Szöveg Joe Brewin Fotó @stuartmanleyphotography
Rúben Neves még emlékszik a fájdalomra. „Öt és fél óra” – mondja a bal bicepszére biccentve. Riporterünk felszisszen: nem az a fájdalomtűrő fajta. Természetesen a teljes felkarját beborító tetoválásról van szó: egy erdő és focikapu fölött őrködő farkas képe, amit még 2018 decemberében varrt fel neki Willy G. Sajnos a tetkó nem az aktuális klubja iránti tisztelgés, bár valóban segít a beilleszkedésben. Ahogy leülünk vele, világossá válik, milyen jól jellemzi a farkas Neves személyiségét: intelligens, harcias, és a családjához messzemenőkig hűséges. Ahogy Neves szófogadóan pózol a fényképezőgépnek, felidézzük, miért is jöttünk a Wanderers edzőpályájára. Ebben a FourFourTwo-számban sok szó esik fiatal játékosokról.
Maga Neves pont az e havi magyar FFT megjelenésének napján tölti be a huszonhármat, de nem néznénk ki belőle, hogy ilyen fiatal. És nemcsak a külső miatt: híre jóval gyorsabban öregedett, mint ő maga. A Porto már 17 évesen betette a felnőttcsapatba, 18 esztendősen ő volt a csapatkapitány a Bajnokok Ligájában; két országban, három bajnokságban hat teljes idényt játszott végig, a válogatott meccsekkel együtt több mint 200 tétmérkőzésen vett részt. Az idén nyáron bővülhet a lista, hiszen a portugálokkal védelmezi majd az Európa-bajnoki címet. Négy évvel az után, hogy otthonról nézte végig, amint nemzeti csapata az esélyekkel szembeszállva legyőzte a franciákat, ő maga is ott lesz a pályán, hogy megpróbálja megismételni a csodát. Messzire jutott. De még olyan hosszú út áll előtte…
Neves csupán kilencéves volt, amikor édesapjának külföldre kellett mennie dolgozni. Annyiszor járt haza Spanyol ország ból, ahányszor csak tudott, de az alatt a három év alatt, amíg Neves egyedül maradt édesanyjával és húgával, hamar felnőtté érett. Visszatekintve úgy érzi, élete legfontosabb időszaka volt ez a három év. „Édesapám most egy Sanguedo nevű vidéki kis klub edzője, de amikor gyerek voltam, Spanyolországban dolgozott építkezéseken. Nehéz idők voltak, de sokat értem akkor. Amikor az emberek arról beszélnek, milyen koraérett vagyok, milyen felnőttes a hozzáállásom, mindig az jut eszembe, amikor csak hárman voltunk otthon. Sokat nevelődtem akkor.” Neves akkor még csak álmodozott arról, hogy a Portóban játsszon: akkoriban csak a mozelosi utcákon focizott, Portugália második legnagyobb városa, Santa Maria da Feira külvárosában. Az egész család a Portónak drukkolt („Vagyis nem volt nehéz választás”): nyolcévesen csatlakozott az akadémiához, egy évvel azután, hogy a Porto José Mourinhóval megnyerte a 2004-es Bajnokok Ligáját. Egyedül ennél a témánál látszik meg Nevesen, milyen fiatal valójában. „Emlékszem még arra a meccsre. Kimentünk az utcára, ott volt az apám, az anyám, az unokatestvéreim. Aznap éjjel mindenki a stadionnál ünnepelt. Három-négy évig voltam labdaszedő a Portónál, például Joao Moutinho idejében. Persze rögtön elmondtam neki, amikor idejött a Wolverhamptonhoz, de nem emlékezett rám. Furcsa egy világ ez: régen visszadobáltam neki a labdát, most együtt játszunk a Premier League-ben. Kisgyerekként imádtam Andersont, aki a Manchester Unitedhoz ment, és Ricardo Quaresmát is, aki zseniális volt. Később ott volt Moutinho, Radamel Falcao, James Rodriguez… hű! Amikor a Porto megnyerte 2011-ben az Európa-ligát, az volt a legjobb csapat valaha.”
Nem kellett sokat várnia, hogy ugyanilyen lelkesedéssel beszéljenek róla a Portónál. Amikor 2014 májusában az addig a spanyol U21-et vezénylő Julen Lopetegui lett az edző, Neves rögtön felkerült a felnőttcsapat listájára: a spanyol válogatott és a Real Madrid későbbi vezetőedzőjének megtetszett, amit azon a nyáron az U17-es Európa-bajnokságon látott. Neves volt a kapitánya ugyanis annak az ifjúsági válogatottnak, amelyet végül csak az angolok tudtak kiejteni az elődöntőben. A 2014–15-ös idényben már ott volt a Porto első meccsének kezdőcsapatában a Marítimo ellen, 17 évesen és 156 naposan. És ez csak a kezdet volt. A másik kamasz középpályással, Oliver Torresszel és a tapasztalt Héctor Herrerával az oldalán még gólt is szerzett a győztes mérkőzésen. „Őrült egy meccs volt. Egy tizenhét éves Porto-drukker, aki az Estadio Dragaóban játszik… Hihetetlen. Nem is kezdhettem volna jobban, mint hogy az első meccsemen gólt lövök. Arról álmodtam, hogy velük játszhatok, de akkoriban a portugál klubok ritkán vettek be játékosokat a saját akadémiájukról, úgyhogy nem sokra számíthattam. De Lopetegui rögtön elhívott az idény előtti felkészülésre, és akkor azt éreztem, mégis van esélyem. Megtettem minden tőlem telhetőt, és végül három évig maradtam.” Öt nappal az első mérkőzése után Neves ismét a mély vízben találta magát, ezúttal a Lille elleni Bajnokok Ligája-rájátszásban. Így döntötte meg Cristiano Ronaldo rekordját, mint a Bajnokok Ligája legfiatalabb portugál játékosa. „Persze nagyon ijesztő volt ilyen fiatalon. Az első Bajnokok Ligája-mérkőzése előtt mindenki ideges kicsit, de az első sípszó után elszáll az egész. Játszani akartam, megmutatni mindenkinek, mit tudok. Még most is érzem azt a nyomást a meccsek előtt, de a játék közben nem gondolok semmi másra.”
A Porto akkor a negyeddöntőig jutott, ahol Pep Guardiola és a Bayern München megállította. Neves mindkét meccsen pályára lépett: először hazai pályán a 3–1-es győzelemnél, az után az 1–6-os visszavágón (a Bayern már 5–0-ra vezetett, amikor beállt). A következő idényben Lopetegui emelte a tétet, és megtette kapitánynak a Maccabi Tel-Aviv elleni csoportmérkőzésen. Tizennyolc éves és 221 napos volt, vagyis megdöntötte az ajaxos Rafael van der Vaart 20 éves és 217 napos csúcsát, a Bajnokok Ligája legfiatalabb kapitányaként. Mindenkit meglepetésként ért. „Régebb óta voltam a Portónál, mint bárki a csapatból – magyarázza. – A kapitány, Maicon lesérült, de nem gondoltam, hogy én kapom a karszalagot. Lopetegui azt mondta, azért engem választott, mert én mindegyikünknél jobban ismerem a klub történetét és azt, hogy hogyan játszik a Porto. Tíz-tizenegy éves korom óta kapitánykodtam az akadémián, de azért hihetetlen volt ilyen hamar a felnőttcsapat élére állni. A legtöbb társam idősebb volt nálam, és ilyenkor azért felvetődnek kétségek. De akkor erről szó sem volt: mind megbíztak bennem, ami csodálatos volt. A meccs után tudtam meg, hogy új rekordot állítottam fel. Nem igazán szokott érdekelni az ilyesmi, természetes dolog. Játszani akarok, a legtöbbet akarom nyújtani: ami ezután jön, az csak a ráadás.”
Lopeteguit azonban 2016 januárjában elbocsátották, helyette a Porto egykori cserekapusát, Nuno Espírito Santót nevezték ki. Lopetegui néhány hónappal később különös módon majdnem a Wolverhamptonhoz szerződött, de végül a spanyol válogatott mellett döntött, az angol klub pedig felvette helyette először Walter Zengát, majd Paul Lambertet, míg végül 2017-ben ők is megtalálták a „nagy őt”, Nunót. „Lopetegui az eddigi pályafutásom legfontosabb embere – mondja Neves. – Ő hívott meg tizenhét évesen a felnőttcsapatba, amit akkoriban nem sokan tettek volna meg Portugáliában, főleg nem olyan edző, aki Spanyolországból jött. Ezt sohasem felejtem el neki. Ahogy játszik, ahogy dolgozik… Zseniális tréner. A Portónál volt néhány kiváló edzőm. A saját technikám, a passzaim és a labdavezetésem javításában a legfontosabb Pepijn Lijnders volt, aki most a Liverpool fejlesztő edzője. Rengeteget tanultam tőle a labdáról.” Nem meglepő, hogy Neves neve több klubnál is felvetődött az elmúlt három idényben, amióta a Wolverhemptonnál van: például a Liverpoolnál is, ahol Lijnders Jürgen Klopp játékosaival foglalkozik. Egy tavaly áprilisi interjúban a holland szakember így fogalmazott: „Jól ismerem Nevest. Tudom, mik a tervei, milyen szenvedélyesen szereti a játékot, milyen profi. Tudom, milyen fontos a csapatának, és az ilyen labdarúgók mindig érdekelnek minket.”
Hiába azonban a Liverpool vagy mások próbálkozásai, Nevest elég nehéz lesz elcsábítani a Molineux Stadionból. A Farkasok egyáltalán nem érzik úgy, hogy ideje továbbadni rajta, aki nagyon boldog Wolverhamptonban. Megnősült, és van két gyermeke, a kétéves Margarida és a tíz hónapos Martim („Higgyétek el, nem sok szabadidőm van!”). Néhány kilométerre a klub edzőpályájától, egy Tettenhall nevű kis faluban telepedett le. Ezen felül Neves tagja annak az immár kilenctagú portugál magnak, amit a Farkasok összehoztak (Daniel Podence idén januárban érkezett kilencediknek). Sőt tíztagú, ha belevesszük a tiszteletbeli tagsággal bíró Willy Bolyt, aki Neves szerint „tökéletesen beszél portugálul”. Gyakran összejárnak az edzések után is. Neves és Diogo Jota hamar felfedeztek egy helyi kávézót, ahol pasteis de nata volt kapható, sodós pite jellegű portugál sütemény: a hely azonban nemrég bezárt. „Most kénytelen vagyok magam főzni a portugál ételeket a többieknek: például francesinhát. Sokszor vacsorázunk együtt, a feleségeink együtt járnak edzeni, szóval mindannyiunknak fontos ez a kis közösség. Könnyebb így az élet.” A Premier League-ben egyre szaporodnak a portugál játékosok, ami még otthonosabbá teszi Angliát. „Jóban vagyok Ricardo Pereirával, Diogo Dalottal, Bernardo Silvával, sőt Bruno Fernandessel is. Sok itt a portugál futballista, ami jót tesz a válogatottnak is.”
És milyen Bruno Fernandes, a Manchester United friss szerzeménye? „Majd meglátjátok – kacsint. – Nem sok olyan középpályás van, mint ő!” Rég elmúlt már 2017, amikor a húszéves középpályás Angliába költözött. Érkezése nagy port kavart az angol labdarúgásban, hiszen megdöntötte a Championship igazolási rekordját (15.8 millió font). Neves a portugál válogatott állandó tagja volt, és gyermekkora klubját és a Bajnokok Ligáját hagyta ott a Wolverhamptonért. A csapat két hónappal korábban az angol másodosztály tizenötödik helyén végzett. Nuno az azt megelőző idényben még a Portónál volt, ahol 46 meccsből csak kilencszer küldte pályára Nevest. Úgy tűnt, semmi logika nincs a döntésben. Pedig az egész csak egy dörzsölt terv része volt.
„Ha keményen dolgozol, meglesz az eredménye, akkor is, ha keveset játszol – érvel Neves. – Tizenkilenc-húsz voltam, még a pályám elején. A Portónak volt már egy remek játékosa az én pozíciómban, akivel volt egy nagyon jó idényük, és aki most szintén benne van a válogatottban: Danilo. Nekem nem volt más dolgom, csak az, hogy keményen és a legjobb tudásom szerint gyakoroljak, hogy amikor hívnak, készen álljak. Ez Danilónak is jól jött, mert tudhatta, hogy ha kicsit kiesik a fociból, még mindig ott vagyok én. Nuno már ismert a Portóból, és lehetőséget adott, hogy kövessem Wolverhamptonba. Nehéz volt meghoznom a döntést, hiszen a Bajnokok Ligáját kellett otthagynom a Championshipért, de láttam, mire készül. Fiatal voltam, és tudtam, ha ez összejön, feljutok a Premier League-be. És erről álmodik minden fiatal játékos. Láttam, milyen elszánt az edző, úgyhogy idejöttem, hogy megmutassam, mit tudok. Őszintén szólva nagyon szerettem a Championshipet. Sokszor mondom a barátaimnak, milyen remek liga: a versenyszellem, a szurkolók, a hangulat, igazán különleges közeg. Gyakran mondom, hogy a világ egyik legjobb bajnoksága, még akkor is, ha igazából csak másodosztály. És egyáltalán nem könnyű: a versengés, az agresszív játék, a stadionok és a tömeg is elképesztő. Ezért gondolom, hogy a Championshipbe igazolni nagyobb kihívás volt, mint a Premier League-ben szerepelni, a hangulat miatt. Szerencsére a következő idényre már feljutottunk az első osztályba. Szóval minden összejött.” Az nem kifejezés.
A csapat Neves első évében 99 ponttal lett bajnok: az idény végén Rúben összegyűjtötte legjobb góljait. A legszebbet hazai pályán lőtte, legalább 27 méterről a Derby County elleni meccsen. Eltekintve két büntetőtől, az első osztály is gyümölcsözőnek bizonyult: Neves gyönyörű gólokat szerzett a Manchester United, az Arsenal, az Everton és az Aston Villa ellen is. Akkor már nem is lő majd közelről gólt? Szinte szégyenlősen vallja be, hogy mindig is nagy távolságról volt veszélyes. „Hát igen – nevet. – Azt hiszem, ez a játékban betöltött pozíciómon múlik. Kicsit mindig hátrébb maradok, így gólt lőni is csak a tizenhatos vonalán kívülről tudok. Tudom, hogy van még mit finomítanom a technikámon, de így is szép gólokat értem el a Wolverhamptonban. De ez a dolgom: ha lehetőségem van rá, gólt kell rúgnom. Már a Porto akadémiáján is nagy távolságról céloztam meg a kaput.”
A Farkasoknak nem ártott a befektetett tőke, amikor 2016-ban a kínai Fosun International átvette a tulajdonlást. Az új vezetők remek döntéseket hoztak: Nuno felkérése sokat segített a klubon. A portugál menedzser kiemelte a másodosztály névtelenségéből a klubot, amely kvalifikálta magát az Európa-liga selejtezőjébe. Neves az első idénytől vele volt. „Kemény ember – vallja be a középpályás. – Megvannak a saját elképzelései, és elvárja, hogy mindenki teljes erővel koncentráljon. Erre azonban szükség is van, egy pillanatra sem lankadhatunk, sem a mérkőzéseken, sem az edzésen. Ezért vagyunk mi is kemények. Aki velem együtt 2017-ben érkezett a klubhoz, mind hitt a tervekben és a menedzser elképzeléseiben. Ez volt a kulcs: mindenki ugyanabba az irányba haladt, követtük Nunót, és zárt futballt játszottunk. Ránézésre látszik a felállásunkon, hogy nehéz megtörni. Sok az ellentámadás, és gyors a labdajáték. Minden játékos jó hasznos volt, fellelkesített minket az, hogy az első idényünkben feljutottunk.” Neves nem utazott el a többiekkel Las Vegasba, hogy megünnepelje a sikert, ám végül kikerült a 2018-as világbajnokságra küldött válogatott keretből. Kesergés helyett nekiállt, hogy felkészüljön első Premier League-idényére. A Wolves a hetedik lett, és kilépett az európai színtérre: útközben begyűjtötte a Chelsea, a Tottenham, a Leicester, a Manchester United és az Arsenal skalpját is. Neves gyerekkori hőse, Moutinho is azon a nyáron érkezett: a Farkasok különösen olcsón, ötmillió fontért vették meg a Monacótól. Bár az ifjú portugál a klub szeme fénye, a tanítvány így is felnéz tíz évvel idősebb mesterére. „Remek játékos, jó ember, örülök, hogy itt van – mondja Neves. – A legintelligensebb játékos, akivel valaha játszottam, és rengeteget segít az edzéseken és a meccseken. Emlékszem, már a Portónál is ő volt az, aki a fejét használta, és mindig a csapatnak előnyös döntést hozott. Neki csak örülhet minden csapat: ha kell, a védelembe is beáll, hogy labdát szerezzen. Szerencsések vagyunk, hogy velünk van.”
A 2019–20-as idény jelentős kihívásnak bizonyul. A téli szünetben Nuno elvitte a csapatot Marbellába egy kemény edzőtáborba: összesen 41 tétmeccset játszottak nyár óta. A nyári felkészülésbe csak két döntetlenre végződő találkozó fért bele Ázsiában, mert július 25-én már az Európa-liga második selejtezőkörét kellett lejátszani az északír Crusadersszel. A rázós kezdet ellenére Nuno csapata még mindig a Bajnokok Ligájára hajt, ami azt jelenti, hogy mindent be kell vállalni. „Nuno mindig azt mondja, egyszerre csak egy mérkőzéssel foglalkozzunk, és igaza van. Nem szabad túl messzire nézni, nem szabad a tabellát bámulni – mondja Neves. – Tudjuk, hogy rengeteg csapatot le tudunk győzni. Túl vagyunk több mint negyven találkozón: mintha februárig lejátszottunk volna egy egész idényt. De jól van ez így, mindenki erre készült: az edzők, a gyúrók, mindenki. Mindig készen állunk. Nem érdekel, hány meccsen kell pályára lépnünk, minél többen, annál jobb. Amíg a megfelelő emberek vesznek körül, nem lehet baj.” Ha minden jól megy, Neves nyáron sem pihenhet. Négy éve, amikor Portugália megnyerte az Európa-bajnokságot, Neves a barátai és rokonai társaságában, egy kivetítőn nézte a tornát, de az idén ennél többet akar. Ott volt a Svájc elleni győztes mérkőzésen 2018-ban és a 2019-es Nemzetek Ligájában, ahol hazája nyert. Biztos benne, hogy Franciaországgal és Németországgal szemben is megállják majd a helyüket a csoportkörben.
„Persze izgalmas és nehéz lesz, de megmutattuk, hogy bárkivel elbírunk – mondja. – Alaposan fel kell készülnünk, és mindent meg kell tennünk, hogy továbbjussunk a csoportból.” Joggal ilyen biztos a dolgában. Cristiano Ronaldo sosem volt még ilyen jó formában a válogatottal, és lassan megdönti az összes gólrekordot. Minden esély megvan rá, hogy Neves az idén kipipáljon egy igen jelentős pontot a bakancslistájáról. „Trófeát akarok nyerni a válogatottal, ez most a legfontosabb – bólint. – Utána? Jöhet a Bajnokok Ligája.” Miért is ne? Ha Rúben Neves eddigi felnőtt pályafutásából következtethetünk a következő öt évre, képzeljük csak el, milyen lesz tíz esztendő múlva!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. áprilisi lapszámában.)
