Interjú Felipe Rocha
Jelenleg a Real Valladolid ificsapatának edzője vagy. Hogyan alakult ez így?
Befejeztem a tanfolyamokat, és több ajánlatot is kaptam. Lehettem volna a Leganés munkatársa, ez esetben maradhattam volna Madridban. De egy szép napon találkoztam régi barátommal, Ronaldóval, aki manapság a Real Valladolid elnöke, és ő ajánlotta ezt a munkát. A klub céljai ambiciózusak, és sok lehetőség rejlik benne, úgyhogy igent mondtam.
Milyen Ronaldo, az elnök?
Nagyon összeszedett. Keményen dolgozik, és egyetlen cél jár a fejében: a Valladolid növekedése minden tekintetben
Milyenek az ambícióid az edzői munka terén?
Egyre tapasztaltabb leszek, lépésről lépésre haladok, és remélem, sikeres karriert tudok építeni. E pillanatban teljes mértékben a munkámra koncentrálok, de egy szép nap szívesen lennék top vezetőedző. A versengő, látványos futball híve vagyok, nem egyszerűen csak a labdabirtoklás a lényeg. Egy csapatnak jól is kell védekeznie. Azt akarom, hogy együtteseim minden helyzethez jól alkalmazkodjanak.
Ha vetünk egy pillantást a játékoskorszakodra, melyik volt a legtöbbet fecsegő öltöző?
A Real Madridé. Szüntelen volt a sztorizás, Ronaldótól és Roberto Carlostól rengeteg anekdotát hallottunk. Voltak más nagydumás emberek is, például David Beckham, Robinho vagy Iker Casillas, Sergio Ramos és Cicinho. Szoros barátságokat kötöttem, és nagyon szép emlékeim vannak.
Mit tudnál elmondani Sergio Ramosról?
Csodálatos ember, első osztályú játékos. Jó barátok vagyunk, a Sevillában is együtt játszottunk. Tisztelem és csodálom őt, a Real Madrid és a spanyol válogatott legendája.
Te is benne voltál Ronaldo, Robinho és Roberto Carlos hírhedt csótányos gólörömében az Alavés ellen 2005-ben? Feküdtek a földön, a lábuk a magasban…
Nem, én csak néztem őket aznap. Így szerencsére a kritikát is sikerült elkerülni. Persze most csak vicceltem, nem emlékszem rá, hogy bármit is mondott volna nekik a klub vezetősége.
Egy másik híres epizód az edzőpályán történt incidens Robinho és Thomas Gravesen között.
Feszült pillanat volt, de megtörténik néha ilyen az edzésen. Nem is ritkán. Szinte mindig adódik egy ilyen pillanat, de ott is marad. Aznap csak annyi volt más, hogy bekapcsolt kamerák előtt történt. Így lett belőle nagy ügy. Ausztriában edzőtáboroztunk, és Robinhónak nem tetszett néhány kemény szerelés. Megszerezte a labdát, és elkezdett trükközni Gravesen bosszantására. A második vagy harmadik ilyen után összeakadtak, de szerencsére szét tudtuk szedni őket. Fabio Capello volt a vezetőedző, és egyszerűen beküldte őket az edzésről az öltözőbe
Milyenek voltak az angol csapattársak a Madridnál? Gondolunk Beckhamre, Jonathan Woodgate-re.
Remek volt a kapcsolatom velük. Mindketten nagyon udvariasak voltak. Sokat tanultam tőlük, és büszke vagyok rá, hogy ilyen nagyszerű fickókkal futballozhattam.
Örültél, amikor kölcsönbe kerültél az Arsenalba?
Természetesen. Nagyszerű időket töltöttem ott. Mindig is hálás leszek a klubnak. Nagyon udvariasak, és tisztelettel vannak mások iránt. Az angol futball egészen másfajta, mint bármelyik másik nemzeté. Nagyon szeretik ott a labdarúgást, de tudják, hogy ez csak sport, és nagyon fontos az egymás iránti tisztelet. Mindenki nyerni akar, de igyekeznek megfelelően viselkedni, szépen győzni vagy veszíteni. Csodálom azt az országot. Az Arsenalnál töltött idő fontos állomása volt a pályafutásomnak. Büszke vagyok rá, hogy a londoniak játékosa lehettem, ahol együtt volt jelen a fiatalos lendület és a tapasztalat, az utóbbit például Thierry Henry és Freddie Ljungberg képviselte.
Mi volt a legkeményebb, amivel Angliában szembesültél?
Nem mondanám keménynek, de mindenképpen más volt. Négy gólt szereztem a Liverpool otthonában, végül hat háromra nyertünk egy régi rivális ellen. Angliában hazaviheted a labdát, ha három vagy több gólt szereztél egy mérkőzésen. Úgyhogy azt vettem észre, hogy a labdával a hónom alatt megyek le a pályáról, a Liverpool szurkolói pedig tapsolnak nekem. Kicsit összezavarodtam, de aztán felfogtam, mit is jelent ez, és nagyon meghatott a gesztus. Ez is azt a tiszteletet mutatja, amiről már beszéltem. Hiába kapott ki a csapatuk egy fontos mérkőzésen, még volt bennük anynyi, hogy díjazzák az ellenfél teljesítményét.
Később a brazil Cruzeiróhoz kerültél, ahol egy páncélozott jármű is szerepet kapott a bemutatásod alkalmával…
Az csak egy fogás volt. A klub szakemberei úgy gondolták, hogy hatásos lesz, ezért így mentem a pályára egy mérkőzés előtt a zsúfolt Mineirao Stadionba. Azt akarták érzékeltetni, hogy értékes vagyok. Sajnos sokan kritizálták, ahogy megérkeztem, de ami igazán fontos, hogy a Cruzeiro játékosa lehettem, és gyönyörű élményeket szereztem ott.
Mi volt a csúcs a brazil válogatott mezében?
Ezen a válaszon nem kell gondolkodnom. Az volt a legszebb élményem, amikor megnyertük a 2007-es Copa América-döntőt a nagy rivális Argentína ellen. Az ilyen csodás pillanatokat sohasem felejtem. Az egyik legjobb mérkőzésemet játszottam aznap a válogatottban, érdemes volt azt a formát arra az estére tartogatnom. Korábban nem sokszor voltam kezdő, így a meccs hatással volt a jövőre is a hazám mezében. Én szereztem az első gólt, végül három nullra nyertünk. Nagy megtiszteltetés, hogy a hazámat képviselhettem. Egy álom vált valóra, rendkívül büszke vagyok rá.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
