Szöveg James Horncastle, Elgar Johnson, Clive Martin, Tony Graham, Hunter Godson, Steve Anglesey
Többfajta stílus létezik, van például játékstílus és öltözködésbeli is. Akadnak játékosok, akik a pályán bűvölnek el ösztönös ragyogásukkal, és olyanok is, akik azon kívül néznek ki elképesztően vagányul.
A FourFourTwo-ban hónapról hónapra sokan feltűnnek közülük, úgyhogy amíg nyaralnak, sorra vesszük, kik a legstílusosabbak közülük.
A következő több mint 20 oldalon a divatvilág és a labdarúgás újságírói elemzik a szóba jöhető futballistákat. Már négy évvel ezelőtt is összegyűjtöttük a legstílusosabb játékosokat, akkor is sokakat vizsgáltunk meg Cantonától Cruyffon át Rivelinóig, és ahogyan most, akkor is Pirlo végzett az első helyen.
Mellette bemutatunk még egy sor modern legendát, akik időről időre tűzbe hozzák követőiket Instagram-oldalaikkal, és Laurie Cunningham személyében egy halhatatlan legendát is megismerhetnek olvasóink. Ha kihagytunk volna valakit, kérjük, írják meg nekünk olvasói levélben!
James Brown, főszerkesztő
Feltesszük, kedves olvasónk nem hallotta még Baldassare Castiglione nevét. Gróf volt a 16. században, és portréja alapján nem éppen jóképű. Aki már járt a Louvre-ban, láthatta ezt a festményt, mert jó barátja volt Raffaellónak, a reneszánsz festőzseninek, aki érdekes alanynak találta a grófot. Akkoriban ez hatalmas megtiszteltetésnek számított, mintha ma a legjobb fényképészek készítenének portrét valakiről.
Castiglione ül a festményen, kezét összekulcsolja, és igéző kék szemével mered vissza az őt szemlélőre. Jobban szemügyre véve valami nem stimmel: a szemöldöke szőke, a szakálla inkább gesztenyebarna. Ruházata megfelel az akkori téli divatnak: fején turbán, testét mókusszőrméből készült felső fedi. Valószínűleg mindenki ilyet viselt, aki mantovai polgárként adott a divatra, vagy a felsőbb körökhöz tartozott akkoriban.
Castiglione nemcsak kinézetével, az állati szőrme iránti vonzódásával nyűgözte le Raffaellót, hanem Az udvari ember című könyvével is, amiből kiderülhetett számára is, hogy a gróf stílusteremtő ember, aki tudja, mit kell felvenni, hogyan kell viselkedni, és hol kell mutatkozni.
A könyv a mai napig kézbe vehető, magyarul is. Az etikett tematikájú iromány lényege egyetlen szóban megragadható, mégpedig abban, hogy sprezzatura. Akadnak, akik legszívesebben nemtörődömségnek fordítják, de talán pontosabban fejezzük ki magunkat, ha hanyag eleganciáról beszélünk, arról a jelenségről, amikor annyira könnyedén teljesít valaki egy feladatot, hogy a külső szemlélő nem is vesz észre semmiféle erőfeszítést tevékenységében.
Ha mai példát keresünk a sprezzatura fogalmára, azonnal Castiglione egyik honfitársa jut eszünkbe. A néhai gróf egykori lakhelyétől, Casaticótól egy órát kell autóznunk északra, hogy eljussunk a lombard városba, Bresciába. Abból a korból ugorjunk most előre az 1990-es évekbe, és képzeljük magunk elé, hogy Andrea Pirlo édesanyja aggódva nézi óráját, mert attól fél, elkésik, mivel fia már egy jó ideje cicomázkodik.
„Órákat töltöttem el a tükör előtt, igazgatva a hajam, az inggallérom, a vasalást a nadrágomon – idézte fel egy interjúban. – A mama meg csak kiabált, hogy ne nézegessem már magam annyit.”
SORSDÖNTŐ PILLANAT VOLT, AMIKOR ANDREA PIRLO ARCÁN MEGJELENT A SZAKÁLL
Ez alapján könnyen tűnhet akár narcisztikus figurának, de pont arról van szó, hogy beletette azt a több tízezer órányi munkát, amitől a sprezzatura működik az életében. A la Maledetta, védhetetlen szabadrúgása nem magától alakult ki.
A tükör előtt eltöltött idő sem volt hiába. Vegyük csak például hosszú, leomló fürtjeit. Egy cseppet sem hibátlanok. Hasonlítsuk csak össze mindezt azzal a precizitással és állandósággal, ami Javier Zanetti fejszerkezetét jellemzi. Egy haja szála sem állt soha rendezetlenül. Minden a megfelelő pozícióba volt elrendezve. Sem a rengeteg rohangálás, sem egy hirtelen jövő zivatar nem változtatott ezen. Pirlo ezzel szemben úgy fest, mint aki épp most kászálódott ki az ágyból. Ebben a tökéletlenségben rejlik a tökéletessége.
Látszólag nincs benne közel sem annyi erőfeszítés, mint abban, ahogyan például David Beckham állította be vagy éppen festette a haját hétről hétre. Talán éppen ez a lényege az egésznek: olyan ez, mint a hattyú, amely a vízen úszik, de közben a lába a víz alatt kapál. Ez a sprezzatura tökéletes példája.
Visszatekintve Pirlo generációjára, egyáltalán nem biztos, hogy elmondható, ő volt a korszak legjobban kinéző labdarúgója. Nem kísérte olyan sikoly, amely a Beatles körüli őrületet jellemezte. A divattervezők másokat hívtak meg a kifutóra. Leszámítva, hogy a 2006-ban világbajnok olasz válogatottal szerepelt a D&G legendás reklámjában, nem vett részt hasonló kampányokban, nem úgy, mint például Freddie Ljungberg vagy Nakata Hidetosi.
Abból a Milanból, amelyben Pirlo remekelt annak idején, Giorgio Armani Andrij Sevcsenkót és az ukrán sztár kifinomult arcát hívta a legtöbbet fotózásra, hogy Kakáról, mindenki kedvenc szépfiújáról már ne is beszéljünk. Pedig maga Armani is azt mondta mindig, hogy az elegancia nem feltűnő, viszont mindenki megjegyzi.
Pirlo ellenáll a trendeknek. Biztos, hogy sohasem állít be Balenciaga cipőben, ami úgy néz ki, mint ha csak egy pár zokni lenne. Nem érdekli, hogy a Fendi divatház miféle partnerséget létesít a Filával a sport luxusdivat érdekében. Nem ő lesz az, aki a legújabb Yeezes vagy Off-White x Converse cuccokban jelenik majd meg egyszer csak. Bő pólókat vagy pulcsikat sem szívesen visel olyasvalaki, aki legalább annyira tudja a csípő, a nyak és a comb méretét, mint a bankkártyája PIN-kódját. Karl Lagerfeld úgy fogalmazott, hogy a trendiség az utolsó lépés a rossz ízlés előtt.
Pirlo azt értékeli, ami nincsen nagyon felfújva, ami időtlen. Felemelkedése egybeesik a slow mozgalom megjelenésével, amely az eltűnő, hagyományos, lassú életmód mellett áll ki a gyorssal szemben, nemcsak a táplálkozás, de a kultúra területén is. Egy olyan korban, amikor minden a gyors életről, a cserélhető, eldobható tárgyakról szól, ez a mozgalom arra buzdít mindenkit, hogy lehetőség szerint vegye le a lábát a gázpedálról, és gondolkozzon felelősen, cselekedjen precízen.
A modernség korában hajlamosak vagyunk azt tekinteni jónak, ami új, holott lehet, hogy semmi baj nem volt a régivel sem. Vegyük csak a nagyi tortellinijét: lehet, hogy egész nap készíti a konyhában, de a végén olyan ízeket kapunk, amelyekért megérte. Vagy vegyük a szabót, aki hetekre vállalja csak a munkát, és minden egyes millimétert hosszasan méricskél, de a végeredmény itt is megéri a ráfordított időt. Az elmélet szerint ezeket a dolgokat valóban megéri kivárni, mert időtlenek. Egy kicsit így volt ez Pirlo játékával is.
A futball rendkívül gyors, rendkívül intenzív sporttá fejlődött, de Pirlót ez sosem zavarta, sem a tempóját, sem a meglátásait illetően. A lassú győzedelmeskedett a gyors felett, mindez kiváló szemének, éles eszének köszönhető.
Úgy is öltözködik, ahogyan futballozott, klasszis lett a lezserség terén. A becenevek – il Maestro és l’Architetto –, amelyeket pályafutása során ráaggattak, szintén arról árulkodnak, hogy a megtervezés, a kivitelezés, a rögzített helyzetből lövés az igazi erőssége. Egyáltalán nem lógna ki Renzo Piano építész mellől egy épület átadásán, és Toni Servillo mellett is rendben lenne Paolo Sorrentino legújabb filmjében.
Ebből pedig valami másra is következtethetünk, mert Pirlo több mint a véletlenszerű blézerek, garbók, szarvasbőr övek és kigombolt ingek halmaza. Pirlo: hangulat.
Pókerarcáról ugyanolyan nehéz kiolvasni bármit is, mint megjósolni azt, hogy hova passzol a következő alkalommal. Amikor megszólal, hanghordozása monoton bresciai beszédet ad vissza. Tartózkodó és rendíthetetlen ember benyomását kelti. Maga a misztikum.
Vajon mennyire passzol ez a kép mindahhoz, amit könyve mond el róla? Ott ugyanis az domborodik ki, hogy rendíthetetlen mókamester, aki benyögéseivel padlóra viszi az egész csapatot. A csapattársai szemében ez az igazi Pirlo. Ha a futballban is létezne Patkányfalka, ő lehetne a Dean Martin által alakított figura, aki az egyik pillanatban világslágereket jelentet meg, a másikban pedig olyan poénokat mond, hogy mindenki a hasát fogja.
De hasonlíthatjuk az Ocean’s Eleven George Clooney alakította figurájához is, csak ami neki a tequila, az Pirlónak a bor. Nagyot ment a médiában az a fénykép, amelyen a szőlősorok közt ül, kezében egy pohár bor, és egyik lába átvetve a másikon. Ez a fotó a negyvenéves, kifinomult ízlésű ikon imázsát erősíti bennünk.
Aztán ott van még a szakáll. Mondhatnánk, ugyanannyira sorsdöntő pillanat volt, amikor megjelent az arcán, mint az, amikor Carlo Mazzone úgy döntött, hogy hősünk tehetsége jobban kibontakozhat a Brescia védelme előtt, mint a csatársor mögött. Pirlóé a futballvilág legjobb szakálla.
Amikor a 2006-os világbajnokság elődöntőjében azt a híres passzt adta Fabio Grossónak, hirtelen a mérkőzés legendájává vált, és ehhez a státuszhoz kiválóan passzolt a lazán lobogó haj.
PIRLO TÖBB MINT BLÉZEREK, GARBÓK ÉS INGEK HALMAZA. PIRLO: HANGULAT
Joe Hartot egy Panenka-jellegű tizenegyessel alázta meg a 2012-es Európa-bajnokság negyeddöntőjének párbajában, és ezzel a torna leglazább fickója lett hirtelen. A Mortal Kombat játék Sub Zero nevű kitalált figurája sem lett volna higgadtabb hasonló helyzetben.
Pirlo példáján keresztül újragondolhatjuk mindazt, amit a világ egyik legnagyobb futballkultúrájáról gondolunk, de legalábbis azokat a sztereotípiákat, amelyek körbeveszik azt. Az átlagos szurkolók szerint az olasz futball unalmas, negatív, destruktív, lelombozó. Gianni Berra újságíró szerint ilyennek is kell lennie, mert az ország évszázadokon keresztül kényszerült védekezésre, ellenállásra, és hárította idegen hatalmak támadásait.
Most őszintén: valóban ez jut eszünkbe, amikor Olaszországra gondolunk? Vagy nkább a szépsége? Az elegancia és a kiválóság, a kreativitás és a dekadencia?
Ez is Olaszország. A Ferrari 250 GT. Az Olivetti Lettera írógép kattogása, és az, amit Baldassare Castiglione egészen egyszerűen csak úgy hívott: sprezzatura.
JAMES HORNCASTLE a Serie A-ról tudósítja az ESPNFC-t, a BBC-t, és a BT Sport BL-műsorának rendszeres vendége
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
