Ebben az ihletett pillanatban szokásunktól eltérve eltekintünk attól, hogy kritikát írjunk a két versről. Jóllehet, mint mindig, markáns véleményünk van, azt azonban egyelőre megtartjuk magunknak, legyen a líráé és Kocsisé a főszerep!
Szálinger Balázs:
Arany
Ha Kocsis Sándor meghalt volna itthon,
Valószínű, hogy fogalmunk se lenne,
Hol keressük, lenne valami sírja
Valahol, ahol sírok szoktak lenni,
Egy név, öt karika, és ennyi.
Így hát Kocsis nem halhatott meg itthon:
2061-es szám mögé
Rejtőzött el a 8-asunk – ez dráma,
Kell is nekünk, mert a vérünket edzi,
Hogy mindig van okunk újratemetni.
Férgesek vagyunk, és visszataszító
Emlékezettől ragad a kezünk,
Mindig érdek szerint emlékezünk;
Aranyat akarunk, s nem tartjuk számon,
Aki asztalra teszi az ezüstöt.
Közben meg az ezüstöt fényesítjük,
Hátha egy nap arannyá változik;
Ha beállunk egy-egy urna elé,
Még oda is az arany szaga vonz,
Egy népmesék-ígérte aranyé.
S most, hogy Kocsis meghalhat végre itthon,
Azt kívánom, hogy válasszon le minket
Magáról, mint a hátvédekkel tette,
Mondja ki, hogy ez a nép szörnyen untat,
S hagyja ránk, hogy többre tartjuk magunkat.
2012. szeptember
Szálinger Balázs költő 1978. augusztus 1-jén született Keszthelyen. Számos elismerése közül a legjelentősebb a József Attila-díj (2010), de művészetét Bródy Sándor- és Junior Prima-díjjal is elismerték. Kocsis újratemetésének napján (amely egyben a Magyar Dráma Napja!) vehette át az Évad Legjobb Magyar Drámája-díjat a Köztársaság című darabjáért. A tavaly megjelent Köztársaság már a hetedik kötete, ezekben verseit, eposzait publikálta. Drámáit, drámafordításait több színház is játszotta, játssza. Szálinger Balázs szülőföldjének ez idő tájt NB II-es csapata, a ZTE szurkolója, a FourFourTwo magazin állandó szerzője riportjaival, kritikáival, verseivel és hamarosan induló futballblogjával (cikkünk 2012-ben született – a szerk.).
Döbrentei Kornél:
Felhőfejes
Kocsis Sándor, a „Kocka” itthon van!
Győzelmi kocsin jöttél a világra,
hogy harci szekéren küzdeni gyorsíts,
arénaláz hevült nevedbe zárva,
s nem bakon díszelgő parádés kocsis,
ám lettél felhőfejesek királya.
Magyar talentumok legendás sorsa:
kiűzetés a vélt paradicsomba,
hányan vissza csak holtuk után jutnak,
s kél dicséret aurás hamvuknak:
elpazarolja a Hon nagy fiait,
lángelméket hunyt üszögként kihajít,
elveszejt, megtagad, bagóért elad,
eszmél későn, majd imádatra fakad,
csak népben él lajstromos áhítat:
Grosics, Lóránt, Buzánszky, Zakariás
– s még hány méltó akadhatott volna más –
Lantos, Bozsik, Budai, Hidegkuti,
Puskás, Czibor, a bravúr Aranycsapat,
nem tűrte önérzetünk porba rúgni.
Bazilikába tért haza a vándor,
A Puskás Öcsi mellé Kocsis Sándor…
…Fölugrottál, a tehetség eget kér,
mikor fejelni felhőkig felmentél,
mezőny fölé egy nemzetet emeltél,
és jött jobbról homlokodra a labda,
s onnan bombaként robbant a „ficakba”…
…később halálos ficamban leértél,
kit Föld szült Anteusznak s az Ég nevelt,
immár végleg porba tiport, letepert.
Mégsem! Végső nagy gólként belehelted
a fönti Aranykapuba a lelked,
szivárványból szőtt háló máig rezeg,
Isten hozott, az Isten legyen Veled.
Pomáz, 2012. szeptember
Döbrentei Kornél költő 1946-ban született Pestszentimrén. Érettségi után fizikai munkásként, majd tengerészként dolgozott. 1972-ben jelent meg első verseskötete A skorpió jegyében címmel. Erős érzelmi indíttatású költészetében Nagy László és Juhász Ferenc nyomdokain halad, 1991-ben József Attila-díjas, ekkor a Hitel című folyóirat rovatvezetője lett. Írt népszerű ifjúsági regényeket, meséket, de munkásságának legfontosabb része közéleti lírája, amelyben a nemzet sorskérdéseivel foglalkozik. 2004-ben a Tilos Rádió keresztényellenes megnyilatkozásai miatt rendezett tüntetésen antiszemitának bélyegzett beszédet mondott, amely miatt sokan kiléptek a Magyar Írószövetségből. Összegyűjtött versei Tartsd meg a sziklát címen jelentek meg 2008-ban. A Balassi-karddal is kitüntetett költő a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. novemberi lapszámában.)
