Benji, a PL legviccesebb játékosa

Interjú Joe Brewin Portrék Nick Eagle

„ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHH!”

A City futballakadémiájának gyanútlan portása nem volt túlságosan éber, csak nehezen tudta lenyelni ásítását, amikor Benjamin Mendy lépett be a helyiségbe. Talán egy perc sem telt el az után, hogy a Manchester City örökké jókedvű balhátvédje üdvözölte a FourFourTwo stábját, és már be is állt a fotózáshoz. Mázlink van, ehhez nem kell bemelegítés: Mendy nem tud ellenállni a kamerának, az eredményt pedig kacagva elemzi a laptopon. Saját ötletei szerint pózol a képekhez, tulajdonképpen ő maga rendezi meg a fényképezést, előttünk pedig nyilvánvalóvá válik, hogy nem lesz nehéz dolgunk vele.

A legtöbb futballistával nem ilyen könnyű megegyezni, de Benjamin Mendy nem is hasonlít a többségre. Jogosan érdemelte ki a Premier League legviccesebb játékosa címet, de ennél sokkal több is rejlik a 25 éves játékosban.

Ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy három világklasszis edző, Marcelo Bielsa, Leonardo Jardim és Pep Guardiola is irányította, három idényt töltött a marseille-i futballkatlanban, segített a Monacónak legyőzni a PSG-t és megnyerni a Ligue 1-t, majd a Bajnokok Ligája elődöntőjéig jutottak. Közben minden idők legdrágább védője lett, amikor a Manchester Citybe igazolt 2017-ben. Ja, és világbajnok.

Szóval van miről beszélni, és szerencsére a franciának van néhány jó sztorija nagyszerű pályafutásának eddigi szakaszairól!

Egy hétéves kissrác szökdécsel a labda után a járdán, és csak azért néz fel, hogy idejében kitérhessen az útjába kerülő lámpaoszlopok elől. Anyja figyelmezteti, hogy legyen óvatos, amikor átkelnek az úttesten. Nem érti, hogy a fiú megállíthatatlan – legalábbis akkor, ha labdát lát maga előtt. Majd megáll, ha szeretne. Ahogy a nő később felidézte, a fiú az égre szegezte a tekintetét, amikor a csikorogva fékező autó elütötte. Szerencsére lassan haladt, így a fiúnak csak a büszkesége sérült, miközben a földre zuhant. Ez sem állíthatta meg Benjamin Mendyt.

Anyám először azt kérdezte, hogy jól vagyok-e, majd korholni kezdett – eleveníti fel vigyorogva a 18 évvel korábbi baleset részleteit. – Éppen az edzésre tartottam. Játszani akartam, ezért azt hazudtam, hogy minden oké, valójában fájt a lábam és a hátam, így anyám végül mégis bevitt a kórházba. Alaposan megrémültem, de szerencsére semmi súlyos nem történt, így másnap már tényleg játszhattam.”

Akárcsak a hozzá hasonló gyerekek, Mendy sem bírta ki sokáig, ha nem játszhatott az utcán. A Párizstól délre fekvő Palaiseau külvárosában nőtt fel, de a Le Havre akadémiájára járt, ahol Paul Pogba, Steve Mandanda, Lassana Diarra és Dimitri Payet is megfordult. Kezdetben csatárként szerepelt, de tervei nem váltak valóra, és 13 éves korában nem is biztatták semmi jóval. Valamin változtatni kellett.

„Amikor csatár voltam, szerettem hátrébb húzódva kisegíteni a csapattársaimat, megszerezni egy elvesztett labdát, majd ismét előremozdulni – magyarázza Mendy. – Ha szorult a hurok, mindig hátramentem, hogy támogassam a védelmet. Végül az edzőm, Mohamed Sall egy napon azt mondta, hogy baloldali középpályás leszek, de ellenkeztem, mivel unalmasnak tartottam, és továbbra is csatárként képzeltem el magam. Végül úgy döntött, hogy balhátvédként próbál ki, én pedig el sem hittem, hogy komolyan gondolja. Igaza lett. Azóta is ezen a poszton játszom.”

A három évvel idősebb, de labdarúgó pályafutása tekintetében kevésbé befutott Rijad Mahrez is csapattársa lett Mendynek a Le Havre-ban. „Az első napján késve érkezett az edzésre – idézi fel Mahrez nagyszabású bemutatkozását. – Ahogy nézegettük a vékony, gyengécske srácot, azon gondolkodtunk, vajon mit keres ott. Még az is megfordult a fejünkben, hogy ő a tulaj. A késés miatt az edző rögtön megfuttatta őt a pálya körül, mi pedig röhögtünk rajta nyújtás közben. Végül megkérdeztük, ki ő, és honnan jött. Aztán másnapra mi történt? Lebetegedett! Nagyszerű kezdés!”

Mindkét játékos a 2011–12-es idény korai szakaszán debütált az első csapatban, de csak a 17 éves Mendy tudta megtartani a helyét az egész idényre, Mahrez a kispadra szorult. Mendy még ekkor is ugyanaz az eget bámuló, elvarázsolt fiú volt. „Az Amiens elleni bemutatkozó meccsem előtt elfeledkeztem a cipőmről – nevet. – Brice Samba, a cserekapus ajánlotta fel a sajátját. Azt nem tudom, mihez kezdett volna, ha az első számú kapusunk megsérül, és be kell állnia, de végső soron kihúzott a csávából. Persze később sokat nevettünk ezen az eseményen.”

A La Havre-nál töltött két sikeres idény után az akkor még első osztályú Sunderland mutatott érdeklődést utána. Nagyon szerették volna szerződtetni 2013-ban, de végül a szív és az ész együttes ereje a Marseille-hez vezette őt, a klub három és fél millió fontot fizetett érte.

„A Le Havre-nál megoszlott a társaság: volt, aki a PSG-t szerette, volt, aki a Marseille-t. Amikor együtt néztük a Le Classiqueot, a szoba két ellentétes térfélre szakadt. Egy nap ellátogattam a Stade Vélodromeba. A pezsgés, a hangulat, a vibrálás hatalmukba kerített, és eldöntöttem, hogy ott akarok futballozni. Egy évvel később aláírtam a szerződést.

„Igaz, hogy tárgyaltunk a Sunderlanddel, de a lelkem mélyén mindig is Franciaországban akartam hírnevet szerezni, mielőtt külföldre utaztam volna. Nem akartam a hátsó kijáraton távozni a francia labdarúgás világából. Valami nagyszerűt akartam mutatni, mielőtt Angliába jövök. Ezért is vállalkoztam újabb kihívásokra a Monacóban, ahelyett, hogy egy angol klubot választottam volna.”

Mendy három hektikus idényt töltött álomcsapatának kötelékében, amelyek során a hatodik, a negyedik és a tizenharmadik helyeken fejezték be a bajnokságot, elhasználtak öt edzőt, és eladtak egy rakás sztárjátékost. A hullámzó időszak sok izgalmat tartogatott, különösen Bielsa irányítása alatt, aki a negyedik helyig hajszolta a csapatot.

„Eléggé fiatal voltam, szóval az első két évem során lehet, hogy őrültségeket csináltam – mondja Mendy. – De imádtam azt a klubot. Igaz, hogy most anyagi nehézségekkel küzdenek, de a bajnokságban megállják a helyüket, a lelátók tömve vannak olyanokkal, akik a végső pillanatig kiállnak kedvenceik mellett. Sok edzővel dolgoztam, volt köztük, akit nem kedveltem, de akkor is nagyszerű élmény volt. Nem számít, hogy ki vagy, ha keményen dolgozol a győzelemért, kiállnak melletted. Ha viszont híres vagy, de nem küzdesz, az nem valami jó.”

Mendy kimagasló volt Bielsa irányítása alatt, de a legendás argentinnal való együttműködés nem indult könnyen. „Nagyon különleges figura – mosolyog Mendy. – Azok a videók! Azok a megbeszélések! Számomra természetes, hogy ha Franciaországban vagyok, akkor franciául kell beszélnem, de ő csak spanyolul szólalt meg, mert minden figyelmét a játékra irányította. Minden pillanatban volt mellette egy tolmács. Az első meccsünk barátságos találkozó volt. A stáb közül többen viccelődtek, de neki ez nem tetszett. A következő alkalommal szólt is, ne fáradjanak azzal, hogy eljönnek, így csak Bielsa, a játékosok és egy orvos jelent meg. Mindenki azt gondolta, hogy őrült, de végül beláttuk, hogy nagyszerű ember és kivételes szakember, ami miatt mindenki nagyon tisztelte őt.”

„Egyszer elaludtam egy eligazításon, és amikor felébredtem, nagyon megrémültem. Később azt mondta, hogy nem baj, ha alszom, egy napon majd megértek mindent, és onnantól figyelni fogok. Onnantól figyeltem, tanultam és kérdeztem. Rengeteget fejlődtem.”

Bielsa a 2015–16-os idény Caen elleni nyitómeccsén elszenvedett vereség után mindössze néhány perccel bejelentette távozását. Helyét Michel vette át, gyötrelmes időszak következett. A Marseille a 13. helyen végzett, 18 döntetlent játszott. André-Pierre Gignac, Dimitri Payet, André Ayew, Giannelli Imbula, Rod Fanni és Florian Thauvin távozott a csapattól. Ezek után Mendynek is elérkezett az idő a távozásra, de akkor még nem is sejthette, milyen jó döntést hoz azzal, hogy a Monacónál kezdi a 2016–17-es idényt.

Új klubja megtörte a PSG egyeduralmát, nyolcpontos előnnyel megnyerte a Ligue 1-t, és eljutott a Bajnokok Ligája elődöntőjéig. Mendy szerint semmihez sem hasonlítható ez az időszak.

„Amikor körbenézel itt, a Manchester Citynél, nem panaszkodhatsz semmire – mutat az ablakon át a nagyszerű Etihad Campusra. – A Monacónál ez másképp volt. Be kellett érnünk egy kicsi öltözővel és egy mobilbüfével odakint. De nem foglalkoztunk vele, mert szerettünk együtt lenni, viccelődni. Soknemzetiségű csapat voltunk, de hasonlóan éltünk, és szerettük egymást. Ez nincs mindenhol így, de mi jól kijöttünk, ami a pályán is látható volt.”

A Juventusnak köszönhető, hogy végül a csapat nem jutott be a BL-döntőbe, de a Monaco búcsúztatta a Manchester Cityt a legjobb 16 között, igaz, a továbbjutást csak a több idegenbeli gólnak köszönhette.

„Azt hiszem, emiatt is kaptam ajánlatot Angliából – mondja Mendy az FFT-nek. – Kétszer is játszottunk a City ellen. Elsőre kikaptunk idegenben öt háromra. Ismered azt az érzést, amikor muszáj megtenned valamit? A második City-gól Danijel Subasic kezei közt ment be, és bevallom, nagyon dühös voltam rá. A második meccs előtt elhatároztuk, hogy mindent beleadunk, és könyörtelenek leszünk. Ez a hozzáállás határozta meg a meccset, amit végül három egyre megnyertünk. Suba nagyszerű volt!”

Az idény végén a Manchester City egy jól bevált módszerhez folyamodott: akit nem tudsz legyőzni, azt meg kell venni. A Kékek 95 millió fontos kombinált ajánlatot tettek Mendy és a portugál középpályás, Bernardo Silva szerződtetésére júliusban. Ugyan más Premier League-klubok is kísérletet tettek, hogy megszerezzék a hátvédet, de három héttel később már a City játékosa volt.

„PEP ODAJÖTT HOZZÁM, KEZET FOGTUNK, MAJD FINOMAN MEGCSÓKOLTA A HOMLOKOM. AZ UTÓBBIRA NEM VOLTAM FELKÉSZÜLVE”

„Mehettem volna máshová is, de nemet mondtam. Csak a Manchester City érdekelt. Folyamatosan kérdezgettem a Monaco alelnökét, hogy sikerült-e megkötni az üzletet, mivel nagyon szerettem volna Angliában folytatni. Tisztában voltam vele, hogy nem könnyű lebonyolítani egy ilyen nagyszabású üzletet, mégis ideges voltam a várakozástól. Nagyon örültem, amikor végre minden elrendeződött.”

Guardiola taktikájából az Egyesült Államokban, az idény előtti felkészülés során kapott ízelítőt a francia játékos. „Egy széken ültem, ő pedig jött, hogy kezet fogjon velem, majd finoman megcsókolta a homlokomat. Erre nem voltam felkészülve” – ismeri el Mendy.

A puszis kezdés után jó viszony alakult ki az edző és a játékos között, bár időnként próbára tették egymás idegeit. Mendy megnyilvánulásai a közösségi médiában a végletekig feszítették a húrt: „Néha meg akartuk ölni” – ismerte el Guardiola, amire rögtön érkezett a válasz a Twitteren: „hoppá” és egy ártatlan szmájli.

„Megkért, hogy nyugodjak le. Azt mondta, nem tilos a közösségi oldalak használata, de ne essek túlzásokba. Sokan csak arra várnak, hogy elkövessek egy apró hibát, amit később felfújhatnak. Volt egy bejegyzésem, amiben azt írtam, hogy Hongkongban vagyok, amire rögtön érkezett egy számonkérő telefonhívás a klubtól, hogy merre járok. Természetesen Barcelonában regenerálódtam a sérülésem után, a bejegyzés csak vicc volt, de sokakat teljesen kiborított.

Akkoriban nem gondoltam át, hogy egy-egy bejegyzés milyen vihart kavarhat. Ma már sokkal bölcsebben gondolkodom. Őszintén mondom, hogy Guardiola hihetetlen figura. A taktikája rendkívül izgalmas, de az is egyedi, ahogy megszólít minket. Nem úgy viselkedik, mint egy haver, akivel szórakozni jársz, mégis őszintén beszélhetsz neki az érzelmeidről. Ellentétben sok más edzővel, nála nem kell félned, ha megszólítod őt. Amikor a labdarúgásról beszél, nem lehet nem érezni, milyen szenvedélyesen szereti a játékot, te pedig már csak az ő szenvedélye miatt is harcolni fogsz. Az eligazításai után mindenki tudja a dolgát. Nem feltétlenül jelzi, ha valamit jól csinálsz, de abban biztos lehetsz, hogy minden apró részletet, amit jobban is tehetnél, a tudomásodra fogja hozni. Nem győzi hangsúlyozni, milyen sokat kell gyakorolni. És nem csak a pályán lévő tizenegy játékosról van szó. Az ő csapatában mindenki, beleértve a legjelentéktelenebb munkatársakat is, tudja, hogy mi a dolga. Ez része az identitásunknak. Meg kell tartani a labdát, sokat passzolni, lendületben maradni. Az utóbbi rendkívül fontos. Ha mindent lendületesen csinálsz, annak meglesz az eredménye.”

„EGYSZER ELALUDTAM BIELSA ELIGAZÍTÁSÁN. MIUTÁN FELÉBREDTEM, NAGYON MEGIJEDTEM, DE Ő AZT MONDTA, HOGY EGY NAPON MAJD MINDENT MEGÉRTEK”

Mendy sokkal érettebb gondolkodású játékos annál, amilyennek elsőre hitték őt. Az FFT-vel töltött egy órája alatt különböző témákról hihetetlen részletességgel számolt be. Mind közül a manchesteri időszakát megkeserítő sérülésről vallott a legrészletesebben. A 25 éves labdarúgó azóta szenved sérülésektől, hogy a Cityhez igazolt. Első idényének elején a Crystal Palace elleni szeptemberi találkozón szenvedett elülső keresztszalag-sérülést, aminek következtében hét hónapra a lelátóra kényszerült.

„Eleinte még azt kérdeztem: mikor térhetek vissza, mármint a világbajnokságra? Nyilvánvalóan elkeseredtem, de a futballban nem egyedülálló, ha valaki megsérül. Egyszerűen csak szerettem volna felépülni a vébére. Mindent meg is tettem a mihamarabbi gyógyulásom érdekében, és szerencsére bejutottam a keretbe, bár sokan mondták, hogy ez lehetetlen lesz. Nem kaptam sok lehetőséget Oroszországban, de ez nem is meglepő ahhoz képest, hogy milyen súlyos sérülésből tértem vissza. Nem voltam még százszázalékos. A lábadozás hihetetlenül sokáig tartott. Egész nap csak feküdtem az ágyban, miközben lábgyakorlatokat végeztem. Néha már úgy éreztem, hogy elviselhetetlenül hosszú idő lesz, de aztán mindig meggyőztem magam, hogy harcolnom kell. A foci nem csak a szép dolgokról szól. Olykor egész pályafutások szakadnak félbe balesetek miatt. Ezeket a helyzeteket el kell fogadni, és harcolni kell a felépülésért.”

Aztán 2018 novemberében ismét megtörtént, de ezúttal még nagyobb volt a baj. „A Manchester United ellen játszottunk. Éppen a közeledő labda felé mozdultam, amikor azt hallottam, hogy valami elszakad. Még csak a kilencedik percben jártunk, és mivel nem éreztem rosszul magam, végigjátszottam a meccset. Aztán már a repülőn ülve, útban hazafelé megmozgattam a térdem, és észrevettem, hogy duzzanatok vannak rajta. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem olyan volt, mint a korábbi sérülésem. Másnap az orvosunk megvizsgált, és megállapította, hogy a porcgyűrűkkel van probléma. Amikor megtudtam, jobban elkeseredtem, mint az első sérülésem alkalmával, hiszen rendkívül bonyolult kezelés várt rám. Öt hónapot voltam kénytelen kihagyni. Ezeknek a sérüléseknek köszönhető, hogy az emberek azt látják, hogy játszom, majd eltűnök, majd az egész megismétlődik.„

”Rengeteg injekciót kaptam, és sokszor vettek vért. Volt, amikor jól voltam, de olyan is, amikor elviselhetetlenül fájt a térdem, és éjjel-nappal jegelni kellett. Nem értettem az okokat: szabályosan étkeztem, jól aludtam, mindent az utasítások szerint csináltam. Áprilisban szóltam az edzőknek, hogy szeretném befejezni az idényt, és Barcelonába utazni, de nem szabadságra, hanem dolgozni a felépülésemen és azon, hogy készen álljak ismét a játékra. Három hónapot maradtam. Akinek térdsérülése van, nagyon kell figyelnie a testsúlyára. Én nyolcvannégy kiló voltam, de nyolcvankettőnek kellett volna lennem. Nehéz lefogyni, ha nem futhatsz, mozoghatsz. Csak vizet ihattam, semmi gyümölcslé, pláne édesség. Nehéz mindennap betartani a szigorú szabályokat. Volt velem egy szakács és egy személyi edző Amerikából, ők segítettek. Sikerült leadnom a testzsírtömegem négy százalékát. Most nyolcvankét kiló vagyok, és nagyszerűen érzem magam.”

Tavaly januárban ismét váratlan események érték. A City 2–1-re legyőzte a Liverpoolt, és jó úton haladt a Premier League-győzelem visszahódítása felé. A lefújást követően a boldog játékos a pályára rohant, nyomában két rendezővel, akik nem ismerték fel, és azt hitték, hogy egy néző szaladt be. A felvétel elterjedt az interneten.

„Azt hitték, hogy szurkoló vagyok, ezért ha a földre tepertek volna, egy szót sem szólhattam volna. Ha miattuk sérülök meg, azt hiszem, én sem bírtam volna ki, hogy ne üssek vissza.”

Együtt a három trófea már elúszott, de a Bajnokok Ligája még tartogathat némi reményt. Igaz, 2016 óta nem tudnak továbbjutni a negyeddöntőkön, most pedig a nagyszerű Real Madrid vár rájuk a legjobb 16 között. Mivel Guardiola sem emelhette a magasba a híres trófeát 2011 óta, különösen nagy nyomás nehezedik mindenkire – de Mendy higgadt maradt.

„Azért játszunk a Bajnokok Ligájában, hogy olyan csapatok ellen állhassunk ki, mint a Real Madrid, amely a verseny királya és a legtöbb trófea birtokosa. Magabiztosak vagyunk. Tudtuk, hogy nagy csapatokkal kell majd megmérkőznünk, de sosem kesergünk azon, hogy mit kezdünk velük. Bízunk a menedzserünkben, és a saját játékunkat játsszuk. A legjobb formánkban vágunk neki a kihívásoknak.

Sokak szerint a Manchester Citynek muszáj megnyernie a Bajnokok Ligáját, különben valami tragédia történik. Ez nem igaz, a foci nem így működik. Nézd meg az előző évet: ha nyerünk a Tottenham ellen, minden másképp alakul. Egy hajszál választja el a győztest a kieséstől. Raheem Sterling gólját nem adták meg, mi pedig buktunk. Nincs rajtunk a szokásosnál nagyobb nyomás. Az emberek mondhatnak, amit akarnak.”

Mondanak is, de ezzel már nem foglalkozik Benjamin Mendy. Legbelül megmaradt az a srác, aki a tekintetét az égre emelve villanyoszlopok közt cselezget Palaiseau utcáin, de most már biztosan tudja, hogy nincs oka félni senkitől.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)