Szöveg L. Pap István Fotó Imago, Getty Images
Volt már pocsék Eb-nk, volt lebilincselő, tökéletesen megrendezett és hevenyészve összecsapott, szemet gyönyörködtető, de alacsony színvonalú is – egy biztos: unalomba még sohasem fulladt az Henri Delauney-kupáért zajló ádáz küzdelem. De melyik volt a 15 nagyszerű tornából a legnagyszerűbb, no meg miként festene a tökéletes Európa-bajnokság? Ahogyan 2018 nyarán a világbajnokságokat, úgy most az Eb-ket helyeztük górcső alá.
1. LEBONYOLÍTÁS. Az Eb-k 61 éves történetében számtalanszor módosítottak a lebonyolításon, amíg eljutottak a mostani, 24 csapatos sémáig. Hol van már a kezdet, amikor összesen 17 ország nevezett?
2. ARCULAT. A tálalás sem mindegy, ma már külön iparág foglalkozik a nagy világversenyek arculatával: logó, plakát, kabalafigura és hivatalos zene tesz emlékezetessé egy-egy tornát. Kell-e mondani, ez sem volt mindig így…
3. STADIONOK. Elképesztő összegekért építészeti csodák emelkednek ki a semmiből, amikor egy ország megkapja a rendezés jogát, de a nagy futballnemzetek a meglévő értékeikre is bátran építhetnek.
4. MEZ/CIPŐ. A sportruha- és a cipőipar ugyanúgy rohamos fejlődésen ment át a hatvanas évektől napjainkig, mint a játék. A maiak viseletére igencsak rácsodálkozna egy derék polgár a háború utáni évekből.
5. LABDA. Akárcsak a mai szintetikus futball-labdákra, hiszen a betonkemény, régi, fűzős bőrfocitól valahogyan el kellett jutni a tudományos alapossággal megtervezett, mégis sokszor elátkozott csodagolyókig.
6. GÓLOK. A játék sava és a borsa, ugyebár. Lehetnek varázslatosak a stadionok, szépek a mezek, és jópofa a kabalafigura – ha a gólok mennyisége és minősége alacsony, a nézőben jócskán marad hiányérzet.
7. EURÓPA-BAJNOK. A győztes, akinek sohasem kell magyarázkodnia. Vagy mégis? Hiszen favoritként befutó topnemzetek és szerencsés outsiderek egyaránt voltak a futball Eb-k történetében. Igaz, véletlenül még senki sem győzött.
8. NAGY VESZTESEK. Ahol győztes van, ott vesztesek is vannak – nálunk, magyaroknál jobban ezt senki sem tudja. De a legnagyobbaknak is van sötét Eb-jük, amelyre vagy már ki sem jutottak, vagy egyetlen gyenge meccsük mindent tönkretett.
9. JÁTÉKVEZETÉS. Mivel a jó játékvezetőt észre sem vesszük, a sporik esetében az óhatatlanul előforduló hibák minimalizálása lehet a cél. Merthogy a sorsdöntő bakikat mindenki örök időkig emlegeti.
10. SZURKOLÓK. Akikért a futball nevű gyönyörűség egyáltalán létezik. Akik elmennek kedvenceikért akár a világ végére is. És akik nemcsak pazar koreográfiákkal szurkolnak, de akiktől, valljuk be, a nagy haszonélvező, az UEFA is retteg.
11. EXTREMITÁS. Nincsen Eb balhé nélkül, jó, ha erre ezen a nyáron is számítunk – hiszen már az is párját ritkítja, hogy egy évet csúszott a kontinenstorna a koronavírus-járvány miatt.
12. MAGYAROK. Kell-e mondani, mennyire más Eb-t nézni, ha van kinek szurkolni? Bizony, kell mondani, főleg mert 2016-ban negyvennégy év szünet után jutott el ismét Eb-döntőbe a magyar válogatott. És most ismét.
1960, FRANCIAORSZÁG 42 PONT
MINDEN KEZDET NEHÉZ. Nem sokkal számított különlegesebbnek a maga korában az 1960-as torna, mint amilyenként most a végül hamvába holt Szuperligát kezelte a kontinens. Mindössze 17 ország nevezett, de ebben például nem voltak benne a nyugatnémetek, az angolok, az olaszok, a hollandok és az 1958-as vb-döntős svédek sem.
Minden kezdetleges volt, végig egyenes kieséses rendszerben zajlottak a küzdelmek, döntetlen esetén tizenegyesrúgások még nem léteztek, hosszabbítás után pénzfeldobás, a döntőben újrajátszás következett – volna, de nem volt rá szükség. Franco Spanyolországa az Eb-történelem talán legnagyobb botrányaként nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy a csapat nem utazik el Moszkvába, a szovjetek elleni negyeddöntőre. Budapestre vélhetően eljöttek volna, de akkoriban még bombaerős válogatottunk már a nyolc közé sem jutott be, mert kettős vereséggel búcsúzott a későbbi Európa-bajnok Szovjetunióval szemben. Európa-bajnok? Eleve nem is így hívták, az UEFA csak 1968-tól ölelte teljes jogú tornaként a keblére a francia L’Équipe kezdeményezését, amely az első két kiírásban még Európai Nemzetek Kupája néven futott.
Két város, Párizs és Marseille adott otthont a négyes döntő négy meccsének, a csehszlovák–francia bronzcsatát a Vélodrome-ban tízezren sem látták. Na igen, az elődöntőben a házigazdák 4:2-es előnyről áztak el a hatalmas gólesőben 5:4-re a jugók ellen. A finálét aztán ugyancsak hátrányból fordítva a szovjetek behúzták a jugoszlávokkal szemben, a győztes gólt Ponyegyelnyik a 113. percben szerezte.
ÉRTÉKELÉS:
1964, SPANYOLORSZÁG 56 PONT
AZ EGYETLEN ÉRMÜNK. Nagyban javítja 1964-es Eb-képünket, hogy nem csupán képviseltettük magunkat a négyes döntőben, de a magyar futball egytelen Eb-érmét is megszereztük. Na, persze 57 évvel ezelőtt senki sem tapsolta vörösre a tenyerét a bronz miatt, hiszen a két évvel későbbi vb valamennyi magyar hőse mellett például Novák Dezsőt is felvonultató csapat az egyenes kieséses selejtezőjét Wales, az NDK és Franciaország ellen veretlenül vívta meg.
Albert Flórián a spanyol védők gyűrűjében az 1964-es Eb elődöntőjében
Aztán a spanyolországi elődöntőben hosszabbítás után kikapott a házigazdától, Bene Ferenc a 84. percben hiába egyenlített. A harmadik helyért – ugyancsak ráadásban – két Novák-góllal legalább a dánokat legyőztük, míg a finálét a négy évvel korábban le sem játszott negyeddöntőt feledtetve Franco Spanyolországa a Bernabéuban 2:1-re megnyerte a szovjetek ellen, Marcelino győztes gólja a 84. percben született.
Az 1964-es kiírás annyiban feltétlenül előrelépést jelentett, hogy már nem 17, hanem 29 válogatott nevezett, de például a nyugatnémetek még mindig nem, a görögök pedig visszaléptek, mert Albániával nem voltak hajlandók játszani. Luxemburg viszont csak 6:5-ös összesítéssel kapott ki a negyeddöntőben (!) a dánoktól úgy, hogy előtte kiejtette a hollandokat. Dánia a negyedik hely mellé még a selejtezőből Ole Madsen 11 gólos gólkirályi címével is vigasztalódhatott. A négyes döntő kétgólosai között Benével és Novákkal csak a spanyol Jesús María Pereda tartotta a lépést.
ÉRTÉKELÉS:
1968, OLASZORSZÁG 58 PONT
PÉNZFELDOBÁS, ÚJRAJÁTSZÁS. Az UEFA innentől kezdve hívja a kontinensviadalt Európa-bajnokságnak, ráadásul az 1968-as négyes döntő előtt voltak először csoportmeccsek, és a győztesek a kétmeccses negyeddöntős párharcok során kvalifikálták magukat az olaszországi minitornára. A mieinknek ehhez a Szovjetuniót kellett volna elbúcsúztatniuk, de a hazai 2:0 után 3:0-ra kikaptunk Moszkvában; 1967-ben mindössze ezt a két meccset játszotta a Sós Károly vezette válogatott.
Így aztán a négyes fináléban egyedül a bronzmeccset dirigáló Zsolt István képviselte Magyarországot, az olasz–szovjet elődöntőben pedig párját ritkító módon pénzfeldobás döntött a fináléba jutásról. Giacinto Facchetti nemcsak szenzációs hátvéd, hanem nagy szerencsejátékos is, hiszen jól tippelte meg, melyik oldalán landol a feldobott egyguldenes. Fej lett, miközben Zsolt úgy emlékezett, hogy az öltözőben megejtett sorsoláson elsőre a zuhanyrács alá gurult a pénz, és utólag megnézte: írás volt…
Így aztán Olaszország harminc év, az 1938-as vb-döntő után ismét a magasba emelhetett egy trófeát: az Henri Delauney-kupát azóta sem sikerült az azzurriknak elhódítaniuk. A római fináléban 70 ezer néző előtt már nem pénzfeldobással utasították maguk mögé a jugoszlávokat, holott az a meccs is döntetlennel zárult. Két nappal később újrajátszották a döntőt, kedden már alig több mint 30 ezren látogattak el a Stadio Olimpicóba, de Riva és Anastasi góljával legalább nyertek a házigazdák. Az UEFA ekkor rendszeresítette „örök” Eb-logóját (1976-ot és 1980-at leszámítva egészen 1992-ig ugyanaz volt a grafikai alap), az Adidas pedig ezen a tornán adott először hivatalos labdát: a Telstar Elast teljes sikert aratott.
ÉRTÉKELÉS:
1972, BELGIUM 58 PONT
MÜLLER, A BOMBÁZÓ. Ki gondolta volna, hogy 1972 után 44 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy Magyarország ismét Eb-döntőben szerepeljen? (Miközben akkor ehhez a kontinens négy legjobb csapata közé kellett jutni, 2016-ban pedig elég volt a 24 közé is.) Mindenesetre Szőke István emlékezetes góljával sikerült behúzni a románok elleni párharc harmadik, Belgrádban lejátszott meccsét. Más kérdés, hogy Zámbó Sándor a szovjetek elleni elődöntőben 11-est hibázott, és nem jött össze a finálé.
Pályabejárás az 1972-es Eb-döntő előtt a Heyselben: Günter Netzer és Gerd Müller között a brüsszeli Atomium
A szovjeteknek persze nem sok köszönet volt a kor szupercsapata, Helmut Schön NSZK-ja ellen, amely a két évvel későbbi vb-gárdánál annyiban még erősebb is volt, hogy a kapitánytól a zabolázhatatlan Günter Netzer is kulcsszerepet kapott. Persze Gerd Müller sem tudott hibázni, a selejtezőben hét, a final fourban négy góllal lett gólkirály, a szovjetek elleni döntőben (3–0) az elsőt és a harmadikat szerezte. Az év végi Aranylabda-szavazás dobogóján nem életlenül állt Franz Beckenbauer, Müller és Netzer. Azonos nemzetbeliek azóta is csak kétszer, 1981-ben ugyancsak az NSZK-s fiúk (K.-H. Rummenigge, Breitner és Schuster), 1988-ban pedig Van Basten, Gullit és Rijkaard révén a hollandok.
Az Adidas a Telstar újabb változatát, a Durlastot dobta be, a belgák nem estek hanyatt attól, hogy Eb-t rendeznek, a mieink két meccsét Brüsszelben és Liege-ben összesen 7800-an látták, pedig ebben benne volt a belgák elleni bronzmeccs is.
ÉRTÉKELÉS:
1976, JUGOSZLÁVIA 64 PONT
PANENKA PANENKÁZOTT. Az 1970-es vb-selejtező kudarca után 1972-ben legalább az Eb-n vigasztalódtunk, az 1974-es buktát viszont 1976-ban az Eb-csoportban is hasonló fejre állás követte. Így aztán csak a televízión keresztül lehetett szurkolni például a csehszlovákoknak, akik nagy meglepetésre tértek vissza az 1962-es vb-ezüst után a világfutball elitjébe.
Ez volt Johan Cruyff és Franz Beckenbauer utolsó tornája, néző ennek ellenére alig volt, egyedül a Jugoszlávia–NSZK meccsre mentek ki a belgrádi Marakanába 50 ezren, és láthatták, hogy a nagy Gerd távollétében egy másik Müller, Dieter szerez mesterhármast: hosszabbításban 4–2-re nyert a címvédő.
Anton Ondrus, a sehszlovákok és Johan Cruyff, a hollandok kapitánya választ térfelet Clive Thomas játékvezető társaságában az 1976-os Eb-elődöntőben
Kétszeres győztes viszont nem lett a Nationalelfből, mert a Hollandiát nagy meglepetésre az elődöntőben ugyancsak hosszabbításban 3–1-re megverő csehszlovákok a világ első 11-espárbajában leiskolázták a nyugatnémeteket. Uli Hoeness rontott, de ez még nem lett volna elég Václav Jezek csapatának mennybemeneteléhez, kellett a prágai Bohemians bohém zsenije, Antonín Panenka is, aki alaposan átverte a nagy Sepp Maiert. Azóta hívják „panenkázásnak” a bokából alábökve rúgott 11-est.
Az Adidas 1976-ban nem újított, a jugoszlávok olyan randa Eb-logóval jelentkeztek, hogy azt az UEFA tán még ma sem érti, de legalább soha többé nem volt négyes döntő, jött helyette a nyolcas, és a következő négy Európa-bajnokságot már így rendezték.
ÉRTÉKELÉS:
1980, OLASZORSZÁG 71 PONT
Horst Hrubesch az Eb-címet érő második gólját ünnepli a belgák elleni 1980-as fináléban
MEGINT A NÉMETEK. Olaszország remek helyszín a nagy tornáknak, lelkes, hozzáértő, kicsit őrült közönség, príma időjárás, ósdiságukban is elragadó stadionok – ilyen volt az 1980-as torna is. Maguk az olaszok nyilván álmukban sem hitték volna, hogy két évvel később világbajnokok lesznek, így aztán amikor a 18. (!) 11-est elhibázó Fulvio Collovati miatt elvesztették az Eb-k utolsó bronzpárbaját, igencsak el voltak kenődve.
Nem úgy a nyugatnémetek, akik az 1978-as vb-kudarc után Jupp Derwall irányításával új generációt dobtak be, ráadásul a Schumacher, Kaltz, a két Förster, Briegel, Karl-Heinz Rummenigge és Hrubesch fémjelezte garnitúra élére a semmiből egy szőke zsenit is találtak: a kölni Bernd Schustert. Az utóbbi pályafutása jó, ha a húsz százalékát hozta annak, amire predesztinálva volt, de ez 1980 nyarán még senkit sem érdekelt: a fináléban a semmiből kinövő remek belgák voltak az áldozatok, a győztes gólt két perccel a lefújás előtt Horst Hrubesch fejelte.
Mi, magyarok Görögországot segítettük hozzá története első Eb-szerepléséhez, de mert akkoriban legalább a vb-kre üzembiztosan kijutottunk, ezt azért idehaza sikerült megemészteni.
Az Adidas a ’78-as Tango Eb-verzióját dobta be, az Eb-logó jó közepesre sikeredett, a bíráskodás tűrhető volt, és Pinocchio személyében az olaszok az első kabalával hozták emberközelbe a nyári tornát. Az Európa-bajnokságok történetében a nyolc résztvevő csapattal új időszámítás kezdődött.
ÉRTÉKELÉS:
1984, FRANCIAORSZÁG 79 PONT
PLATINI ÉS A TÖBBIEK. Nagy Európa-bajnokságot rendeztek a franciák, akik bizton építhettek az 1982-es vb-n negyedik helyen záró csapatukra, így mindenekelőtt a karmesterre, az aranylabdás Michel Platinire. Michel Hidalgónak olyan nagyon nem is kellett hozzányúlnia a gárdához, a középpályára beépítette a PSG-s Luis Fernandezt, és nyugodtan hátradőlve várhatta a rajtot.
A mieink az angolok ellen eleve nem reméltek sokat a selejtezőben, ehhez képest a dánok (akiket a végén itthon meg is vertünk) futottak be elsőnek, kihasználva, hogy a szinte kizárólag légiósokból álló csapatukban felnőtt egy csodás generáció az idősödő egykori aranylabdás, Alan Simonsen mellé.
Michel Platini jutalomjátéka volt az 1984-es torna, ahogyan két évre rá Diego Maradona a vb-n az argentinokat, úgy vezette el a Juve 10-ese a franciákat a trófeáig. (A különbség talán az, hogy a franciák nélküle sem lettek volna kutyaütők.) A nagy Michel minden meccsen betalált, a jugóknak és a belgáknak háromszor is, és a kilencből csak egy volt büntető.
Hosszú évek semmittevése után a portugálok is megvillantották magukat, és a húsz esztendeje alig valamit mutató spanyolok döntője sem volt előtte benne a pakliban, miközben az olaszok ki sem jutottak, a nyugatnémetek pedig szégyenszemre a csoportjukban ragadtak.
A kabala, Péno, a fehér gall kakas méltó előképe volt az 1998-ban ugyancsak nagy sikert arató Footixnak, az Adidas a pofás Tango Mundiallal szolgálta ki az UEFA-t, a televízió már a háztartások túlnyomó részében színesben, még több kamerával közvetítette a tornát, amely az egyik legjobb, legszínvonalasabb volt az Eb-történelemben.
ÉRTÉKELÉS:
1988, NSZK 78 PONT
VAN BASTEN CSODAGÓLJA. Mexikó után minden addigi illúzióját elveszítette a magyar futball, amely a hollandok által fémjelzett csoportban teljesen esélytelen volt az Eb-részvétel kivívására. A kontinens nagycsapatai mind ott voltak az NSZK-ban rendezett tornán (az olaszok először nem házigazdaként!), a „kicsiket” ezúttal az írek képviselték, akik a bolgárok és a belgák előtt értek révbe. Jackie Charlton fiai legyőzték Angliát, ami miatt a mester évekig magyarázkodhatott otthon, és majdnem kiejtették Hollandiát is. De csak majdnem.
A müncheni Olimpiai Stadionban nemcsak Ruud Gullit és Marco van Basten, de Hans van Breukelen kapus is kellett Hollandia szovjetek elleni 1988-as Eb-diadalához
Lobanovszkij villámléptű „szovjetjei” a csoportban szétfutották és egy káprázatos kontra végén Rácz László góljával le is győzték a hollandokat, hogy aztán ugyanez a két csapat vívja a döntőt is. Addig azonban az ismét az 1974-es vb-menetelés hőse, Rinus Michels által irányított hollandok a négy között megnyerték az Eb tulajdonképpeni döntőjét, amikor is Marco van Basten kései góljával kiverték az egyre izmosabb nyugatnémeteket. (Lothar Matthäusék 1990-ben a vb-n vigasztalódhattak.) A Milan sztárja akkora gólt rúgott 1–0-nál Rinat Daszajevnek, hogy ma is emlegetik, az Aranylabdát pedig úgy kapta meg, hogy két honfi- és milanos csapattársa, Gullit és Rijkaard zárt mögötte.
Nagyszerű hangulatú, telt házas Európa-bajnokságot rendeztek a németek, az Adidas a Tango-sorozat utolsó darabjával, az Europával zárta le a nyolcvanas éveket, a rendező pedig Berni, a szürke kabalanyúl révén gondoskodott a kiváló hangulatról.
ÉRTÉKELÉS:
Folytatása következik.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júniusi lapszámában.)
