Szöveg Bodnár Zalán
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Müller Zoltán: Mesterhármas
Kiadó: A szerző magánkiadása, Tata, 2019. Megrendelhető: a [email protected] e-mail címen
Formátum: ragasztott, puhafedeles, 208 oldal
Ára: 3200 forint
Osztályzat: •••••
Egy harmincas évei elején járó, futball- és könyvrajongó tatabányai fiatalember, Müller Zoltán az egyik könyvesbolt sportszekciója előtt állva azon töprengett: vajon a rengeteg futballtémájú életrajzi kötet között miért csak mutatóba akad egy-két magyar? Arra gondolt egészséges lokálpatriotizmussal: ha futószalagon jönnek ki életrajzi művek az olyan külföldi futballistákról, akik még alig tettek le valamit az asztalra, miért nincs könyv például a tatabányai legendákról, Kiprich Józsefről, Plotár Gyuláról vagy Vincze Istvánról? Vagy legalább egy közös kötet az ikonikus csatárhármasról?
Fogta magát, és írt egyet. Jól ismerte mindhármukat, mind voltak edzői a tatabányai utánpótlásban, a legendájukról pedig már sokat hallott a városban. Nagyon nem is kellett kapacitálnia őket a közös projektre, örömmel álltak kötélnek, segédszerzőként pedig Kiprich egyik fiát, a szintén futballista Dánielt is bevonta a munkába.
Ebből a felindulásból egy hangulatos, vidám, szórakoztató könyv született. A szerző szerencsére nem művészieskedte túl az írást, stílusa épp olyan közvetlen, mint a szereplőié. A munkafolyamatról megtudtuk, hogy több alkalommal összeültek ők négyesben, órákig nyomták a sztorikat, Müller Zoltán rögzítette ezt, majd odahaza rendszerezte.
Így zajlik ez gyakran hasonló témájú köteteknél, ám Müller Zoltán nem vette ki az ízeket a közös bográcsban készülő alkotásból: miközben a nagydumás volt futballsztárok csak úgy nyomták bele a csípőset, ő hagyta, hogy az szépen belefőjön. Folyton egymás szavába vágtak, ment a csipkelődés, a zrika, és az teszi a Mesterhármast egyedivé, hogy a szerző ezeket mind közkinccsé tette. Szinte nincs olyan sztori, amelynek mesélése közben az elbeszélőt ne fricskázná egy kicsit a másik kettő. Bevalljuk, A legjobb szövegek című állandó keretest sokszor csak kínkeservesen tudjuk megtölteni e rovatban, hiszen egy futballkönyvet általában nem azért írnak, hogy nevessünk rajta, ezúttal viszont már az első tíz oldal után teleírhattuk volna.
Pláne úgy, hogy a főszereplőkön kívül megszólal még huszonöt közeli ismerősük, többnyire a futballban jól ismert személy, mint például Détári Lajos; mindannyian értenek a nyelvükön, meg aztán érzik is, hogy miről szól ez az egész nosztalgiázás, úgyhogy tőlük sem kell száraz dumákra számítani.
Megelevenednek a csapatnál töltött közös évek (1984–88), majd külön-külön kibontakoznak az egyéni sorsok, amelyek aztán Ciprusra, Belgiumba, Olaszországba vagy éppen Görögországba vezették őket, hogy újabb sikerekkel és kudarcokkal hazatérve érjenek össze újra a szálak egymással és persze Tatabányával.
Külön jó is, hogy a humort nem spórolták ki könyvből – mert jobban belegondolva, ami Kiprich, Plotár, Vincze generációjával történt és történik, az amilyen negédes nosztalgiázásra alkalmas, olyannyira szomorú és drámai téma is.
A LEGJOBB SZÖVEGEK
Vincze első meccséről
PLOTÁR: Kettő kettő lett. A szokott módon az egyiket Kipu szerezte, a másikat én.
KIPRICH: Átírjuk a történelmet? Neked adjam az egyiket?
PLOTÁR: Miért?
KIPRICH: Mert szerintem mind a kettőt én rúgtam.
VINCZE: Én annyira be voltam sz…va, hogy nem emlékszem.
PLOTÁR: Pilunak meg kellett mutatni, merre támadunk, mert azt sem tudta, hol van.
Pilu lakást kapott, és egy Fiat Tipóval közlekedett Lecce utcáin. Olaszországban akkoriban a Fiat volt a sláger.
PLOTÁR: Meg a Ferrari. Csak annyi gólt azért nem lőttél.
KIPRICH: Pont annyit lőtt, hogy egy Fiat Tipót tudtak adni érte.
Vincze Portugáliába, a Campomaiorense csapatához igazolt, két idényt légióskodott ott.
PLOTÁR: Pilu nem ütötte meg a nyugati szintet.
KIPRICH: Nem volt könnyű megfelelni az elit bajnokságok magas elvárásainak. Nekem is csak hat évig sikerült.
Az MLSZ mérkőzés-ellenőri munkájáról
KIPRICH: Engem is kerestek ezzel kapcsolatban, de nem vállaltam. Mert ha meccset nézek, akkor meccset nézek. Nem jegyzetelek én semmit.
„Pilu külföldön megszokta, hogy a szögletzászlók hajlékony műanyagból készülnek, de itthon még az Üllői úti is fából volt. Gólörömében rácsúszott. Harminc centis vágás keletkezett a sípcsontján.”
MÜLLER ZOLTÁN (Tata, 1986–). A győri Széchenyi István Egyetem kereskedelem és marketing szakán végzett. Hatéves korától futballozott a tatabányai korosztályos csapatokban, a felnőtt kerettagságig jutott, de a Sisa Tibor vezette NB II-es bajnokcsapatba már nem fért be. A Mesterhármas az egyetlen könyve; a szereplők iránti szeretete inspirálta az írásra.
A könyv a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával jelent meg.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
