A chatszobában: Luiz Felipe Scolari

Interjú Guilherme Dorini

Harminchét éven át volt edző, mi motiválta?
Szeretem a munkám. Mindig is arról álmodtam, hogy labdarúgó legyek, de a szüleim nem pártolták az ötletet. Mégis kitartottam, és tizennyolc éves koromban belevágtam. Azóta is a labdarúgásban dolgozom, pedig már hetvenéves vagyok. Boldog vagyok. Minden nap új, így a lelkem is megújul.

És az eredmények is jönnek. Azt követően, hogy huszonkét évvel ezelőtt bajnok lett a Gremióval, az előző idényben a Palmeiras­szal is sikerült.
Jó érzés volt. Mindig nagyot szól a brazil bajnoki cím. Intenzíven meg is ünnepeltem, akárcsak korábban a Gremióval.

Beszéljünk egy kicsit a 2002-es világbajnokságról. Az lehetett a siker titka, hogy tudta, hogyan kell az ekkora világsztárokat kezelni?
Abban a csapatban nem volt annyi nagy egó, ahogyan azt a média gondolta, hanem egység uralkodott. Csak egy vezetőre volt szükségük, hogy a már meglévő tehetségüket mederbe tereljék. Nem tettem mást, csak szerveztem, beszéltem hozzájuk, és egy kicsit változtattam az edzéseken is.

Mit gondolt Ronaldo brutális frizurájáról, amelyet az elődöntőre és a döntőre csináltatott magának?
Kikészültem. Arra gondoltam, hogyan játszhat valaki elődöntőt ilyen fejjel. Ilyen ábrázattal. A játékosok megtesznek olyan dolgokat, amelyeket nem gondolnánk legmerészebb álmainkban sem. Mit tehetünk? Meg kell értenünk a motivációjukat, és kihozni valamit a helyzetből. Így történt Ronaldóval is. Bizarr kinézete ellenére két gólt lőtt, és Brazília megnyerte ötödik világbajnoki címét.

Mi jut eszébe, ha szóba hozzuk Brazília súlyos vereségét Németország ellen a 2014-es világ­bajnokságon?
Amikor megkaptuk az első gólt, túlzottan aggódni kezdtünk, hogy lesz következő is, és nem reagáltunk. Utólag végiggondolva kollektív problémáról beszélhetünk. Mindenki többet hibázott, mint általában, és a németek ezt higgadtan, minőségi játékkal kihasználták. Nem az eredményre szoktam visszagondolni, inkább arra, hogy nem jutottunk be a döntőbe.

Hogyan alakult a viszonya a szurkolókkal ezt követően?
Remekül. Nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne kérjenek aláírást, fényképet, ne ölelnének meg. Nem is hittem, hogy ez így lehet a hét egy után. Néha szóba hozzák ugyan, de klub- és válogatott sikereimet is felhozzák.

Milyen volt a portugál válogatott élén?
Azt követően érkeztem oda, hogy Portugália megsemmisült a 2002-es vébén, és kiesett a csoportkörben. Újraszerveztük a csapatot, és döntőt játszottunk a 2004-es Eb-n, majd 2006-ban történelmet írtunk, és a negyedik helyen végeztünk a világbajnokságon. A fejlődés Fernando Santos vezetésével sem állt le, és a 2004-es keretből nyolc-kilencen is ott voltak a 2016-ban Eb-győztes keretben. Abban segítettünk a portugál válogatottnak, hogy másképp viselkedjen, gondolkodjon és játsszon. Szerintem ez kulcsszerepet játszott a későbbi Eb-sikerben.

Ronaldo vagy Cristiano Ronaldo?
Másfajta karakterekről beszélünk. Ronaldo született kilences játékos volt, gólszerző típus, Cristiano Ronaldo tanulta ezt a szerepet. Akkoriban még a szélen játszott. Nagyon örülnék mindkettejüknek a csapatomban.

Cristiano Ronaldóval egy kicsit bensőségesebb a viszonya, nem igaz?
Sokkal bensőségesebb. Hat és fél évet éltem Portugáliában, a kezdetektől követtem a pályafutását. Barátság szövődött köztünk.

Hét hónapon át edzette a Chelsea csapatát a 2008–09-es idényben. Hogy ment az angol?
Nem túl jól, de annyira azért igen, hogy kommunikáljak a játékosaimmal. Sokkal nehezebben ment a sajtóval, és akkoriban még nem volt egyértelmű, hogy tolmácsot használunk.

Minden játékosával jól kijött?
Jó viszonyban voltam velük, de időnként különbözőképpen kellett kezelnem őket, mert nagyon más karakterek voltak. Mindent megtettem, amit kellett, volt, akinek ez tetszett, és volt, akinek nem. Akinek nem, azok csináltak, amit akartak. Semmit sem bánok.

Talán Didier Drogba sérülésére gondol, amikor nem értett egyet azzal, hogy Párizsban kezeljék?
Erre és még egy sor más dologra, amelyekkel foglalkoznunk kellett. Akárhányszor találkozom Drogbával mostanság, mindig kedvesen elbeszélgetünk. Ő is tudja, hogy ha valaki vezető szerepbe kerül, annak nehéz döntéseket kell meghoznia. Ha újra együtt dolgoznánk, jó barátok lennénk, és másfajta viszony működne köztünk. Abban az adott pillanatban mást gondoltunk, de ez rendben is van így. Nagyon örültem az angliai lehetőségnek, és nagyon szépen bánnak velem, akárhányszor csak visszatérek.

Nem hívták más angliai munkára?
Amikor még a portugál válogatottal dolgoztam, megkerestek a Newcastle-től. Amikor otthagytam a Chelsea-t, konzultáltam a Tottenhammal, de a chelsea-s szerződésemben volt egy záradék, hogy nem megyek angol csapathoz. Ezért választottam Üzbegisztánt.

Elfogadta volna a Tottenham invitálását?
Igen, szerettem volna. Más módon is visszatérhettem volna, de ezek nem voltak annyira jó ajánlatok.

Hetvenévesen gondol már a visszavonulásra?
Nyugodtan gondolkodhatom azon, hogy befejezem, és azon is, hogy folytatom. Amikor visszatértem Brazíliába, és munkát vállaltam a Palmeirasnál, két és fél éves megállapodást írtam alá. Kezdetben azt gondoltam, hogy nyugdíjba vonulok, amikor lejár, mégsincs egy konkrét dátum. Van még motivációm.

Rengeteg címet szerzett pályafutása során, milyen ambíciója van még?
Az, hogy újra meg újra megnyerjem ezeket! Harminchét év alatt huszonhét trófeát nyertem edzőként, és örülnék még két-háromnak. Ezen vagyok a szerződésem lejártáig.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)