Interjú Caio Carrieri
Hogyan emlékszel vissza a 2002-es világbajnokságra?
Kétség sem fér hozzá, az volt a legszebb élmény profi korszakomban. A torna előtt beszélgettem egy nagyot a brazil legendával, Falcaóval. Látta rajtam, hogy nincsen túl sok önbizalmam, ezért azt mondta, hogy nagyon tehetséges vagyok, és meg kell ragadni ezt a hatalmas lehetőséget. Boldog voltam. A világbajnokság idején folyamatosan fejlődtem, és megmutattam, mire vagyok képes a legmagasabb szinten. Sok emlékezetes pillanata maradt annak a vébének, de ezek közül is kiemelkedik, amikor megszereztük a második gólunkat a döntőben. A labda a pálya jobb oldaláról érkezett, továbbtettem Rivaldónak, ő továbbengedte Ronaldónak, és már bent is volt. Ez örökre megmarad.
A csapat fiatalabb tagjai közé tartoztál, mindössze huszonkét éves voltál.
Kakával laktunk egy szobában, két elveszett kisfiú a legnagyobb kutyák közt! A lányok bolondultak Kakáért. Néha kimentünk az erkélyre, hogy integessünk a szurkolóknak, és amikor ő emelte fel a kezét, a lányok megvadultak. Utána én is kiléptem, de már korántsem volt ilyen erős a reakció.
Hogyan lettél 2003-ban a Manchester United játékosa?
Az Atlético Paranaense elnöke Angliába utazott, és amikor visszatért, közölte, hogy két klub, a Manchester United és a Leeds is érdeklődik irántam. Könnyű volt döntenem, de persze ehhez is kapcsolódik egy vicces történet. Amikor hivatalosan is megerősítették hogy a United bejelentkezett, éppen a válogatottal voltunk Franciaországban, a Konföderációs Kupán vettünk részt. Tisztán emlékszem: Ronaldinhóval és ügynökként tevékenykedő bátyjával voltam együtt. Ronaldinho a következőt mondta: „Mindkettőnket akarnak”. Azt válaszoltam, rendben, akkor menjünk. Nagyon örültem, hogy ő is velem tart. Folytattam a tárgyalásokat, de Ronaldinho, miután behülyített, elment a napfényes Barcelonába. Elküldött Manchesterbe! Ezen a mai napig szoktunk viccelni egymás közt. Tudja, hogy tartozik nekem!
Mi tetszett a legjobban, amikor Manchesterben laktál? Van valami, amin utólag változtatnál?
A legjobban a meccsnapok tetszettek az Old Traffordon! Manchester nyugodt város, de amikor a United játszott, minden megváltozott. Ha egyvalamin változtathattam volna, akkor maradok Angliában kölcsönben, és nem megyek el a Besiktasba. Szerintem fejlődésben voltam, amikor távoztam, de csak ugyanabban az országban tudtam volna megmutatni a bennem rejlő lehetőségeket. A feleségem és én is nagy örömmel gondolunk vissza a Manchesterben töltött évekre: hiányzik a város. Voltak dolgok, amelyeket másképp is tehettünk volna, de nagyon fiatalok voltunk még, és előtte sohasem éltünk Brazílián kívül.
Együtt mutattak be Cristiano Ronaldóval. Hogyan emlékszel vissza arra a napra?
Ma már vicces. Megkérdeztem az ügynökömet, hogy ki az a srác. Sosem képzeltem volna, mi lesz belőle később. Bár az első edzéseken láttam, mennyire tehetséges, mennyire technikás. A rólunk készült közös kép elég híres lett. A 2002-es világbajnoki aranyérem mellett ez a legértékesebb, amit elértem pályafutásom során. Álltam Cristiano Ronaldo és minden idők legjobb edzője, Alex Ferguson mellett.
Mit tudnál elmondani Roy Keane-ről? Kemény csapatkapitány volt?
Nagyon eltökélt, erős személyiséggel és szenvedélyes véleményekkel. Nélkülözhetetlen a csapat számára, igyekezett mindenkivel megértetni, mit jelent, hogy valaki a United játékosa. Óvatosnak kellett lennem azzal, amit néha akart. Gyakran hallottam a nevem, és azt, hogy „brazil” az öltözőben, miközben nem értettem, hogy mit mond. Szerintem nem túl jó dolgokat.
Milyen volt Sir Alex Ferguson a Manchester United élén?
Nagyon sokat tanultam, de sajnos az ott töltött két idényem nem sikerült tökéletesre. Mindent megtett, hogy otthon érezzem magam, fejlődjek, de amikor nem a terveknek megfelelően alakultak a dolgok, nagyobbak lettek a követelmények. Nagy kihívás volt, hogy eligazodjak rajta, a segédedzője, Carlos Queiroz ugyanakkor sokat segített a második idényben.
Igaz, hogy egyszer azért szidtak le, mert rossz helyre parkoltál?
Igen. Mielőtt saját autót vettem volna, sofőröm volt. Figyeltem a játékostársaimat, Rio Ferdinand mindennap más járgányt használt, Gary Neville úgyszintén. Egy nap megérkeztem a Carrington edzőpályára, és kiszúrtam magamnak a tökéletes parkolóhelyet. Fél órával később jött Alex Ferguson, és kiabált, mert valaki elfoglalta a parkolóhelyét. Csak annyit értettem az egészből, hogy „autó” és „parkolás”, és nagyon féltem, majdnem vissza is adtam az autót.
Ferguson később arról beszélt, hogy nem voltál elég érett, és túl sok időt töltöttél az apósoddal egy portugáliai felkészülési túra során. Mi történt?
A klub tette lehetővé, hogy a rokonaink is elkísérjenek. Az utolsó pillanatban a feleségemnek le kellett mondania, ezért elhívtam az apósomat, és valóban sokat voltunk együtt. Akkoriban még nem ment jól az angol, ezért szinte végig mellette maradtam. Éreztem, hogy ez zavarja Fergusont, de azt nem tudtam, hogy ennyire nem örül neki.
Jelentett kis többletnyomást, hogy Juan Sebastián Verónt kellett pótolnod?
Verón is megszenvedett Angliában. A dél-amerikaiak mindig is improvizáltak egy kicsit a pályán, de Angliában nem nézik jó szemmel az ilyesmit. Tudom, hogy sokkal többet vártak tőlem, attól félek, még annál is többet, mint Veróntól.
Mivel foglalkozol mostanában?
Egy U12-es csapat trénere vagyok, továbbá edző a Philadelphia Union U19-es csapatánál. Tavaly az U16-osokat edzettem.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári lapszámában.)
