Szöveg Caio Carrieri
A kedves olvasó mit csinált 16 éves korában? Talán el kell gondolkodnia rajta. Vinícius Júnior azonban nem felejti el egykönnyen ezt az időszakot. Ő lett minden idők második legdrágább brazil futball exportcikke Neymar után, amikor a Real Madrid 46 millió euróért megvette a Flamengótól. a spanyol klub tíz nappal azt követően jelentette be a vásárlás tényét, hogy Vinícius a felnőttek közt is bemutatkozott Maracanában, ahol megkérte példaképét, Robinhót, aki maga is volt a Real Madrid játékosa, hogy cseréljenek mezt.
Bár ő az első olyan felnőtt játékosa Real Madridnak, aki ebben az évezredben született, már csaknem egy évtizede irányul rá a figyelem. Ez azonban egy cseppet sem zökkentette ki a Rio de Janeiró-i születésű fiatalembert. Hiába 19 éves még csak, már 50 alkalommal volt kezdő a Madridban, és nagyon hamar a nagy igényeket támasztó szurkolók egyik kedvence lett. Először 2019 szeptemberében kapott meghívást a brazil válogatottba Titétől, és ezzel gyerekkori álma teljesült.
Hiába gyors felemelkedése, azért nem ment minden olyan könnyen. Családja nem mindig engedhette meg a 70 kilométeres ingázást Sao Goncalóból, Rió szegény külvárosából a Flamengo edzőpályájára, és a világ legnagyobb klubja is rejtett csapdákat.
Beszélgetésünk alkalmával végigvettük útjának főbb állomásait. Elmondta, mit érez a legnagyobb sztárok közt az öltözőben, mit szeretne elérni a Real Madriddal, és ki segített neki ez idáig a legtöbbet a spanyol fővárosban. (Eláruljuk, nem az egyik brazil csapattárs a négyből.) És hogy mi a legnagyobb álma az új évtizedben. Ezzel is odacsap: szeretne találkozni az NBA egyik csillagával!
Mondanál arról egy keveset, hol nőttél fel?
A szüleim és a nagymamám neveltek Sao Goncalaóban, Rio de Janeiróban. a közelünkben laktak más rokonaim is, többek közt unokatestvérek. Rendszeresen az utcán fociztam, az iskolám viszont messze volt, mert ösztöndíjas voltam. Több mint egy óra volt busszal. Jó diák voltam, nem olyan, aki lóg az iskolából a foci miatt.
Melyek a legkorábbi futballemlékeid?
Négyéves voltam, amikor bemutatkoztam a Flamengóban, és az apám azt mondta, hogy élvezzem a pályán töltött perceket, és derüljön ki, ez-e az álom, amit szeretnék elérni. Gyerekkoromban Ronaldinho, Robinho és Neymar voltak a példaképeim. Úgy éreztem, mágikus képességűek. Főként azt tanultam meg tőlük, hogy nem szabad tartanom semminek a kipróbálásától, ha egy védővel állok szemben. Akadémista korom óta eszerint élek egészen mostanáig. Manapság Neymar a legnagyobb ebben a tekintetben, de Rodrygóban és Marcelóban is megvannak ezek az adottságok. Mindennap figyelem a játékukat.
A Flamengo akadémiája híres. Mit tanultál meg ott leginkább?
Tízévesen kerültem oda, és két év elteltével csodagyerekként tekintettek rám. Ennek eredményeként sokan próbálták meg elhitetni velem, hogy nem én voltam a legjobb, ha minden jól ment a pályán, de nem is én voltam a legrosszabb, ha rosszul. Ez segített abban, hogy megtanuljak higgadt maradni. Emlékszem beszélgetéseimre a klub pszichológusával, aki arra biztatott, hogy álljak két lábbal a földön, és tiszteljem az idősebbeket.
Hogyan élted meg a hosszú utakat az edzésekre?
Nagyon messze volt az edzőpálya, 2010 és 2014 között folyamatosan ingáztam. Volt egy időszak, amikor egy szomszéd vitt oda, vagy mindig akadt valaki a lakóhelyemről. Ez azért kicsit könnyebbé tette az utazást. Gyerekként nem sokat foglalkozik az ember az ilyesmivel. A legrosszabb az volt, amikor valamelyik szülőmmel busszal utaztunk. Akár három óra is lehetett a forgalomtól függően.
Mennyire hittél benne fiatalként, hogy viheted valamire?
Először csak a játék öröméért fociztam, de amikor a dolgok komolyra fordultak, fizetést kaptam, és egyre többen beszéltek rólam, rájöttem, hogy sokkal jobban kell koncentrálnom. Tizennégy éves koromban döntöttem el, hogy nagy futballista leszek. Onnantól kezdve az apám folyamatosan mutatta az utat. Voltak napok, hogy nem volt pénzünk, és nem tudtam elmenni az edzésekre, de nem volt gond, mert a klubnál ismerték a helyzetemet, és megértőek voltak.
Nem nyomasztott, hogy Brazília legnagyobb klubjában mutatkoztál be mindössze tizenhat évesen?
Kemény volt, nem számítottam rá, hogy visszaérkezve a dél-amerikai U17-es bajnokságról, rögtön mély vízbe dob a Flamengo. Melegítettünk, amikor játékostársam, Lucas Paquetá jelezte, hogy az edző, Zé Ricardo számít rám a meccsen. Nem akartam elhinni, óvatosan mentem oda az oldalvonalhoz, de tényleg beállított. Nem olyan könnyű tizenhat évesen negyvenezer ember előtt a Maracanában, miközben a nevedet éneklik. Meglepődtem, nem tudtam, hogy ilyen sokan ismernek. Ideges voltam, nem jött ki belőlem, amit tudok, de nagyon fontos lépés volt előre.
Hogyan birkóztál meg a feladatokkal?
Csak a labdarúgáson járatom az eszem, és a legjobb döntések reményében nagyban adok a családom véleményére. Eddig minden klubom csodálatos volt. Jelenleg rajtam kívül négy brazil játszik a Real Madridban. Rodrygo és Éder Militao utánam érkeztek, Casemiro és Marcelo viszont itt voltak már egy ideje, és ez nagyban megkönnyítette a dolgomat. Célom, hogy olyan higgadttá tudjak válni, mint ők, és ezáltal sokáig maradhassak a csapatnál, velük haladva a győztes ösvényen.
Hogyan tudtad meg, hogy a Real Madrid szemetet vetett rád?
Az után történt, hogy visszatértem a 2017-es dél-amerikai U17-es bajnokságról. Voltak már pletykák a sajtóban, de sosem hittem nekik. Végül mégis úgy lett: a Real Madrid és a Barcelona is megtette a téteket, és három napom maradt dönteni. Mindig is a legnagyobb csapatban akartam futballozni, ezért választottam a Realt. A szüleim is megnézték mindkét klubot, és a Real jobban tetszett nekik. Passzolt az elképzeléseimhez, éreztem, hogy jobb lesz nekem. Sok időt szentelnek az olyan fiatalokra, mint én, és kersorozata volt a csapatnak a BL-ben is akkoriban.
„SOKAT NÉZTEM A TÁRSAIM A TÉVÉBEN, MA EGYÜTT EDZÜNK ÉS VIDEOJÁTÉKOZUNK”
Az igazolási díj mértéke nem okozott feszültséget?
De, ez volt a legkeményebb része. Úgy kellett szerepelnem, hogy mindenki elfeledkezzen az összegről. Szerencsére egy csomó mérkőzésen pályára léptem az első idényemben, harmincegyen összesen. Mostanra az ötven is megvan, ez nem sok mindenkinek sikerül ilyen fiatalon.
Mit tanultál meg a legalaposabban, amióta a Real Madrid játékosa vagy?
Nagyon sokat fejlődött a technikám. Ez nem is csoda a világ legkiválóbbjai mellett. Magas a színvonal, még az edzéseken is. Éppen emiatt akartam minél gyorsabban Európába kerülni. Itt nemcsak a legjobbakkal játszhatok, de a legjobbak ellen is.
Személyesen miben fejlődtél a legtöbbet?
Tudom, hogy amit a pályán kívül teszek, az nagymértékben befolyásolja a teljesítményemet, ezért igyekszem a lehető legjobb döntéseket hozni. Saját fiziológusom van, ő naponta foglalkozik velem, hogy ritkábban sérüljek meg és gyorsabban épüljek fel. Szigorú diétán vagyok.
Ki segít a legtöbbet a klubnál?
Kétség sem férhet hozzá: Karim Benzema. Az első naptól kezdve mellettem volt, tanácsokat adott, hogy miként hozhatnám meg a legjobb döntéseket. Ha együtt játszunk, mindig arra kér, hogy maradjak nyugodt, és igyekezzek koncentrálni. Volt egy meccsünk az Atlético Madrid ellen, ahol elveszítettem a labdát, és emiatt gólt kaptunk. Azt javasolta, néhány percre cseréljünk helyet, hogy kevesebbet kelljen birtokolnom a labdát, és visszanyerjem az önbizalmam. Így tettünk, remekül működött. Tapasztalt, több mint tíz éve a klubnál van, nagy megtiszteltetés, hogy tanulhatok tőle.
Mit tett hozzá Zinédine Zidane a játékodhoz?
Amit csak megtehet, azt meg is teszi annak érdekében, hogy a játékosai jobbak legyenek. Szívesen beszélget el velünk egyesével is, hogy biztos legyen benne, értjük, amit akar. Nagyon sok önbizalmat kaptam tőle, főleg, hogy azt állítja, ha mindent jól csinálok, én lehetek a klub jövője más fiatalokkal, például Rodrygóval együtt.
Nem félelmetes néha a nagy sztárokkal egy öltözőben?
De, gyakran. Korábban sokat néztem őket a tévében, ma pedig együtt edzünk, és sűrűn videojátékozunk. Még régebbi sztárokkal is találkozom, például Roberto Carlosszal vagy Emilio Butraguenóval, nagyon tisztelem őket amiatt, amit a klubért tettek-tesznek.
Milyen egy edzés Real Madridnál a Flamengóhoz képest?
Nehéz leírni azt a színvonalat, ami a Real Madridnál jellemző, és a játékosok is másképp vannak hangolva. Mindenkinek csak az jár a fejében, hogy minden egyes mérkőzést muszáj megnyerni, mindenben a verseny lehetőségét látják, és ennek szellemében élnek, gyakorolnak. Ha csak egy kicsit is lelassítasz az edzésen, a többiek mind elhúznak melletted. Hogy ki uralja a tréninget? Marcelo hihetetlen a labdakezelésével, Benzema pedig mindenki előtt tíz másodperccel jár gondolkodásban.
Nagyon megbízik bennem” – állítja a legendás edzőről
Mi volt a legnagyobb kihívás, amióta megérkeztél Spanyolországba?
Az a legnehezebb, hogy nagyon messze vagyok Rio de Janeirótól. Hacsak tehetem, vendégeket fogadok otthonról. Két gyerekkori barátom is velem lakik, együtt járunk el lazítani. Ettől eltekintve teljesen otthon érzem magam, és készen állok, hogy azzal foglalkozzam, amit szeretek, ez pedig természetesen a labdarúgás.
A Real Madrid szurkolói eléggé követelőzőek, nem?
A Flamengóban már hozzászoktam ahhoz, hogy nagyobb teher alatt kell játszanom. Itt ugyanez a helyzet. Amikor a dolgok nem a terveknek megfelelően alakulnak, elég kritikusak, de ha lendületet veszel, feltolnak egész a csúcsig.
Gyakran harcolsz Rodrygóval a helyért a csapatban. Ennek ellenére jóban vagytok?
Nincs ezzel semmi baj, mert a Real Madridnál mindenki nagyjából ugyanannyi meccset játszik egy idény során. Azért jobban szeretem, ha egyszerre vagyunk a pályán.
Szeptemberben mutatkoztál be a válogatottban. Milyen volt?
A labdarúgásnál nincs jobb a világon, és az öltöző a létező legjobb hely. Majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor példaképem, Neymar oldalán léphettem pályára, és volt még körülöttem néhány kiemelten nagy név, például Thiago Silva. Úgy nőttem fel, hogy őket néztem a tévében, úgyhogy hihetetlenül nagy megtiszteltetés velük futballozni. És újra találkozhattam Lucas Paquetával, aki jelenleg a Milan játékosa, együtt idézhettük fel a flamengós emlékeinket. Tite behívott magához, és arra kért, hogy maradjak nyugodt, ne hagyjam, hogy a velem történő jó vagy rossz dolgok befolyásoljanak. Tudom, mennyire nehéz bekerülni a válogatottba, hiszen rengeteg a jó csatár. Csak annyit mondhatok, mindent megteszek majd, hogy ott is maradjak. Megragadom a lehetőséget, és nem is engedem el.
Mit nyernél meg mindenképpen az előttünk álló évtizedben?
Szeretnék a Real Madrid játékosa maradni, a lehető legmagasabb színvonalon focizni, és Bajnokok Ligáját nyerni a csapattal. Nagy álmom, hogy tagja legyek a világbajnokságot nyerő brazil válogatottnak. Eddig arról ábrándoztam, hogy Neymarral egy csapatban futballozhassak, ez teljesült, most pedig már arról, hogy találkozhassak LeBron Jamesszel. Ő a példaképem mindazért, amit az NBA-ben tett; mindig ott van, ha a csapatának szüksége van rá.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. áprilisi lapszámában.)
