Interjú Sam Pilger
Gyakran a legtermészetesebb befejező csatárként emlegetnek. Könnyen ment a gólszerzés?
Sokan azt hiszik, hogy így születik az ember, de ez nem így van. Nagyon sokat kell fejlesztened magad, és állandóan edzened kell. Gyerekként mindkét lábbal gyakoroltam a lövést.
Gyönyörű kezdetet vett a pályafutásod. Szerinted mikor voltál a legjobb formában?
Az elején, az első három-négy évben. Annál jobb talán sosem lettem. Amikor visszavonultam, harmadik voltam a Premier League mindenkori góllövőlistáján, ebből mostanra a hetedik hely lett. Többet is lőhettem volna, de sokan megfeledkeznek a sérüléseimről. Ezeknek meglett az ára.
Kihoztad magadból, ami benned volt?
Nem tudom. Talán. Igyekeztem. Mindig jobbá szerettem volna válni, ezért sosem voltam elégedett.
Mit éreztél, amikor a Liverpool drukkerei istennek neveztek?
Vékony, csontos fiú voltam Liverpool vadabb részéről, erre megkaptam a futballban elérhető legnagyobb becenevet. Még ma is így hívnak. A Liverpoolban számos legenda megfordult, mégis engem hívnak így. Hihetetlen!
Erősebbé vált a kapcsolatod a szurkolókkal, amikor a trikóddal is kiálltál a kikötő munkásai mellett?
Biztosan számított ez is, de szerintem magukat látták bennem. Majdnem a belvárosban nőttem fel, egy voltam közülük. Ezer font büntetést fizettem a pólóért, továbbá azért, mert felmutattam, de ezzel is csak azt bizonyítottam, hogy közülük való vagyok. Biztos, hogy a gólok is segítettek!
Van valami, amit megbántál a pályafutásoddal kapcsolatban?
Nem igazán, talán azt egy kicsit, hogy belementem néhány olyan helyzetbe védőkkel és kapusokkal, amelyek után én sérültem meg. Ez nem tett túl jót.
Mi a helyzet azzal az esettel, amikor „felszívtad” az oldalvonalat az Evertonnak lőtt gólod után?
Azt egyáltalán nem bánom! Pontosan tudtam, hogy mit teszek. Jó lehetőség volt, hogy felhergeljem az Everton szurkolóit. Sok sértést kaptam tőlük korábban!
Hogy látod ma azt, amikor tizenegyest ítéltek a javadra az Arsenal otthonában, de azt mondtad a játékvezetőnek, hogy ne adja meg? Utána UEFA Fair Play-díjat kaptál.
Ismertem David Seamant, és ennek is szerepe volt benne, de nem volt tizenegyes, nem ért hozzám. Elvesztettem az egyensúlyom, és elestem. Azonnal szóltam a bírónak, de addigra már megadta. A csapattársaim azt hitték, hogy megőrültem, és mondogatták, hogy hagyjam már abba.
Melyik menedzser hozta ki belőled a legjobbat?
Roy Evans, ehhez kétség sem férhet. Nagyon szerettem, ahogyan az emberekkel bánt, és ahogy felkészített bennünket más csapatokkal szemben. Gérard Houllier és Rafa Benítez jobbak voltak a taktika terén, de Evans hozta ki belőlem a legtöbbet.
Nagyon nehéz volt otthagynod a Liverpoolt 2001-ben?
Elképesztően nehéz, majdnem belehaltam, de megőriztem a büszkeségem. Játszani szerettem volna, de akkoriban nem kaptam lehetőséget. Legszívesebben egész életemre ott maradtam volna, de nem lehetett.
Nem volt ezek után kemény, hogy a Leeds, majd a Manchester City játékosa lettél?
Profin álltam hozzá, úgy gondolkodtam, hogy van munkám, amit el kell végeznem. Folyamatosan azon gondolkodtam, mennyire jó lenne még mindig a Liverpoolban, de meg kellett adnom a klubjaim iránti tiszteletet.
Milyen érzés volt, amikor 2006-ban visszakerültél az Anfieldre?
A szívem mélyén mindig is vissza akartam menni. Aznap, amikor Benítez felhívott, csodálatos pillanatokat éltem át. Ez volt életem legjobb telefonhívása.
Többet érdemeltél volna huszonhat válogatottságnál?
Sosem élveztem igazán a játékot az angol nemzeti együttesben. Nagyjából tizenkét alkalommal lehettem kezdő. Sosem éreztem magam igazán a részének. Igaz, nagyon szerettem volna ott lenni a csapatban, de gyakran a közelébe sem kerültem. Borzalmas érzés volt. Száz gólt kellett szereznem a Liverpoolban, amire egyáltalán meghívtak. Évekig vártam, döbbenetes volt.
Mi a vonzó az edzőségben?
Újabb esélyt kaptam, hogy bizonyítsak magamnak. Általában bolondos figurának tartanak, szerettem volna, hogy egy kicsit komolyan vegyenek. Megszereztem a papírokat, ami elég kemény volt. Hét évnek kellett eltelnie a B- és a pro licenc között. Ausztráliába költöztem, hogy bebizonyítsam, megállom a helyem.
Hogyan értékelnéd az eddigi teljesítményedet a Brisbane Roar élén?
A jelenlegi idény feléig több győzelmet arattunk, mint előtte a teljes időszakban. A pontunk is több már. Jó irányba haladunk.
Hogyan jellemeznéd magad edzőként?
A magam útját járom, de tanultam is azoktól, akik a főnökeim voltak, Beníteztől, Houllier-től és Sounesstől. Szeretném azt hinni, hogy bátor vagyok, és kemény döntéseket is meghozok.
Szerinted hogyan bántál volna magaddal játékosként?
Egyfolytában játszattam volna magam!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. júniusi számában.)
