A futballtörténelem legpiszkosabb csalásai

Szöveg Si Hawkins, Jon Spurling, Paul Simpson, Paul Brown, Uli Hesse Illusztráció David Semple Fordítás Gerendai Márk

Elegáns pöccintés a vonalon túlról
A Leganés edzője, Enrique Martín összehozta élete legőrültebb estéjét 1999-ben. Csapata 1–0-ra vezetett a spanyol másodosztálybeli rivális Badajoz ellen, de a győzelem veszélybe került az ellenség meccs végi támadásánál. A rafinált edző nem tudta visszafogni magát: amikor a Badajoz csatára, Sabino Santos az oldalvonal mentén robogott el, Martín hidegvérrel elpöccintette előle a labdát. A Badajoz teljesen összezavarodott, Martínt pedig tíz meccsre eltiltották.

Eredeti csalók
Ez a korai kihágás a labdarúgás szabályainak írásbeli rögzítése előtt több mint húsz évvel történt, és bizonyára ez a futballtörténelem első csalása. 1841 karácsonyán, a Lancashire pub frappáns nevű tizenkét tagú csapatai, a Body Guards (Testőrök) és a Fearnoughts (Rettenthetetlenek) saját szabályaik alapján csaptak össze. A tét némi készpénz és egy hordó gin volt. A gól nélküli küzdelem során a Body Guards egyik kimerült játékosa a pályára kért egy nézőt, hogy lőjön neki. A játékvezető azonban megállapította, hogy e tett ellenkezik a két csapat által lefektetett szabályokkal, és a győzelmet a ginnel együtt a Fearnoughts kapta.

A Pirosak pofára esnek
A Bayern München nem mindig volt európai szuperhatalom: a bajorok 1964-ben csupán a Bundesligába vezető rájátszásért küzdhettek. A déli csoport első helyén végezve a nyugati csoport bajnokával, a veszedelmes Aachennel kellett volna mérkőzniük, amit minden erejükkel igyekeztek elkerülni. Zlatko Csajkovszki edző ezért utasításba adta az utolsó előtti, Ulm elleni meccs elvesztését. Ennek érdekében a pályára küldött négy, a keretbe egyébként nem tartozó tartalék játékost is, a 70. perc után mégis 4:3-ra vezettek. A gólokat persze a tartalékok szerezték. Ekkor az edző félreérthetetlen instrukciókat kiabált be a partvonalról, és a Bayern végül 6:4-re elbukott, de a feljutás így sem sikerült.

Lármázik a gengszteredző
Amikor a salvadori Dragón a fő rivális Aguila otthonába utazott tétmeccset játszani 1970-ben, az Aguila edzője, Juan Barraza élete legnagyobb húzásaként egy álmatlan éjszakát okozott a Dragón játékosainak. A meccs előtt ugyanis felbérelte a helyi szurkolókat, hogy lármázzanak hajnalig, így a vendégek hotelszobái előtt autók dudáltak, és néhány vandál kővel dobta be az ablakokat.
„Kissé túllőttem a célon, ennek ellenére van erkölcs a csapatunkban” – szögezte le Barraza a megszerzett győzelem után. Legalább a szálloda tulajdonosát kártalanította a betört ablakok miatt.

 

Fogantyú Péter
A Haladás 2–2-re állt a Ferencváros ellen az Üllői úton 1983 októberében, ám érett a fővárosiak harmadik gólja. Ekkor a K-szektorból metrófogantyú repült Hegedűs Péter, a Haladás kapusa felé, és el is találta – a hátán. Hegedűs azonnal összeesett, majd az őt körülvevő játékosok és az egészségügyi stáb gyűrűjében hirtelen ötlettől vezérelve „bűnjelet” kért Tebeli gyúrótól. A masszőr a táskájában lévő ollóval akkorát vágott „Hege” füle mögé, hogy attól a kapus tényleg majdnem elájult, a meccs félbeszakadt, az MLSZ 2–2-vel írta jóvá az eredményt, a Fradi pedig két bajnokiját is Budapesstől távol rendezhette meg. Hegedűst évekig Fogantyú Péternek hívta az Ülli úti lelátó…

Barbados vs. Grenada vs. szabályok
Három perccel az 1994-es Karibi-kupa selejtezőjének lefújása előtt, amelyben Barbados Grenada ellen mérkőzött, a barbadosiak 2–1-re vezettek, de a továbbjutáshoz kétgólos előny szükségeltetett. A lefújás előtt Sealynek eszébe jutott a kupa egy különös szabálya: a hosszabbításban szerzett gól duplán számít. Gyorsan lőtt egy szándékos öngólt, hogy kiegyenlítsen, és a hosszabbítással időt nyerjen. Aztán Barbadosnak a ráadásban sikerült belőnie a harmadikat, így trükkös módon 4–2-re győzött, bejött a terv. „Úgy érzem, csalás áldozatai lettünk” – morgott James Clarkson, a Grenada edzője, nem is alaptalanul.

A masszőr varázslatos mozdulata
Csak a Benny Hill-féle kísérőzene hiányzik. A brazil negyedosztály 2013-as rájátszásában a Tupi csatára megkerüli a kapust, úgy tűnik, belövi a mindent eldöntő gólt, amikor az Aparecidense szemfülesen helyezkedő masszőre, Romildo da Silva berohan a pályára, és felszabadít. Kétszer. Ezek után sietve az a játékoskijáró felé veszi az irányt, nyomában a Tupi játékosaival és egy seregnyi rendőrrel. Az eredményt végül nem változtatták meg, de az Aparecidensét kizárták a bajnokságból. Egy későbbi alkalommal Romildót egy parkban látták menekülni játékosok, rendőrök, hat alulöltözött ápolónő és egy kis kopasz ember elől.

Drónok támadása
Talán nehéz elhinni, de egy katonai stílusú drón egyszer profi labdarúgókat vett célba, de nem azzal a szándékkal, hogy a ráerősített transzparenssel Brendan Rodgers érdemeit dicsőítse. A franciák éppen a 2014-es vb-re készültek, amikor egy pilóta nélküli repülőgép a gyakorlópályájuk felett körözve megzavarta őket. Azt beszélik, hogy az ellenfél, Honduras részére kémkedett. Mivel Olivier Giroud és társai nem tudták leszedni az ellenséget légvédelmi ágyúval, ezért a FIFA vizsgálódni kezdett. A világbajnokságon aztán a kékek olyan vehemensen támadtak, hogy a Honduras akár egy egész szárazföldi rohamosztagot is felbérelhetett volna ellenük, akkor sem lett volna esélye.

 

A Burnley becstelen kapusa
Jack Hillman volt a leghírhedtebb csaló kapus Angliában. 1898-ban a Stoke és a Burnley 0:0-s döntetlennel védte meg élvonalbeli státusát. A csalás teljesen leplezetlenül zajlott: a csatárok a szögletzászlót találták el, a passzok szándékosan az ellenfélhez jutottak, miközben a játékosok figyelmen kívül hagyták, amint az őrjöngő lelátó azt skandálja, hogy „a hálót nem véletlenül találták ki”. A gyanú Hillmanra, a Burnley kapusára terelődött. Pályafutása elején a Dundee már megbüntette egyszer, mert nem küzdött eléggé, ráadásul két évvel a Stoke elleni komédia után a kapus fejenként két fontot (mai értékén mintegy 150 fontot) ajánlott a Nottingham Forest játékosainak, hogy cserébe „vegyék könnyedén a játékot”. Az ajánlatát állítólag öt fontra emelte a félidőben. A Forest visszautasította, nyert 4:0-ra, majd felnyomta Hillmant a futballszövetségnél. „Csak vicceltem” – próbálkozott a kapus, de nem győzött meg senkit, ezért egy idényre felfüggesztették. 1907-ben ismét elkapták, amikor a 17 Manchester City-játékos egyikeként a heti négyfontos fizetésen felül további pénzeket is elfogadott. Könyöksérülése után befejezni kényszerült pályafutását, és édességboltot nyitott Burnleyben.

Big Phil kis segítői
A későbbi vb-győztes edző és az angolok félelmetes ellensége, Luiz Felipe Scolari a Grémio színeiben valami egészen alamuszi taktikával vált hírhedté. A labdaszedő srácokkal lezsírozta, hogy az ellenfél támadásait zavarják meg azzal, hogy további labdákat dobnak a pályára. Játékosait még azzal is megvádolták, hogy felbérelték a helyi rendőröket, hogy tömegverekedés esetén finoman náspángolják el a vendégjátékosokat. 2007-re portugál szövetségi kapitányként saját kezébe vette a dolgokat, és felpofozta a szerb védőt, Ivica Dragutinovicsot.

Öregfiúk
Ha a nemzeti példaképed az a Roger Milla, akinek életkorát idősödő hollywoodi színésznőkéhez hasonló titoktartással kezelik, akkor nem hibáztathatod a kameruni csapattársakat, amikor a példakép nyomába szegődnek. Tobie Mimboe védő számtalan világversenyen vett részt elképzelhetetlen mennyiségű új útlevéllel. Hivatalosan 31 éves volt az 1996-os Afrika-kupán, majd fiatalodott egy évtizedet, amikor Törökországban feltűnt, végül a ’98-as Afrikai Nemzetek Kupájára 28 évesre öregedett. Ajánlott irodalom: Stephen Hawking – Az idő rövid története.

Jatt a játékvezetőknek
A megállapodás igen egyszerű volt: a két brazil bíró, Edílson Pereira de Carvalho és Paulo José Danelon készpénzért cserébe manipulálta egy csomó élvonalbeli, másodosztályú és Paulista állambeli meccs végeredményét. A piszkos hasznot külső befektetőktől kapták, akik gyanúsan magas összegeket tettek fel online fogadási oldalakon, bízva abban, hogy a korrupt bírók jó irányba tudják terelni a mérkőzések menetét. 2005-ben bukott be a biznisz, az ügy „Sípmaffia” botrányként vonult be a köztudatba. Bár mindkét jómadár állította, hogy nem minden meccset adtak el, végül eltiltották őket a játékvezetéstől.

Koporsós csalás a Herthánál
A ’60-as évek közepén a Hertha BSC mesteri módon fogott hozzá a csaláshoz. Korábban a német labdarúgásban felső határt szabtak a
béreknek, az átigazolási költségeknek és a bónuszoknak is. Mivel Berlint fal vette körül, a
Hertha feketén kényszerült fizetni a szerződtetni kívánt játékosoknak, hogy meggyőzze őket. De honnan jött a pénz, és miért nem tűnt fel a könyvelésben? Az ékszerész végzettségű, temetkezési vállalkozóként dolgozó Günter Herzog ötvenötezer meccsbelépőt nyomtatott ki feketén, és rejtette oda, ahol a hatóságok legutoljára keresnék, a koporsókba.

 

Souness szűkös győzelme
1987 szeptemberében Graeme Souness egykori mestere, Jack Charlton trükkjei közül kényszerült válogatni, hogy segítsen a Rangersnek a Dinamo Kijev elleni ütkö­zetben, a BEK első fordulójában. Így emlékszik vissza az eseményekre: „Egy nullára vesztet­tünk idegenben a tehetséges játékosokból álló Kijev ellen. Úgy gondoltam, az Ibroxban akkor nyerhetünk, ha fizikailag fölénybe kerülünk. Akkoriban a pályák szélességének csupán a minimumát határozták meg. Úgy döntöttem, a lehető legkisebbre keskenyítem a pályánkat.” Hogy teljes legyen a meglepetés, mindezt a meccs előtti napon. „Kedden a Kijev játékosai rendes pályán edzettek. Szerda este biztosan sokkot kaptak, amikor meglátták, hogy tizenöt lépésnyire van a partvonal.” A Rangers 2–0-ra nyert. Ezek után szigorítottak a szabályokon: a csapatok az idény elején kötelesek közölni a pálya paramétereit. Souness így összegzett: „Nem volt egyszerű, de nem szegtük meg az előírásokat. Jack Charlton azt tanította nekem: legfontosabb a győzelem.”

Álomszuszék peruiak
2010-ben a perui másodosztályban játszó Hijos de Acosvinchos 3–0-ra lebőgött a nagy rivális Sport Áncash ellen, miután négy játékosa elájult a második félidőben. A helyi kórházban megvizsgált négy futballista vérében benzodiazepin-származékot, az álmatlanság kezelésére használt pszichoaktív szer nyomait találták. Az Áncash embereit azzal vádolták, hogy a félidőben valamit belekevertek az ellenfél ivóvízébe. „Ez botrány, gyalázat!” – emelte fel hangját a Hijos egyik munkatársa. Pele Mallqui, az Áncash elnöke szerint viszont a meccs előtt elfogyasztott fűszeres csirke miatt dőltek ki a játékosok. „A csapatom nevében minden vádaskodást visszautasítok” – jelentette ki. Érdekes.

Kókler kondorkeselyű
A chilei kapus, Roberto Rojas, akit csak Kondorkeselyűnek becéztek, az 1990-es vb egyik selejtezőjén szövetségi kapitánya és orvosa biztatására összeesett egy bedobott tűzijáték mellett, és a hitelesség kedvéért még egy rejtett borotvapengével is megvágta magát. A csapattársak leviharzottak a pályáról, a csatár Patricio Yánez provokáció céljából még a biztonságiakat is a hazai, brazil szurkolótábor felé lökdöste, de hiába, mert a visszajátszásból kiderült a turpisság. Rojas életre szóló eltiltást kapott, amit 2001-ben, 44 éves korában visszavontak.

 

A Tapie-botrány
Bernard Tapie, a Marseille hírhedt tulajdonosa nem makulátlan jellem, de fösvénynek semmiképp sem nevezhető. A rendőrség nyomozni kezdett a Marseille háza táján, mivel megpróbálták megvenni a Valenciennes-től az 1992–93-as idény utolsó meccsét. A pénzt tar­talmazó borítékot a címzett egyik rokonának kertjéből ásták elő. Tapie egymás után öt baj
noki győzelemhez segítette a csapatot azzal, hogy több millió frankot költött a legjobb játékosok beszerzésére, és százezreket az ellenfél megvesztegetésére. Az ügy iróniája abban rejlik, hogy a botrány a csapat legnagyobb eredménye, az első BL-cím megszerzése után tört ki. A kupát már nem volt alkalmuk megvédeni. A Marseille-t a másodosztályba száműzték, Tapie-t pedig hat hónapra a börtönbe. A botrány átírta a francia és az angol labdarúgás történelmét. Az Arséne Wenger vezette Monaco az 1991–92-es idényben a második lett a Marseille mögött. Wenger megundorodva a korrupciótól Japánba utazott, hogy visszanyerje hitét a futballban. E nélkül valószínűleg sohasem jutott volna az Arsenalig.

A Bilbao hentese
A legtöbb pályára lépő mészáros titokban próbálja véghezvinni aljas húzásait. Andoni Goikoetxea baszk szeparatista volt, a szónak abban az értelmében, hogy a többi játékos lábfejét próbálta szeparálni a lábszáruktól. Különösen a Barcelonára szeretett vadászni, 1981-ben egy alkalommal Bernd Schustert úgy letarolta, hogy a német sohasem nyerte vissza régi formáját. Leglátványosabb rombolása két évvel később történt, amikor belerepült Diego Maradona bokájába, és eltörte azt. Tizenhat meccsre szóló eltiltást kapott, de a mészárlás során használt cipőjét egy ideig még mutogatta is.

 

Az erőszak bajnokai
Hat piros lappal, 51 szabálytalansággal és a montevideói rohamrendőrök kétszeri beavatkozásával a Racing Club 1:0-s győzelme a Celtic felett az 1967-es Interkontinentális Kupa rájátszásában minden stadionbotrány őseként marad nevezetes. Időrendben a következő játékosokat állították ki: Alfio Basile argentin védő (miután összeverekedett John Clarkkal, és leköpte Bobby Lennoxot), Lennox (tévedésből valaki más helyett), Jimmy Johnstone (mert megbosszult egy csomó erőszakos támadást és egy rögbis ütközetet), John Hughes (Agustín Cejas, a Racing kapusának felrúgásáért, aki korábban teljes erővel belerúgott a szenvedő Johnstone-ba, és aki miatt leküldték Basilét), Juan Carlos Rulli (mert behúzott egyet Clarknak) és Bertie Auld (civakodásért). Ez utóbbi nem volt hajlandó lemenni a pályáról, mivel állítása szerint semmit sem csinált, így végül a paraguayi bíró hagyta őt játszani. De nem csak az erőszak volt feltűnő. A félidőben Johnstone haja olyan nedves volt a köpésektől, hogy meg kellett mosnia. Egy francia lap „Racing: az erőszak, árulás és színészkedés bajnokai” címmel számolt be az eseményekről. A botrány kapcsán Jock Stein, az első brit edző, aki Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert, lekerült a lovagi kitüntetésre jelölt személyek listájáról.

Möller győztes műugrása
Andreas Möller nem is próbált finomkodni 1995. április 13-án. Az égbekiáltó kifejezés sem fedi le teljesen azt a meccs végi mozdulatot, amivel a játékos végigcsúszott a gyeptéglákon a Dortmund Karlsruhe elleni meccsén. Utóbbi csapat védője szerint egy kisebb autó is elfért volna kettőjük között, és ezzel nem túlzott. Az egyetlen ember a stadionban, aki nem kezdett röhögni a mozdulat láttán, a Karlsruhe pechére, a játékvezető volt. Helyette a büntetőpontra mutatott. Möller színészi teljesítménye annyira kiemelkedő, hogy ő volt az első, és eddig egyetlen német játékos, akit műesésért megbüntettek és felfüggesztettek. Talán érezte, hogy érdemes kockáztatni, ugyanis gyakorlatilag ezzel a góllal nyerte meg a Dortmund a bajnokságot.

Gólzápor Goában
Az 1994-es indiai Goa másodosztályú bajnokság vége felé a Curtorim Gymnek ugyanannyi pontja volt, mint helyi riválisának, a Wilfred Leisure-nek. A feljutásért a Gymnek több gólt kellett szereznie az ellenfélnél. Sikerült is: 61–1-re győzött. Ez nem rossz teljesítmény, mivel a másik csapat 55–1-re nyert. A futballszövetség mindkét csapatot és a második félidőben látványosan összeomló ellenfeleiket is kizárta egy évre. „Ez már gyalázatos szintű csalás” – nyilatkozta a testület egyik hivatalnoka. A négy megbírságolt csapatot egyenként 60 fontra büntették. Szörnyű.

El Diego gumibránere
A ’80-as években a Napoli vezetői szemet hunytak Maradona drogfogyasztási szokásai felett, de muszáj volt kitalálniuk valami igazán jó trükköt, hogy a véletlenszerű drogteszteket megússzák. Így történt, hogy a futball-legenda kapott egy gumiból készült, pénisz formájú pumpát, amibe valaki másnak a (kábítószertől mentes) vizelete került, és ezt a tárgyat húzta elő alsónadrágjából, amikor mintát kellett adnia. A 15 hónapos eltiltást eredményező 1991-es lebukása előtt a műpénisz számtalan alkalommal megmentette őt a drogteszteken. „Azt hiszem, mindenkit átvertem.” A feleségét biztosan.

Pofátlan játékvezető a Forest ellen
Annak ellenére, hogy a hírhedt 1970-es El Clásico után mindenki rossz szájízzel gondolt vissza a gyanús körülményekre, Emilio Guruceta vezethette az 1984-es UEFA-kupa elődöntőjét is, amelyben az Anderlecht a Brian Clough vezette Nottingham Forest ellen játszott. Az első mérkőzés után 2–0-s előnybe kerülő angol csapat végül 3–0-ra kikapott Belgiumban, miután szabályos gólját és két jogos büntetőjét nem adta meg a játékvezető. Tíz évvel később, az Anderlecht egyik nyugdíjba vonult tisztségviselője bevallotta, hogy „tizenötezer fontos kamatmentes kölcsönnel” segítette ki Gurucetát cserébe azért, hogy egyengesse a csapat útját a döntőig. A bíró sohasem állt bíróság elé, mert 1987-ben, útban egy újabb Clásicóra, amit vezetett volna, autóbalesetben meghalt.

„Néhány barom felment a pályára…”
S most következzen a világ legértelmetlenebb berohanása. A 88. percben 4–2-es hátrányban a Tottenham Hotspur ellen a ’93-as FA-kupa elődöntőjében mintegy 400 Manchester City-szurkoló özönlött a pályára. Azért jöttek, hogy hergeljék a Spurs boldogan ünneplő szurkolóit, a City ultrái ugyanis úgy vélték, hogy az akcióval érvénytelenné válhat a meccs, és így kiharcolnak még egy esélyt. Bár a játékvezető 12 percre megállította a mérkőzést, az eredmény nem változott. A City elnöke, Peter Swales „totál idiótáknak” nevezte a berohanó ultrákat. Nem tévedett.

Lövészárkok a pályán
Amint az Excursionistas megközelítette a Buenos Airest a Primera B Metropolitana tabelláján, a klub elnöke, Julio Ferraris kijelentette, hogy a helyi rivális Chacaritát „le kell csapni, mint egy legyet”. Erre feldühödtek a Chacarita emberei is, fogták lapátjaikat, és az éj leple alatt gödröket ástak az ellenfél pályáján, remélve, hogy azok majd kitörik a lábukat. Nem jött össze, mert – feltételezhetően a gödröket kikerülve – megnyerték a meccset a Chacarita ellen. Jó tudni, hogy a csalás nem mindig jövedelmez.

Az Estudiantes piszkos kis húzásai
Az argentin válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Carlos Bilardo akkor sem lehetne hitványabb szereplője a futball sötét oldalának, ha minden sajtótájékoztató elején az ölében dédelgetett fehér macskához gügyögne. A ’60-as években az Estudiantes középpályásaként tűket rejtett a zoknijába, hogy titokban az ellenfelet szurkálja velük. Edzőként arra biztatta a játékosokat, hogy kenjenek mentolos krémet az ellenfél szemébe, valamint a ’90-es vb-n doppingszerrel vegyített vízzel kínálta a brazilokat. Mi lesz hát a következő lépés? Irány a politika világa. Az ellenfelei retteghetnek.

Arcátlan esés
A legjobb színészi alakításért járó díjat pedig… Rendben, legyünk méltányosak, lehet, hogy Rivaldo térde tényleg érzékeny. Az egyébként briliáns brazil éppen szöglethez készülődött a 2002-es vb-n, amikor a török Hakan Ünsal kissé mérgesen odapöccintette neki a labdát, ami eltalálta a brazil térdét. Erre Rivaldo arcát keze közé temetve, hatalmas kínok között esett össze, Ünsal pedig mehetett zuhanyozni. Rivaldo 4500 fontos büntetést kapott az ominózus mozdulatért, ami emlékezetessé tette pályafutását.

A trükközés királya
Kétségtelen, hogy a néhány centivel hosszabbra hagyott gyep a szögletzászló körül, ami kissé lelassítja az elrúgott labdát, hivatalosan nem számít csalásnak. A Cambridge United edzője, John Beck, azonban nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy „sohasem szegett meg semmilyen szabályt” munkája során a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején. Ronggyá áztatott labdát adott az ellenfélnek a bemelegítéskor az ellenfél öltözőjét brutálisan befűttette, a cukrot sóra cserélte a félidőben. Érthető: Beck végső soron nem vált különösebben népszerűvé. Mostanság a futballszövetség felkérte őt, hogy vegyen részt a következő edzőgeneráció képzésében. Biztató, nem?

Az elátkozott stadion
A 2002-es Afrika-kupán a kameruni edző, Winnie Schäfer nélkülözni kényszerült segédjét, Thomas N’Konót. Kilencven perccel a házigazda Mali elleni negyeddöntő előtt rajtakapták a korábbi kiváló kapust, amint csontokat temet a gyeptéglák alá, miközben egy furcsa ital szétlocsolásával átkot szór a játéktérre. Ez olyan rituálé, amit arrafelé nagyon komolyan vesznek. N’Kono számára nem az volt a rossz, hogy bilincsben vitték el, és az éjszakát a rendőrségi fogdában töltötte, hanem az, hogy a házigazdák szurkolói kijelentették, meg fogják ölni őt. A varázsló tagadta, hogy bármilyen hókuszpókuszt csinált volna, Kamerun pedig így is nyert 3–0-ra.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. szeptemberi számában.)