Nagyinterjú: Roy Keane

 

 

Interjú Sam Pilger Portré Shamil Tanna Fordítás Kovács Gergely

 

Roy Keane öltönyben érkezik a londoni szállodába, ahol azért beszélt meg találkozót a FourFourTwo munkatársaival, hogy gyanakodva nézhessen fotósunkra. „Kit is készültök fényképezgetni ma itt?” – kérdi fapofával.
Sosem szerette, ha fotózzák, de szép lassan összebarátkozik kollégánkkal, ám azért abba mégsem egyezik bele, hogy egy kézigránáttal örökítsük meg. „Csodálkozom, hogy egyáltalán megpróbáltátok, de biztos, hogy ezt soha!”
Keane jó hangulatban érkezett, vonattal utazott Londonba Manchesterből, bár bevallja, egy kicsit izgult, mert egy párocska a vonaton már-már túl közel került egymáshoz…
Remek, frissen megjelent önéletrajzában a következőket írja: „Ha belépek bárhova, az ott lévők rögtön fészkelődni kezdenek. Azt várják, hogy megint valami skinhead-sztori következik. Hamar ki szoktam ábrándítani őket. Jól kezelem az embereket.”
Ez tényleg így van, most is így alakul. Keane szórakoztató, lenyűgöző és magával ragadó társaság. Kérdéseinket sajátos humorral és nyílt őszinteséggel kezeli.

Te voltál a legkeményebb tag a suliban?
Bradley McManus, Northampton
Nem, egyáltalán nem. Túlzottan is a sportra koncentráltam. Voltak persze mélypontok, ahogy talán mindenkinél, de nem én voltam a legrosszabb. De azért volt annyi eszem, hogy a legkeményebbekkel lófráljak.

Mielőtt a Cobh Ramblersbe igazoltál, mindenféle kuli munkákat végeztél. Melyik volt a legrosszabb?
Howard Brown, e-mail
Nem voltak azok annyira rosszak. Cementes zsákokat hurcoltam, és úgy gondoltam, remek a meló. Az ember ilyeneket csinál tizenhat-tizenhét éves korában. Arra is jó az ilyesmi, hogy tanuljunk belőle, ráadásul sokkal elszántabban akartam sportolóvá válni. Nem akartam ugyanis egy egész életen át ezeket a munkákat végezni.

Igaz, hogy tárgyalás reményében írogattál a kluboknak, de a Manchester Unitedot kihagytad, mert nem érezted magad elég jónak?
Ryan Fredericks, Twitter
Ami a Unitedot illeti, igaz, de egyébként csak nyolc-kilenc klubnak írtam, és reális célokat határoztam meg. Úgy éreztem, a Unitednál nem lenne esélyem, viszont a Forestnél igen. Néhányan vissza is jeleztek, és a szokásos dumákat írták, hogy ha elég jó vagyok, úgyis kiszemelnek majd, satöbbi, satöbbi. Pedig hát tényleg ez volt a helyzet.

 

Mennyire volt nyilvánvaló a Nottinghamben töltött éveidben, hogy Brian Clough iszik?
Sean Stevens, e-mail
Nem szeretem ezt a témát. Én a csodálatos Brian Clough-ra emlékszem, aki odafigyelt rám. Szerződtetett, és nagyon rendes volt a családommal is.

 

Mennyire volt reális opció 1993-ban az, hogy a Blackburn Roversbe igazolsz? Tényleg azért tudott elvinni a United, mert a Blackburn nem dolgozott a hétvégén?
Greg Hastings, Twitter
Igen, így volt. Kimondtam magamban, hogy elmegyek a Blackburnbe, mert sikerült megállapodni velük az igazolási díjról. Tudtam, hogy a United is ott van az érdeklődők közt, de velük nem született megállapodás. Találkoztam Kenny Dalglishsal, és péntek estére már elindultak a találgatások, de addigra mindent letárgyaltunk. Kezet ráztunk, és mindent véglegesíteni készültünk a hétvége után, amikor a klub dolgozói visszatértek hivatalukba. Ma már nem történhetne meg ilyesmi, de akkor még sokkal ártatlanabb volt a futball világa is, a Blackburn úgy érezte, mindent megbeszéltünk, én pedig visszautaztam Írországba. Vasárnap hívtak fel a Unitedtól, visszautaztam, és másnap megállapodtam velük, elhatároztam, hogy Manchesterben folytatom. Ha azt mondom, hogy Kenny Dalglish k…ára nem örült, akkor még finoman fogalmazok. Most, hogy én is menedzser vagyok, már pontosan értem, hogy miért nem.

Téged rendre alulértékeltek, mégis mi volt az, ami játékosként téged is magával ragadott a futballpályán?
Andy Walters, Twitter
Indulhattunk a BL-ben a Uniteddal abban az időszakban, amikor ehhez még meg kellett nyernünk a bajnokságot. Nagyon megragadott, hogy egyes topcsapatok micsoda minőséget képviselnek. Emlékszem, amikor Barcelonába utaztunk 1994-ben, és azt gondoltam magamban: „Te jó ég!”. Mi sem voltunk rosszak, ők viszont elképesztően jók voltak. Az a Johan Cruyff-féle csapat felfoghatatlanul játszott. Te jó ég!

1999-ben a Manchester United kettő nullás vereségre állt a Juventus ellen a Bajnokok Ligája elődöntőjében, amikor egy góllal visszahoztad a reményt. Az volt életed legfontosabb gólja? Mit éreztél, amikor megkaptad a sárga lapodat?
Adam Dobkin, Twitter
Azt nem mondanám, hogy az volt a legfontosabb gólom. Az összes gólom közül, és nem szereztem több százat, azt tartják sokan a legfontosabbnak, és a United-szurkolók szemszögéből talán tényleg az volt. Amikor a sárga lapot megkaptam, az első gondolatom az volt, hogy „b…sza meg!”. Már volt egy sárgám, és tudtam, hogy ha még egyet összeszedek, ugrik a döntő. Régebben még Jesper Blomqvistot hibáztattam a sárgáért, mert úgy éreztem, rossz passzt adott. Jöhetett volna jobban is. Ő meg azzal védekezett, hogy ügyesebben kellett volna lekezelnem. És tudjátok, mit? Igaza van.

 

 

Nagyon fájt, hogy a United nélküled nyerte meg a Bajnokok Ligáját 1999-ben? Öltönyben ünnepeltél, nem kísértett meg, hogy esetleg felvedd a focicuccod, ahogy John Terry is tette?
Sally Eyre, Twitter
Ha őszinték akarunk lenni, John Terry nem tehette volna meg ezt. Azóta már megváltoztak a szabályok, és nem fogom kritizálni őt ezért. Tudtam volna szerinted jó szívvel ünnepelni úgy, hogy nem játszottam? Azt hiszem, nem. Igaz, hogy öltönyben ünnepeltem, de előtte még félórát várakoztunk Scholesyval az öltözőben, és a srácok nagyon szerették volna, ha kijövünk már. Nem volt könnyű végignézni azt a döntőt, de egy meccset sem könnyű végignézni, ha nem játszhatsz, és a lelkem mélyén azt gondoltam, hogy eljutunk még majd néhány BL-döntőbe. Ezzel nyugtatgattam magam, de sajnos sosem vált valóra. 2002-ben majdnem összejött, meg kellett volna vernünk a Bayer Leverkusent az elődöntőben.

 

Én is kint voltam azon a meccsen, amikor megtapostad Gareth Southgate-et a Crystal Palace ellen. Ez volt az első alkalom, hogy elvesztetted a fejed egy mérkőzésen?
Cedric Murphy, London
Igen, azt hiszem, ez, de azt is tudni kell, hogy Gareth megpróbált kettétépni. Erre már senki sem emlékszik. Megúszta egy sárgával, ma valószínűleg két hónap börtönt kapna ugyanezért. A taposással önmagam is védtem. Kicsit paprikás hangulatú meccs volt, és már kaptam egy rúgást a bokámra is. Nem szeretek megtaposni senkit, nem okoz örömet. Már Gareth-nek is elmondtam azóta, hogy minden védőnek azt javaslom, maradjon talpon. Az eset részben Gareth hibája volt.

 

Azt mondtad egyszer, hogy az a bizonyos becsúszásod Alf-Inge Haaland ellen négyszázezer fontodba került. Visszacsinálnád, ha lehetne?
Steve Anderson, Blackpool
Nem. Nem lehet visszamenni az időben, és másképp csinálni dolgokat. Ilyen a játékom. Attól tartok, állandóan a becsúszásaimról fognak kérdezgetni, de erről egy álló napon keresztül is képes lennék elvitatkozgatni, és ha egyszer ráértek egy órára, végigvehetjük az összes ellenem irányuló becsúszást, amelyek után sérülten kellett távoznom. Ki kellett állnom az FA-kupa-döntőben egy rossz szerelés miatt. És ráadásul sokkal többe került, mint négyszázezer font. Azt hiszem, ezt egy kicsit alábecsültem.

Élvezted a Patrick Vieirával vívott csatákat? Ő volt a legkeményebb ellenfeled? Élvezted, amikor azon az estén felhergelhetted őt a Highbury játékoskijárójában?
Harry Norbury, Twitter
Senkit sem húztam fel azon az estén a Highburyben, csak Gary Neville-t védtem. Sohasem mentem bele az ilyen játékokba. Szerettem az összecsapásokat Patrickkal, és az olyan tagokkal, mint Gerrard vagy Lampard. Vagy Scholesyval és Buttyval az edzéseken. Ezért fociztam. Az alapján mérnek meg, hogy miként szerepelsz a legnagyobbak ellen, ezért kedveltem összefeszülni Patrickkal. Nagyon-nagyon kemény ellenfél volt. Ő úgy látta, ural engem, én meg fordítva. Olyanok voltunk, mint két büszke bokszoló. Örülök, hogy játszhattam ellene, és a többiek ellen.

 

Nem sajnálod, hogy hazautaztál a 2002-es világbajnokságról, miután összevesztél Mick McCarthyval? Nem gondolod, hogy jobb lett volna tartani a szád?
Boscoe McAuliffe, Dublin
Nem, egyáltalán nem. Ismerem magam, és tudom, hogy nagyon nehezen tudtam volna ülni és védekezni. Nem kerestem magamnak a bajt. Vajon mi értelme lett volna annak, hogy elutazom Saipanig, és ott azt mondom magamban, hogy mivel ma nagy vitám fog kerekedni, inkább hazamegyek? Csodás terv lett volna, nemde? Úgy emlékszem, az összes selejtezőn játszottam a világbajnokságot megelőzően. Kevin Kilbane még a múlt héten is azt mondta, hogy ő és néhányan a többiek közül úgy érezték, én nem is akarok ott lenni. Hát akkor hol akartam volna lenni? Nagyon keményen dolgoztam, hogy ott lehessek. Nem kezdtem semmilyen vitát, a szövetségi kapitány kezdte, és összekaptunk. Azt kérdezte, hogyan játszhatok érte, ha nem tisztelem, én meg azt válaszoltam, hogy rendben, akkor nem játszom érte. Pedig nem is érte játszottam volna, hanem a hazámért. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha ma történne valami hasonló, a kapitány ott állna előttünk, és engem vádolna, nem ülnék csak úgy a fenekemen most sem.

 

Sir Alex Ferguson azt mondta, hogy te voltál a mindenkori legnagyobb United-játékos az ő idejében. Így aztán különösen bánthat, ami azóta történt.
Mark Bradshaw, Urmston
Semmi bajom nem volt vele, és a kapcsolatunk is remek volt, amíg ott játszottam. A bajok azokkal a kommentárokkal kezdődtek, amelyekkel a távozásomat illették. Szépen szolgáltam a klubot, nem voltam persze angyal, és igen, a vége felé volt is egy nézeteltérésem Sir Alexszel, de komolyan mondom, a pályafutásom kezdetén sokkal több és nagyobb kritikát kaptam az életmódommal kapcsolatban. Mondom, a bajt inkább az jelentette, ahogyan a távozásomat követően beszéltek rólam.

 

El tudod képzelni, hogy egy sör mellett egyszer megbeszélitek Sir Alex Fergusonnal?
Bill Stewart, New Jersey
Nos, az nem egy sör lenne, hanem egy csésze tea. De tudod mit? (Hosszan hallgat.) Ha Sir Alex elnézést kérne, akkor igen. Ha elnézést kérne, nagyon szívesen lépnék tovább. Ha én rontottam el valamit, azért én kérnék bocsánatot. Úgy érzem, tartozik nekem egy bocsánatkéréssel azok után, hogy gyalázott, miután leléptem. De szerintem nem lesz ilyen. Ha pedig nincs ilyen, akkor tea sincs.

Azt nyilatkoztad, hogy sírtál a kocsiban, amikor otthagytad a Unitedot. Hogyan érezted magad aznap, és volt olyan, hogy focis dolgok miatt sírtál?
Alfie Hughes, Twitter
Nem, ezen kívül máskor nem sírtam. Ez is csak azért volt, mert tudtam, hogy vége a Unitednál. Nagyon megindító volt az egész, nem is érzem úgy, hogy szégyellnem kellene.

Azok után, hogy Kevin Pietersen feltárta, hogy voltak néha verekedések az angol krikettválogatott tagjai közt az öltözőben, te nem tudsz valami hasonlóról beszámolni csapattársaiddal?
Craig McLeish, Twitter
Határozottan nem. Nem tudom, mi a helyzet a krikettel, de a futball világában sosem tapasztaltam ilyesmit. Felnőtt emberek dolgoznak együtt, úgyhogy persze, vannak viták, de soha senkit nem láttam verekedni.

Hogyan kezeled az indulataid mostanság? Azt nyilatkoztad, hogy a tízig elszámolás nem segít.
Damien Belmont, New York
Nem nagyon kerülök olyan helyzetbe, ahol ezen kellene rágódnom. Ez inkább akkor jelentett problémát, amikor még aktív játékos voltam. Az a néhány alkalom is inkább az önvédelemről szólt. Szerintem nem rossz, ha van az emberben egy kis indulat, heves vérmérséklet. Viszont jobb ezt megtartani a felszín alatt. Nem keresem magamnak a bajt, de igyekszem készen állni rá.

Gary Neville azt nyilatkozta, hogy egyszer elküldte neked a telefonszámát, amire te azt reagáltad, hogy „Na és?”. Ez tényleg így volt?
Gary Newick, Bolton
Igen, de viccnek szántam. Másnap az edzésen mindannyian jót nevettünk rajta. Persze, hogy az ilyesmi nem jön át, amikor az újságban olvasod. Ez ugyanaz, mint amikor Tony Cascarino elmeséli, hogy Jason McAteer odaült mellém az ír válogatott buszán, és megkérdezte: „Minden rendben, haver?”. Amire én azt válaszoltam: „Nem vagyok a haverod”. Szerettem volna kicsit felpezsdíteni a hangulatot, és ezt McAteer is tudja.

Ismerve Ryan Giggset, és tudva azt, milyen nehéz egy menedzser élete, szerinted boldogulni fog?
Tim Lewin, Sale
Remélem, hogy igen, de erre nincs garancia. Sosem lehet tudni. Számos egykori játékostársam jár ebben a cipőben. Steve Bruce, Mark Hughes, Ole Gunnar Solskjaer, Henning Berg, forestes cimborák, mint Stuart Pearce és Nigel Clough. Giggs pont olyan esélyekkel indul, mint bárki más.

Nem félsz attól, hogy a Manchester Unitednál a távozásod után történtek elhomályosítják az örökséged?
Eddie Loughton, Rochdale
Ez a kérdés egyáltalán nem érdekel. Nem tartozom azok közé, akik az örökségükön szoronganak, azzal vannak elfoglalva, hogy éneklik-e még a nevüket a lelátón, vagy arról adnak interjúkat, hogy milyen zseniális a United. Nem vagyok ott a stadionban a félidei szórakoztató műsorokban, és nem veszek részt a jótékonysági akciókban. Az ilyesmi sohasem lesz az én asztalom. A legkevésbé sem foglalkoztat. Ha a United szurkolói, illetve az egyéb csapataim szurkolói vagy az ellenfeleink drukkerei azt mondják, hogy szép pályát futottam be, és meg vannak velem elégedve, az jó érzés, de nincs szükségem dicshimnuszokra. Ha viszont a United szurkolói azzal akarnak foglalkozni, hogy mi is történt velem és Fergie-vel, akkor b…ák meg.

Miért nem mentél el a Real Madridhoz?
Chris Foster, Twitter
Harmincnégy éves voltam már, és a csípőm rendszeresen fájt. Biztos, hogy a könnyebb megoldást választottam a Celtickel, de a testem ezt kívánta meg. Élveztem a Celticnél töltött időszakot. Inkább azt sajnálom, hogy korábban nem mentem el külföldre. Igazolhattam volna a Juventushoz és a Bayern Münchenbe is, anyagilag is sokkal jobb ajánlatokkal kecsegtettek, de akkor még nagyon szerettem volna a Unitednál maradni. Otthon éreztem magam az Old Traffordon.

Nem gondolod, hogy David Beckhamet jobban érdekelte a hírnév, mint a futball, amikor csapattársak voltatok?
June Barker, Rossendale
Nem. Szerintem sem edzésen, sem mérkőzésen nem tapasztaltam olyat, hogy ne a labdával foglalkozott volna. Szerintem Ferguson gondolta így, emiatt is hagyta ott a klubot.

A Sunderlandnél és az Ipswichnél tett edzői kanyar után mi az, amit másképp csinálnál, ha újra edzősködni kezdenél?
Serge Frankel, Camden
Jobban oda kell figyelnem a játékosok összeválogatására, mert ez tesz naggyá, vagy semmisít meg egy csapatot. Ez a Sunderlandnél sokba került, de jól válogattunk. Az Ipswichnél ezt az állásom bánta, sokan szemlélték kritikusan a személyzeti politikámat, pedig pont ez volt az egyik erényem. Minden menedzser hibázik, és azt hiszem, én is hibáztam Craig Gordonnal, bár az inkább ugratás akart lenni (Keane felheccelte a csapatot egy edzésen, hogy 30 méterről rúgjon gólokat a kapusnak, mert előtte egy mérkőzésen ugyanekkora távolságról kapott egyet – a szerk.). Nem sokat változtatnék a személyek kiválogatásán. Ha húsz első osztályú futballista játszik a kezed alatt, mindig lesznek, akik nem értenek majd egyet veled, de ez nem baj.

Nem bosszantott, hogy felmondtak neked a Sunderlandnél, holott feljutottál az élvonalba a csapattal?
Frank Crossley, Twitter
Még ennél is nagyobb örömmel töltött el, hogy az előző idényben meg is állta a helyét az élvonalban. Hála Istennek, azóta is állja a sarat. Nagyon sok sérüléssel kapcsolatos problémánk akadt, és hiába kritizálják a személyzeti politikámat, kiváló csapatszellem uralkodott. Egy meccset sem adtunk fel. Ez felpezsdít. Az emberek csak a végeredményt látják, azt, hogy összevesztem a Sunderland tulajdonosával, majd azt, hogy nem ment jól az Ipswichnél.

Igaz, hogy azért nem érezted magad otthonosan az Ipswichnél, mert kékben játszottak, ami a régi nagy rivális Manchester Cityre és Rangersre emlékeztetett?
Grant Olds, Shrewsbury
Igen, volt ilyen érzésem. Nem kedveltem a kéket. (FFT: Hatással lehet ez a későbbi választásaidra is?) Nem. Ha az Everton – és ez most csak példa – bejelentkezne értem, nem mondanék nemet. Ettől függetlenül nem vagyok a kék szín nagy szerelmese.

Miért növesztettél szakállt, majd miért döntöttél úgy, hogy lenyírod?
Nim Moorthy, Finchley
Azért növesztettem meg, mert nagyon lusta voltam leborotválni, és azért vágattam le, mert találtam egy nagyon jó borbélyt Dublinban, közel ahhoz, ahol edzünk. Arra gondoltam, nekem egy hét lenne, ami neki tíz perc. Egy nap szeretném majd visszanöveszteni. Amikor menedzserként dolgoztam, a sajtó rögtön azt feszegette, hogy mennyire lecsúsztam. Az emberek a szakállam hosszából próbáltak a lelkiállapotomra tippelgetni. Lehet, hogy ennek régebben lett volna jogalapja, de pusztán csak lustaságból növesztettem meg.

Ettél már rákos szendvicset meccs alatt?
Jenny Richards, Derby
Ami azt illeti, igen. Azt kell mondanom, hogy a Dinamo Kijev elleni BL-mérkőzés után tett megjegyzéseim hatottak (a szurkolók szerinte nem szurkoltak, hanem rákos szendvicset ettek a meccs alatt… – a szerk.), az Old Traffordon izzott a hangulat. Azt hiszem, működött.

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. februári számában.)