1 Le a mezekkel!
„Ez nyilvánvalóan az Arsenal elleni gólomat követően készült, az 1999-es FA-kupa elődöntőjében. Azt hiszem, a legtöbb játékost, ha megkérdezik, milyen érzés gólt szerezni, nehezen tudja elmondani, de valami hirtelen magával ragad, és van, hogy nagyon nehezen tudod kontrollálni magad. Ha fontos meccsen sikerül gólt lőni, az érzés megsokszorozódik, egyszerűen fantasztikus. Nem éreztem semmit, amikor bevágtam ezt a gólt, csak úgy döntöttem, hogy lekapom a mezt, és megyek ünnepelni. Ez volt pályafutásom egyik személyes csúcsa, egy gól, amiről az emberek mindig beszélnek. Néhányan cukkoltak a szőrös mellkasom miatt, de nem foglalkoztam vele, mert nagyon szép gól volt.”
2 Irány Moszkva!
„Az volt az egyik első nemzetközi meccsem a Uniteddel. Azt hiszem, a Torpedo Moszkva csapata ellen játszottunk az UEFA-kupában 1992-ben. Volt egy kis szabadidőnk városnézésre, elmentünk a Vörös térre és a Nyári Palotához. Egy csoport fotós mondta, hogy pózoljak ezzel a sapkával, amit ma már nem tennék, de naiv tizennyolc évesként azt gondoltam: oké, miért ne? Ezt ma már nem is lehetne megcsinálni, hiszen jó eséllyel lerohannának, ma már jobbára csak a hotelban vagyunk. Ez is egy része a futballnak, ami mára megváltozott. Már csak az előszezonban van arra idő, hogy körülnézzünk egy kicsit.”
3 Cantona és a kupa
„Ez volt az első FA-kupám és ebben az évben, 1994-ben a bajnokságot is megnyertük, fantasztikus volt duplázni. Az FA-kupa meccseit nézve nőttem fel, és mindig arról álmodoztam, hogy a Wembley lépcsőin megyek fel átvenni a kupát, remek érzés volt, hogy teljesülhetett a gyerekkori álmom. Megosztani ezt a pillanatot Érickel szintén hatalmas volt, hiszen nagy hatással volt a karrieremre. Huszonhat évesen érkezett a csapathoz, már teljesen kész profi volt. Én még tizenéves voltam, és igazán felnéztem rá, nagyon tetszett, ahogy készült a meccsekre, és ahogy minden szombaton teljesített. Az ifiknél mindig ösztönöztek minket, hogy végezzünk extra feladatokat, de amikor láttuk, hogy Éric is ezt csinálja, rájöttünk, attól, hogy bekerülsz az első csapatba, még tovább kell fejlődnöd.”
4 Gól a City ellen
„Az előző szezonban a Ligakupa elődöntőjének első meccsén szereztem gólt a Manchester City ellen, ráadásul az ő pályájukon. Ezen a mérkőzésen végül kikaptunk, de a visszavágót megnyertük, és bejutottunk a döntőbe. A City ellen mindig öröm gólt szerezni. Tizenegy és tizenhárom éves korom között náluk nevelkedtem, így mindig jó a pályájukon gólt szerezni. A rivalizálás a Cityvel alaposan megváltozott az utóbbi években, különösen most, hogy ennyi pénzük lett. Azt hiszem, az első húsz derbimen ki se kaptunk, majd jött pár vereség a Maine Roadon. Az utolsó néhány meccs már sokkal szorosabb volt.”
5 Találkozás a herceggel
„Elég fiatalnak nézek itt ki. Azt hiszem, ez fotó az Old Traffordon készült, amikor négy vagy öt játékos és a menedzser közösen támogatta a Prince’s Trust (Károly herceg jótékonysági alapja) egyik rendezvényét. Ez volt az első alkalom, hogy találkoztunk. Elég fiatal voltam, így jólesett, hogy tudta, ki vagyok. Szereti a focit, és lenyűgözte az Old Trafford. Az egyik jó dolog, ha valaki profi focista, hogy megismerkedhetsz más hírességekkel. Találkozni Károllyal igazán kiváltságos volt, különösen mivel ő Wales hercege.”
6 Különleges ifisták
„Ez nyilvánvalóan a United híres ificsapatáról készült kép. Eric Harrison, a menedzser különdíjat kapott a Carlingtól, amiért ezek a fiatalok mind bemutatkozhattak addigra a felnőtteknél. Én ekkor már néhány éve a nagyok között voltam, a többi srác később követett. Eric remek edző volt. Kicsit régimódi, igazi yorkshire-i, akivel nem szívesen kerülsz összetűzésbe. Nagyon különleges együttesünk volt, és nem hiszem, hogy lenne ilyen még egyszer. Azt hiszem, hat játékosból lett legalább ötvenszeres válogatott, és mindannyian több száz alkalommal szerepeltek a Unitedben. Egyszeri történet volt.”
7 Rossz emlékek a Barca ellen
„Az az este Rómában, a 2009-es Bajnokok Ligája-döntő az egyik legnagyobb csalódás volt a karrierem alatt – teljesen ellentétes érzés, mint amikor győztünk Moszkvában vagy Barcelonában. Mindig nagy a felhajtás a BL-döntő körül, ami a játékosokat is utoléri, rettenetes érzés a döntőben kikapni. Ugyanolyan, mint az FA-kupa, amikor az az utolsó meccs a szezonban. Hét-nyolc heted van rágódni a történteken, mindig az jár a fejedben, még a strandon is, amikor nyaralsz. Ez különösen rossz este volt, mert nem voltunk jobbak, és nem is igazán játszottunk jól. A vereség egy ilyen fontos mérkőzésen azonban hatalmas motivációt is jelent, mert vissza akarsz térni, hogy rendbe hozd a dolgokat, és még eltökéltebben harcolsz a sikerért.”
8 Az Evertoné lett a kupa
„Ez a fotó jól összefoglalja, amit az egyik legkiábrándítóbb szezon után éreztem, amit a Unitednél töltöttem. Kikaptunk az Evertontól az FA-kupa 1995-ös fináléjában, és bárki, aki már vesztett kupadöntőt, elmondhatja, hogy ez az egyik legrosszabb érzés a futballban. Nem játszottam a szezon utolsó három vagy négy hetében, mert megsérültem az elődöntőben, így csereként álltam be, de nem sokat tudtam tenni. Személyesen és a csapatnak is igen kiábrándítóan ért véget az idény. Elbuktuk a bajnoki címet a Blackburnnel szemben, és az FA-kupát sem sikerült megszerezni.”
9 Triplázás
„Ez volt életem egyik legszebb estéje. A csapat már évek óta próbálta begyűjteni a Bajnokok Ligája-győzelmet, így amikor végül 1999-ben sikerült, és összejött a triplázás is, az fantasztikus volt. Nagyon különleges volt, hogy ezt megoszthattam Becksszel, mivel együtt nőttünk fel, és játszottunk az ificsapatban. Ő általában a jobb oldalon játszott, én meg a balon, jó párost alkottunk. (FFT: Jól látom, hogy egy sör van a kezedben?) Az Amstel volt a sorozat egyik szponzora, ezért úgy gondoltuk, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle! Aznap este visszamentünk a hotelbe, és hatalmas bulit csaptunk.”
10 A fiúk és Bill
„Ez a kép egy étterem megnyitóján készült, ahova meghívtak minket. Bill Wyman, a Rolling Stonesból igazán jó fej volt. A focistákat rengeteg helyre szokták hívni, és ez egy olyan alkalom volt, amikor mindnyájan elmentünk. Az étterem neve Sticky Fingers (Enyveskezű, a Rolling Stones 1971-es albumának címe – a szerk.) volt, ma már nem létezik, de jó volt az az este.”
11 Újra Moszkvában
„Ez a tizenegyesem, amit 2008-ban a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-döntőn rúgtam. Azt hiszem, ez volt az utolsó sikeres büntető, mert Anelka kihagyta, így igazán jó érzés volt megszerezni a győztes találatot. Nagyon megkönnyebbültem, amikor bement. Nagy volt a nyomás, és nagyon hosszú volt az út a tizenegyes pontig. Kicsit remegett a lábam séta közben, de egyszerre magabiztos is voltam. A bemelegítés alatt sokat gyakoroltam a büntetőket, így örültem, hogy jól sikerült. Sok idő telt el a két Bajnokok Ligája-győzelem, 1999 és 2008 között, úgyhogy talán jobban értékeltem a második sikert. Azért is különleges volt ez az este, mert megdöntöttem Sir Bobby Charlton szereplési rekordját (758 meccs – a szerk.) a Manchester Unitedben.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. márciusi számában.)
