válogatottat az 1990-es vb-re, majd 2000-ben ők küldték haza az angolokat az Eb-ről. A ’90-es évek elején a magyar válogatott kapitánya és a fehérvári csapat vezetőedzője volt.
Az Ajax szárnyalása Rinus Michels alatt kezdődött, méltatlanul elfeledve az őt követő Kovács munkásságát. A temesvári születésű szakember példátlan szabadságot adott sikerre éhes sztárjátékosainak, így Johan Cruyffnak: 1972-ben és 1973-ban besöpörték a bajnoki címet és a BEK-trófeát is. Kovács volt a francia válogatott első és egyetlen külföldi kapitánya, az ő nevéhez fűződik a Clairefontaine akadémia felállítása.
A Parma a labdarúgás kultikus csapata volt a kilencvenes években. Ezt a hírnevet Nevio Scalának köszönheti.
A Milan és az Inter egykori középpályása ígéretesen kezdte edzői pályafutását a Regginánál, ahol két idény alatt a másodosztályba juttatta csapatát, és mindössze egyetlen vereség választotta el őket, hogy az élvonalban debütáljanak.
Munkássága lenyűgözte a Parmát is, ami az 1988–89-es idényben a másodosztály középmezőnyéből kívánt kitörni. A Parmalat szponzori működésének és Scala törekvéseinek köszönhetően egy év elteltével a Serie A-ban találták magukat.
A ravasz stratéga a szélsők mozgására és nagyszerű igazolásaira, köztük Claudio Taffarel kapusra és Tomas Brolinra épített első élvonalbeli idénye alatt. „Kézzelfogható tervünk volt az első idényre: a túlélés. El kellett kerülni a kiesést – mondta Taffarel az FFT-nek. – Még pályánk sem volt. Egy parkban gyakoroltunk.”
A Parma minden papírformát megdöntve a hatodik helyen végzett, amivel nemcsak az olasz élvonalban, hanem egész Európában megismerték a nevét. „Sok csapat a nulla nullás döntetlenre hajtott. Mi a támadást erőltettük – említette Brolin. – Egész Olaszországnak tetszett a játékunk.”
És hamarosan egész Európának. A Parma legyőzte a Juventust az Olasz Kupa 1992-es döntőjében, majd egy évvel később diadalmaskodott az Antwerpen felett a Wembleyben, és megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját.
Mindezt a kolumbiai kulcsember, Faustino Asprilla nélkül tették, aki egy buszvezetővel való konfliktusa következtében sérülést szerzett, és távolmaradásra kényszerült.
A Gianfranco Zolával kiegészülő Parma három egymást követő alkalommal is európai kupa döntőjében szerepelt: 1994-ben a Kupagyőztesek Európa-kupájában kikaptak az Arsenaltól, majd az 1995-ös UEFA-kupa döntőjében legyőzték a Juventust. „Az egy meccsből álló találkozókon vagyunk olyan jók, mint bármelyik másik klub” – jelentette ki Scala.
A merész edző adott bemutatkozási lehetőséget a 17 éves Gianluigi Buffonnak, de az aranylabdás Hriszto Sztoicskov 1995-ös leigazolása feszültséget szított Scala és a klubelnök, Calisto Tanzi között. Scala arra kényszerült, hogy felbolygassa jól működő rendszerét az újonnan igazolt sztár beilleszkedése érdekében, de ezt nem szívesen tette, így végül a távozáson kívül nem maradt más lehetősége.
Később az egyébként kiábrándító 1997–98-as idény elején Interkontinentális Kupát nyert a Dortmunddal, majd 2002-ben megszerezte a Sahtar Doneck első bajnoki győzelmét. A Parma 2015-ös csődjét követően elnökként tért vissza a klubhoz, hogy visszakormányozza a csapatot a negyedosztályból az élvonalba. Scala hepciáskodó csapata nélkül az olasz futball egészen más lett volna.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
