Szöveg Chris Flanagan, James Maw, Nick Moore, Rich Edwards Illusztráció Yann Dolan
10. IAN WRIGHT
213 mérkőzés, 113 gól, 0.53 gól/meccs, 1 bajnoki cím
„179, megcsináltam” – ez állt a pólóján, amikor ünnepelni kezdett. Ravasz volt, mert még csak 177 gólnál járt az Arsenalban, úgyhogy eleve még kettőt tervezett be. A 179. öt perccel a Cliff Bastin korábbi klubrekordját jelentő 178. után következett. És jöhetett a felirat.
Wright az Arsenal legendája lett a Premier League korai esztendőiben, és utolsó leheletével 34 évesen még bajnok lett a csapattal, majd a West Hambe szerződött. Az sem volt akármilyen, például, amikor szétverte Rob Harris játékvezető öltözőjét, mert a bíró leküldte. Emiatt három mérkőzésre tiltották el. Heves vérmérséklete volt, de kevés jobb befejező akadt nála.
9. RUUD VAN NISTELROOY
150 mérkőzés, 95 gól, 0.63 gól/meccs, 1 bajnoki cím
Kevesen vannak, akik keresztszalag-szakadás után nyújtják legjobb teljesítményüket, de ő pont ilyen volt. „A sérülés olyan mentális energiákat szabadított fel bennem, amilyenek korábban nem voltak meg” – mondta magazinunknak régebben.
A sérülés miatt csúszott a Unitedba igazolása, utána viszont megkapta az Év játékosa címet, és egy évre rá aranycipős lett 25 góllal a bajnokságban, ami valójában 44-et jelentett minden kiírásban.
Meccsenkénti gólátlaga lenyűgöző, ennek ellenére csak egyszer lett bajnok öt idény leforgása alatt. Végül azért távozott 2006-ban, mert megromlott a viszonya Fergusonnal és Cristiano Ronaldóval.
A LESIPUSKÁS HALÁLA
Van Nistelrooy a jó befejezésekből élt, de a játék továbblépett.
Amikor Alex Ferguson eladta Ruud van Nistelroyt a Real Madridnak 2006 nyarán, a Premier League összes csatárának sorsa megváltozott. Van Nistelrooy valódi lesipuskás volt, a tizenhatos ragadozója. Nem alkotta oszlopos részét a Manchester United építkezős játékának. Igazából csak három gólt szerzett a tizenhatoson kívülről, a harmadikat akkor, amikor 3–1-re verték meg a Charltont 2005 novemberében.
A Premier League első éveiben, amikor minden egyes csapat két csatárt vetett be elöl, létezett egy kisebb csoportja a támadóknak, amelynek tagjai szinte csak a megfelelő befejezésekből éltek. Aztán változás kezdődött, és a vezetőedzők a magányos csatár felé mozdultak el, főleg azt követően, hogy Drogba 2004-ben megérkezett a Chelsea-be.
Ő ugyanis bebizonyította, hogy a csatárok egyszerre lehetnek képesek gólt szerezni és egymagukban vezetni a támadósort úgy, hogy másokat is játékba hoznak. Ezért aztán a figyelem inkább azokra irányult, akik fizikálisan nagyon masszívak, és többfajta készségük van, ami egy lesipuskásban nincs meg feltétlenül. A Southampton élharcosa, Charlie Austin például küzd a játéklehetőségért, és szinte a kihalásra ítélt típus egyik utolsó példánya.
8. DIDIER DROGBA
254 mérkőzés, 104 gól, 0.41 gól/meccs, 4 bajnoki cím
„Akit kritizálnak a szurkolói, az gyakran nem tudja ezt kezelni, és belerokkan.”
A 24 millió fontos igazolás Marseilleből igencsak megszenvedett első londoni hónapjai során, a gólok is nehezen jöttek, és műeséséért is elég sokat kapott. De az elefántcsontparti csatár úrrá lett a problémákon, és legendává vált.
Ő lett az egymást követő 2005-ös és 2006-os bajnoki cím lelke a Chelseaben, egy évvel később gólkirály lett, majd ismét a 2009–10-es idényben, ekkor 29-szer talált a kapuba. Mesterhármassal zárta az idény utolsó meccsét a Wigan ellen, és a „Kékek” ismét bajnokságot nyertek.
Megjárta Kínát és Törökországot, hogy aztán ismét a londoniakkal legyen bajnok 2014–15-ben. Ő az egyetlen afrikai játékos, aki több mint 100 gólt szerzett a Premier League-ben.
7. LUIS SUÁREZ
110 mérkőzés, 69 gól, 0.63 gól/meccs, 0 bajnoki cím
Luis Suárezért 22.8 millió fontot, Andy Carollért 35 milliót fizetett ki a Liverpool 2011. január 31-én. Az összehasonlítás ma már abszurdnak számít.
Az uruguayi megbélyegezve érkezett Angliába. Nem elég, hogy a 2010-es világbajnokságon kézzel védett döntő pillanatban Ghána ellen, még egy harapásos ügye is terítéken volt az Ajaxban.
A 2011–12-es idényben nem sűrűn vágta a gólokat, mindössze tizenegyszer talált be, igaz, nyolcszor a lécet rezegtette meg. Más is volt még: eltiltották, mert rasszista megjegyzésekkel illette Patrice Evrát, és később ismét harapott egyet, ezúttal Braniszlav Ivanovicsba. Aztán jött a bizarr 40 millió plusz egy fontnyi ajánlat az Arsenaltól azt követően, hogy 23 góllal büszkélkedhetett a 2012–13-as idényben.
Csúcsformáját egy évvel később érte el: 31-szer talált be 33 bajnokin, és a Liverpool kis híján bajnok lett Brendan Rodgers irányításával. Az Év játékosa lett, és megkapta az európai Aranycipőt, majd továbblépett a Barcelonába.
6. DENNIS BERGKAMP
315 mérkőzés, 87 gól, 0.28 gól/meccs, 3 bajnoki cím
„Olyan, mintha egy puzzle-t raknánk ki: mindig tudtam, mi következik két-három másodperccel később.”
Dennis Nicolaas Maria Bergkamp mindig is a többiek előtt járt néhány lépéssel. Bruce Rioch talált rá, és a holland mindig az eleganciát ötvözte az intelligenciával. Így szerezhetett 87 gólt, és adhatott 94 gólpasszt. Ian Wright lett a párja, ketten segítették bajnoki címhez az Arsenalt 1998-ban. Később Thierry Henryval dolgozott össze, így lett a csapat bajnok 2002-ben és 2004-ben is.
Akkor lett az év játékosa, amikor 16 gólt szerzett 28 meccsen az 1997–98-as idényben. Elképesztő mesterhármast ért el a Leicester ellen, Newcastle elleni 2002-es gólját pedig a Premier League legszebbjeként tartják számon.
Bergkamp sikerétől rendesen el is vörösödött Stuart Pierce. A Nottingham Forest hátvédje nagy szerencsejátéknak nevezte a Bergkamp hét és fél milliós szerződtetését az Internazionalétól egy Sunnak adott interjújában.
„Stan Collymore-t többre tartom – mondta. – Igaz, hogy egymillióval többért, de a Liverpool sokkal jobb üzletet kötött, mint az Arsenal.” Hát, ebben nagyon nem lett igaza!
5. WAYNE ROONEY
468 mérkőzés, 201 gól, 0.43 gól/meccs, 5 bajnoki cím
„Mindenki jegyezze meg ezt a nevet: Wayne Rooney!” – harsogta Clive Tyldesley szakkommentátor. Mondjuk, minden újonnan bemutatkozó fiatallal ezt tette, csak úgy zengett: „Mindenki jegyezze meg ezt a nevet: Stacy Long!” vagy „Még sokat fogunk hallani erről a Sean Doherty nevű kölyökről!”.
De lássuk be, Rooneyval kapcsolatban igaza lett. Amikor 2002 októberében, 16 évesen az Everton játékosaként gólt vágott az Arsenal ellen, megkezdte a sort, amit még 200 másik követett, elindult továbbá az öt bajnoki cím felé vezető úton, és lépéseket tett a 2010-ben neki kiosztott Év játékosa-díj irányába. Ezeken túl 101 gólpasszal is büszkélkedhet, ennél többel csak Ryan Giggs, Cesc Fabregas és Frank Lampard neve mellé írható.
4. SERGIO AGÜERO
187 mérkőzés, 128 gól, 0.68 gól/meccs, 2 bajnoki cím
„A védők rám néznek, látnak egy alacsony kis kölyköt, megpróbálnak kicselezni, de én már hopp, le is léptem.”
Ha nehéz megállítani, akkor mit mondjunk a góllövésével kapcsolatban? Csak Harry Kane és Thierry Henry dicsekedhet nála jobb meccsenkénti gólmutatóval, Agüero 108 percenként szerez egyet.
Lehet, hogy Dennis Bergkamp érte el a Premier League legszebb gólját, viszont Agüero a legemlékezetesebbet. Az a nagyon kései gólja a Queens Park Rangers ellen, amellyel 2012-ben bajnok lett a Manchester City, az angol futball egyik legdrámaibb pillanata.
Az a gólja első citys idénye utolsó másodperceiben született, azóta öt újabb teljes idényt töltött el Manchesterben, és ebből négyben elérte a 20 bajnoki gólt.
A 2014–15-ös idényben gólkirály is lett, de az év Premier League-válogatottjába akkor is inkább Kane és Diego Costa került be.
3. ÉRIC CANTONA
156 mérkőzés, 70 gól, 0.45 gól/meccs, 4 bajnoki cím
„Nem ütöttem meg eléggé azt a szurkolót, keményebben kellett volna.” Pedig amikor ezt mondta, már túl volt a Crystal Palace szurkolójának, Matthew Simmonsnak az arcon rúgásán.
Lehet, hogy vannak, akiknek csak ez a kungfu-figura maradt meg róla, de azért sokan emlékeznek még arra is, hogy Éric Cantona formálta át a 26 éve bajnoki címet nyerni képtelen Manchester Unitedot a Premier League legveszélyesebb alakulatává.
Irányította a többieket, és szinte minden második mérkőzésén szerzett egy gólt. Remek statisztika ez egy olyan futballistától, aki gyakran játszott hátravont csatárt. Neve mellé jegyezték fel a Premier League első mesterhármasát még a Leeds játékosaként a Tottenham ellen 1992-ben.
JÓK, MÉGIS ROSSZAK
Nem Cantona az egyetlen szupercsatár, aki elborult aggyal volt megáldva.
PAOLO DI CANIO. Az olasz játékos a pályán kívül furcsa dolgokat produkált, például meglökdösött egy játékvezetőt, és fasisztának vallotta magát. Ezzel együtt FIFA Fair Play-díjas úriember és zseni (az idény gólját szerezte a Wimbledon ellen).
NICKLAS BENDTNER. A dán válogatott ritkaságszámba ment azzal, hogy kiszolgáló csatár létére Arséne Wenger hozta az Arsenalba. Excentrikus személyiségével kiérdemelte, hogy Lord Bendtnernek hívják, ezen a néven vált ikonná az Arsenalnál.
EL HADJI DIOUF. A szenegáli csatár megfordult a Liverpoolban, a Boltonban, a Sunderlandben és a Blackburnben is, de inkább balhéiról marad emlékezetes, köztük köpködésről vagy verekedésről egy manchesteri night clubban.
MARK VIDUKA. Az ausztrál híresen nagy őrült volt, ugyanakkor tündökölt a Leedsben, az angol bajnokságban és az európai hadszíntéren is, a 2000–01-es idényben 22 gólt szerzett, köztük négyet a Liverpool ellen, amikor 4–3-ra győztek.
CRAIG BELLAMY. A wales-i keményen küzdő csatár, játszott a Newcastle-ben, a Liverpoolban és a Manchester Cityben. Személyisége azonban számos csapattársnál verte ki a biztosítékot, a legjobban a golfklubos incidensnél 2007-ben.
2. ALAN SHEARER
441 mérkőzés, 260 gól, 0.59 gól/meccs, 1 bajnoki cím
1993. december 29., Ewood Park, 20 óra 9 perc. Tim Sherwood befelé ível a jobb oldalról, Alan Shearer talál magának egy kis területet a tizenhatoson belül, és az Everton kapusa, Neville Southall mögé helyezi a labdát.
A védjegye volt ez a fajta lövés, nagyon gyakran lőtt effélét a Blackburn Roversben, majd később a Newcastle Unitedban. Ez a találat mégis kiemelkedik, még ha ott, akkor nem is tudta rögtön. A Premier League legtöbb gólt rúgó játékosa vált belőle, és ezt a rekordját azóta sem vette el tőle senki, sőt a közelébe sem jutott 24 év alatt.
A frissen alakult Premier League ekkor mindössze 16 hónapos volt. Talán az a legmegdöbbentőbb, hogy ekkoriban keresztszalag-sérüléssel küszködött, és több hónapot töltött a kispadon. 1992. december 26. és 1993 szeptembere között egyszer sem volt kezdő.
Sérülése előtt 16 gólt vágott 21 mérkőzésen, és abban az idényben Teddy Sheringham lett a Premier League gólkirálya 22 találattal. Amikor Shearer visszatért, 24 gólt hozott össze a Blackburnben úgy, hogy 19-szer volt kezdő.
Az 1993–94-es idényben 40 mérkőzésen 31-szer talált be, 1994–95-ben 42 meccsen 34-szer, 1995–96-ban 35 mérkőzésen 31-szer. Talán nem véletlen, hogy 1995-ben bajnok lett a Blackburn Roversszel.
Ahogyan az sem, hogy a klub elnöke, Jack Walker nagyon szerette volna, ha Shearer marad, ezért 25 éves korában a játékos-menedzser pozíciót is felkínálta neki. Ő azonban udvariasan nemet mondott, és világrekordot jelentő 15 millió fontért a Newcastle-be igazolt. Ezután harmadszor egymás után ő lett a Premier League gólkirálya.
2006-os visszavonulásáig 148 gólt szerzett csapata mezében, ezzel összes góljainak száma 260-ra módosult. Menet közben több más rekordot is beállított, például tizenegy mesterhármas köthető a nevéhez, és ötöt vágott a Sheffield Wednesdaynek 1999-ben.
A Premier League azóta sem látott hozzá fogható gólgyárost – nem véletlen, hogy bekerült a FIFA Puskás-díj bizottságába – bár azon a gólörömön még volna mit változtatni.
1. THIERRY HENRY
258 mérkőzés, 175 gól, 0.68 gól/meccs, 2 bajnoki cím
„Gagyi gólokat kell szereznem – mondta Thierry Henry a FourFourTwo-nak 2001-ben. – Nem szeretnék beképzeltnek látszani, de nincsenek gagyi találataim. Varázsolni szeretek a pályán, szórakoztatni akarom a közönséget.”
Néhány hónappal korábban a Premier League vitathatatlanul legnagyobb gólját szerezte a Manchester United és Fabien Barthez ellen a Highburyben. Egyszerre volt kegyetlen és briliáns a találat.
Nem jegyeztek fel annyi gólt a neve mellé, mint Shearernek, de nem is lépett olyan sokszor pályára, mint angol kollégája. Shearer 441 meccse áll szemben Henry 258 mérkőzésével. Ha a meccsenkénti gólátlagát nézzük, az jobb, mint Sheareré.
„A VA-VA-VOOM NEM CSAK A RAKÉTAGYORSASÁGOT JELENTI, HANEM A GYÖNYÖRŰT ÉS A LEHETETLENT IS”
Mindezt olyan ragyogó játékkal érte el, hogy azzal az Arsenal és a Premier League ikonja lett. A va-va-voom nem csak a rakétagyorsaságot jelenti, hanem a gyönyörűt és a lehetetlent is. Vegyük csak a Liverpool elleni szólógólját 2004-ben. A teljes védelmen átszlalomozott.
Henry mindig gyönyörű gólokat szerzett, ha mégis becsúszott egy-egy gagyi, az is a statisztikáit javította. A 2001–02-es idényben 24-szer talált be, és ezzel csapata bajnok lett. Később 24, 30, 25 és 27 gól következett idényenként. Nincs rajta kívül más labdarúgó, aki öt egymást követő idényben is legalább kettessel kezdődő kétjegyű számokat produkált. Ezek közül négyszer a Premier League gólkirálya is lett, teljesítményét személyes elismerések is követték 2003-ban, 2004-ben és 2006-ban.
Rövid időre visszatért még Londonba, amikor 2012-ben kölcsönadta őt a New York Red Bulls. A Sunderland elleni utolsó percben lőtt gólja nagyon kellett ahhoz, hogy az Arsenal indulhasson a Bajnokok Ligájában. Még 34 éves korában is sokat számított, mit tesz a pályán.
Shearer csak egyszer emelhette a magasba a bajnoki trófeát. Henry az Arsenal „legyőzhetetlen” csapatában lett másodszor bajnok, abban az idényben 30 gólt szerzett 37 mérkőzésen, és ezzel nem csak legyőzhetetlenné, de halhatatlanná is vált.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. decemberi számában.)
