Interjú Caio Carrieri
A 2005-ös U17-es világbajnokságon a torna legjobbjának választottak. Okozott ez némi terhet később?
Mindig is nagy volt rajtam a teher, egészen tizenhárom éves korom óta, amikor egy szemeteszsákban a cuccaimmal elmentem otthonról, hogy labdarúgó legyek. Szerencsére jó eszem volt, és erősen koncentráltam a célomra. Ez volt a legjobb, amit tehettem, mert az iskola nem ment éppen kiválóan. Azzal, hogy 2005-ben vb-aranylabdás lettem, teljesült az álmom, de valójában ez a tehetséges csapatnak volt köszönhető, rajtam kívül ott volt még Marcelo, Renato Augusto és Denílson, aki később az Arsenal játékosa lett. Nagy generáció voltunk.
Hogyan jött a Manchester United 2007-ben?
Nagyon jól ment a játék a Portóban, és egy este egy barátomnál voltam, amikor Jorge Mendes hívott. Arra kért, hogy azonnal menjek el hozzá, mert ott van nála David Gill és Carlos Queiroz, és beszélni akarnak velem. Nem hittem el, amit mond, megkértem, hogy ne szórakozzon. De nem viccelt, úgyhogy mentem, és még aznap este megállapodtunk a Uniteddal.
Kivel kerültél a legközelebbi viszonyba az Old Traffordon?
Nagyon szépen fogadott a csapat, és mindenkivel jól kijöttem. A mai napig van egy WhatsApp-csoportunk, aminek tagja Patrice Evra, Wes Brown, John O’Shea, Darren Fletcher, Michael Carrick, Rio Ferdinand, Danny Welbeck, Pak Dzsi Szung és Chicharito. De leginkább Cristiano Ronaldo játszott kulcsszerepet a beilleszkedésemben, nagyjából egy évig vele laktam. Nani és én egész életünkben hálásak lehetünk neki. Carlos Queiroz is nagy szerepet játszott a sikerben.
Milyen emlékeid vannak Ronaldóról?
Nagyon sokat jelent az életemben, nem is azért, aki lett belőle a futballban, inkább a személyisége miatt. Persze messze ő a legjobb a világon. Gyakran kérdezik tőlem, milyen valójában, amire mindig azt mondom, hogy nem evilági, igazi zseni. Olyan, mint egy gép. Gyakran elfáradtam abban, hogy néztem őt az edzésen.
Mennyire volt fontos az életedben Alex Ferguson?
Örökre az elkötelezettje vagyok, ő a példaképem, és kivételezett helyzetben vagyok, hogy a világ egyik legjobb edzőjével lehettem ott a pályán. Megtanított figyelni, és felismerni a megfelelő pillanatokat. Volt, hogy azt mondta: „Ma nem játszol, de a következő meccset te fogod megnyerni nekünk. Nagy játékosok voltak a csapatban, de tudta, hogyan rotáljon ahhoz, hogy mindenki lehetőséghez jusson.
Mondott valami olyat, ami megragadt benned?
Az utolsó napjai egyikén igen, ami örökre velem marad. Megérkeztem a Carringtonra, és behívott az irodájába. Megköszönte mindazt, amit együtt átéltünk, és hozzátette, az ő ideje lejárt. Nem semmi! Írtam neki, amikor kórházba került, és örülök, hogy erősebb, mint valaha. Néhány hónapja meglátogattam a srácokat is. Szép időket töltöttem a klubnál, örökre hálás maradok.
Csak azért hoztak be a 2008-as BL-döntőben, hogy rúgj egy tizenegyest a párbaj során?
Ryan Giggs megkérte Fergusont a meccs végén, hogy állítson be, mert jól lövök. Mindössze húszéves voltam, gondoltam is magamban, hogy b…ssza meg! Hatalmas nyomás nehezedett rám, gondoljuk csak el, milyen, ha úgy emlékeznek rám, mint a srác, aki kihagyta a sorsdöntő lövést a BL-döntőben a világ legnagyobb csapatának mezében. Bemelegítettem, és a játékvezető a sípba fújt. Addig nem is értem labdába. Ez volt életem leghosszabb sétája a labdáig. Sok minden átment a fejemen, és a családomra, illetve a barátaimra gondoltam. Aztán odaléptem, és hát… Petr Cech masszív ember volt. Behunytam a szemem, és a lehető legnagyobb erővel lőttem. A jobb keze mellett ment be.
Nem idegesített, hogy a 2009-es fináléban a félidőben lecseréltek?
Ez volt Ferguson lehető legjobb döntése, mivel a Barcelona egy nullra vezetett, és támadnunk kellett. Védekező középpályást váltott csatárral, Carlos Tévezzel. A csapatnak nyernie kellett, nekem személyesen nem volt problémám azzal, hogy elfogadjam a döntést.
Hogyan emlékszel vissza az Arsenal nyolc kettes megalázására 2011 augusztusában?
Hiába rotálta Ferguson a játékosokat, én szinte mindig pályán voltam, és a legtöbb meccsen nyertünk is. Ezzel együtt is csak az öltözőben ünnepeltük meg a sikert, mert tudtuk, hogy egyszer velünk is megtörténhet az ilyen.
Súlyos autóbalesetnek voltál részese 2010-ben, úgy húztak ki a roncsból, mielőtt az felrobbant. Milyen hatással volt ez rád?
Egy barátom vezetett Portugáliában, és nekiment egy sziklának. Azt hitte, sikerül egy spéci kanyar, de esélye sem volt. Akkor vártuk az első babánkat, úgyhogy az eset nagyban megváltoztatta az életről alkotott gondolkodásomat. Senki sem számít bizonyos dolgokra, amíg azok be nem következnek.
Tavaly, mindössze harmincegy évesen visszavonultál. Miért?
Nem szívesen beszélek róla. Elegem lett a labdarúgásból, pedig még volt két évem az Adana Demirsporral kötött szerződésemből. Csodás életem volt, de úgy éreztem, elérkezett az idő. Nem akartam csak a pénzért folytatni. Boldog vagyok a farmomon és az egyéb ügyeimmel, és egyelőre nem szeretnék többet a futball világában dolgozni. A tervem az, hogy Afrikában segítek majd annyi embernek, amennyinek csak tudok.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi számában.)
