Interjú Chris Flanagan
Egy közvélemény-kutatás szerint te vagy minden idők tizenhetedik legkeményebb játékosa. Örülsz neki?
Boldogabb lennék, ha a tizenhetedik legjobb lehetnék. Attól is függ, kik vannak előttem, ha mondjuk, Robbie Savage igen, akkor nagyon mérges leszek!
Jó hírünk van: még csak fel sem került a listára. Roy Keane végzett az első helyen. Vele elbánnál?
Persze, elrámolnám, és ezt ő is nagyon jól tudja. Vicces is, de sohasem kezdett ki velem.
Ki volt a legkeményebb, akivel pályára léptél?
Jimmy Case a Southamptonból. Bárkit megkérdeznétek a nyolcvanas évekből, megerősítené, hogy nem volt százas. Csodálatos futballista volt, háromszor nyert BEK-et és négyszer lett bajnok. Ő már idősebb volt, amikor én, Alan Shearer és Matt Le Tissier fiatalok, valamint ott volt még Rodney Wallace, Neil Maddison és Jason Dodd. Jimmy odafigyelt ránk, ha bárki piszkálta volna a fiatalságot, azonnal elkapta. Hiába volt csupán százhetvenöt centi magas, senki sem veszett volna vele szívesen össze.
Ki volt a legkeményebb ellenfeled?
Volt egy fickó, Billy Whitehurst, játszott a Hullban, a Newcastle-ben és a Sheffield Unitedban. Tizennyolc-tizenkilenc éves lehettem a Southamptonban, amikor megragadta a mezem. Hirtelen olyan volt, mintha gomb nélküli kardigánt viselnék. Csak egyetlen dresszünk volt, úgyhogy a szünetben megragasztószalagoztam. Nagyon féltem tőle.
Éric Cantona a tizenötödik volt a listán. Igaz, hogy több mérkőzésen is lehajtottad a gallérját?
Éric Cantona előttem végzett? Pedig nem is volt kemény! Csak azért, mert lerúgott egy szurkolót, már rögtön a tizenötödik?! Szétvet az ideg! Igen, lehajtottam a gallérját, próbáltam őt kivenni a játékból. Egészen különleges labdarúgó volt, ezért ha valamivel közömbösíteni lehetett, azt ki is próbáltam. Azt válaszolta, hogy találkozunk a játékoskijáróban. Akkor történt, amikor a Liverpool játékosa voltam, ő pedig az első meccsét játszotta, miután eltiltották.
Patrick Vieira bekerült az első tízbe. Mire emlékszel abból az incidensből, amikor 1999-ben feléd köpött?
Ne már! Ez szégyen! Új listát követelek! Patrick Vieira az első tízben? Kettő egyre vezettünk, és Marc-Vivien Foé kihozta belőle a jobbik énjét. Nem nagyon tetszett Vieirának a dolog, ezért megrúgta, kiállították, de nekiállt veszekedni a játékvezetővel. Ekkor azt mondtam, hogy szerintem arra van az öltöző. Ettől még idegesebb lett, és felém köpött. Nagyjából öt évvel ezelőtt találkoztunk Manchesterben, és elnézést kért.
Kétszer is megfordultál a Tottenhamben. Milyen volt Alan Sugar a második időszakban?
Nem igazán találkoztunk szemtől szemben. Kirúgta Terry Venablest, akivel volt egy megállapodásom becsületszóra, hogy új szerződést kapok. Nem írta alá a megállapodást, amin összevesztünk, viszont így kerültem a világ egyik legjobb csapatába, a Liverpoolba. Ha nem veszek össze Alan Sugarral, szerintem egész életemben a Tottenhamben maradtam volna.
Graeme Souness vitt magával az Anfieldre. Mi nem működött nála a Liverpool élén?
Azt hiszem, túl gyorsan akart mindent. Amikor a Rangers vezetőedzője lett, három hónap alatt ütőképes csapatot csinált. Egy kicsit naiv volt ezen a téren, általában nem hároméves tervvel számolt, csupán három hónapossal. Nekem nagyon jó időszak volt, nagyra becsülöm őt.
Milyen érzés volt az a négy hármas meccs a Newcastle ellen, aminek köszönhetően Kevin Keegan elbukta a bajnoki címet?
Az eredmény két idényen át mindig négy három lett. Az első, ami a Newcastle bajnoki címébe került, egészen őrült volt. Ők támadtak, mi támadtunk, ők, mi. Tipikusan olyan meccs volt, hogy amikor a pályán vagy, nem is érted, mennyire jó, de huszonöt év múlva mégis beszélnek még róla.
Egyszer voltál angol válogatott. Mit jelent ez az életedben?
Játszottam az U18-as, U19-es és U21-es csapatban is, illetve voltam kapitánya a B-válogatottnak is. Tony Adams, Gary Pallis ter és Des Walker harcostársa lehettem. Jobbak voltak nálam, de amikor megkaptam a lehetőséget, az rengeteget jelentett az életemben. Az apukám is büszke volt rám, talán ez volt a legnagyobb eredmény.
Igaz, hogy a Swindonban azért késett a bemutatkozásod, mert nem találtak rád megfelelő mezt?
Nem. Új mezünk lett, és szerintem a gyártó így akart egy kis hírnévre szert tenni.
A West Hamben úgy ünnepeltétek meg az egyik gólotokat, hogy közben Paolo Di Caniót parodizáltad, azt az esetét, amikor meglökte a játékvezetőt, Paul Alcockot. Di Canio a tréfád után szinte rögtön a West Ham játékosa lett. Nem volt egy kicsit furcsa?
Nem tudtuk, hogy útban van hozzánk. Ian Wright mondta a meccs előtt, hogy ha gólt szerez, akkor ő lesz a bíró, piros lapot mutat nekem, én pedig lökjem el. Két percen belül be is talált, és úgy tettünk. Fejenként ötszáz font büntetést kaptunk, Di Canio megérkezett, és szidni kezdett bennünket, hogy már mindenki elfelejtette, erre újra a címlapon van. Az öltözőben mindenki nevetett.
Ott voltál, amikor egy edzésen John Hartson fejbe rúgta Eyal Berkovicot?
Igen. Én mentem oda, hogy nincs-e nagyobb baja Berkovicnak. Ilyesmi gyakran történik, nem volt szerencséjük, hogy éppen ott volt egy bekapcsolt kamera. Hartson nagy, jámbor medve, mint én. Ott kellene lennie az első tízben a kemény emberek listáján!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. novemberi számában.)
