Interjú Chris Flanagan
Melyik csapat öltözőjében szívattak meg a legjobban a pályafutásod során?
A Manchester United 1992-es öltözője jó kis hely volt. Fiatalok voltunk, körülöttünk pedig mindenütt legendák, a Premier League legjobb futballistái. A csapatszellem kiválóan működött, és voltak beavatási szertartások is természetesen, ezeket vállalni kellett. Az eredmények is mutatták, milyen nagy volt az összetartás.
Te voltál az egyik legnagyobb szívatógép a különböző kluboknál?
Sokan voltunk. Az ilyesmit tudni kell adni is és kapni is. Felvágták a ruháimat, de én is vágtam fel mások cuccait. Egyvalamire különösen emlékszem, Alan Birchenall, a Leicester legendája volt az áldozatom. A Belvoir Drive edzőpályán mindig elkérte a szakácstól a vacsoráját, de nem ette meg, öt órakor hazaindult, otthon kicsomagolta, és ott fogyasztotta. Délutánra bezárta az irodáját, úgyhogy elmentem a portára, és elkértem a kulcsot. Kinyitottam az ajtót, és a kajásdobozában zoknikra és papírmaséra cseréltem a vacsorát, így amikor otthon kinyitotta, nem talált benne semmi ételt! Ezt többször is megtettem, de egyszer nagyon rosszul fogadta. Másnap az ebédlőben ettem a héjában sült forró krumplit babbal. Mögém került, nem vettem észre, és belenyomta a krumpliba az orrom, úgy, hogy meg is égettem! Visszaadta, fair play. Nagyszerű ember, még ma is jóban vagyunk.
A pályán sem fogtad vissza magad. Volt valami trükköd, hogyan bosszantsd fel az ellenfelet?
Ha hiszitek, ha nem, nem volt. Előfordult, hogy nagy volt a csörömpölés, de csak azért, mert nagyon akartam a győzelmet. Ezt a nézők talán észre sem veszik, ha nem te vagy a legnagyobb név a pályán. Egész héten mindent beleadtam az edzéseken, aztán szombaton próbáltam ebből előnyt kovácsolni. Justin Edinburgh-t kiállították rólam az 1999-es Ligakupa döntőjében, mert földre vittem magam, holott szinte hozzám sem ért. Mindent megtettem a csapatomért, és nem érdekelt, mit gondolnak rólam az ellenfél szurkolói vagy játékosai.
Sergio Ramos is valahogy így áll hozzá a kérdéshez manapság. Mit gondolsz róla?
Győztes alkat. A győztesek egyéniségek, és egy kicsit arrogánsnak is kell lenniük. Bennem nincs akkora tehetség, mint a hozzá hasonlókban, de ha egyszer velem bánik így egy ilyen karakter, azt mondom magamban, hogy korábban én is ezt csináltam.
Néhány hírhedtté vált incidensed is érdekelne, például amikor Matt Messias beléd könyökült Newcastle-ben.
Igen! Ő, ugye, a bíró volt? Épp szabadrúgást akart adni nekünk, én meg mellette álltam, és úgy lendítette a karját, hogy orrba vert. Ismét földre kerültem, miközben az orrom fogtam.
Egyszer amiatt kerültél bajba, hogy Graham Poll öltözőjét használtad a Filbert Streeten…
Igen, a vécé… Nos, az a helyzet, hogy ott valóban jóhiszeműen hibáztam. Keményen megbüntettek, de a lényeg az, hogy egy vécézésért, ami nevetséges. Az volt az egyetlen elérhető mosdó akkoriban, nem viccből tettem. Egész héten betegeskedtem, muszáj volt bemennem.
Bobby Gould pedig annak nem örült túlzottan, hogy elhajítottad Paolo Maldini mezét egy Wales–Olaszország találkozó előtt.
Fiatal voltam és naiv. Nem volt bennem rossz szándék. Épp akkor igazoltam a Leicesterbe, és viccelődni akartam, ahogy mindig. Összehasonlítgatták velem Maldinit, de nem volt mit összehasonlítani. A Sky egyik riporterének kérésére dobtam el a mezt. Gondoltam, egész jó ötlet, legyen, de végül kihajítottak a csapatból. Később a srácok visszakönyörögtek, ami nagyon jó visszajelzés volt, mert ha tényleg annyira rossz hatással lettem volna a többiekre, akkor nem így tettek volna.
Utána ülhettél mellette büntetésből a sajtótájékoztatón. Úgy tűnt, próbálsz nem nevetni…
Borzalmas volt ott ülni, és átmenni ezen az egészen. Én és szerintem Bobby is nagyon bánjuk már, ami történt. Jól kijövünk egymással, esélyt kaptam tőle, és ő húzott vissza engem a középpályára, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Melyik korábbi játékostársaddal dolgozol tudósítóként a legszívesebben a BT Sporton?
Rio Ferdinanddal és Chris Suttonnal. Rio a legjobb, Suttonnal pedig se veled, se nélküled viszonyban állunk. Ő szeret engem, én utálom őt!
Szívesen lennél edző a későbbiekben?
Igen. Jelenleg U13-as gyerekeket edzek, úgyhogy egy kicsit már beleszagoltam. Állandóan ott vannak körülöttem a szülők, de nem mondom, hogy a felnőttekkel könnyebb, ha megnézzük, félévente kirúgják őket. Jó, ha nem egy hónap után. Kemény meló. De ahogy öregszem, úgy leszek egyre tapasztaltabb, és riporterként sokat hallgatom a trénereket, korábbi menedzsereket is. Igyekszem sokat tanulni tőlük is. Szerintem hamarosan jelentkezni fogok valamelyik állásra.
Milyen szinten kezdenéd a legszívesebben?
Bármelyiken. Nem vagyok Frank Lampard vagy Steven Gerrard, hogy bárhol belevághassak, és ők sem „bárhol” vágtak bele, Gerrard a Liverpool U18-asaival kezdte. Amikor azt látod, hogy Paul Scholes és Sol Campbell az Oldhamnél, illetve a Maccelsfieldnél állt csatasorba, elgondolkodsz, vannak-e előjogok ezen a pályán. Senki sem kezdi a munkát a lehető legtökéletesebb helyen. Bárhol szívesen belevágnék, ha lehetőségem adódna.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
