Szöveg Caio Carrieri
Július 11-én Jorge Luiz Frello Firho úgy ébredt, hogy vagy az angol labdarúgás 55 éve nem látott nagy pillanatának lesz a szemtanúja, vagy még inkább az olaszok nagy megkönnyebbülésének csupán három évvel az után, hogy a nemzet 1958 után először kihagyott egy világbajnokságot.
Hiába kezdődött késő este a mérkőzés, már kora reggeltől tömegek gyülekeztek a Wembley környékén, hogy részei legyenek a különleges eseménynek. Mire az olasz csapatbusz délután fél hatkor elhagyta az enfieldi edzőközpontot, az olasz drukkerek már csúcsra jártak.
Válogatottjuk azonban mindvégig nyugodt maradt. Tagjai elfogyasztották a meccs előtti sajtmenüt, és betették a szerencsét hozó zenéket, felcsendült például a kilencvenes évek slágere, a Notti Magiche (Varázslatos este), Eros Ramazzottitól a Piu Bella Cosa (A legjobb dolog), illetve a Ma Quale Dieta? (Mégis miféle diéta?) Luca Il Sole di Nottétól. Ez utóbbit a Napoli játékosa, Lorenzo Insigne hozta magával mint a csapat DJ-je.
A nagy, bajtársias zenehallgatás közepette, az eredetileg tervezettnél nagyjából 364 nappal később ott ült a buszon Jorginho is, ő azonban szorosan a fülébe dugott fülhallgatói mögött mást futtatott végig magában: saját élete történetének dallamát. Egy olyan történetét, amely igazán lebilincselő.
HIPNÓZISBAN
Amióta élete legjobb idényének részeként sikeres BL-döntőt játszott a Chelsea-ben, minden adódó alkalommal a mentora, Rafael Barreiros által összeállított motivációs hanganyagot teszi a fülébe. A történet kitér a déli Santa Catarina állam kikötővárosában, Imbitubában töltött gyerekkorától elkezdve az első, nehéz olaszországi éveken át a Premier League-be igazolásáig mindenre. A 29 éves passzmester így pumpálja fel és hozza magát lázba élete legnagyobb mérkőzései előtt.
„Az ilyen módszerekről elsőre mindig a nyugalom jut az ember eszébe, nem igaz? Pedig ott van a koncentráció fejlesztése is, illetve az az elgondolás, hogy az érzelmekből energia szülessen – mondja Jorginho az FFT-nek. – Gyakran éreztem úgy, hogy olyan körülményekből merítek erőt, amelyekben nem is volt részem. Ezzel a plusszal azonban jobban tudok koncentrálni, és ez kulcsfontosságú egy olyan játékos esetében, akinek mindig tiszta fejjel kell ott állnia a pálya közepén. Nem azért kezdtem el, mert bajom lett volna az alvással vagy a szorongással. Inkább csak érdekesnek találtam ezt a módszert, és adtam neki egy esélyt. Mindig így teszek, ha azt érzem, hogy valamit az előnyömre fordíthatok akár sportolóként, akár a személyes életemben. Az eredménytől függ, hogy kitartok-e mellette, vagy sem. Az emberek többsége nem gondol semmi jóra, ha azt hallja: hipnózis. Pedig ez az alapja annak, amit csinálok. Izgalmas megismerni és ezáltal fejlődni.”
Ha vetünk egy pillantást az előző 12 hónapjára, láthatjuk, hogy igaza van. Azon az izgalmas nyári, londoni estén Marco Verratti mellett ő volt az olasz válogatott motorja, és egy kis tizenegyespárbaj miatti izgalmat leszámítva kiharcolta, hogy hazája 2006 után ismét jelentős tornát nyerjen. Mindössze negyvenhárom nappal korábban a BL-döntőben járt sikerrel, és ezzel a tizedik olyan labdarúgó lett, aki ugyanazon évben nyerte meg a Bajnokok Ligáját és az Eb-t, miközben mindkettőben pályára lépett.
Nemcsak ez a közös azonban a két fináléban: se a Chelsea-t, se az olaszokat nem tartották esélyesnek a végső győzelemre a kezdetek kezdetén, jóllehet Roberto Mancini válogatottja akkor már 27 meccs óta volt veretlen. Az Eb-n a legtöbben Franciaországra, Belgiumra vagy Angliára tippeltek volna, az utóbbi hazai pályán játszhatta az elődöntőt és a döntőt.
„SZERETEM, HA NEM MI VAGYUNK A FAVORITOK. FANTASZTIKUS MEGLEPNI AZ ELLENFELET”
A Chelsea Abramovics elnöksége alatt hatodszor váltott edzőt idény közben, amikor Thomas Tuchel érkezett januárban Frank Lampard helyére. Négy hónappal később már a Manchester City volt az egyértelmű esélyes, a csapat négy idény alatt ugyanis harmadszor nyerte meg az angol bajnokságot.
„Szeretem, ha nem mi vagyunk a favoritok – magyarázza Jorginho mosolyogva. – Az a legjobb, ha mindenki az ellenfelet tartja többre. Fantasztikus, amikor úgy lepünk meg valakit, hogy az igazán fontos. A Chelsea fiatal csapattal állt ki erre a különleges döntőre, ha minket tartanak befutónak, még nagyobb nyomás alatt kellett volna játszanunk. Valószínűleg így lett volna, ha menet közben csupa lenyűgöző véleményt hallunk és olvasunk magunkról. Másképp mentünk volna bele a mérkőzésbe. Emberek vagyunk, hajlamosak arra, hogy bármit elhiggyünk. Valami nagyon hasonló történt az Európa-bajnokság döntőjében, és a vége ismét csodálatosra sikerült. Gyakran mondom a csapattársaimnak, hogy az a legjobb, ha csendben dolgozhatunk az árnyékban. Ezáltal lekerül rólunk a teher, és csak arra koncentrálhatunk, ami igazán fontos. Így jutottunk át minden akadályon egészen a győzelemig. Megnyertük a meccseinket, és egyszer csak az elődöntőben találtuk magunkat. Egy Európa-bajnokságon repül az idő, mindössze hét mérkőzésről van szó. Csodálatos kaland volt, és úgy végződött, ahogyan nekünk a legjobb.”
Amikor elkészítjük 2021 számvetését, mindenképpen meg kell említenünk egy harmadik trófeát is, mivel a Chelsea augusztusban megverte a Villarrealt az európai Szuperkupa-mérkőzsen. Tuchel más kezdővel állt ki, és Jorginho tizenegyest értékesített a Windsor Parkban.
„LE KELLETT KÜLDENEM EGY KIS TÉSZTÁT”
Jorginho egészen pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor minden a helyére került a Stamford Bridge-en az előző idényben.
„Továbbjutottunk az Atlético Madrid ellen a legjobb tizenhat között, és ez volt az a pillanat, amikor elhittem, hogy megnyerhetjük a sorozatot – mondja a játékmester az FFT-nek. – Összesítésben három nullra vertük meg az Atléticót, és amikor értelmeztem az eredményt, tudtam, hogy a csapat összeállt.”
Diego Simeone együttesének elintézése azt jelentette, hogy a Chelsea hét év után először a negyeddöntőig jutott, és Tuchel vezetésével felszívta magát.
„Láttam, hogy a Chelsea készen áll a sikerre – folytatja Jorginho. – Éreztem, hogy van valami egészen különleges a csapatunkban, és bennünk van a lehetőség, hogy még erősebb legyünk. Viszont még én magam sem láttam előre azt a rengeteg jót, ami várt ránk.”
Egy pillanat alatt visszatér a mosolya. Tuchel csak csereként számíthatott N’Golo Kantéra a Porto elleni negyeddöntő első mérkőzésén, de Mateo Kovacic és Jorginho csodás teljesítményt nyújtott, diktálta a londoni csapat játékát, és gólpasszt adott Mason Mountnak a 2–0-s győzelem során. Még a visszavágón született Mehdi Taremi-ollózás sem gördíthetett akadályt az elé, hogy a Chelsea 2014 után ismét elődöntős legyen.
Ott aztán a tizenháromszoros BL-győztes Real Madrid várt rájuk, de az 1–1-s döntetlennek és a 2–0-s hazai győzelemnek köszönhetően Zidane elszenvedte második vereségét visszavágós BL-meccsén, pedig tizenháromszor volt már része ilyen párharcban.
Azért nem minden volt fenékig tejfel Tuchel csapatának abban az időszakban sem. Két héttel az egy évtizeden belül elért negyedik nagy nemzetközi siker előtt Youri Tielemans bombája a Wembley-ben elintézte a Chelsea-t, és a Leicesterből faragott FA-kupa-győztest. Az idény utolsó négy mérkőzéséből hármat elveszített a csapat, és ez nem volt éppen ideális felkészülés a döntőre.
„Rendkívül kemény nap volt – idézi fel. – Nem tudtam enni sem. Úgy kellett leküldenem egy kis tésztát a torkomon. Szerettem volna már ott lenni a pályán. Életem leghosszabb napja volt, alig telt az idő. Szoktam egyet pihenni délután, ha este van a meccs, de aznap azt gondoltam, nem is lesz vége. Úgy vészeltem át, hogy Netflixet néztem, és a haverokkal viccelődtünk a WhatsAppon.”
Jorginho jól teljesített életének addig a pillanatig legfontosabb mérkőzésén. Döntő szerepe volt abban, hogy a Chelsea közömbösíteni tudta Pep Guardiola erős nyomásra épülő taktikáját. Kai Havertz még a szünet előtt megszerezte a csapat győztes gólját.
„VALÓBAN FELEJTHETETLEN VOLT 2021, AZ EDDIGI LEGJOBB ESZTENDŐ”
„Ismét egy győzelem, amely még különlegesebbé teszi a Chelsea-ben töltött időszakom – állapítja meg Jorginho. – A társaim és én örökséget hagyunk a klubnál. Nagyon nehéz volt a kezdet. Korántsem kellemes dolgokon kellett átmennem. Egyáltalán nem volt szép. Egyszer eljön majd az idő, hogy már nem leszek itt, és azt szeretném, hogy szépen emlékezzenek rám, ne pedig alaptalan kritikák alapján.”
Kényes témához értünk, ez az egyetlen pillanat, hogy a végig vidám Jorginho elkomorodik. Talán nem is meglepő, hogy nagyon szíven vágta a kritika, amit akkor kapott, amikor 50 millió fontért követte Maurizio Sarrit a Napoliból Londonba. Szívesen el is mondja, miért.
„Az fájt a legjobban, hogy azt mondták, nem értem meg azt az összeget, mivel nem vagyok a Chelsea szintjén. Amikor arról beszélnek, hogy nem éred meg a pénzed, az már túlmutat önmagán. Felnőtt ember vagyok, aki mosollyal az arcán próbál segíteni mindenkin. Egy labdarúgó értéke nemcsak az, amit a pályán mutat, hanem az is, ahogyan az öltözőben, az ebédlőben vagy a fiziológusnál viselkedik. Az, ahogyan a társaival, a stábbal és más alkalmazottakkal bánik. Majdnem elnevettem magam, amikor Sarri fiának neveztek. Még csak egy vacsorára sem ugrottam el vele soha. Szóval nem voltam a fia!”
Az olasz vezetőedző utódja, Lampard tette meg Jorginhót csapatkapitány-helyettesnek, majd örömmel nézte végig, ahogyan játékosa elcsendesíti a kétkedőket. Jorginho csodálatosan fejezte be az előző idényt. A nyári szünet pedig nem csak a remek vakációról maradt emlékezetes.
NEM ANNYIRA ACE VENTURA
Jorginho 2017. november 13-án kapott harmadszor meghívót az olasz válogatottba, 18 hónappal azt követően, hogy az legutóbb megtörtént. A végeredmény nem valami szívderítő.
A Napoli szuperpontos középpályása első alkalommal volt kezdő, és a teljes mérkőzést végigjátszotta Milánóban Svédország ellen. Gól nélküli döntetlennel ért véget a meccs, és ez nem volt elég, hogy jóvátegyék az első találkozó 1–0-s vereségét, így hat évtized után először nem lehettek ott a világbajnokságon.
A többé-kevésbé újonc játékost letaglózta, hogy Gianluigi Buffon úszott a könnyekben a lefújás pillanatában. Hat hónappal később Mancini lett a szövetségi kapitány, és gyors változás kezdődött. Az oroszországi világbajnokság idején Olaszország még a sebeit nyalogatta, de mire elérkezett az elhalasztott Európa-bajnokság, a csapat sorozatban 22 mérkőzést megnyert öt döntetlen mellett, és ezzel jelezte, hogy jobb lesz komolyan venni az Eb-n.
Jorginho és társai a BL-győzelmet ünneplik
Ki is derült, hogy az A-csoport csupán sétagalopp az olasz válogatott számára: maximális pontot begyűjtve hét gólt szereztek és egyet sem kaptak Jorginhóék Svájc, Törökország és Wales ellen. És bár a negyeddöntőben könnyedén búcsúztatták Belgiumot, előtte volt egy kis zökkenő Ausztria ellen, ahol ráadásra és némi szerencsére volt szükségük a sikerhez, Spanyolországot pedig csak tizenegyesekkel rakták el az útból, így megszerezve a jogot a végső nagy összecsapásra.
Jorginho ismét alaposan kivette a részét a sikerből, mivel ő gurította a kapuba a sorsdöntő ötödik 11-est. Ha akar, sem tűnhetett volna nyugodtabbnak, miközben 60 millióan nézték otthon a produkcióját. Úgy lőtt a kapuba, hogy közben akár egy eszpresszót is kortyolgathatott volna.
„Nagyon magabiztosan léptem oda – idézi fel. – A szövetségi kapitány megkérdezte, mikor szeretnék sorra kerülni, és mondtam neki, hogy adja nekem az ötödiket. Valahogy úgy éreztem, a mindent eldöntő tizenegyes jár nekem. Be is lőttem, de a döntő már nem alakult ilyen vidáman.”
Előtte Olaszországnak még fordítania kellett az angolok ellen, mivel már a második percben gólt kapott.
„Egészen elsápadtam, amikor gólt kaptunk – mondja. – Mindenkinél volt egy kis áramszünet, ami elfogadhatatlan egy ekkora jelentőségű meccsen. Nagyon ügyetlen hibákat követtünk el az angolok első gólja előtt. Ilyenek nem történhetnek. Próbáltam kiabálni, hogy ebből baj lesz, de ki hallott volna abban a zajban? Amikor megkaptuk a gólt, azon voltam, hogy lenyugodjak. Aztán ahogy múltak a percek, nőni kezdett az önbizalmunk. Leonardo Bonucci végül kiegyenlített, és megérdemeltük a győzelmet.”
Gigi Buffon a svédek elleni szomorú este után eltűnt a válogatottból, és utódja, Gianluigi Donnarumma hárította végül Bukayo Saka lövését.
„Ó, Istenem! Csak öleltem őt, és azt kiabáltam, hogy megveszem neki, amit csak akar, elviszem vacsorázni, ahová csak szeretné. Sajnos erre végül nem került sor, ő a párizsi költözését intézte, én pedig nyaralni mentem, most pedig mindketten újra elfoglaltak vagyunk. De a föld felett jártam, amikor megfogta. Beletelt egy kis időbe, amire hinni mertem a szememnek.”
A brazil születésű olasz válogatott kiváló 2020–21-es idényének köszönhetően az UEFA Év férfi játékosa-díjat is kiérdemelte, ezzel a Chelsea-ben futballozó Kantét és a Manchester City labdarúgóját, Kevin De Bruynét előzte meg.
„Mindent összevetve egyáltalán nem lehetek elégedetlen a mögöttem álló idénnyel – mondja a középpályás. – Számomra a közös sikerek fölötte állnak minden másnak. Nekem csak a két csapatom számít. Akkor vagyok boldog, ha látom, hogy a Chelsea és az olasz válogatott jól teljesít. Az egyéni elismerés csak valami többlet, és egyáltalán nem szerepel a céljaim között.”
A nagy eredmények azonban egyértelműen nagy ünneplést érdemelnének, de a világjárvány következményeinek köszönhetően Jorginho teljes egészében kiélvezi munkája eredményét. A Chelsea sikere után szinte azonnal indult a válogatottal, az Európa-bajnokság megnyerését követően pedig rövid szünet után visszatért Angliába.
„Az volna a legjobb, ha az összes londoni, brazíliai és olaszországi barátommal együtt bulizhatnék – mondja. – A legszívesebben meghívnám őket, hogy legyünk együtt. Az olaszoknak tésztát és pizzát kínálnék, a braziloknak sült húsokat, és mindkét ország zenéjét hallgatnánk. Ahogy telik az idő, úgy fogom fel egyre inkább, min mentem keresztül, és milyen elképesztően nagy sikereket értem el az előző évben. Valóban felejthetetlen, és az volt eddig a legjobb esztendő.”
Jorginhónak minden tudására szüksége lesz ahhoz, hogy 2022 végén is ugyanezt mondhassa el, mivel a világbajnoki selejtezőcsoport rájuk nézve katasztrofálisan zárult, és pótselejtezőt kell játszaniuk márciusban. Jorginho (akárcsak az Eb-döntő szétlövésében) kihagyott egy tizenegyest Svájc ellen a 90. percben, emiatt döntetlen lett a végeredmény, utána pedig gól nélküli mérkőzést játszottak Észak-Írországgal. Bizonyára mindent megtesznek majd, hogy a négy évvel korábbi démont végleg elűzzék.
Az a nagy kérdés, vajon összejöhet-e még néhány trófea a következő évben.
„A fene egye meg, nagyon kemény lesz! – ismeri el. – De nem lehetetlen. Tudom, hogy nagy közhely, de nem dőlhetünk hátra. Nem fogom azt mondogatni, hogy micsoda nagy dolgokat értem el az előző évben. Ha így viselkednék, a pályafutásom elindulna lefele. Ráadásul egyáltalán nem úgy vagyok beállítva, hogy azon merengek, mi volt, hanem mindig fejlődni akarok. Nagyot álmodni és kicsit álmodni éppen ugyanakkora munka. Akkor meg miért álmodnék kicsit?”
Újabb bölcsesség, amelyet megtanultunk. Ebben a történetben lesz még új fejezet.
UTAZÁS A LEGMÉLYEBB BUGYROKBA
Jorginho hipnoterápiás vezetője azt mondja, példaértékű, ahogy a Chelsea középpályása fejlődni igyekszik. Bár nem éppen nagy futballdrukker, Rafael Barreiros nem hagyta megjegyzés nélkül, hogy Jorginho a követője lett az Instagramon.
Még pontosabban: munkatársai az RB7-nél reagáltak a Chelsea sztárjának érdeklődésére, és a virágzó kapcsolat így kezdődött.
„A pontosság kedvéért érdemes megjegyeznünk, hogy tudományos hipnózissal foglalkozunk, nincs benne semmi misztikus vagy vallásos – mondja Barreiros az FFT-nek. – Az agy képességeit akarjuk fejleszteni gyakorlatokkal, amelyek tisztán a tudományon alapulnak. Nem áll mögötte semmilyen szupererő.”
A londrinai származású brazil szakembernek 22 országból vannak ügyfelei. WhatsAppon rendszeresen tartja a kapcsolatot a játékossal, és amikor feszes naptáruk engedi, találkoznak is.
„Jorginho egészen más mentorált, mint a többiek, mivel rengeteg akadályon kellett átverekednie magát, hogy eljusson oda, ahol most van – mondja Barreiros. – Példaértékű, hogy nekifeszült a munkának, és mennyire igyekszik fejben is fejlődni. Az a cél, hogy nyugodt tudjon maradni a legnehezebb pillanatokban is, és a legmagasabb szinten teljesítsen, amikor a legnagyobb a nyomás. Minél többet foglalkozik vele, annál inkább tudja majd kezelni a konfliktusokat. A hipnózis segít, hogy betekintést nyerjen a belső bugyraiba, és új energiaforrásokra leljen. Az általunk horgonynak nevezett gesztusokon dolgozunk, ezeket egy mérkőzés bármely pillanatában alkalmazhatja, adrenalint szabadítanak fel, és ezzel plusz erőt adnak.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. februári számában.)
