Egy apró bólintás elég volt Brendan Rodgerstől. A Leicester az Arsenal vendége volt októberben, és úgy tűnt, a mérkőzés 0–0-s döntetlen lesz. A vendégek talizmánja csere volt, mivel éppen csak felgyógyult vádlisérüléséből.
Ekkor azonban jött a jel, amely azt jelentette, „melegíts, mész fel”. Így is lett, amenynyiben a melegítés azt jelenti, hogy le kell gurítani egy doboz Red Bullt.
Lehet, hogy a lucozade-es idők már elmúltak, de vannak dolgok, amelyek sohasem változnak.
Miért is kellene változniuk? Húsz perccel azt követően, hogy csereként beállt, Cengiz Ünder keresztlabdájából befejelte azt a gólt, amely döntötte a mérkőzést, pedig az látszólag már sehova sem tartott. Ezzel a találattal a Leicester fél évtized után először nyert az Arsenal otthonában. A gól hajszálpontosan egy évvel a Southampton 9–0-s legyőzése alkalmával villantott mesterhármasa után esett.
„Amikor beáll, nem kell sokat tennie – mondja róla Andy King, aki nyolc éven át volt csapattársa. – Azonnal pánikot kelt az ellenfél védői körében, és onnantól kezdve megváltozik a mérkőzés.”
Ismét ez történt. Az angol válogatott korábbi támadója január 11-én töltötte be a 34. életévét, de hanyatlásnak nyoma sincs. Sőt, a 2020-as esztendő lett az, amikor végre az övé lett a Premier League Aranycipője, köszönhetően 23 góljának, amelyeket még az előtt szerzett, hogy júliusban belőtte volna a századikat, és ezzel a tizenkettedik leggyorsabb játékos lett, aki csatlakozott az exkluzív, 29 tagú klubhoz. Közülük csupán Ian Wright mutatkozott be idősebben, 28 esztendősen a Premier League-ben – Vardy 27 éves volt –, de csak azért, mert 1992-ben újragondolták a First Divisiont, ahol akkor már három éve játszott.
Annak az idénynek a kezdete óta, amelyben bajnok lett, 24, 20, 18 és 23 gólt szerzett idényenként, a 2016–17-esben kevesebbet, 13-at. Vajon még mindig alábecsülik a Fleetwood egykori ászát?
„Ma már sokkal többre becsülik, mint első, a Premier League-ben töltött évében – állítja
Szöveg Joe Brewin a Leicester Mercury újságírója, Jordan Blackwell. – Azóta gyorsaságban, intelligenciában arra a szintre jutott, ahol a legjobb csatárok vannak. Ahogyan pedig befejezi a helyzeteket, az Michael Owen fénykorára emlékeztet.”
Akad azonban egyvalaki, aki mindig is nagyra tartotta, ez pedig a Leicester menedzsere, Rodgers. Amikor tavaly ilyenkor meglátogattuk, és hosszasan beszélgettünk vele, az északír szakember egy egyszerű kérdéssel világított rá Vardy intelligenciájára: „Hányszor érték eddig lesen?”. (A válasz: 0.8-szor mérkőzésenként az előző idényben egy olyan csatár esetében, aki kullancsként él a védőkön.)
„Zseniális, világklasszis csatár – mondta még róla Rodgers novemberben. – Ha nem ezt az utat járta volna be, sokkal többször lenne téma. Általában úgy beszélnek róla, mint a játékos, aki a non-league-ből érkezett, és a Premier League-ben vitte sikerre. A helyzet azonban az, hogy egy elsőrangú csatár.”
Ennek ellenére az az érzésünk támad, hogy egyes ellenfelek nem tartanak tőle annyira, amennyire kellene. A hat nagy csapat ellen 43 gólt szerzett 78 meccsen. Szeptemberben mesterhármast ért el odahaza a Manchester City ellen, és az egyik gól úgy sikerült, hogy azt Gianfranco Zola is nagyra értékelte volna.
„Szerintem ezek a csapatok némi arroganciával kezelik – mondja King a FourFourTwo-
nak. – Úgy gondolkoznak, hogy majd ők uralják a játékot, ez pedig Vardy malmára hajtja a vizet, mert több hely marad neki.”
Azt gondolnánk, mára kiismerték, legyen szó a védőkről vagy az őt bosszantó ellenfélről. Az a legnagyobb hiba, amikor megpróbálják felidegesíteni. Ez csak a javára válik. Ilyenkor nevetve megy vissza az öltözőbe, és azt mondja, reméli, hogy legközelebb is ezt csinálják.
Tavaly nem voltak szurkolók a stadionokban, de ettől még Vardy megtartotta azt a szokását, hogy a gólörömével bosszantja az ellenfél szurkolóit. A West Brom stadionjában, a Hawthornsban az üres lelátók előtt ünnepelt, ez kiemelkedő megmozdulása volt az elmúlt évben. A West Brom ellen nincs megállás, öt vendégség alkalmával minden alkalommal szerzett gólt, összesen hat jött össze.
A drukkerek szeretik vagy utálják, de azt mindenki elismeri, hogy örülne, ha a csapatában futballozna. Mára kőbe vésett tény, hogy ő a Leicester valaha volt legnagyobb játékosa, ez szinte hihetetlen a nagyon nehéz első, 2012–13-as idény után.
„Szerintem nagyon komolyan végiggondolta, hogy visszamenne a Fleetwoodba kölcsönbe. Azt hiszem, akkor még örült volna, ha így alakul – vélekedik King. – Ez teljesen normális egy olyan ember esetében, aki arról a szintről érkezik, és három osztályt ugrik. Ilyenkor időre van szükség. Mindig is láthattuk, milyen képességek rejtőznek benne. Abban a pillanatban, hogy a csapat feljutott a Premier League-be, rögtön magára talált. »A fene egye meg, ő aztán nagyon ott van«, gondoltam akkor magamban.”
„AZONNAL PÁNIKOT KELT AZ ELLENFÉL VÉDŐI KÖRÉBEN, ÉS ONNANTÓL KEZDVE MEGVÁLTOZIK A MÉRKŐZÉS”
Vardy pedig azóta is folyamatosan nagyon ott van, kérdezzük csak meg erről Robin Kochot a Leedsből. Az, hogy 2018-ban visszavonult a válogatottságtól, minden bizonnyal segítette őt, mint ahogy Rodgers felettébb intelligens tervezőmunkáját is.
„Azok az őrült elfutások a szélen manapság sokkal ritkábbak – állapítja meg Blackwell. – Rodgers nem akarja, hogy Vardy fölöslegesen égesse az energiáit, és nem kéri már tőle azt sem, hogy törjön be elöl, pedig nagyon sokat fejlődött ezen a területen. Elsősorban azt várja tőle, hogy állandó jelleggel kösse le a középső védőket.”
Ma még nem lehet megmondani, hogy mikor lesz vége ennek a szűnni nem akaró erőkifejtésnek. Bár kis híján a harmincas éveinek a közepén jár, de még mindig az a fáradhatatlan gép, aki öt évvel ezelőtt volt. A mai napig bármikor örömmel intézi el bármelyik védőt, hogy utána az üres stadionban ünnepelhessen.
„Ő már csak ilyen” – mondja mosolyogva King.
Talán túl sok volt a Red Bull.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)
