Interjú Caio Carrieri
Hogyan kerültél a Tottenhambe?
Számos csapattal hírbe hoztak, de az első, amelyik elfogadható ajánlatot tett, a Spurs volt. Volt egy kellemetlen időszak, mert az Internacional elnöke azt mondta, hogy nem adnak el áron alul. A klub nagyon jó időszakát élte, így szerinte az árfolyama is emelkedett. Hat hónapon át tartott a folyamat, mivel az Inter nem akart elengedni, mielőtt befejeződött a Libertadores-kupa. Ennek köszönhető, hogy az utolsó mozdulatom a serleg magasba emelése lett. Csodálatos volt.
Milyen volt Harry Redknapp a Tottenham élén?
Kulcsszerepet játszott a pályafutásomban. Ő vitt a Tottenhambe és a QPR-ba is. Kedvelt. Jó lenne, ha újra beszélgethetnénk, boldog lennék. Vannak róla mókás emlékeid? Természetesen! Sosem fogom elfelejteni, amikor mérgesen lehordott. Nem beszéltem túl jól angolul, és a Fulham ellen játszottunk az FA-kupában. Általában védekező középpályás voltam, Luka Modric vitézkedett előttem. Ezen a mérkőzésen azonban Redknapp azt akarta, hogy cseréljünk helyet. Az öltözőben magyarázta el, hogy mit akar, én meg csak bólogattam, hogy „Igen, igen, igen”, mert azt hittem, értettem, mire gondol. Amikor kimentünk a pályára, elfoglaltam a szokott helyem. Luka Modric jött oda hozzám, hogy elmondja, mi a helyzet, de nem értettem. Rafael van der Vaart beszél spanyolul, ő magyarázta el, hogy egy kicsit feljebb kell mennem. Végül négy nullára kikaptunk, Redknapp tépte a haját. Egész nap mérges volt, Van der Vaart magyarázta el neki, hogy nem mindenki értette a pályán, mi a dolga. Amikor megkérdezte, például ki nem, Van der Vaart azt válaszolta, hogy én. Még senki sem káromkodott velem úgy, ahogyan ő akkor! „Mi a f…sz?! Azt hittem, érti, amit mondok!”
Igaz, hogy kékre festetted a hajad, és Redknapp megkért, hogy ezt felejtsd el?
Igen! Először pirosra festettem, aztán rájöttem, hogy ez az Arsenal színe, ezért átszíneztem kék-feketére. Harry megint csak azt mondta: „Mi a f…sz? Ez így nem maradhat.” Fiatal voltam, úgyhogy azt mondtam, rendben, de nem csináltam vissza rögtön.
A Tottenham szurkolói „Vadállatnak” hívtak.
Tetszett, bár a családom nem értette az elején. Amikor hozzám került a labda, a szurkolók vadállathangot kezdtek el kiadni, a családtagjaim meg azt hitték, hogy pfújolnak!
Milyen emlékeid vannak az első BL-mecscsedről, amikor a Tottenham nyert a Milan otthonában?
Csodálatos volt! Felmentem a pályára, és a hangszórókból a Sweet Child O’ Mine szólt a Guns N’ Rosestól. Nagy meccs volt. Wilson Palacios és én voltunk a védekező középpályások. Előtte nem volt időnk összeszokni, de jól ment a játék. Én szedtem össze azt a labdát, amiből a gólunk született. Aaron Lennon szaladt el a jobb szélen, és adott egy gólpasszt Peter Crouchnak. Nem akartam elhinni.
Utána viszont kikaptatok négy nullára a Real tól a negyeddöntőben a Bernabéuban.
Az eligazítás során tudtuk meg, hogy Lennon nincsen jól. Ez hideg zuhanyként ért mindenkit. Sosem láttam még, hogy egy csapatból annyira hiányozzék valaki, mint ő. Ott volt Modric és Bale, de Lennonra nagy szükség lett volna, és a rossz hírek sem dobtak fel bennünket.
Bale nagyon jó volt?
Amikor először edzettem a Tottenhamben, megkérdeztem a csapattársaimat, hogy ki ez a srác, ugyanis nem tudom utolérni, kiválóan lő, fejel, őrület! Igénybe vett a tréningen, ha ellene voltam. Még csak balhátvéd volt, de úgy repült, akár a golyó!
Angliai időszakod során érdeklődni kezdtél a darts iránt. Ez kinek köszönhető?
A tévében kezdtem el nézni, nagyon megszerettem, és vettem otthonra egy táblát. Egy legendával, Bobby Georgedzsal is találkozhattam. Meghívott a házába, és mindent megmutatott, ami a pályafutása során szerepet játszott. A fia is átjött, söröztünk és dartsoztunk. Nem ment rosszul, de mégiscsak amatőr voltam, ők meg véresen profik. Nem volt könnyű! Néhányan a Tottenham csapatából is dartsoztak, de nem annyian, mint később a West Bromnál. Craig Gardner hihetetlenül jól játszott, bármikor megdobta a duplát.
Jártál bármilyen dartseseményen?
Megbeszéltem egy barátommal, hogy álruhában elmegyünk, de aztán valahogy sohasem jött össze. Nagyon szerettem volna ezt a jelmezes verziót, jó móka lett volna.
Heurelho Gomes volt a legjobb barátod a Tottenhamben. Hogyan reagáltál, amikor nehéz időket élt meg a klubnál?
Ami vele történt, engem is elgondolkodtatott, hogy nem kellene-e távoznom. Volt egy hatalmas vitám Tim Sherwooddal. Sérült voltam, de amikor felépültem, nem nevezett a csapatba, még a kispadra sem. A szurkolók azt kérdezgették, visszatérek-e még valaha, felépültem-e egyáltalán a sérülésemből. Egy hétig hagytam, hogy így menjenek a dolgok, de utána meguntam, és kiírtam a Twitterre, hogy mindenkivel tudatom, már nem vagyok sérült, jól vagyok. Úgy sült el, mintha bombát dobtam volna az öltözőre. Hiába vertük meg a Fulhamet négy nullára, a sajtótájékoztatón mindenki rólam kérdezte Sherwoodot. Azt mondta rólam, hogy már nem megy úgy a játék, ahogyan korábban. Élőben néztem a tévében, és úgy reagáltam, ahogy ma már nem tenném, a Twitteren nevettem ki. Másnap azt mondtam neki, hogy hallottam, amit rólam mondott, mondhatta volna akár az edzésen is. Nagyon tiszteletlen volt velem. Azt mondta, én kezdtem, amikor a Twitterre írogattam. Erre azt feleltem, hogy a szurkolóknak tudniuk kellett az igazságot. Hála Istennek, hogy ők mellettem álltak. A West Ham ellen kerültem vissza a kispadra, és a nevemet skandálták. Lúdbőrös lettem.
Mit mondanál el Emmanuel Adebayorról?
Mindenkit felvidított a táncával. Micsoda táncos volt! Csodáltam őt és Sebastien Bassongot emiatt. Próbáltam utánozni őket, de nekem nincsenek a véremben ezek a mozdulatok. Adebayor nagyon sokat tett a Tottenhamért, rengeteg gólt lőtt. A következő idényben viszont már nem volt túl jó. Amikor a teljesítménye hanyatlott, a szurkolók rögtön felhozták, hogy korábban az Arsenal játékosa volt.
Mikor tudatosult benned először, hogy Harry Kane sokra viszi majd?
Amikor Sherwood lett az edző, Harry már készen állt. Rengeteg gólt lőtt naponta az edzéseken. Olyan volt, mint Cristiano Ronaldo: elsőként érkezett, és utolsóként távozott.
Miért hagytad ott a Tottenhamet?
Amikor Mauricio Pochettino vette át az irányítást, már tárgyaltam a Zenittel. Nem mentem el a felkészülési túrára sem, hiszen távozófélben voltam. Aztán egyszer csak Daniel Levy több pénzt kezdett el követelni értem, és a Zenit feladta. Ekkor követtem el a legnagyobb hibát a pályafutásom során: nem edzettem, mert abban voltam, hogy lelépek. Ha egy kicsit tapasztaltabb vagyok, eljárok a második csapat edzéseire, így ha véletlenül mégsem álltam volna odébb, újra lett volna helyem. Saját magam hibáztatom. Ekkor hívott meg Harry Redknapp a QPR-ba, és a pályafutásom rossz irányt vett. Így visszatekintve már mindent másképp csinálnék.
Végül 2018-ban a Genoában kötöttél ki, de egyszer sem léptél pályára. Miért?
Nem szerepeltem a terveikben, a klub számos játékost leigazolt a nyáron, velem kapcsolatban pedig arra számítottak, hogy távozom. Mivel van két kisgyerekem, úgy döntöttem, maradok. Örülnék, ha visszamehetnék Angliába. Még négy évet szeretnék játszani, aztán visszavonulnék, és a családommal tölteném az időt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. decemberi lapszámában.)
