Szöveg James Andrew, Joe Brewin, Chris Flanagan, Ed McCambridge, Andrew Murray, Mark White
A mai napig Roy’s Corner névre hallgat a dél-svédországi Elda Stadion egy szeglete. Így tisztelegnek az angol szakember előtt, aki nemcsak Malmö labdarúgását változtatta meg örökre, de mély nyomokat hagyott egész Skandináviában is.
Hodgson pályafutása elég nagy szélsőségeket járt meg, dolgozott a svéd másodosztályban, de csapataival megfordult a legnagyobb európai tornák döntőiben is, nyolc országban tevékenykedett, és húsz különböző csapatot irányított. Ezek közt ott volt a Viking Grasshoppers és az angol válogatott is.
Minden 1976-ban kezdődött, amikor a Halmstad kétségbeesve hívta fel az angol Bob Houghtont, aki akkor a Malmö vezetőedzője volt. Trénerre volt szüksége a csapatnak, olyasvalakire, aki képes megmenteni a kieséstől. Houghton egykori kollégáját ajánlotta, akivel még a Maidstone Unitedban dolgozott együtt. Hodgsont hamarosan ki is nevezték, és segítségével a csapat bennmaradt, majd következett a svéd futballtörténelem két legvalószínűtlenebb bajnoki címe.
„Megváltoztatta a svéd futballkultúrát – mondta róla Bengt Sjöholm. – Annyira értett ahhoz, amit csinált, hogy hamarosan a svéd válogatott is a magévá tette a filozófiáját.”
Hodgson újításai közé tartozott a zónavédekezés és a lescsapda, ezeket játékosai hamar elsajátították, és szívesen alkalmazták. Focistái annyira átlátták a rendszerét, hogy bármely poszton bevethetővé váltak. Ez a módszer ugyan nem annyira vált be a masszívabb csapatok élén, viszont az esélytelenekkel csodát tett.
Sikerei közt felsorolható, hogy 28 év után újra kijuttatta Svájc válogatottját a világbajnokságra, 1994-ben az Egyesült Államokba. A Köbenhavnt több mint egy évtized után segítette újra bajnoki címhez, és irányba állította a némileg céltalan Internazionalét is. Mégis a Malmö élén vált ikonná, 1985 és 1989 között öt egymást követő alkalommal nyert bajnokságot a csapattal, és kétszer hódította el a kupát.
„Nem sok olyan angol edző van, aki ilyen pályát futott be külföldön – állította egy 2011-es interjúban. – Nem sokat beszélnek róla Angliában, hogy mit értem el más országokban.”
Tény, hogy szülőföldjén is fényes siker várt rá: meglepetésre a kiesés ellen küzdő Fulham élére állt 2007-ben, és csodával határos módon, az utolsó fordulóban mentette meg a kieséstől a csapatot, majd ráncba szedte.
A következő idényt már a hetedik helyen zárták, és csodába illően Európa-liga-döntőt játszott a Gera Zoltánt is a soraiban tudó klub. A menetelés Litvániában indult 2009 júliusában, és Hamburgban ért véget 2010 májusában. Útközben megverték a német bajnok Wolfsburgot, az olasz óriás Juventust, az utóbbi ellen 1–4-ről sikerült felállni összesítésben. Végül fennakadtak a Sergio Agüerót, Diego Forlánt és David de Geát is bevető Atlético Madridon, ám a siker így is elhozta a Liverpool irányításának jogát.
„Bobby Houghton segédje voltam a Halmstadnál, és még egyikünk sem töltötte be a harmincat – idézte fel 2018-ban. – Azt mondogattuk, jó lenne még tíz évig így maradnunk, összeszedhetnénk egy kis pénzt, és indíthatnánk egy közös üzletet. Mondjuk egy utazási irodát. A labdarúgással nem is terveztünk.” Különös.
Játékosként ravasz védő volt, és a csapatai is ugyanígy működtek. Háromszor dirigálta a török válogatottat, a 2008-as Európa-bajnokságon egészen az elődöntőig jutott a csapat. A Galatasaray élén négyszer állt, és a keményen futó, harcos csapat négyszer egymás után lett bajnok 1997 és 2000 között, illetve UEFA-kupadöntőt nyert az Arsenal ellen. „Egészen kivételes ember – mondta róla egyszer Georghe Hagi. – Bármelyik csapatot irányíthatná.”
Az 1964-es évben állt a Sparta Praha élére, és esztétikus stílusával mindent besöpört a csapat. Ezt követően a csehszlovák válogatott szövetségi kapitánya lett, és együttese csúnyán meglepte a világbajnok németeket az 1976-os Európa-bajnokságon, amelyet meg is nyert. Antonín Panenka híres tizenegyese hozta el a sikert, de Jezek munkája köszönt vissza a diadalban.
Még a Bologna fiatal játékosa volt, amikor már minden egyes szabadrúgást és szögletet magának követelt. Ha az edző nem engedett, egyszerűen lesétált. Hasonlóan kérlelhetetlen stílusban edzette csapatait, és hatszor nyert velük kupát, négyszer lett bajnok, ez utóbbiak közt szerepel a Manchester City első címe 44 év után. Most épp az olasz válogatott leghosszabb nyerőszériájában vesz részt tevékenyen.
„Ha Liverpoolba utazom, mindenki meglepően kedves velem” – mondta 2019-ben Houllier. Miért is haragudna rá bármelyik Vörös, ha egyszer 2001-ben tripla kupasikert aratott csapatával, igaz, a bajnoki cím nem jött össze. Így is hatéves trófeahiányt elégített ki. Előtte a PSG első bajnoki címében működött közre, ami 1986-ban lett meg. Küldetése a francia válogatott élén borzalmasra sikerült az 1992–93-as idényben, de utána még kétszer nyert bajnokságot a Lyonnal.
Már csak 12 perc volt hátra Egyiptom Szenegál elleni mérkőzéséből a 2006-os Afrikai Nemzetek Kupájában, amikor Hasszán Sehata kockázatos döntést hozott, és lecserélte sztárcsatárát.
Ennek aztán jó nagy veszekedés lett a vége Midóval (felül), milliók nézték a tévében, és 74 ezren a helyszínen, Kairóban. Csak annak köszönhető, hogy nem fajult tettlegességig az eset, hogy a 39 éves Hosszam Hasszán közbeavatkozott.
Könnyen lehetett volna ez Sehata Maurizio Sarri-pillanata. Akárcsak Kepa Arrizabalaga a 2019-es Ligakupa-döntőben, itt is nyíltan fellázadt egy játékos. Könnyen lehetett volna a vég kezdete is számára, de fordítva történt, és a kezdet vége lett.
Sehata hatalmas nyomás alatt vitte ki csapatát erre a tornára. Azok után kapta meg az állást, hogy az egyiptomi U20-as válogatott kontinensdiadalt aratott, a másodosztályú al-Mukavilunnal pedig kupát nyert. Viszont a felnőtt válogatottal csak rögös úton jutott ki a tornára, és már azt rebesgették, hogy váltás lesz a szövetségi kapitányi poszton.
Sehata döntése azzal ért fel a Szenegál elleni találkozón, mintha valaki levitte volna Lionel Messit, és beállított volna a helyére valaki mást.
A Tottenhamben játszó Mido helyett az egyiptomi Premier League-ben futballozó Amr Zakit küldte fel. Két perc kellett csak, és Zaki befejelte a győztes gólt. A még mindig a veszekedés hatása alatt álló kapitány szinte megőrült örömében. Igaza lett. Midót hamarosan el is tiltották hat hónapra, Egyiptom pedig ment tovább, és hazai földön megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját. Kairó utcáin hihetetlen örömünnep vette kezdetét.
Sehata vezetésével két évvel később is Egyiptom nyerte a tornát, ezúttal már a szubszaharai Ghánában, ahol addig az észak-afrikai ország kimondottan gyengén szerepelt. A Didier Drogbát és a Touré testvéreket is soraiban tudó Elefántcsontpart is áldozatul esett az elődöntőben, 4–1-re kaptak ki.
Nem volt még olyan, hogy egy nemzet három egymást követő alkalommal nyert volna Afrikai Nemzetek Kupáját. A 2010-es egyiptomi válogatottról mindenki azt mondogatta, hogy túl öreg már, és sokan meglepődtek, amikor meghívást kapott a nem túl kedvelt csatár, Gedo is. Ő maga lepődött meg a legjobban. Utána még egyszer, amikor a torna gólkirálya lett, miközben Egyiptom történelmet írt harmadik győzelmével.
Sehata három afrikai kontinensviadalon irányította hazája válogatottját, és mindhármat megnyerte. Egyiptom 2010-re a kilencedik helyet foglalta el a FIFA világranglistáján. Távozása után a 75.-re csúszott vissza. Hiába erősíti már a csapatot Mohamed Szalah, azóta öt próbálkozásból egy sem sikerült.
Nem szégyen vb-döntőt veszíteni, főleg az 1970-es brazil válogatott ellen. Ennek ellenére az olaszok úgy érezték, hogy Valcareggi rossz taktikája sokba fájt nekik Mexikóvárosban, és a szövetségi kapitány csak a rendőrség segítségével tudott távozni a repülőtérről hazatérésük után. Pedig az 1966-os szégyenteljes, Észak-Korea elleni vereség és az abból adódó csoportkörös kiesés után ő kapta össze a válogatottat, és neki köszönhető az 1968-as Európa-bajnoki arany is.
Conte ellentmondásos figura: jéghideg interjúit vehemens partvonal menti produkciókkal ellensúlyozza. Játéka könyörtelen, de intelligens. Olaszországi és angliai sikerei a szélsőhátvédeken és a hirtelen támadásokon alapszanak, ezért az agyafúrt mestert mindenki a támadójátékkal azonosítja. „Ő a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam – mondta Andrea Pirlo. – A legtöbbet hozza ki belőled minden alkalommal, de ha veszít, igazi démonná válik.
Fontana volt az első, aki kétségbe merte vonni a brazilok futballfilozófiáját. Az addig szabadon garázdálkodó Brazíliát 1950-ben a fegyelmezett uruguayi válogatottal sokkolta. A meccs előtti napon az újságok címlapján elhintették, hogy a brazilok a bajnokság esélyesei, miközben a házigazdák védelmében problémák vannak. Fontana 1954-ban az elődöntőig kormányozta Uruguayt, valamint két bajnoki címet szerezett a Penarollal.
Mivel ritkán lehetett látni a szájából kilógó cigaretta nélkül, a belga szakember inkább tűnt detektívnek, mint edzőnek. A Marseille-jel az 1991-es BEK-döntőig jutott, ahol büntetőkkel kikaptak ugyan, de két év múlva a Milan ellen meg tudták szerezni a győzelmet. Az élvonalbeli meccsek körüli folyamatos bundagyanú megrázta csapatát, ő viszont nem volt érintett. Sokan megfeledkeznek róla, hogy a területvédekezés úttörője és a lescsapda mestere volt, aki mindig megelőzte saját korát.
Van, hogy egyetlen hőstett is elég ahhoz, hogy hírnevet szerezz. Claudio Ranieri számára ez 64 éves korában, 30 harminc évnyi, hullámzó sikerű, többnyire európai óriáskluboknál töltött edzői munka után jött el.
Összesen 17 csapatnál dolgozott, de csak három jelentős győzelmet tud felmutatni: a Firoentina és a Valencia kupagyőzelmét… és a modern labdarúgás történetének legnagyobb, esélytelen klub által aratott diadalát.
Lényegtelen, mi történt előtte, mi következett utána. Ranieri és a Leicester 2015–16-os idénye sosem merül feledésbe. Lehetetlen, minden észérvnek ellentmondó, páratlan teljesítmény. Kilenc és fél hónappal az után, hogy elfoglalta a Rókák edzői székét Ranieri, aki a görögök szövetségi kapitánya volt a feröeriek elleni megalázó vereség során, már nem menekülésének útvonalát, hanem halhatatlanná válásának történetét tervezgethette.
Az olasz nem volt mindig sikeres, mielőtt a Leicesternél kötött ki, de sosem utasította vissza a kihívásokat. Első jelentős vezetőedzői munkája 1991-ben a Napolinál kezdődött, ahol a klub történetének legfényesebb időszaka egyik pillanatról a másikra véget ért. Két hónappal korábban az akkor már porszívó üzemmódban működő Diego Maradonát 15 hónapra eltiltották kokainfogyasztás miatt. A negyedik helyen végeztek. Ranierit 1992 novemberére kirúgták, így nem maradt más választása, mint visszarángatni a Fiorentinát az élvonalba, és két év múlva megszerezni vele a Coppa Italia trófeáját.
A Valenciánál töltött első idénye alatt megújította a középszerű csapatot, bejutottak a Bajnokok Ligájába, majd legyőzték a Barcelonát, a Real Madridot és az Atlético Madridot, útban az 1999-es Király-kupa-győzelemig. De itt is utolérte a munkahelyváltás kényszere. Még abban az évben átvette a pénzügyi gondokkal küzdő Atlético vezetését. Ez volt a hetedik klubja 13 év alatt. Nyolc hónappal később már a nyolcadikba menekült, maga mögött hagyva a süllyedő hajót, ami két hónappal később a másodosztályban találta magát.
A Chelsea-nél négy idényt húzott ki, és a Kékek legszebb időszakát készítette elő. Roman Abramovics korszakából már csak egy idényt élvezhetett, de munkájának beérett a gyümölcse: a Bajnokok Ligája-szereplés beköszöntött a Stamford Bridge-en, aminél meggyőzőbb érv aligha kellett az orosz oligarchának, hogy az ilyen-olyan úton szerzett milliárdjait a nyugat-londoni klubnál parkoltassa.
A többi már csak időzítés kérdése volt. A Valenciánál töltött időszak hálás feladatnak bizonyult, és könnyek közepette fejeződött be, majd a Juventusnál eltöltött két trófeamentes év rögtön a Serie B-ből feljutás után jött. Nagyot lökött a Roma szekerén, de elkövette a legsúlyosabb vétséget: összeveszett Francesco Tottival. Ezek után három év Inter, két év Monaco (a Ligue 2-ben), majd Görögország következett.
De minden jó, ha a vége jó, még akkor is, ha hihetetlen. Talán Claudio Ranieri egész pályafutása alatt a Leicesterrel elért sikerre vágyott.
Derwall 23 egymást követő mérkőzést fejezett be győzelemmel a német válogatott szövetségi kapitányaként, amely rekordot a mai napig nem döntötte meg senki. Az egykori csatár nagyszerű válogatottja megnyerte az 1980-as Eb-t, két év múlva pedig a franciák elleni hajmeresztő elődöntő után bejutott a világbajnoki döntőbe, ahol Olaszországtól szenvedett vereséget. Később a Galatasaray vezetőedzője lett, és modern módszereket honosított meg a török labdarúgásban.
Játékosként kitették az angol válogatottból, mert nem volt hajlandó náci karlendítést bemutatni egy 1938-as, németek elleni mérkőzés előtt. Megfogadta, hogy nem dolgozik többé edzőként, miután kirúgták szeretett csapatától, a Wolvestól (bár később a Birminghamnél mégis elhelyezkedett). A Wolves 1949-es FA-kupa-győzelmével, az utána következő három bajnoki győzelemmel és újabb FA-kupa-diadallal mindenkit meglepett.
„Lucescu a Sahtar legendája. Nemcsak a futballban, hanem az életben is mesterünk volt.” Így beszélt a távozó edzőről Darijo Srna 2016-ban, és nem túlzott: Lucescu gyakran biztatta játékosait, hogy képezzék magukat, tanuljanak nyelveket, vegyenek főzőleckét. A román edző 12 jelentős európai trófeát, köztük egy Európa-liga-győzelmet zsebelt be ugyanennyi év alatt, és a Sahtarból Ukrajna legerősebb klubját faragta.
A totális futball előtt Hollandia sikeréért egy londoni úr, a kalapos Vic Buckingham felelt. A szövetségi kapitány addigra már túl volt egy FA-kupa-győzelmen a West Bromwich Albionnal, később pedig a Barcelona edzői széke várta. Hozzá fűződik az Ajax identitásának megteremtése, és vezetése alatt debütált a 17 éves Johan Cruyff, aki szerint „tőle tanultuk meg a profizmus fogalmát”, valamint a labdabirtoklásra épülő játék alapjait is lefektette.
A válogatott labdarúgás történetének egyik legnagyobb zűrzavarát okozta Richard Möller Nielsen 1992-ben. Néhány évvel korábban a Dán Labdarúgó-szövetség mindent megtett, hogy megakadályozza szövetségi kapitányi kinevezését.
A védekező stratégiájáról ismert Nielsen az Odensével megnyerte a csapat történetének első és második bajnoki címét. Később az U21-es válogatottat vezette, miközben a felnőttcsapatban asszisztensként dolgozott. Sepp Piontek 1990-es lemondása után (Dánia nem jutott ki a világbajnokságra) biztosnak tűnt, hogy Nielsen követi a német edzőt a szövetségi kapitányi poszton, végül azonban befolyásos háttéremberek ezt meghiúsították.
A dán futballszövetség és több sztárjátékos is hangot adott kétségeinek, amelyek szerint Nielsennek nincs elég tapasztalata. A válogatott játékosok bizalmatlansága nyomós érv volt, Hans Bjerg-Pedersen szövetségi elnök szavai („A nagyanyja is hasonló eredményeket ért volna el, mint Richard Möller Nielsen”) sem elhanyagolhatók. Végül egy újabb németet, Horst Wohlerst nevezték ki.
Csak egy gond volt: a dán futballszövetség nem állapodott meg Wohlers klubjával, a Bayer Uerdingennel, így egy nappal később a kinevezés semmissé vált. A jelöltek új listája nyolc nevet tartalmazott. Heten nem vállalták. Így jutott lehetőséghez Nielsen.
A dolog rosszul indult. A ’92-es Eb-selejtezőn Dánia mindössze egy meccset tudott megnyerni a háromból, aminek következtében Michael és Brian Laudrup mérgében lemondta a válogatottságát.
Dánia ezután a Laudrup testvérek nélkül megnyerte az öt utolsó selejtezőmérkőzést, sőt Belgrádban még azt a Jugoszláviát is legyőzte, amelyet csak egy tizenegyespárbaj választott el a 1990-es olaszországi világbajnokság elődöntőjétől. „Nem mindig a legjobb játékosoktól lesz a legjobb egy csapat – magyarázta Nielsen. – A focistáink egymásért küzdenek.”
A belgrádi győzelem ellenére mégis Jugoszlávia végzett a selejtezőcsoport élén és jutott ki az Eb-re. Egy 1992-es áprilisi Dánia–Norvégia barátságos mérkőzés előtt valaki betört a stadionba, és felfestette a gyepre, hogy „b…szd meg, Ricardo”, utalva Nielsen becenevére. A meccs kezdetekor is olvasható volt az írás.
Közben kitört a boszniai háború. Két héttel a nyitó meccs előtt Jugoszláviát kitették az 1992-es Európa-bajnokságról. A helyére Dánia került. Nielsen, aki figyelemmel kísérte a balkáni eseményeket, tavasszal már számított erre a forgatókönyvre, és készült a szereplésre. Csapatát olyan játékosok alkották, akikkel az U21-es keretben már dolgozott, beleértve a visszatérő Brian Laudrupot. Michael csúfos kudarcra számítva nem volt hajlandó csatlakozni.
A Graham Taylor vezette Anglia ellen 0–0-s döntetlent értek el, majd 1–0-ra kikaptak a házigazda és csoportgyőztes Svédországtól. Így lavíroztak az elődöntőig, legyőzve a franciákat. Az elődöntőben Nielsen csapata elintézte a címvédő hollandokat, végül a döntőben Németország ellen szerezte meg a trófeát.
A 31 éves Suppici 1930-ban diadalmaskodott Uruguayjal az első vb-n, azóta sem nyerte meg a tornát nála fiatalabb kapitány. A Professzor átvette az olimpiai bajnok keret irányítását, harmadik helyen végzett a dél-amerikai országok viadalán 1929-ben, egy évre rá pedig a magasba emelte a világbajnoki trófeát. Az Argentína elleni döntő szünetében még hátrányban voltak, de a félkarú Héctor Castro közreműködésével 4:2-re nyertek.
Ramsay játékosként véletlenül kötött ki az Aston Villánál: egy 1876-os edzőmeccs során szükség volt valakire a létszám miatt. Teljesítménye meggyőző volt. Sérülése ellehetetlenítette játékosi pályafutását, egyúttal megnyitott számára egy másik ajtót 1884-ben: ő lett a labdarúgás történetének első vezetőedzője. Hivatalosan titkári pozícióban volt a Villánál négy évtizeden át, mialatt hat bajnoki és ugyanennyi FA-kupa-győzelmet ért el.
Bernardinit, a virtuóz középpályást azért rúgta ki Vittorio Pozzo olasz szövetségi kapitány a keretből 1931-ben, mert túl jó volt. „A csapattársaid nem úgy fogják fel a játékot, mint te” – mondta neki állítólag Pozzo. Bernardini edzőként ugyanennyire kimagasló volt. A Milan és Torino által felváltva uralt bajnokságban megszerezte a Fiorentinával az első bajnoki győzelmet 1956-ban, majd a Bolognával lett Serie A-győztes 1964-ben. A kettő között a Lazióval hódította el az Olasz Kupát.
Az ország egyesülése óta a legtöbb győzelmet szerző német szövetségi kapitány nem Joachim Löw. Valójában Neid és Tina Theune tartja a rekordot négy-négy trófeával. Theune szerezte az első női német világbajnoki címet 2003-ban, Neid négy év múlva, kapott gól nélkül, könyörtelen, technikás és élvezetes játékkal a következőt. Neid csapata 2009-ben és 2013-ban lett Eb-győztes, majd az edző 2016-ban olimpiai arannyal búcsúzott.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
