Nagyinterjú: Steve McClaren

Interjú Chris Flanagan Fotó Garrod Kirkwood

Hatalmas sor kígyózik Yarm főutcáján, alig néhány kilométerre nyugatra Middlesbrough-tól. Híresség látogatott a városba, és senki sem akar lemaradni róla.

Mi azonban Steve McClarenre várunk, és nem Rick Steinre, aki a szakácskönyvét dedikálja a helyi könyvesboltban. McClaren néhány üzlettel lejjebb, a Cena Trattoria nevű takaros olasz étteremben üdvözöl bennünket. Ez a hely valóban jól áll neki. Miután otthagyta az izraeli Maccabi Tel-Aviv tanácsadói állását, egy rövid időre újra otthon élvezi a csendes életet családjával.

„Ide vonultam vissza magányomba az angol szövetségi kapitányi munka után” – árulja el. McClaren pontosan tudja, már sohasem moshatja le magáról, hogy az angol válogatott 3–2-es vereséget szenvedett Horvátországtól, és emiatt nem vehetett részt a 2008-as Európabajnokságon, miközben ő egy tarka ernyővel védte magát az esőtől. Az FFT van annyira szemtelen, hogy megkérje, fotósunk fényképezőgépe előtt pózoljon esernyővel, de finoman visszautasítja. „Nem tehetem, a média szétszedne!”

Nyugodt hangulatban várja, hogy őszintén válaszoljon olvasóink kérdéseire, amelyek kitérnek eddigi pályafutása mélypontjaira és sikereire egyaránt.

Játszott a Derby és az Oxford csapatában is, mindkettő tulajdonosa Robert Maxwell volt akkoriban. Nem kellett jachtozgatnia vele?
Gerry Brown, Facebook
Nem, nem kellett. Akkoriban a két fia intézett mindent a csapatoknál, úgyhogy én is velük tartottam a kapcsolatot, a nagyfőnökkel nem kellett találkoznom, de James Smith-től hallottam történeteket azokról az időkről, ezeket most inkább nem mondanám el, ha nem baj!

Mindig is ott volt a tervei közt, hogy egyszer majd edző vagy menedzser lesz?
Andy Bryan, York
Játékosként is volt bennem lehetőség, de a Derbynél súlyosan megsérültem, és már nem tudtam visszatérni arra a szintre, amelyre szükséges lett volna. Harmincegy éves koromban már tudtam, hogy ha lehetőségem adódik az edzősködésre, azonnal élni fogok vele. Oxfordban töltöttem az inaséveimet, Brian Horton és Dennis Smith mellett dolgoztam. Nagyon szerettem a meccsek utáni megbeszéléseket a menedzser szobájában. Ezekre az Oxford legendája, Jim Smith is eljárt, és rendszeresen én töltöttem ki neki a whiskyt. Amikor ő lett a Derby menedzsere, azt mondta, annyira jól keverem az italát, hogy elkísérhetném új klubjához. Meghívott segédedzőnek! A klubnál engedte, hogy végigvigyem az újításaimat, mi használtunk először Prozone-t, alkalmaztunk elsőként pszichológust és tudományos munkatársat.

Mit érezett, amikor a Manchester United elnöke, Martin Edwards úgy mutatta be, hogy Steve McClaridge?
Iain Cross, Sale
Azt hiszem, akkor jöttem rá arra, hogy mennyire fontos munkát is vállaltam el. Egy este felhívott Alex Ferguson, és bemutatkozott a telefonban. Mondtam neki, hogy akárki is, ne szórakozzon már. Megismételte, hogy Alex Ferguson beszél. Megkért, hogy legyek a segédedzője, de mivel a következő kedden a Derby úgyis a United ellen lépett pályára, azt mondta, ott majd beszél Jim Smith-szel a mérkőzés után. Addig maradjak csöndben. Kimondottan jól játszottunk az Old Traffordon, egy nullra kaptunk ki a Manchester Unitedtól. Emlékszem, nem tudtam eldönteni, hogy a győzelemért vagy a vereségért szorítsak. Jim végül csodálatosan reagált: nem volt egy rossz szava sem, tudta, mekkora lehetőség áll előttem.

Korábban nem játszott a legmagasabb szinten, kellett az első időkben bizonyítania a Manchester United játékosai előtt?
Steve Whitlow, Halesowen
Hogy kellett-e bizonyítanom? Húha, nagyon is! Az Old Traffordon töltött első öt hónapom életem addigi legnehezebb időszaka volt. Az 1999 januárja és májusa közötti időszakról beszélünk, ekkor nyertük meg harmadik trófeánkat, a Bajnokok Ligája-aranyérmet Barcelonában. Minden éjjel hajnali háromig voltam ébren, és edzésterveket gyártottam. Tudtam, hogy tökéletesnek kell lenniük, ha nem, végem van. Másnap elkezdtem kiszámolni a bójákat, és már jött is a szívatás. Teddy Sheringham volt a legrosszabb: „Mi van, Steve? Sok volt a bor tegnap este? Azok a bóják nem állnak egyenesen!” Mindenre jött a „Miért kellett ezt nekünk csinálnunk?”. Minden ilyenre meg kellett tudnom felelni. Végül elfogadtak, mert az edzéseim intenzívek és hatékonyak voltak. A játékosok mindig tudták, hogy nehezek, de élvezetesek lesznek a feladatok. Abban a Unitedban mindenki nyerni akart.

„OTT HEVERT EGY FA-ESERNYŐ, ÚGYHOGY GONDOLTAM, AZT HASZNÁLOM, MERT AZZAL AZ FA-T TÁMOGATOM, ÉS MÉG SZÁRAZ IS MARADOK”

Mit érzett, amikor megvolt a tripla a Camp Nouban 1999-ben?
Thomas Aiston, Salford
Elképesztő érzés volt. Emlékszem, azt gondoltam magamban, most szeretnék nyugdíjba vonulni. A BL-döntő lefújása után tettünk egy tiszteletkört, én pedig megálltam ott, ahol a Bayern München szurkolói ültek, és vetettem egy pillantást a még mindig tomboló angol drukkerekre. Magam nem büszkélkedhettem túlzottan fényes játékos-pályafutással, az edzősködést pedig csak öt-hat éve kezdtem el, ezért arra gondoltam, valószínűleg meghalhattam, és ez a mennyország. Másnap a főnök mindenkit összehívott a régi edzőpályánkra, voltak kitéve szalámis szendvicsek meg tea, és megkezdődött a következő idény tervezgetése. Emiatt lehetett annyira sikeres Fergie huszonhét éven át. Az edzők döntő többsége biztosan nyaralni indult volna, ő viszont elrakatta az érmeket, és azt kérdezte, hogyan fogjuk megvédeni eredményeinket. Ez hihetetlen! És még a szendvicsek is finomak voltak!

Mi volt a legkeményebb feladat, amivel Ferguson asszisztensként megbízta?
Andreas Meyer, Facebook
Nekem kellett levezényelnem a manchesteri rangadót! Már az idény elején jelezte, hogy a fia aznap nősül Dél-Afrikában, amikor erre a találkozóra sor kerül, ezért nekem kell majd helytállnom. Szerencsére egy nullára megnyertük a mérkőzést, David Beckham csodálatos szabadrúgásgólt szerzett az elején. Úgyhogy a Manchester United edzőjeként a győzelmi mutatóm százszázalékos! Azt hiszem, Ferguson a félidőben hívott fel, és azt mondta, üzeni Dwight Yorknak, hogy kezdjen már el végre mozogni. Amúgy megbízott a munkatársaiban, ez volt a másik nagy titka. Két nappal azt követően, hogy a United munkatársa lettem, nyolc egyre legyőztük a Nottingham Forestet. Újra vívódni kezdtem, vajon mit is tehetnék hozzá a csapathoz, vajon mennyiben lehetek annak edzője. Hétfőn azonnal be is mentem Fergusonhoz, és megkérdeztem, miben számít rám. Azt mondta, csináljam ugyanazt, amit a Derbynél, hiszen ezért hívott a klubhoz. Arra kért, szervezzem az edzéseket, és szinte sohasem szólt bele a munkámba, és sosem jött oda, hogy csináljam ezt vagy azt. Tiszta lappal indulhattam.

Tagja volt az angol válogatott edzői keretének, amikor az öt egyre legyőzte Németországot 2001-ben. Mi volt a terv arra a mérkőzésre?
Freddie Davies, Chelmsford
Sven-Göran Eriksson az egyszerűség záloga volt az angol válogatott élén. Ő a legnyugodtabb figura, akivel valaha is találkoztam a futball világában. Ha megkérdeztük, mit tegyünk egy adott esetben, mindig azt válaszolta, hogy aludjunk rá egyet, majd másnap meglátjuk. Szerintem ugyanakkor pontosan tudta, hogy mit fogunk tenni. Nem hinném, hogy álmatlan éjszakái lettek volna. Nekem már annál inkább. Ez volt kettőnk közt a nagy különbség. Nyugalmat és egyszerűséget hozott a válogatottba. Négy négy kettes formációval álltunk ki, hagyta a csapattagokat, hogy kedvükre játsszanak. Ezen a mérkőzésen minden pontosan a helyére került, és minden játékosból előbújt, ami benne lapult. Az volt a legemlékezetesebb estém a válogatottal.

Nem kellett volna Angliának elhódítania valamit Sven irányításával?
Andrew Rainford, Twitter
Mindig ezt kérdezik, de a nagy tornákon mindig van olyan körülmény, amelyet irányíthatsz, és olyan is, amelyikre nem lehetsz hatással. A 2002-es világbajnokságon remekül szerepeltünk, de a végére elfogyott az energiánk. Emlékszem, hosszasan vonatoztunk Tokióból Kobéba, ezt egy buszút követte, miközben végig hőség volt. Brazília ellen játszottunk a negyeddöntőben, és az első félidőben minden kiválóan ment, utána viszont elfogyott a patron. Akkor azt gondoltam, a csapat érni fog, és jobb lesz a 2004-es Európa-bajnokságon. Akkor éltük a legjobb időszakunkat. (FFT: Ha Rooney nem sérül meg, Anglia döntőt játszik?) Egyértelműen igen. Portugáliával nagy esélyt kaptunk, Rooney pedig kirobbanó formában volt azon a tornán. Akkor azt éreztem, hogy meg fogjuk nyerni. Sajnos nem így lett.

A Middlesbrough önnel nyerte meg első rangosabb trófeáját, a Ligakupát 2004-ben, két évvel később pedig UEFA-kupa-döntőt játszott. Kijelenthetjük, hogy ezzel a csapattal érte el a legnagyobb edzői sikereit?
Jesse Ridgway, e-mail
Azt hiszem, igen. Sosem hagytam volna el a Manchester Unitedot, és a mai napig a klubnál dolgoznék, ha Ferguson nem szól az idény elején, hogy nyugdíjba vonul. Azt javasolta, ha valahol lehetőséget kapok, fogadjam el. Az első négy mérkőzésem után a Middlesbrough rúgott gól nélkül, tizenegy kapott góllal állt a tabellán. Az újság főcíme azt harsogta: „Ötlettelenül, tanácstalanul”. De Steve Gibson klubelnök és csodálatos munkatársai átlendítettek a holtponton. Már annak az idénynek a végén FA-kupa-döntőt játszottunk, később megnyertük a Ligakupát, majd 2006-ban UEFA-kupa-finálét játszottunk. Öt évet kaptam, hogy alkossak valamit, nem sok mindenkinek áll ennyi idő a rendelkezésére.

„FERGIE MINDENKIT ÖSSZEHÍVOTT, ELRAKATTA AZ ÉRMEKET, ÉS AZT KÉRDEZTE, HOGYAN FOGJUK MEGVÉDENI EREDMÉNYEINKET. HIHETETLEN!”

1996 óta mindössze két angol származású menedzser nyert nagyobb trófeát angol klubbal: ön 2004-ben és Harry Redknapp 2008-ban. Kellően megbecsüli a közvélemény ezt az eredményt?
Barry Fox, Portsmouth
Az a legfőbb célom, hogy tisztelettel gondoljanak rám a futball világában. Huszonöt év alatt – ebből tizenötöt edzősködéssel töltöttem – voltak hullámvölgyeim és csúcspontjaim is. Az önéletrajzom hosszú, külföldön is vállaltam munkát, mindig izgattak a kihívások. Fel vagyok készülve a bukásra is, volt benne bőven részem. Aki nem áll készen a bukásra, az nem áll készen a sikerre sem. Elmondhatom, nyertem ezt-azt. A két személy, akiért a leginkább győzni akartam a Middlesbrough-nál, Steve Gibson és Juninho volt. Amikor kettő egyre nyertünk a Bolton ellen a Ligakupa döntőjében, szerettem volna kihívni Steve-et a pályára. Nem akart jönni, de végül rákényszerítettük. Utána egy szurkoló nyakon öntött pezsgővel, és bármilyen vicces is, azt kívántam, bárcsak lenne nálam egy esernyő.

Milyen volt, amikor egy Boro-szurkoló az arcába vágta a bérletét 2006-ban?
Anna Wilson, Hartlepool
Az utolsó idényemet töltöttem a klubnál, amikor négy nullára kikaptunk az Aston Villától. Egy tag bejött a pályára, hozzám vágta a bérletét, és azt üvöltötte, hogy takarodjak. Nem akartam elhinni. A mérkőzés után azt vártam, hogy kirúgnak. Amikor mentem fölfelé, láttam, hogy Steve Gibson a Villa edzőjével, David O’Learyvel sörözik. Gondoltam magamban, előttem az utódom. Amikor aztán ketten maradtunk, Steve azt mondta, ne féljek, az állásom biztonságban van. Két hónappal később csodákat műveltünk az UEFA-kupában, megvertük a Baselt és a Steauát, ezáltal a döntőbe jutottunk. A Basel elleni mérkőzésen összesítésben három nullás vereségre álltunk, ezért a segédem, Steve Round azt javasolta, hogy a szélsőinket állítsuk be védekezni, a csatárainkat pedig húzzuk ki a szélekre. Arra gondoltam, ez bizony öngyilkos akar lenni, de úgy voltam vele, rendben, próbáljuk ki. Végül négy háromra nyertünk. Hihetetlen volt. Azt mondtam a játékosaimnak, használják ki az estét, mert ilyen egyszer egy életben történik. Három héttel később ugyanez lejátszódott a Steaua ellen.

Mit érzett, amikor felkínálták az angol válogatott kispadját?
Sarah Monroe, Middlesbrough
Mivel akkor már négy vagy öt éve dolgoztam a válogatottnál a kapitány segédjeként, számomra egy természetes folyamat következő állomása volt. De amíg nem mondtam ki az igent, újra ott dolgozott bennem az a bizonyos kétség. Hogy tapasztalatlan voltam-e a munkához? Azt tudtam, hogy nem lesz gond a játékosokkal és a szakmai részével, de hogy tudom-e kezelni mindazt, ami még ezzel a munkával jár, abban már nem voltam olyan biztos. Hatalmas kockázatot vállaltam, de nem bántam meg. Azzal, hogy az angol válogatott szövetségi kapitánya voltam, számos olyan lehetőség nyílt meg előttem, amelyekről korábban, a Middlesbrough menedzsereként álmodni sem mertem. Hatalmas lehetőséget láttam a felkérésben, jóllehet sokan tanácsolták, hogy ne fogadjam el. Tapasztalatlan voltam. A végén aztán én buktam meg.

Úgy döntött, kihagyja David Beckhamet a válogatott keretéből. Ez volt élete legnehezebb döntése?
James Dillon, Ruislip
Egyértelműen, hiszen nagyon szerettem őt. Amit Görögország ellen művelt 2001-ben az Old Traffordon (Anglia az ő kései góljával jutott ki a 2002-es világbajnokságra – a szerk.), olyat ritkán lát az ember. Talán csak Roy Keane csinált hasonlót 1999-ben a Bajnokok Ligája döntőjében. Süllyedt a hajónk, és Beckham elhatározta, hogy kezébe veszi az eseményeket. Viszont később az LA Galaxyba igazolt. Úgy döntöttem, kihagyom a keretből, és ez rendkívül nehéz döntés volt, de gondoltam, jobb, ha az elején meghozom az ilyeneket. Csalódott volt, amikor közöltem vele, ugyanakkor pont akkor mondott le a csapatkapitányságról, így tényleg ideje volt változtatni. Mindig kiváló kapcsolatban voltunk. Valódi profi labdarúgó volt. Amint rálépett a fűre, azonnal a legtöbbet hozta ki magából, és bármit megtett érted. Nehéz volt kihagyni, de könnyű volt visszahozni. Félidőben állítottam be Horvátország ellen, és rögtön kettő kettőre módosította az eredményt. Gondoltam is magamban, épp tíz-tizenöt perce hoztam meg életem legjobb döntését. Aztán minden másképp alakult…

Anglia nehéz csoportba került a 2008-as világbajnokság selejtezőiben. Később Horvátország és Oroszország is jól szerepelt a tornán. Így utólag visszanézve tényleg akkora tragédia, hogy nem sikerült kijutni?
Jamie Morgan, Plymouth
Mindkettő csapat erős volt ugyan, de igen, tragédia! Ki kellett volna jutnunk. Tudtam, hogy erős a csoport, ott volt ez a két ellenfél, valamint Izrael is. Nem könnyű, de meg kellett volna csinálnunk.

Nem lehet, hogy a horvátok szörnyűséges nyitó gólja romba döntötte Paul Robinson teljes önbecsülését? Úgy tűnik, soha többé nem állt fel belőle.
Gary Pritchard, Enfield
Valószínűleg az ő önbizalmát is romba döntötte, és sok másik csapattagét is. Minden jól indult: barátságos meccsen vertük Görögországot, az akkori Európa-bajnokot, majd egy nullára Macedóniát. Horvátország ellen jött az első éles próbálkozásunk, és ott mindjárt csorbát szenvedett az önbizalmunk. A megszerzett hitünk hamar elillant, ez gyakran így történik a válogatott és a média viszonyában. Szörnyű gól volt, nem hibáztathatjuk érte Robinsont vagy Gary Neville-t, aki hátrapasszolt. Ki akartam próbálni a három öt kettőt. Egy ideig működött is, de csak az eredmény számít, és amivel egy vereség során kísérletezel, az bukásnak minősül. A meccset követően visszatértünk az egyszerűbb megoldásokhoz, és meggyőzően nyertünk Andorra, Észtország, Izrael és Oroszország ellen. Ezt követően viszont kiestek játékosok sérülés miatt. Számos okot felhozhatok, hogy miért nem jutottunk ki, de végső soron egyvalaki hibás mindenért: én.

„HOLLAND AKCENTUS? KOMIKUS VOLTAM, ÖRÜLÖK, HOGY JOEY BARTON IS AZZÁ VÁLT A FRANCIÁS KIEJTÉSÉVEL”

Mit tenne másképp utólag a Horvátország elleni mérkőzésen?
Mo Nish Choudhury, Facebook
Két dolgot: Egyrészt négy négy kettővel állnék ki. Úgy éreztem, jó lesz a döntetlen, ezért a félidőben lecseréltem a négy négy kettőt. A másik pedig, hogy cserélnék a harmadik horvát gól előtt. Öt perccel korábban meg kellett volna tennem.

Megvan még a híres esernyő, vagy már ment a kukába?
Lance Phillips, Facebook
Szeretem megtekinteni a bemelegítést, és amikor kimentem, láttam, hogy szemerkél. Észrevettem, hogy Slaven Bilic miféle sapkát visel, és gyorsan végiggondoltam, hogy engem szétszednének, ha megjelennék egy olyanban. Ott hevert egy FA-esernyő, úgyhogy gondoltam, azt használom, mert azzal az FA-t támogatom, és még száraz is maradok. Miután azt gondoltam, a sapka miatt szétszednek, szétszedtek az esernyő miatt! Később Hollandiában dolgoztam, és a Heracles csapatánál nincsen tető a kispad felett. A Twente stábja úgy nyolc főből állt, és mindegyik esernyővel állta végig a mérkőzést. A szervezőemberünk megkérdezte, kérek-e egy esernyőt, de azt feleltem, hogy nem, inkább áztam. Akkor vajon meglehet még az az esernyő? Nincs meg. Csodálkozom, hogy még nem kerestek meg gyártók, bár lehet, hogy a nyilvánosság rosszul fogadná a kezdeményezést.

Milyen érzés volt, amikor véget ért a küldetés a válogatott élén?
Janet Frecklington, Leicester
Szerintem számítani lehetett rá. Meg kellett volna vernünk Horvátországot, és ki kellett volna jutnunk az Európa-bajnokságra. Yarm jelentett menedéket nekem akkoriban, mert sehol máshol nem tehettem ki a lábam, és nem akartam mutatkozni mérkőzéseken sem. Cudar időszak volt, nem kaptam munkát, ekkor döntöttem el, hogy külföldön próbálkozom. Minden okkal történik, ekkor kerültem a Twentébe, ez volt életem legjobb döntése.

Abban az Ajaxban, amelyet a Twente elrakott az útból, amikor 2010-ben bajnok lett, ott volt Christian Eriksen, Toby Alderweireld, Jan Vertonghen és Luis Suárez is. Nem frusztráló, amikor az Eredivisie színvonalát becsmérlik?
Arnout Schel, Amszterdam
A holland bajnokságban nagy a verseny, és az az Ajax fenomenálisan jó volt. Luis Suárez gyakran a félpályáról lódult neki, és szerzett gólt. A PSV sem volt rossz, és az AZ is kiváló csapat volt, egy idénnyel korábban bajnok lett Louis van Gaallal. Kiváló csapatunk volt, az egyik legjobb, amelynek életem során az élén álltam. Amikor végigfutottam a posztert, amely az utóbbi ötven év holland bajnokait ábrázolta, szinte csak az Ajax, a PSV és a Feyenoord címerei virítottak rajta. Egyedül az AZ és a Twente tudta egy kicsit átszínezni. Ekkor jöttem rá, mekkora sikert értünk el. Sokat tanultam ott a futballról, én meg a brit mentalitást tettem hozzá. Jó dolog a labdabirtoklás, de nyerni is kell.

Honnan jött az a holland akcentus?
Hasan Haq, Facebook
Ez történik az emberrel, ha külföldön dolgozik, nem tudja elkerülni. Amikor ott vagy, mindenki így beszél: lassan és artikuláltan, hogy jobban megértsék. Amikor Tel-Avivban dolgoztam, az első héten adtam egy interjút. Szóltam a sajtófőnöknek, hogy ha túl lassan beszélnék, figyelmeztessen, hogy beszéljek rendesen. Komikus voltam, örülök, hogy Joey Barton is azzá vált a francia akcentusával, amikor Marseille-be ment dolgozni. A QPR-nál találkoztam vele, és mindig jókat nevettünk az akcentusokon: ő franciául beszélt, én meg hollandul.

Olyan benyomásunk volt, mintha meg lett volna kötve a keze a Forestnél.
Andy Barnes, Nottingham
Igen, ez így is volt. Bizonyos elvárásokkal hívtak a Foresthez, és úgy éreztem teljesítenem kell, hogy visszafogadjanak Angliába. Éreztem, hogy nem állnak rendelkezésre a megfelelő körülmények. Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, azért távoztam gyorsan, mert így volt jobb nekem és a klubnak is, még mielőtt nagyobb kárt okozok. Szerencsésebb volt belátni, hogy ez a dolog nem működik.

Pletykálták, hogy már 2014-ben a Newcastle menedzsere lesz. Ez rontotta a Derby esélyeit a feljutásra?
Graeme Moss, Chesterfield
Egyértelműen. Hihetetlenül jól sikerült az első idényem a klubnál, a Derby akkor annyira klasszis futballt játszott, hogy olyat korábban nem is láttam, még Hollandiában sem. Végig mi uraltuk a feljutásért játszott mérkőzést a QPR ellen, az utolsó percben mégis ők nyertek egy nullára. A második idényemben, amikor a tabella csúcsán tanyáztunk, a pletykák engem nem zavartak, de a klub vezetőit és a szurkolókat annál inkább. Ennek nem lett volna szabad így lennie. Meg kellett volna őrizni a nyugalmunkat. (FFT: Akkor már konkrét ajánlattal kereste meg a Newcastle?) Természetesen. Egyszer az otthonában látogattam meg Bobby Robsont. Végigmutogatta az emlé keit, majd azt mondta, hogyha csak egy klubot választhatok, mielőtt meghalok, az a Newcastle legyen, annyira fantasztikus hely. Ez mindig a fejemben járt, és nem tudtam lerázni a spekulálgatókat, hiába állítottam fennhangon, hogy a Derbyre koncentrálok, és azt akarom, hogy feljussunk. Amikor az idény végén elúszott a feljutás, még akkor is azt hajtogattam, hogy szeretnék maradni. Úgy láttam, csak idő kérdése, hogy a Derby mikor jut fel.

Milyen volt a Newcastle tulajdonosa, Mike Ashley keze alatt dolgozni?
Tony Fox, Newcastle
Mike Ashleyvel húsz percet beszélgettem az idény kezdete előtt, majd másodszor akkor, amikor boldog új évet kívántam neki. Ezenkívül semmilyen kapcsolatban nem álltam vele. Mindent a klub igazgatója, Lee Charnley intézett. (FFT: Nem szeretett volna vele gyakrabban találkozni?) Igen is, meg nem is. Minden munkahelyen az első kilencven napban kell megcsípni a dolgokat. De ez a munka nagyon keménynek ígérkezett, éreztem, hogy legalább három igazolási időszakra lesz szükség ahhoz, hogy átformáljam a csapatot. Kettő már megvolt, de a legfontosabbnak a harmadik ígérkezett, mivel számos játékosnak lejárt a szerződése. Amikor távoztam, a csapat alulról a harmadik vagy negyedik helyen állt, és végül alulról a harmadik helyen zárt. Az ezt követő nyár volt a legfontosabb, ekkor hajtottak végre stratégiai változtatásokat a csapaton, és indulhattak meg előre. Rafa Benítezzel meg is indultak.

A Derby csapata még jobb volt második ciklusa idején, mint az elsőnél? Ha feljutott volna, megállja a helyét?
Kurt Lewin, Facebook
Szerintem az első csapatommal ügyesek lettünk volna az élvonalban, de amikor visszatértem a klubhoz, már egy teljesen új gárda várt. Nagyon hiányzott belőle Chris Martin. Amikor újrakezdtem velük a munkát, az együttes alulról a negyedik helyen állt. Mint mindig, most is megkérdeztem, mi a feladat. Az volt a feladat, hogy kihozzam őket a kieső zónából. Nem arra készültek, hogy a feljutásért játszanak majd az idény végén, de már a következő idényt tervezgették. Három hónap alatt mindössze egy mérkőzést veszítettünk el, és alulról a negyedik helyről a tabella ötödik helyére ugrottunk. Januárban kiderült, hogy nem tudjuk visszaszerezni Chris Martint a Fulhamtől, ahol kölcsönben játszott. A csapat szépen lassan visszacsúszott, és azon a helyen zárta a bajnokságot, ahol ez reális volt. A klub szerződést bontott velem, én pedig rendkívül csalódott voltam.

Hogyan kötött ki Tel-Avivban?
Edward Williams, Scarborough
Még a Manchester Unitednál töltött időszakomból ismertem Jordi Cruyffot, jó öt éve ő volt a Maccabi sportigazgatója. Aztán a nyáron megtudta, hogy ő lesz a csapat vezetőedzője, és megkért, hogy legyek az asszisztense. Tel-Aviv csodálatos hely. Meg is lepődtem, mert az elején voltak kétségeim. Újabb lehetőséget kaptam, hogy ne csak angol edzőként ismerjenek, hanem a nemzetközi porondon is legyen helyem, miközben az angol mentalitást képviselem. Ugyanez történt Hollandiában és Németországban is. Megváltozott a filozófiám, újszerűbb lett a gondolkodásom.

Nem vágyik arra, hogy a közeljövőben ismét menedzserként lássuk?
Simon Knowles, London
Szívesen visszatérnék az edzők világába, mert ez a nagy álmom. Szenvedélyem az edzősködés, szívesen építek csapatot a megfelelő helyen a megfelelő tulajdonosokkal. Vannak távoli helyek, amelyek izgatnak, ilyen a Közel-Kelet vagy Kína, de szívesebben maradnék Európában. Ha ez Anglia, az egészen kiváló lenne. Amikor a Derbynél véget ért a munka, megkérdeztem magamtól, szeretnék-e végleg hátat fordítani az edzősködésnek. Azt a választ adtam, hogy nem. Edző vagyok, harmincegy éves korom óta foglalkozom ezzel, és addig szeretnék, amíg már úgy kell majd levinni a pályáról.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. márciusi számában.)