Szöveg Bodnár Zalán Fotó FFT
Az idén ünnepeljük a magyarországi taxizás százéves jubileumát (cikkünk még 2013-ban készült – a szerk.), hiszen az első hazai taxivállalat, a Főtaxi Zrt. jogelődjének számító Autótaxi Rt. első járművei 1913. június 1-jén indultak el hódító útjukra Budapesten (és cikkünkhöz további apropó, hogy idén egységesült a fővárosi taxis tarifarendszer, és lettek egységesen sárgák a járművek). A kor neves gépészmérnöke, a hazai automobilizmus úttörője, többek között a Magyar Posta motorizálásának megszervezője, valamint a MARTA autógyár forradalmi átalakítója, Haltenberger Samu (1875–1956) alapította és vezette előbb igazgatóként, majd vezérigazgatóként 1945-ig az Autótaxi vállalatot; és az Európában hetedikként létrejött taxitársaság elképesztő sikerét mi sem jelzi jobban, mint hogy a harmincadik évfordulón már 988 taxija, 92 autóbusza és több mint 2700 dolgozója volt az igencsak nyereséges vállalkozásnak.
A bevételek így aztán azt is lehetővé tették, hogy a sportrajongó Haltenberger futballklubot alapítson, amely Szürketaxi FC néven tagozódott be az MLSZ-be, 1932-ben (a Szürketaxi elnevezés abból adódott, hogy a vállalat 1925-ben egységesen minden taxiját szürkére festette, így a neve is hamar Szürketaxira változott a közbeszédben). Puskás Ferenc még óvodáskorú volt, de elhíresült mondása, a „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” már akkor is igaznak bizonyult: Haltenberger nem sajnálta a vagyonát a csapatára, és első edzőnek rögtön egy olyan legendát sikerült megnyernie, mint a 13-szoros (!) magyar bajnok, hétszeres magyar gólkirály Schlosser Imre. A sikerek nem is maradtak el, az azonnal a másodosztályban induló csapat (ennek jogszerűségét azóta is vitatják) első próbálkozásra rögtön bronzérmes lett az akkori nevén Professzionális Liga II nevet viselő sorozat 1932–33-as idényében, 26 meccsen elért 17 győzelmével, öt döntetlenjével és négy vereségével, majd ugyanezt a helyezést érte el második és harmadik nekifutásra is.
A NAGY HALTENBERGERBIRODALOM
A Haltenberger famíliában nem csupán a taxivállalatot alapító Haltenberger Samu volt befolyásos és nagyhatalmú közéleti személyiség. A rokonság nagy karizmájú alakja volt például dr. Haltenberger Mihály földrajztudós is, de mindannyiuknál nagyobb hírnévre tett szert Haltenberger Gyula mérnök, aki a korszak legendás és imádott színésznőjét, Szeleczky Zitát vette el feleségül. Mi sem tanúsítja jobban az ezen házasság iránti közfigyelmet, mint hogy az 1940-ben tartott esküvőn a rajongó tömeget a rendőröknek kellett visszatartaniuk, és a hisztéria miatt a Kálvin téren egy órán át állt a forgalom. A házaspár határozottan szélsőjobboldali politikai nézeteket vallott (Szeleczky Zita például rendszeresen a háborúra lelkesítő és oroszellenes verseket szavalt, és vezérszereplője volt Szálasi rádiópropagandájának), ezért a háború utolsó hónapjaiban meleg lett a lábuk alatt a talaj. A színésznő, miközben az újságok tévesen öngyilkosságáról számoltak be, Argentínába menekült, mielőtt még bezárult volna Budapesten az ostromgyűrű, Haltenberger Gyulát azonban elfogták, és a Népbíróság elé állították. A Huszadik Század folyóirat 1945 áprilisában azt írta róla: „Úgy illeszkedett be az általa hangosan dicsőített Új Európába, hogy mérhetetlen vagyont spekulált össze. Egyik fő jövedelmi forrása az a vegyipari vállalat volt, amely Gros elnevezéssel az arckrémtől a borotvaszappanig különféle mutatós, de silány piperecikkeket hozott forgalomba, német receptre való hivatkozással.” Perében Haltenberger Gyula azt vallotta, hogy valóban szimpatizált a németekkel, de már revideálta álláspontját, míg szökésben lévő feleségéről – tévesen közölt halálhírét hallva – azt mondta: „Megérdemelte a sorsát. Úgy kell neki, miért volt a nyilasoknak annyira lelkes propagálója!”. A Haltenberger családot a háború után teljes vagyonelkobzásra, Szeleczky Zitát távollétében három év börtönre ítélték – a rendszerváltáskor, 1990-ben azonban hazalátogatott, 1994-ben pedig az ellene szóló népbírósági ítéletet megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság. Érden hunyt el, 1999-ben.
A negyedik másodosztályú idényében ugyan egy picit visszaesett az együttes, és csak hatodik lett, ám az azt követőben elérkezett az áttörés ideje: az 1936– 37-es idényben – immár Cziffra Ferenccel a kispadon – olyan menetelésbe kezdett a Szürketaxi FC, hogy már karácsonykor sem volt kétséges, a tavasszal kivívja a feljutás jogát a szürke és barna klubszínekben pompázó együttes, amely a Szőnyi úti BVSC-stadiont használta hazai pályájaként. Csak az utolsó fordulók egyikén engedett ki, végül 22 meccsen 21 győzelmet aratva, 105:25-ös gólaránnyal lett első, az idényben a századik góljukat pedig az a Takács II József szerezte, aki a Vasas és a Ferencváros játékosaként már egyébként is a magyar futball korszakos ikonja volt, és dicsőséglistáján három magyar bajnoki aranyérem, öt magyar gólkirályi cím, KK-győzelem és 32 válogatott fellépés is ott szerepelt.
Nem ő volt az egyetlen klasszis a csapatban, hiszen Kiszely István és Miklósi István személyében a Szürketaxi FC játékosokat adott a nemzeti csapatnak is, a következő, NB I-es idénye alatt. És a csapatban futballozott az a Hoffer József is, aki játékos-pályafutása után, 1953 és ’67 között a magyar ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya volt, amellyel ’53-ban UEFA-torna-győztes lett Mészöly Kálmánékkal, aztán volt magyar szövetségi kapitány is, illetve újságíróként az MTI sportszerkesztőségének vezető posztjáig jutott.
Nagy álmokat szövögetve kezdte meg szereplését az országos élvonalban 1937 őszén az akkor már hivatalosan Taxisok néven futó csapat (ennek ellenére az újságokban továbbra is többnyire Szürketaxi néven írták, vagy a két nevet teljesen következetlenül, hol így, hol úgy használva), ám ott már a befektetett pénzösszegek ellenére sem lehettek dobogós reményei. Az 1937–38-as idényben a kilencedik helyre futott be a már hazai pályájaként a Népfürdő utcai stadiont használó együttes a 14 csapatos mezőnyben, aztán következett egy épphogy bennmaradást érő 11. helyezés. A háború közeledtével azonban a Haltenberger család is egyre nehezebb helyzetbe került, és a világégés első éveiben már nem maradt anyagi forrás a futballcsapat életben tartására, mivel a hadsereg a Ford és a Renault kocsik nagy részét egyszerűen lefoglalta és hadicélokra használta.
Anno összetartottak a taxisok: futballoztak és dalárdába tömörültek
Az ekkor az MTK-pályára költöző együttes harmadik első osztályú idénye – amelyben egyébként története legemlékezetesebb sikerét érte el azzal, hogy a Ferencvárost idegenben 4:3-ra legyőzte – végén, 1940 tavaszán ugyan a még épphogy bennmaradást érő 12. helyen végzett. Ám távozott a keretből több alapember is, mint Odry Lajos, Takács II József és Csikós Lajos, és miután az MLSZ nem engedélyezte a klubvezetőség azon kérését, hogy a Szürketaxi FC fúzióra léphessen a WMFC Csepellel, a klub közölte a szövetséggel, hogy a következő idényben a BLASZ bajnokságában indítja a csapatot, Autótaxi SC néven. Ám már erre sem kerülhetett sor, a taxivállalat csapata hat évre, a háború végéig megszűnt létezni.
KI NEM ISMERI FEL A SOFŐRT, NEM FRADISTA, HÉJ, HÉJ!
A Főtaxi és a Ferencváros igazi közönségcsalogató kampányba kezdett az 1980-as évek közepén, a Fradi Taxi életre hívásával. Egy napon ugyanis a népszerű zöld-fehér klub játékosai taxisofőrökké váltak, és a taxisok mindennapjait élve, inkognitóban fuvarozták az utasokat a fővárosban. Zsinka János, az FTC akkori játékosa pontosan emlékszik rá, milyen remek móka volt ez. „Minden játékos beült egy taxiba, és az volt a lényege a játéknak, hogy ki az, akit a legtöbbször felismernek az utasok, és ki az, akit nem – idézi fel a FourFourTwo-nak Zsinka János. – Minden autó hátsó ülésén egy újságíró ült, és az ő dolga volt jegyzetelni, hogy hányan ismerik fel a taxisofőr szerepét játszó fradistát. Igaz, sokaknak már az gyanús volt, hogy mit keres valaki a hátsó ülésen, de ez nem rontotta el a szórakozást, emlékezetes, vicces nap volt. Úgy rémlik, valamikor 1985-ben vagy 1986-ban volt ez, azért akkoriban még nagyon-nagyon sokan felismerték a Fradi futballistáit, kíváncsi lennék, ma milyen eredménnyel zárulna egy ilyen kísérlet…”
Haltenberger Samu 1943-ig kulcsszerepet töltött be a magyar közlekedéspolitikában, ám utána távoznia kellett a közéletből. Túlélte a világégést, és 1945 tavaszától már azon fáradozott, hogy a háború romjain újjáélessze a főváros autó- és taxiközlekedését. Nem feledkezett meg a futballról sem, ismét összeállt a Szürketaxi FC, és az 1946–47-es idényben el is indult a BLASZ III-as bajnokság 1. csoportjában, ahol az ötödik helyen végzett. Anyagilag azonban nem tudott helyre állni a klub, ezért 1947 augusztusában beolvadt a MOGÜRT SC-be, vagyis a Magyar Országos Gépkocsi Üzemi Rt. sportklubjába, ahonnan aztán alig fél év múltán, 1948 februárjában ki is vált. 1949-ben már Autótaxi SE néven szerepelt a csapat a BLASZ-ban, majd 1950. április 18-án egyesült a Pestújhelyi MSC-vel.
Sorsát sem a klub, sem az alapítója nem kerülhette el. A taxiscsapatból 1950-ben Autótaxi Munkás Sport Club lett, miután Haltenberger Samut a kommunista hatalom internálta, vagyonát elkobozta, az államosításokat követően nyugdíját is megvonták, és 1951 nyarán, 76 éves korában, dacára megromlott egészségi állapotának, feleségével együtt kitelepítették egy Szabolcs megyei faluba. Csak meghalni tért vissza Budapestre, 81 éves korában, 1956 áprilisában hunyt el. Az általa alapított futballklub új neve 1951-ben Előre Autótaxi SK, majd 1957-ben újra Autótaxi Munkás Sport Club lett. 1978-tól Főtaxi SC-ként szerepelt, míg 1987-ben fel nem bomlott, lezárva az országos élvonalbeli bajnokságok talán valaha volt legkedvesebb nevű csapata, a korábbi Szürketaxi FC történetét.
FŐ, 6X6, CITY, RÁDIÓ…
Noha futballcsapata a Szürketaxi FC révén a Főtaxinak volt először hazánkban, közel sem ez a taxivállalat volt az egyetlen, amelyet képviselt egy együttes valamelyik bajnoki szinten. A Főtaxi csapata volt a Pepita Taxi FC is a BLASZ-ban, de volt csapata a City Taxinak, a 6×6 Taxinak (igaz, ez csak az öregfiúk-bajnokságban indult) és a Rádiótaxinak is. Ez utóbbit a 28 éve már a Rádiótaxi „lelkeként” számon tartott, a rendszerváltás utáni híres taxisblokád vezéralakja, a Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetségének (FODESZ) volt elnöke, Horváth Pál alapította. Aki nem mellesleg B-licences futballedző, és dolgozott már a Dabas NB II-es csapatának edzőjeként is (ahol játékosa volt többek között Wukovics László vagy Váczi Zoltán is), valamint a ’90-es években az akkor még NB I-es III. kerületi TTVE is az ő szakvezetése mellett csinálta végig a nyári felkészülést. Az EAC Rádiótaxi 1992 és 1994 között szerepelt az NB III Duna csoportjában, és csak valóban taxisként dolgozók játszottak benne. 1994-ben ebből az egyesületből jött létre egy különleges fúzióval a Fradi Rádió Taxi FC, amely az 1994–95-ös bajnokságban indult, ugyancsak az NB III Duna csoportjában. „Havasi Mihállyal, a ferencvárosiak akkori technikai igazgatójával kötöttünk megállapodást – idézi fel megkeresésünkre a zöld-fehérekkel való együttműködést Horváth Pál, aki maga is futballozott a csapatban. – A Népligetben játszhattuk a mérkőzéseinket, a Fraditól kaptuk a felszerelésünket, és személyi szálakkal is kötődtünk az FTC-hez, Horváth Rezső, a Fradi egykori kapusa védett a csapatban, a két pályaedző pedig Ebedli Zoli és Takács Laci volt.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. januári számában.)
