Interjú FFT
Fiatalabb korodban is a szabadrúgás volt az erősséged? Mikor kezdődött?
Mindig is jól lőttem, de gyerekként nem voltam elég erős ahhoz, hogy szabadrúgásból gólt szerezzek. Tizenhárom éves koromig futsaloztam, akkoriban nem szereztem túl sok gólt, de elkezdtem elvállalni a szabadrúgásokat. Akkor tökéletesítettem a technikámat, amikor Franciaországba kerültem.
Mikor kezdted használni a knuckleball technikát, amely során a labda nem pörög, ennek következtében kiszámíthatatlanul vált irányt?
Úgy kezdődött, hogy elkezdtem a Corinthians játékosa, Marcelinho lövéseit másolni. Ő volt az első, akinél azt láttam, hogy táncol a labda a levegőben. Ebből kiderül, hogy a technikát nem én találtam ki, az 1958-as és 1962-es világbajnokságon Didi is használta már. Azóta mindenki egy kicsit finomított rajta.
Melyik volt az első szabadrúgásgólod?
Nagyon szerencsés gól volt. Tizenkilenc éves voltam, és a Recife ellen játszottunk a Gremióval. Kettő nullás hátrányban voltunk, és azt hiszem, mindannyian lemondtunk már a győzelemről. Valószínűleg ezért is mertem bevállalni azt a szabadrúgást. Külsővel lőttem harminc méterről, a kapus pedig hibázott, mert azt hitte, hogy elérheti, de végül csak a kapufára lökte, amiről végül bepattant.
Melyik a kedvenc gólod?
A legfontosabb gólom a Vasco színeiben lőttem a River Plate elleni 1998-as Libertadores-kupa-elődöntő visszavágóján. A szurkolók pokoli hangulatot csináltak, egy nullás hátrányban voltunk, amikor huszonöt méterről szabadrúgást lőhettem. Az ellövés pillanatában mindkét lábam a levegőben volt. Hatalmas erőre volt szükségem, hogy megcsavarjam a labdát. Végül megnyertük a döntőt.
Van egy másik, amit a Bajnokok Ligájában lőttem a Lyon színeiben a nagyszerű Oliver Kahn és a Bayern München kapujába. Ez volt a legszebb knuckleball-lövésem: Kahn bal kapufájáról pattant be. Annak a győzelemnek köszönhetően már azt is elhittük, hogy megnyerhetjük a BL-t is, ami sajnos végül nem sikerült.
Szeretem az Ajaccio elleni 2006-os gólt is. Kemény meccs volt, sokáig nulla nullára állt, majd kaptunk egy szabadrúgást közel ötvenméteres távolságból, ami az egyetlen esélyünk volt. Láttam, hogy sokan kételkednek, de végül megküldtem külsővel. Szinte lehetetlen volt megállítani a gól utáni ünneplést.
Véleményed szerint jelenleg kik a legjobbak a szabadrúgásban?
Szeretem Miralem Pjanicot, a Juventus játékosát. A Lyonnál együtt játszottam vele. Fiatal volt, de nagyon értett a lövéshez. Lionel Messi és Cristiano Ronaldo ugyancsak nagyszerűek.
Melyik volt az általad látott legszebb szabadrúgás?
Az, amelyik újraértelmezte a fizika törvényeit: Roberto Carlos 1997-es, Franciaország elleni lövése. Bárki, aki hasonló csavarással próbálkozott, végül azt látta, hogy a lövése valahol a szögletzászlónál megy ki. Ezt a szabadrúgást soha, senki sem fogja megismételni.
Mit gondolsz arról, hogy az emberek minden idők legjobb mesterlövészének tartanak?
Jólesik a dicséret, de nem igazán hiszem, hogy ez igaz lenne. Hogy lehet ezt mérni egyáltalán? Csak annyit érzek, hogy a munkám megtérült. Mindent beleadtam, amit csak lehetett, néha talán kicsit többet is. Legfeljebb csak egy adott korszak legjobb szabadrúgáslövőjéről beszélhetünk, és lehet, hogy voltak pillanatok, amikor én voltam az. Hogyan is állíthatnám, hogy jobb vagyok, mint David Beckham vagy Szinisa Mihajlovics?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi lapszámában.)
