Interjú Robbie Dunne
Hogyan lehet, hogy ilyen könnyen beilleszkedtél a helyi életre Swansea-ban, amikor 2012-ben a helyi csapat játékosa lettél?
Észak-Spanyolországból, Oviedóból származom, így aztán megszoktam az esőt, viszont Swansea az Egyesült Királyság legnedvesebb városa. Mintha az otthonom lett volna, nagyon boldog voltam ott. Átlagos embernek tartom magam, taxival jártam edzésre, az edzőpályán étkeztem, délután pihentem egy kicsit, némi PlayStation, majd irány az ágy. Nem sok különbség volt a spanyolországi életemhez képest.
Spanyol csapattársad, Ángel Rangel figyelmeztetett, hogy a Premier League nem egyszerű terep, erre két góllal köszöntél be az első mérkőzéseden…
Nevettünk is a buszon, mert odafele menet azt fejtegette, hogy nem könnyű idegenben nyerni, erre öt nullra legyőztük a QPR-t az otthonában. Nagyon jól kezdtük azt az idényt. A West Hamet három nullra vertük meg utána, a Sunderlanddel pedig kettő kettes döntetlent játszottunk. Remek év volt.
Ugyanabban az idényben a Swansea megnyerte története eddigi egyetlen jelentős trófeáját. Milyen érzés volt?
Igen, mi vittük el a Ligakupát 2013-ban, úgy, hogy menet közben az Anfielden ütöttük ki a Liverpoolt, és az elődöntőben kettő nullra nyertünk a Chelsea ellen a Stamford Bridgeen. Vagyok annyira szerencsés, hogy pályára léphettem a Wembleyben. Mindössze két évet töltöttem a walesi csapatban, úgyhogy egyáltalán nem természetes, hogy ott lehettem abban a csodálatos stadionban. A döntőt végül öt nullra nyertük meg a Bradford ellen. A futball szempontjából az volt a legcsodálatosabb évem. Huszonkét gólt szereztem, és a Wembleyben emelhettem a magasba egy nagy trófeát. Az Emiratesben elbántunk az Arsenallal, azon a mérkőzésen két gólt értem el. Az edzőnk, Michael Laudrup pedig legenda volt.
Hírhedt esemény lett, hogy a Ligakupa elődöntőjében azért állították ki Eden Hazard-t, mert összeugrott egy labdaszedővel. Megköszöntétek a srácnak később?
Hát persze! Hatalmas hiba volt Hazard-tól, a fiú pedig szép munkát végzett. A belga később bejött az öltözőnkbe, és elnézést kért. A pálya másik végén voltam, ezért nem láttam pontosan, mi történt, de Petr Cech odajött hozzám, és közölte, hogy Hazard piros lapot kap. Később megnéztem videón, és úgy voltam vele, hogy jogosan kapta.
Mik az angol és a spanyol labdarúgás legalapvetőbb különbségei?
A spanyol futball technikásabb, Angliában viszont erősebbek a játékosok. Nagyon sok tiszteletet érdemelnek ezért. Példa erre Ashley Williams, akinek Spanyolországban sokkal nehezebb dolga lett volna, ha azonban be kellett dugnia a fejét egy mosógépbe, fogta, és bedugta.
Milyennek találtad a walesi kajákat és úgy általában az életet?
Kemény fickó vagyok, szívesen ettem hínárt! Nagyon sokat jártam a tengerpartra, a látvány egyszerűen gyönyörű. A legszebb a világon.
És a nyelv?
A walesi nyelv nagyon bonyolult, de szerencsére tudtam angolul.
Amikor gólt szereztél, mindig a füledhez tetted a kezed. Miért?
Még a Celta Vigónál kezdődött. Real Oviedo- drukker vagyok, de a rivális Sporting Gijón megpróbált megszerezni. Nemet mondtam, pedig a La Ligában indult, és jól kerestem volna. A szurkolóik azzal gúnyoltak, hogy sosem leszek már élvonalbeli futballista. Így aztán, amikor a Rayo Vallecanóba kerültem, ez lett a gólörömöm. A harag diktálta. Amikor ezt mutattam, az embereknek el kellett halkulniuk.
Miért van az, hogy jóformán pályára sem léptél a Napoliban?
Problémáim voltak a bokámmal, de úgy éreztem, menne a játék. Elveszítettük a Bajnokok Ligája-selejtezőt az Athletic Bilbao ellen, és hat mérkőzés után megműtöttek, de ez a sérülés már sosem múlt el igazán, ezért a harmadosztályú Langreo játékosa lettem.
Mi volt a probléma?
Azt hiszem, már tizenkilenc éves korom óta fennállt, amikor megoperálták a szalagom. Ma már nem műtik az ilyesmit. Egy mérkőzésen a Reading otthonában csúnyán megsérült a bokám, és akkorára duzzadt, mint egy krumpli. A jobb lábam még ma is olyan, mint egy nyolcvanévesé. Idő előtt vissza kellett vonulnom, és évekig még a séta is fájt.
A Langreóból visszatértél az Oviedóba, majd harmincegy évesen visszavonultál. Hogyan született meg a döntés?
Lépésről lépésre. Mindennap azt mondogattam magamnak, hogy másnapra elmúlik a fájdalom, de elmentem edzésre, és ugyanúgy ott volt. Próbálkoztam, de egyre csak romlott a helyzet. Nagyon szerettem volna segíteni az Oviedón, hogy feljusson, de nem ment. Nem tudtam azon a szinten teljesíteni, amelyiken szerettem volna, ezért feladtam.
Milyen messzire jutottál volna, ha nincsenek ezek a sérülések? Barcelona vagy Real Madrid? Egyszer még az Arsenallal is összefüggésbe hoztak, Erling Haaland azt állította, nagy rajongód…
Igen, a sajtó ilyeneket írt. Nem vagyok benne biztos, hogy megütöttem volna a Barcelona vagy a Real Madrid szintjét. De az Arsenal, azok után, hogy huszonkét gólt szereztem a Swansea-ban, komolyan vehetett volna.
A Burgos sportigazgatója vagy a spanyol harmadosztályban. Elképzelhető, hogy edzőként folytatod?
Tavaly szereztem meg a szükséges papírokat, most hat hónap gyakorlat van előírva, de élvezem a jelenlegi munkám. Szerintem a vezetőedzők élete sokkal fárasztóbb. A bátyám edző, és amikor egy hét után újra láttam, olyan volt, mintha egy évet öregedett volna. Egyszer szívesen ülnék a kispadra az Egyesült Királyságban, de most a Burgos ambiciózus tervei kötnek le. Mindenki, akivel összeköt a munkám, profi, és úgy látom, a klub szerkezete megfelel egy élvonalbelinek. Szeretnénk is eljutni oda
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. szeptemberi számában.)
