A nagy Lewandowski-sztori

Szöveg Uli Hesse Fotó Shamil Tanna Fordítás Kovács Gergely

A cikk 2015-ben jelent meg, ahol szükséges volt, frissítettük!

 

 

Robert Lewandowski hezitál. Pedig nem sűrűn szokott. A pályán pont az a legnagyobb erénye, hogy gyorsan hozza meg a döntéseit. Szemmel láthatóan sosem kérdezgeti magától, hogy lőjön-e, vagy passzoljon, meglóduljon, visszaadja-e, ívelje-e, vagy a földön vezesse tovább a labdát. Ösztönösen tudja, mit kell tennie.
Az elmúlt évek során az interjúadást is tökélyre fejlesztette. Amint felteszünk neki egy kérdést, azonnal válaszol, méghozzá rendkívül részletesen. Többször is azt a hatást kelti ezzel, hogy tudatos stratégiát alkalmaz. Afelé terelgeti a beszélgetést, amerre ő akarja, és még mielőtt a gondosan előkészített, gyilkos kérdéseinkhez érnénk, elmondhat mindent, amit ő jónak lát. Ugyanakkor az is kiolvasható ebből, hogy kimondottan kedves fickóval beszélgetünk, aki arra törekszik, hogy minél többet áruljon el magáról, és közben ne keveredjen ellentmondásba.
Most azonban Robert Lewandowski hezitál. Talán csak két-három másodpercig, de az ő esetében ez hosszú idő.
Levegőt vesz, mert azt kérdeztük tőle, melyik eddigi pályafutása legfontosabb mérkőzése. Nem érmekről, döntőkről, fontos selejtezőkről faggatjuk (nem sokkal azt követően, hogy Lengyelország sorsdöntő mérkőzést nyert Írország ellen, de erről majd később), hanem arról, ami neki személyesen sokat jelent.
Talán hülye kérdésnek tűnhet. Szeptember 22-én ugyanis 8 perc és 59 másodperc alatt vált belőle globális szupersztár. Az az öt gól, amit ez idő leforgása alatt vágott be a Wolfsburg hálójába, többszörös Bundesliga-rekord, és Európa-szerte újságírók százai bújták a poros archívumokat, hogy csak valami feleennyire izgalmas tényt kutassanak fel a múltból, miközben a közösségi médiában olyan felbolydulást okozott, amilyet csak Kim Kardashian vagy Justin Bieber szokott.
De bármilyen ragyogó pillanat is volt ez, nem az első megvillanását jelentette Lewandowski kiválóságának. 2013 márciusában, amikor első alkalommal ültünk le beszélgetni vele, hogy anyagot gyűjtsünk a Borussia Dortmund tematikájú címlapsztorinkhoz, hasonló sikeren volt túl: kevesebb mint egy óra leforgása alatt négy gólt vágott magának a nagyságos Real Madridnak. Soha senki sem ért el korábban négy gólt nemzetközi tétmeccsen a blancók ellen. Soha senki sem szerzett korábban négy gólt BEK- vagy BL-elődöntőben.
Úgyhogy Lewandowski hezitál. „Nem lehet összehasonlítani ezeket a meccseket. Mindkét mérkőzés nagy volt a maga nemében. Az egyik egy nagyon-nagyon fontos BL-találkozón történt, a másik a Bundesligában. Utóbbi talán nem volt annyira fontos, mint a Real Madrid elleni összecsapás, ám a körülmények különlegessé tették. Már az is nagy dolog, ha valaki ötöt vág egy mérkőzésen, de csereként beállva, kilenc perc alatt: ez szinte hihetetlen.”
Durván két és fél év telt el a két mérkőzés (és a két exkluzív interjú) között, amelyeket a játékos a FourFourTwo-nak adott, de valahogy ez az idő hosszabbnak tűnik. Azért, mert közben nagyon sok minden történt. Volt egy elég gyatra Borussia-szereplés a BL-ben, de közben a játékos ontotta a gólokat, és ezzel sztratoszférikus magasságokba repült a lengyel játékos a futball világában. Most arról szólnak a hírek, hogy a Premier League-be készül, főleg, hogy mentora, Jürgen Klopp a Liverpoolnál helyezkedett el. S persze ki ne hagyjuk sokat vitatott klubcseréjét a Borussia Dortmundtól a Bayern Münchenbe.

 

A pályán kívül is szembeötlően sokat fejlődött. Amikor 2013-ban találkoztunk, halkan és finoman beszélt, szinte szégyellős volt, és olybá tűnt, feszélyezi, hogy egy külföldi magazinnak kell nyilatkoznia. Most egyértelműen nyitottabb és magabiztosabb. Ez részben annak köszönhető, hogy egyre jobban boldogul a német nyelvvel, részben pedig annak, hogy érettebb lett.
Végezetül, az eltelt több mint két évben jutalmul kapta az otthoniak elismerését is, és ez szemmel láthatóan nagyon sokat jelent neki. Sokáig inkább csak tisztelték Lengyelországban, nem annyira szerették.
„Ez így van – erősíti meg Jakub Radomski a legnagyobb lengyel sportnapilap, a Przeglad Sportowy szakírója. – Volt egy időszak a brazil világbajnokságot megelőzően, amikor nem sok gólt szerzett a válogatottban, emiatt pedig gyakran kritizálta a média és a szurkolótábor.”
Lewandowski emberfeletti módon képes koncentrálni, attól függetlenül is, hogy mi történik éppen körülötte, de ez a kritika biztosan fájt neki. „Amikor Lengyelország Montenegró ellen játszott 2013 szeptemberében, és Lewandowski az első félidőben kiegyenlített, mutatóujját a szájára téve szaladt körbe, így üzent a közönségnek – emlékezik a szakíró. – Egyre jobban teljesít, és az emberek felnéznek rá. Nemzeti hőssé vált.”

 

„Bizonyos dolgok, amelyekkel mások megküzdenek, nekem egyszerűen mennek”
Ha vetünk egy pillantást sportimádó családjára, kimondhatjuk, mindig is valószínűtlenül csengett, hogy Lewandowskiból irodai hivatalnok lesz. Ugyanakkor az sem látszott világosan, hogy labdarúgó válik belőle.
„Gyerekkoromban sokféle sportba belekezdtem. Dzsúdóztam, ahogy az apám, de röplabdáztam, kézilabdáztam és tornásztam is. Nem fociztunk túl sokat. Szerintem édesapám tudta, hogy úgyis eljön a pillanat, amikor a futball felé fordulok. Nem akarta, hogy túl korán fejlődjön ki a labdarúgó testalkatom. Szerette volna, ha előbb az egyéb sportágak mozdulatait ismerem meg. Fiatal fejjel nem értettem, miért kell tornásznom. Ma már tudom. Bizonyos dolgok – például a labda kezelése magasan a levegőben –, amelyekkel mások megküzdenek, nekem simán mennek, méghozzá azért, mert tornásztam.”
Nehéz nem arra gondolni, hogy ez a korai mozgékonyság és a sok edzés – kiegészítve felesége, a táplálkozás-szakértő Anna jó tanácsaival – az oka annak, amit egyébként ritkán jegyeznek meg vele kapcsolatban: nagyon ritkán sérült. A Bundesligában töltött négy teljes idénye alatt mindössze hét mérkőzést hagyott ki, és nem ült a padon két hétnél tovább.
„Lehet, hogy tényleg emiatt van ez így – folytatja. – De nem lehet biztosan tudni, sokszor fogalma sincs az embernek, hogy egy adott sérülés miért alakul ki. Lehet, hogy mindent megtesz a játékos, nagyon odafigyel és komolyan veszi, mégis baj lesz. Nem is egy rossz becsúszásról vagy ütközésről beszélek, hanem a normál sérülésekről. Ugyanakkor valóban nagy szerencse, hogy a feleségem ért a táplálkozáshoz, illetve tíz-tizenöt éve tanulmányozza a helyes bemelegítés és regenerálódás fortélyait.”

 

Annak ellenére, hogy eddigi pályafutását nem nehezítették súlyos sérülések, és kirobbanóan jó egészségnek örvend, pontosan tudja, miről beszél, amikor azt mondja, vannak rejtélyes sérülések. Tizenhat éves korában minden mást abbahagyott, és csak a futball maradt az életében. „Alessandro Del Piero és Thierry Henry voltak a példaképeim. Túl fiatal vagyok, úgyhogy a hetvenes évek nagy lengyel válogatottjáról lemaradtam. Nem láthattam a pályán Zbigniew Bonieket. Ezért néztem fel külföldiekre. Tanulmányoztam a mozdulataikat és a lövőtechnikájukat.”
Amikor hazája egyik legnagyobb csapatához, a Legia Varsóhoz igazolt, már látszott, hogy jelentős pályafutás áll előtte. Tizenhét évesen a tartalékcsapatban játszott a lengyel harmadosztályban. Ám 2006-ban, nem sokkal a 18. születésnapja előtt a klub hirtelen eladta őt. Izomhúzódás gyötörte a combját, és ez aggodalmat keltett a tulajdonosakban. „Később tudtam meg, hogy a fiziológus azt mondta rólam, sosem nyerem már vissza a régi formámat. Az egyik edzést követően leültettek, és közölték: nem hosszabbítják meg a szerződésem. Kisétáltam a parkolóba, ahol anyukám várt rám – nem volt még jogosítványom –, és azonnal elmondtam neki. Sokkoltak a történtek.” Hiába mondja, hogy gyerekkorában nem határozta meg kizárólagosan egy klub az életét, a Legia volt szülővárosa legnagyobb csapata, az elutasítás legalább olyan mélyen döfte őt szíven, mint édesapja halála egy évvel korábban.
Krzysztof Lewandowski mindössze 49 évesen hunyt el. Rákban szenvedett, a halálát mégis agyvérzés okozta. Egy lengyel lapnak korábban nyilatkozva Robert azt mondta, ez valószínűleg azért következett be, mert az apja elmulasztotta szedni a gyógyszert szívbetegségére. „Nehéz időszak volt. Mindössze tizenhat éves voltam, és egy pillanat alatt én lettem a család egyetlen férfi tagja. Éreztem, hogy gyorsan fel kell nőnöm. Nem volt könnyű, de tudtam, hogy nem törhetek meg, muszáj erősnek lennem.” Nem kívánunk vitába szállni a Legia fiziológusával, de úgy sejtjük, a comb­problémák inkább pszichés eredetűek lehettek, hiszen elviselhetetlen stresszben élt ekkoriban.

Ebben az élethelyzetben környékezte meg a Varsótól húsz kilométerre, nyugatra regnáló, harmadosztályú Znicz Pruszków. A klub ugyan kicsi, de híres arról, hogy ígéretes fiatal játékosok kerülnek ki sorai közül. „Azt mondták, ne izguljak semmin, igyekezzek rendbe jönni. A rehabilitáció három hónapig tartott, majd elkezdtem szórni a gólokat, nyerni a meccseket.”
Első idényében a Znicz feljutott a regionális harmadosztályból a nemzeti másodosztályba. A másodikban egy paraszthajszálon múlott az élvonalba kerülés. Lewandowski 21 góljával a másodosztály gólkirálya lett. A csapatban nem akadt senki, aki nyolcnál többet szerzett volna. Ő cipelte a hátán csapatát.
A történet úgy vett újabb fordulatot, hogy a Legia esélyt kapott jóvátenni tévedését. Azt már a leggyengébb csapatorvosnak is látnia kellett, hogy Lewandowski nemcsak visszanyerte a formáját, de egyre jobb lett. A varsói csapat másfél millió zlotyért, akkori árfolyamon csaknem százmillió forintért vásárolhatta volna vissza egykori játékosát, de elkezdett akadékoskodni a vételáron. Valószínűleg nem akarták beismerni, mekkorát tévedtek korábban, amikor megváltak tőle. Az is közrejátszott, hogy a klub sportigazgatója, Miroslaw Trzeciak ekkor látta meg Tenerifén Mikel Arruabarrenát. S mivel a Legia lecsapott a baszk csatárra, Lewandowski úgy döntött, a Lech Poznanba igazol.
Arruabarrena alig néhányszor lépett pályára Lengyelországban, majd hét hónappal később kölcsönbe került a spanyol másodosztályú Eibarhoz (és gyorsan ki is esett csapatával a harmadosztályba). Nem lehet könnyű mindezt feldolgozni a varsói klubnál. S vannak még helyei Európának, ahol mostanság joggal foghatják a fejüket, amiért annak idején nem voltak bátrak. A Sporting Gijónról is azt beszélik, hogy 2008-ban komolyan gondolkodott a játékos megvételén, Steve Archibald, a Tottenham legendája pedig azt állítja, hogy 2009-ben ajánlotta a csatárt csapatának. Akárhogy is nézzük, ebben az időszakban a játékos elindult a csúcsra.
„Akkor értettem meg, hogy profi futballista válik belőlem, amikor a Lech Poznanba igazoltam. Már a Pruszkównál is voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy a helyes irányba haladok. De amikor Poznanba, egy Európa-ligában induló nagycsapatba szerződtem, akkor már az eszemmel is tudtam.”

A Lech azonban másképp szemlélte az eseményeket, és szintén tétovázott egy kicsit. Ekkoriban a korábbi védő, Franciszek Smuda edzette a csapatot, és állítólag nem nagyon rajongott az ötletért, amikor a klub játékosmegfigyelője azt javasolta: vegyék meg Lewandowskit. Végül sikerült meggyőzni, és 2008. augusztus 8-án a játékos bemutatkozott a csapatban; a 62. percben állították be a GKS Belchatów ellen. Öt perccel később érkezett egy keresztlabda Tomasz Bandrowskitól, amit a klub új szerzeménye a sarkával juttatott a hálóba, megszerezve ezzel a vezetést.
A gól minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy rendkívüli képességű játékosról van szó. Smuda viszont váltig állította, hogy a fizikai erő nem tartozik az erényei közé. Amikor nekiszegezzük a kérdést, igaz-e, hogy a vezetőedző utasította a csapat kolumbiai középhátvédjét, Manuel Arboledát, hogy foglalkozzon egy az egyben Lewndowskival az edzőteremben, és segítsen megerősíteni felsőtestét, riportalanyunk csuklik egyet.
„Igen, ez így igaz. Magas, erős játékos volt, én meg sehol sem voltam a mostani fizikumomtól. Nem volt könnyű megcsinálni, amit kért, de rengeteget tanultam azokból az edzésekből.”
Valóban sokat fejlődött. Még abban az idényben Lengyel Kupát nyert. A második évadában gólkirály lett, 18 gólt szerzett 30 mérkőzésen, és a Lech Poznan 17 év után ismét bajnok lett. „Hihetetlen érzés volt” – idézi fel. Lewandowskinál ez már érzelmi kitörésnek számít, olyasmi, mintha az asztalon táncolna.

 

A legtöbbször úgy jellemzik Lewandowskit: egyben van
A Wolfsburg elleni tündöklését követő héten, amikor hirtelen legendává emelkedett, a német Kicker magazin megkérdezett néhány korábbi Bundesliga-csillagot. Az interjúk a Bayern München–Borussia Dortmund összecsapás előtt készültek, és a magazin többek közt arra kérte interjúalanyait, hasonlítsák össze Lewandowskit a rivális klub csatárával, Pierre-Emerick Aubameyanggal.
A gaboni válogatott (jobbra lent) abban az időszakban kilenc góllal büszkélkedhetett hét mérkőzésen. Az egykori svájci válogatott és Dortmund-játékos, Stéphane Chapuisat így felelt a kérdésre: „Lewandowskinak áll a zászló, mert sokkal inkább egyben van, mint Aubameyang”. A Bayern egykori csatára, Giovane Elber pedig ezt válaszolta: „Szerintem mindketten képesek akár harminc gólt is összehozni egy idényben, de inkább Lewandowski fog, mert jobban egyben van”. Nem árt tudni, senki sem szerzett 30 gólt egy Bundesliga-idényben a kölni Dieter Müller 1977-es szárnyalása óta. A német Heiko Herrlich kijelentette: „Lewandowskit egy fokkal jobbnak érzem, mert inkább egyben van”. Mindezt az egykori védőlegenda, Jürgen Kohler így egészítette ki: „Aubameyang nincs annyira egyben, amennyire Lewandowski”.
Amikor a lengyel csatárról kérdezősködünk, a vele kapcsolatban legtöbbet használt kifejezés: „egyben van”. Veszélyes fejjel, mindkét lábával egyaránt képes erősen bombázni vagy precízen helyezni. A termetéhez és az erejéhez képest feltűnően fürge. Amikor az ellenfél kapujának háttal állva fedezi a labdát, és várja, hogy megérkezzenek csapattársai, Didier Drogbára emlékeztet. Okosan és hatékonyan osztja a labdákat. Aki pedig még mindig kétkedne képességeiben, nézze meg a Real Madrid elleni harmadik gólját a 2013-as BL-mérkőzésen.
A büntetőpont környékén áll háttal a kapunak, körülötte három védővel. Ballal elcsíp egy beadást, és miközben lefordul, jobb lába talpával odébb terelgeti a labdát, hogy Pepe el ne kanalazza. Megvárja, amíg a labda kellő távolságra kerül a támasztó lábától, miközben a védők kitartóan lógnak rajta. A megfelelő pillanatban pedig könyörtelenül bevágja a bal felsőbe. Tulajdonképpen az egész akció egy hosszúra elnyúlt mozdulat. Olyan gól ez annyira szűk helyen, hogy maga Lionel Messi is joggal lenne rá büszke.

 

Vajon ő is úgy látja magát, mint aki egyben van? Nincsenek játékának gyenge pontjai? „Ha elhiszed valamiről, hogy az úgy jó, ahogy van, elszalasztod az esélyt, hogy még jobbá tedd – mondja. – Lehet, hogy nincs nagyon szembetűnő gyengeségem, de folyamatosan dolgozni kell minden egyes mozdulaton, nem csak azokon, amelyekről érzed, hogy nem mennek jól. Ha például úgy gondolod: jók a kapura lövéseid, és nem gyakorlod őket, akkor véged van. A futballban nem létezik tökély.”
Lewandowski folyamatosan fejlődött a Bundesligában. 2010 nyarán, 21 évesen érkezett Németországba, és nagy tisztelet övezte, de nem tartották kész játékosnak. Az első dortmundi idényben annyira gyengén sikerült néhány akció befejezése, hogy azt kezdték találgatni, mitől lehetett gólkirály Lengyelországban. Ez részben annak volt köszönhető, hogy vezetőedzője, Jürgen Klopp, aki bonyolult, hosszan tartó tárgyalásokat követően négy és fél millió eurót fizetett érte, úgy döntött, nem a megszokott posztján játszatja. „A Borussia az első Poznanban töltött idényemet követően kezdett érdeklődni irántam – idézi fel azt az időszakot. – A második évad után távoztam, és hirtelen a tízes játékos szerepében találtam magam. Majd’ megőrültem, nagyon szerettem volna elöl futballozni.”
Kloppnak azonban volt már egy eredményes középcsatára, Lucas Barrios személyében. De Lewandowski azt is tudja, hogy Klopp döntésének nem ez volt az egyetlen mozgatórugója.
„Csak a második idényemben jöttem rá arra, hogy mennyit is tanultam azon a poszton. Azt mondogattam magamban, hogy ezzel jobb labdarúgó lettem. És közben rá is jöttem, miért tett oda Klopp: azt akarta, hogy sokoldalúbbá váljak.”
Lehet más magyarázata is annak, hogy az első idény nem sikerült annyira fényesre a Dortmundnál. „Hatalmas lehetőséget jelentett, hogy Németországba kerültem, egyben ez volt az első alkalom, hogy ennyire messzire, több mint ezer kilométerre kerültem az otthonomtól. Az első néhány hónap tényleg nehéz volt. Felkészültem, tudtam, hogy az ilyesmi bárkivel megeshet, igyekeztem pozitív maradni. De még így sem egyszerű.”

 

Szerencséjére két honfitársa, Lukasz Piszczek és Jakub Blaszczykowski már korábban a Dortmundban játszott. „Az első hat hónapban hatalmas segítségemre voltak – mosolyog Lewandowski. – Ugyanakkor tudtam, hogy muszáj megtanulnom németül. Annyit tudtam csak, hogy »danke«, valamint egy káromkodást. Sokkal egyszerűbb az élet, ha érted, mit beszélnek körülötted. Úgyhogy teljesen magamtól megtanultam a nyelvet, és hirtelen minden sokkal könnyebb lett.”
És valóban: lehet, hogy a szurkolók Európa-szerte azért kedvelték Jürgen Klopp vibrálóan fiatal csapatát, mert olyan ragyogó játékosok csillogtak benne, mint Mario Götze vagy Marco Reus, de a siker azon állt vagy bukott, hogy milyen formában van Lewandowski, különösen, miután Barrios 2012-ben Kínába távozott.
Különös módon a legutóbbi interjúiban Lewandowski azt hangoztatta: szereti, ha van egy csatártársa. „Sokat segít, hogy Thomas Müller szorosan mellettem játszik, akár egy második támadó” – magyarázta az ESPN-nek az idény kezdetén. Lengyelországban pedig úgy tartják, hogy jobban teljesít a válogatottban, amióta Arkadiusz Milik mellett játszik elöl.
A Klopp által kedvelt 4–2–3–1-es felállásban csak rá hárult a támadó szerepe, így aztán mindent neki kellett megoldania: összekötője volt a betörő szélsőknek, helyet csinált a hullámokban előretörő középpályásoknak, begyújtotta Klopp legendás „tológépezetét”, és fogadta a hozzá ívelt labdákat. Nélkülözhetetlen volt, miközben fedezet nélkül játszott. Amikor a Dortmund összeomlott az előző idényben, számos rendkívül szerencsétlen sérülés is tizedelte a csapatot, de sokak szerint Lewandowski távozásával a Klopp-csapat szívét tépték ki.

 

A Bayern-igazolás megint csak sokat elmond hősünkről. Először is az ambícióiról. Már az előtt is terjedtek pletykák arról, hogy a müncheni óriással flörtöl, hogy a Dortmund kikapott volna a Bayerntől a 2013-as BL döntőjében. Volt még viszont egy éve a szerződéséből. A nyáron őszintén beszélt arról, hogy szívesen elhagyná a Dortmundot, és a Bayern Münchenbe igazolna. A Dortmund 2012 áprilisában lepattintotta a Manchester Unitedot, az angolok 16 millió eurót ígértek, ráadásként pedig Dimitar Berbatovot. A Dortmundnak nagyobb szüksége volt a játékosra, mint a pénzre, ezért úgy döntöttek, ki kell töltenie a szerződését.
Mondanunk sem kell, ez a helyzet mindenkinek bizonytalanságot okozott. A 2013–14-es idény kezdetén sokat elárult, hogy Klopp megkérte csapata szurkolóit, ne fütyüljék ki a játékost. Azt mondta, biztos benne, hogy Lewandowski nem fog duzzogni. Megígérte nekik, hogy ha beállnak a játékos mögé, csodálatos idénnyel fogják meghálálni.
A szurkolók pedig hallgattak rá, és kiderült, a lengyel nagy teher alatt is igazi profiként viselkedik. „Először kicsit szomorú voltam, hogy az ügyletből nem lett semmi. Aztán átbeszéltük. A klub vezetői elmondták, miért nem engedtek el, én pedig megígértem, hogy mindent beleadok az idény végéig.”
Húsz góllal zárta az évadot, ezzel ő lett az első lengyel gólkirály a Bundesligában. Az utolsó mérkőzés végén a szurkolók állva tapsolták, és nemes lélekkel búcsúztatták. „Ahogy aznap bántak velem, az felejthetetlen – említi tőle szokatlan érzelmességgel. – Csodálatos volt, amíg élek, nem felejtem el.”

 

„A legnagyobb lengyel játékosokra hasonlít, miközben ő a legjobb”
Nincs erősebb bizonyítéka Lewandowski tehetségének, mint az, hogy ez a klasszikus kilences futballista annak a Bayern Münchennek a kulcsjátékosa, amelyet a hamis kilencesek felkent papja, Pep Guardiola irányít. A katalán megtanulta értékelni a Bayern-tradíciót, ami sokkal direktebb, mint a Barcelona türelmes labdatologatása. Brian Oliver szakíró rámutatott, hogy a Barcelona minden 16. BL-gólja fejesből született. A németeknél minden ötödik légi csata eredménye.
Eltartott egy ideig, amire ezt mindenki felismerte. A Münchenben töltött első évadában a sajtó megszállottan figyelte, mikor kezd a kispadon, vagy viszik le a mérkőzés vége előtt. Általános konszenzus alakult ki abban – akárcsak a másik Dortmundból érkezett játékos, Götze esetében –, hogy nem illik bele a rendszerbe, és nem annyira nélkülözhetetlen, mint korábbi klubjában. Pedig a számok rendre mást sugallnak: az előző idényben a Bayern 52 tétmeccset játszott, ebből Lewandowski 49-szer lépett pályára. Tizenhét bajnoki gólt szerzett (további hatot előkészített), hajszál híján megvédte gólkirályi címét is. S amikor Guardiolának a legerősebb csapatra volt szüksége, például a BL negyed- és elődöntőjében, akkor a csatár mindig kezdett.

 

Közben sokat tanult. „A modern futballban van úgy, hogy négy négy kettőt játszunk, előfordul, hogy négy öt egyet, ahogy az is, hogy négy három hármat – mondja az a Lewandowski, aki négy éven át egy rendszerben nevelkedett a Dortmundban. – Az, hogy mire kér meg az edző, meccsenként változhat. A modern futballban nincs olyan, hogy azonos szisztémában játszol végig egy teljes idényt. Néha van csatártársam, néha nincs. Néha támad az edzőnek egy ötlete, és változtat a taktikán, néha semmi olyan külső tényező nincs, ami miatt így kellene tennie. Megtanultam rugalmasnak lenni.”
Ahogy az gyakran történik, saját hazája sajtója sokkal kritikusabb vele, mint a német. Egyszer egy lengyel újságíró azt kérdezte Klopptól a sajtótájékoztatón, szerinte tényleg annyira jó labdarúgó-e Lewandowski, hogy a Dortmundban játsszon. Az edző hitetlenkedve nézett rá egy ideig, majd azt válaszolta: „Tudja mit? Magának fogalma sincs, mennyire kiváló futballista!”

 

Ma már tudják. „A legnagyobb lengyel játékosokkal hasonlítható össze, olyanokkal, mint Kazimierz Deyna, Zbigniew Boniek, Lucjan Brychczy, Wlodzimierz Lubanski és Ernst Wilimowski – mondja Radomski, a lengyel szakíró. – De az én szememben ő a legjobb.”
Lewandowski tavaly decemberben lett a lengyel válogatott csapatkapitánya. Kinevezését gólzáporral hálálta meg az Eb-selejtezők során, hogy ebben a sorozatban is ő legyen a gólkirály, megelőzve többek közt Müllert, Ibrahimovicot vagy Edin Dzekót.
Amikor arról kérdezzük, milyen volt a hangulat az utolsó, Írország elleni Eb-selejtezőn (amit természetesen az ő gólja döntött el), hangjában büszkeség sejlik fel. „Nagyon sokat jelentett ez a meccs a hazámnak. Ha a futballról van szó, mindig felszabadulnak az érzelmek. Nagy nyomás nehezedett ránk, nehéz sorozaton vagyunk túl. Az utolsó mérkőzés után láthattuk igazán, mit jelent ez a teljesítmény a szurkolóinknak. Nagyon örültek, ezért ünnepeltek ennyire felszabadultan.”
Gyorsan hozzáteszi: „Ez csak az első lépés volt. A következőt már Franciaországban kell megtennünk.”
Ez a józanság jellemző rá. Amikor az ötödik gólt is megszerezte a Wolfsburg ellen, Guardiola a fejét a kezébe temetve, elképedve állt az oldalvonalnál, a játékos pedig öt ujját kinyújtva intett a szurkolóknak, arra az esetre, ha esetleg valaki már nem tudta volna fejben tartani az eredményt.
Gyakran emlegeti az érzelmeket és a nyomást, holott ő maga szemmel láthatóan immunis mindkettőre. Hogy hogyan? „Bármi történjen is, én a játékra koncentrálok. A labdarúgásra. Nem érdekel, mit mondanak vagy gondolnak mások.”
Pedig végre mindenki ugyanazt mondja és gondolja róla.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. decemberi számában.)