Fotó: Takács József
A cikk 2011-ben jelent meg!
Amikor azt mondjuk, hogy Puhl Sándor az egyetlen magyar futballbíró, aki a világbajnokság döntőjéig jutott, akkor elfelejtjük, hogy Palotai Károly a vb-döntők történetének első tartalék-játékvezetője volt 1974-ben, és még inkább azt, hogy a Magyarországról indult, magyarul ma is kitűnően beszélő Abraham Klein, akinek édesapja valaha az MTK amatőrcsapatában játszott, 1982-ben a német–olasz finálé egyik partjelzője volt. Az 1948 óta Haifa városában élő, temesvári zsidó családból származó testnevelő tanár, aki a futballbíráskodás és az izraeli foci történetének egyik legnagyobb alakja, interjút adott az FFT-nek.
Mit szól Kassai Viktor sikereihez?
A 2010-es vébé idején blogot írtam a meccsekről, és akkor az első néhány meccs után úgy fogalmaztam, hogy az európaiak közül Kassai a legjobb. A spanyol–német elődöntő végképp meggyőzött erről. Az idei BL-döntő (az interjú 2011-ben készült – a szerk.) után a fiam felhívott a Wembleyből (szintén korábbi FIFA-bíró, ma ő vezeti az izraeli játékvezetői testületet, ahogyan korábban Abraham tette ezt évekig – Sz. Gy.), és lelkesen dicsérte a magyar bírókat, mondván, Kassai produkciója a legjobb volt, amit futball-játékvezetőtől életében látott. Minden generációban elsőrangú bírók érkeznek a magyar fociból: Zsolt István, akivel a mexikói olimpián laktam egy szobában, aztán Palotai, Puhl és most Kassai, csak azt nem értem, 1978 óta miért nincs igazán ütőképes válogatottjuk. Az a csapat sohasem kapott volna ki a későbbi tornagyőztes argentinoktól, ha nem állítja ki a játékvezető Nyilasit és Törőcsiket az első csoportmeccsen.
„Amikor Puskás meghalt, nekrológot kellett írnom róla egy izraeli lapban”
Mindig a bírókkal van a baj…
Úgy bizony. Amikor húszévesen, már Izraelben hallgattam a közvetítést a vébé-döntőről, és a partjelző visszavonatta Puskás egyenlítő gólját, szó szerint zokogtam.
Aztán Ön is eljutott a világbajnoki fináléig partjelzőként…
Igen, nyolcvankettőben. De amire a legtöbben emlékeznek, az a hetvenes világbajnokság brazil–angol csoportmeccse, a címvédő és a leendő új világbajnok hatalmas összecsapása Gordon Banks emlékezetes védésével Pelé fejesénél. Manapság is kapok leveleket, fotókat, interjúkéréseket azzal a mérkőzéssel kapcsolatban.
„Az angol–brazilra ma is mindenki emlékszik” (Középen Abraham Klein,
Bobby Moore és Carlos Alberto kézfogása a meccs előtt a mexikói vb-n)
Igaz, hogy kétszer kellett lefújnia a találkozót?
Igen, elsőre nem hallották meg a labdarúgók a hármas sípszót, mentek tovább. A játék pedig olyan fantasztikus volt, hogy azt mondtam, rendben, futballozzunk még néhány percet.
Emlékszik Mexikóból az idén elhunyt tatabányai játékvezetőre, Emsberger Gyulára?
Sose felejtem el, amikor kiderült, hogy „csak” partjelzőként kap meccset – akkoriban ugyebár még nem volt külön asszisztensi keret –, sírva fakadt, mondván, nem mer hazatérni Magyarországra, mert azt fogják kérdezni, minek utazott el Mexikóba, ha egy meccset sem vezetett.
Ön hetventől nyolcvankettőig minden vébén ott volt, kivéve a nyugat-németországit. Hetvennégy miért maradt ki?
Akkor is rajta voltam a FIFA utazólistáján, de a németek a két évvel korábban a müncheni olimpián izraeli sportolók ellen elkövetett terrortámadás után állítólag nem vállalták a kockázatot, és kérték a FIFA-t, hogy mondjanak le rólam.
Rákérdezhetek a világháborús emlékeire?
Borzasztó emlékeim vannak. Apám megérzett valamit, mert már 1937-ben elhagyta az országot, én egy évtized múlva csatlakoztam hozzá Izraelben. Temesváron a gyerekeket nem szedték össze, talán már nem maradt rá idő, én így menekültem meg, de apám mind a hat testvére odaveszett, örökre eltűntek. Vagy a haláltáborokból vagy a munkaszolgálatból nem tértek haza. Azóta sem voltam Temesváron, képtelen vagyok visszatérni oda. (2013-ban egy angol dokumentumfilm forgatása miatt mégis megtette, erről szóló riportunk ide kattintva olvasható)
Izrael előbb az ázsiai, majd az európai futballszövetséghez tartozott, a fél világ még a diplomáciai kapcsolatot is visszautasította önökkel.
A hetvenes vébén például az egyedüli bíró voltam Ázsiából. Nagy fegyvertény volt, ahogyan később az is, hogy Nagy Miklós FIFA-játékvezető barátomat, későbbi JT-elnök kollégámat a nyolcvanas években a kérésemre kiengedte a magyar külügy izraeli meccseket vezetni, az pedig Szepesi Györgynek, az akkori MLSZ-elnöknek köszönhető, hogy 1979-ben a magyar politikusok is elfogadták a személyemet egy Ausztria–Magyarország (3–1-re kikaptunk – Sz. Gy.) mérkőzés játékvezetőjének. Más kérdés, hogy két tizenegyest ítéltem a magyarok ellen, és az addig értem harcoló Szepesi a lefújás után azzal jött be az öltözőnkbe: „Elment az eszed? Mit csináltál?”
Mi lesz, ha a katari lesz az első vébé, amelyre Izrael kijut?
Katarban nem lesz világbajnokság, ötven fokban meccseket játszani abszurdum, ráadásul mindenki tudja, hogy megvették a rendezés jogát.
Kellemesebb téma: ki volt a legjobb magyar játékos Izraelben?
Sok jó volt, de Sallói István és Pisont István közülük is kiemelkedett. Sallóit a média is imádta, jóképű gyerek.
Legendás Palotai Károllyal ápolt barátsága…
Karcsi fantasztikus barát, és játékvezetőnek is kivételes volt: nagy játékosból lett FIFA-bíró, ráadásul intelligens ember. Ahogyan 1978-ban a brazil–argentin meccset vezette, az különleges szakmai élmény volt. Az olasz–brazil bronzmeccsen aztán ő „lengetett” nekem. Akkoriban még nem létezett „headset”, amellyel a játékvezetők egész meccsen kommunikálhatnak, ha a partjelzőnek fontos mondanivalója volt, a zászló felemelésével kihívta magához a bírót, ami viszont túl teátrális jelenet, ráadásul meg kellett miatta állítani a játékot. Ezért aztán Karcsi csak megvárta, amíg egyszer a közelében futottam, és odakiáltotta magyarul: „Ábrahám! Rivellinóval jó lesz, ha vigyázol!”. Én pedig odamentem a kiöregedőfélben lévő, egyre fegyelmezetlenebb brazil sztár mellé, és portugálul, mert a játékosokkal minden nyelven megértettem magam, csak annyit súgtam neki, hogy „elég legyen, ne próbálkozzon”, és aztán nem is volt vele problémám a meccsen.
„Palotai intelligens ember, kitűnő bíró és remek barát” (Klein és Palotai 1978-ban, egymás mellett a Brazília–Olaszország bronzmeccs előtt)
Három volt FIFA-bíró: Nagy Miklós, Abraham Klein és Palotai Károly ma
Ön is focizott, mielőtt bíró lett?
Igen, hogyne, Temesváron kezdtem a „törpe” csapatban, ahogy akkor hívták. Mezítláb…
Szöllősi György
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. októberi számában.)
