Interjú Richard Edwards
Milyen volt fiatalként a norvég válogatottban a kilencvenes évek elején?
Kétszer megvertük Brazíliát, elbántunk Angliával és Hollandiával is. Úgy emlékszem, 1993ban a második helyen álltunk a FIFA világranglistáján. Nem hiszem, hogy lesz még ilyen. Akkor egy tízéves sikersorozat vette kezdetét. Húsz-huszonöt játékosunk szerepelt a Premier League-ben. Most hányan vannak? Hárman? Négyen?
Gólt szereztél, amikor Norvégia kettő nullra megverte Angliát, és így utóbbi nem jutott ki az 1994-es világbajnokságra. Megváltoztatta az gól az életed?
Igen. E gól miatt nyílt meg előttem Anglia. Norvégiában hihetetlen hangulat lett úrrá, mindenhol bulik mentek Oslóban. Először kerültünk nagyon közel világbajnoksághoz.
Nem sokkal később a Nottingham Forest játékosa lettél.
A First Division pont egy osztállyal alacsonyabb hely volt, mint ahol szerettem volna játszani, de ez is megoldódott, mert az első idényemben feljutottunk. Csodálatos csapat volt, az 1994–95-ös idényben a harmadikok lettünk a Premier League-ben. Ez önmagában csoda, hiszen amikor megérkeztem, még alulról a hatodik helyen álltunk a First Divisionben. Sorra nyertünk, és egyszer csak ott voltunk a Manchester United és a Blackburn mögött. Néhány évvel később kiesett a Nottingham Forest, úgyhogy ez amolyan fel-le időszak volt.
Nagy móka lehetett egy csapatban Stan Collymore-ral és Stuart Pearce-szel.
Collymore csodálatos volt, elképesztő fizikummal, természetes technikával és nagy gólokkal. Ha ma is játszana, nagyon sokba kerülne. A viselkedésével egy kicsit megkavarta a dolgokat, de az én szememben kiváló futballista volt, akárcsak Bryan Roy és Stuart Pearce. A Unitednak ott volt Roy Keane, nekünk pedig Pearce. Kellenek olyanok a csapatba, akik miatt a többiek is jól teszik a dolgukat. Ha volt valami hiányosságod, egészen biztos, hogy hamarosan tudtál róla. Abban a Forestben voltak királynők és voltak hangyák.
Sok Forest-szurkoló van Norvégiában annak köszönhetően, hogy a csapat labdarúgója voltál?
Sokan vannak, de szerintem nekem ehhez semmi közöm. Azt hiszem, inkább annak köszönhető, hogy generációk nőttek fel Brian Clough kétszeres BEK-győztes csapatán. Az angol labdarúgás különleges helyet foglal el a norvégok szívében a hetvenes évek óta. Aki pedig egyszer csapatot választott magának, az marad is annál.
Voltak olyan ellenfelek, akik ellen utáltál pályára lépni?
Vinnie Jones ilyen volt. Emlékszem, egyszer odajött hozzám a City Ground játékoskijárójában, és figyelmeztetett, hogy rajtam lesz. Akárhányszor megkaptam a labdát, már tudtam is, hogy jön. Ez volt az egyetlen olyan mérkőzés, amelyet szívesebben néztem volna kívülről.
Alf-Inge Haaland csapattársad volt a Forestben. Ezek szerint a fiát, Erlinget is régóta ismered.
Igen. Emlékszem, amikor kicsi volt, ott rugdosta a labdát Alf leedsi kertjében. Azt gondoltam magamban, nem válik belőle profi játékos. Aztán mégis az lett. Olyan fizikális tulajdonságai vannak, mint az apjának, de az édesanyja is nagyon jó volt. Az akarata is erős, és Alf rendkívül büszke rá.
Akkor lettél a Blackburn játékosa 1995-ben, amikor épp a csapat volt az aktuális bajnok. Nem volt árulás otthagyni a Forestet?
Tudtam, hogy a csapat anyagi gondokkal küzd, és amikor ajánlatot kapsz az elsőtől, rögtön arra gondolsz, hogy eljött a lehetőség nyerni valamit. Megadtam a korábbi klubomnak a lehetőséget, hogy meghosszabbítsa a szerződésemet, de nem tudtunk megállapodni. Ugyanabban az idényben kétszer is betaláltam korábbi csapatom ellen, és hét nullra nyertünk. Amikor otthagytam a Forestet, kaptam néhány keresetlen szót, ami nem tette túl széppé a búcsút, de később örültem, mert bebizonyosodott, futball tekintetében jobb helyre kerültem. Sok szó esett akkoriban a pénzről, de sosem cseréltem klubot csak a pénz miatt. A menedzser, Frank Clark mindenkinek azt híresztelte, hogy anyagi okok miatt mentem el, pedig pont nem erről volt szó.
Mit éreztél, amikor David Batty és Graeme Le Saux összeveszett egymással a Szpartak Moszkva elleni BL-meccsen?
Nem játszottam azon a mérkőzésen, de nem akartam elhinni, amit látok. Szürreális volt, sosem láttam ilyet korábban, különösen nem a Bajnokok Ligájában. Még az edzésen is volt utána köztük kis feszültség, de aztán lecsillapodtak.
Kit tartasz a legjobb csapattársadnak Angliában?
Alan Shearer. Az edzéseken elképesztő volt. Maga köré vett fiatalabb játékosokat, akiknek az volt a dolga, hogy órákon át adjanak be neki keresztlabdákat. Utána bejött az öltözőbe, és poénkodni kezdett. Amikor eladták a Newcastle-nak, tudtam, hogy vége, a Blackburn hanyatlásnak indul. Azt hiszem, sosem sikerült kiheverni a hiányát.
Később a Derbybe kerültél, és Rory Delap lett az egyik csapattársad. Miért nem lett annyira híres, mint a bedobásai?
Övé voltak a bedobások, bár nem sikerült rávenni, hogy olyan messzire hajítsa a labdát, mint korábban a Stoke-nál. Nem használtuk fegyverként, pedig kellett volna.
Egy alkalommal kihagytál egy barátságos mérkőzést Franciaország ellen, mert a francia hadsereg a Csendes-óceánon hajtott végre nukleáris kísérleteket. Fontos lenne, hogy más játékosok is kiálljanak politikai célok mellett?
Állandóan azt mondja mindenki, hogy a sport és a politika nem keveredhet, de ez csak duma. A politikusok rendszeresen felhasználják a sportot. Fontos, hogyha bármilyen sportolónak van politikai véleménye, azt ki is fejezze. A sportolóknak lehetősége van rá, hogy felrázzák az embereket, különösen a fiatalokat, de csak akkor, ha mondanivalójuk érzékeny pontra tapint.
Jelenleg az Aalesund vezetőedzője vagy. Hogyan ítéled meg most Egil Olsent, aki téged is tréningezett?
Mindenki őrültnek gondolja, pedig nem csináltunk sok őrültséget. Nagyon jó tanár volt, kiváló edző. A Wimbledonnál nem járt túl nagy szerencsével, de a norvég válogatott sikereiben ő volt a központi szereplő. Mindegyik tréneremtől elsajátítottam valamit, de azt hiszem, a játékstílusom nem emlékeztet rá. Briliánsan állította be védekezésre a csapatot. Roy Hodgson is csodálatos volt a Blackburnnél.
Szerepeltél egy táncos tehetségkutató műsorban Norvégiában. Hogy megy a tánc?
Harmadik lettem 2011-ben, és nagyon örültem neki. Kemény volt. Napi négy-nyolc órát gyakoroltunk, hat kilót fogytam. Nem vagyok túlsúlyos, úgyhogy ez nagyon sok. Nem voltam pályán azon a két meccsen, amikor megvertük a brazilokat, de jól megy kedvencem, a szamba.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
