Ashley Cole: Kiábrándító volt a római időszak

Interjú Martin Harasimowicz Fordítás Marosi Gábor

A nagy nevek is egyre inkább keresik az MLS-t, néha a pénzért, néha az életmód miatt. Te elfogadtad, hogy kevesebb legyen a fizetésed, úgyhogy azt sejtjük…
(Nevet.) Igen, határozottan nem a pénz miatt mentem oda.

Akkor hát az életmód győzött meg?
Igen, bár ez alatt nem azt értem, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit. Továbbra is keményen akarok dolgozni. Esélyt kaptam, hogy újra rendszeresen edzhessek, és a Roma óta nem éreztem ennyire jól magam. Mindig is az MLS játékosa akartam lenni, és ez a megfelelő idő: vágyom a játékra, de jó, hogy már nem kell heti háromszor meccset játszanunk. Nem panaszkodhatok az életmódra sem. Jó az időjárás, remek strandok találhatóak errefelé, ahogy kiváló éttermek is, és megkedveltem Beverly Hillst. De nem csak ezért költöztem ide. Nyerni is szeretnék.

A sajtó talán jobban rámegy a Kardashian testvérekre vagy a nagy filmsztárokra, és téged, feltételezzük, inkább békén hagy.
Igen, így van. Nem mintha Angliában nem sétálhatnék végig az utcán, de a paparazzók itt nagyobb vadakra lőhetnek, mint én. Normális életet élek, kimozdulunk, étterembe járunk, bevásárolunk, és fel sem ismernek. Ez így jó. Van egy kis porontyom, vele is gyakran kimozdulunk, nagyokat sétálunk, élvezzük a napfényt.

Felvetted a hollywoodi tempót? Filmpremierek, díjátadók…
A legkevésbé sem, ez nem az én asztalom. Nagyon élvezem a csöndes életet. Talán a régi énem szerette volna ezeket…

Játszottál Robbie Keane-nel és Steven Gerrarddal is a Galaxyban. Milyen érzés volt?
Elnevetgéltünk azon, hogy régebben egymás ellen játszottunk, igaz, Stevie és én csapattársak voltunk a válogatottban, de Robbie és Gio dos Santos a Tottenhamet erősítették. Robbie és Stevie egy kicsit kiábrándult, amikor egy év után a távozás mellett döntöttem. Megértem őket. Stevie most már az edzői álmait kergeti, aminek nagyon örülök.

Milyen az élet az MLS-ben?
A bajnokság egyre csak fejlődik. Az MLS sokat követel a játékosaitól. Nagyon sokat kell utaznunk, ami az idősebbeknek nem olyan jó. Öt-hét órákat töltünk repülőn, ez elég kimerítő. A fiatalok viszont sokat leshetnek el a nagy öregektől. Még öt-hat év, és jelentős bajnokság lesz ez is.

Nagy visszhangot váltott ki, amikor bemelegítés közben valaki labdával eltalált egy galambot. Mi történt?
Nem tudom. Persze rögtön beindult a vádaskodás. De tényleg nem tudom, mi történt. A galamb valaki labdája elé keveredett, ez lehetett.

Milyen volt az a tizennyolc hónap Rómában?
Azt kell mondanom, hogy rendkívül kiábrándító. Azért is igazoltam oda, hogy megismerjek egy új bajnokságot, egy új közeget. Ez rendben is lett volna, és a társaim is kiválóak voltak, de rossz formában voltam. Ha most kerülnék oda, minden más lenne. Jól bántak velem. Egyszerűen sajnálom, hogy nem játszhattam annyit, amennyit szerettem volna. Annak azonban örülök, hogy megismertem a barátnőmet, és lett egy gyerekünk. Valami mégiscsak működött ott.

Van olyan terved, hogy maradnál az Egyesült Államokban?
Egyelőre jól érzem magam itt, és ha akadna valamilyen lehetőség, biztosan figyelembe venném. Viszont nagyon szívesen dolgoznék odahaza a Chelsea-nek valamilyen formában, edző vagy játékosmegfigyelő pozícióban.

Korábban arról volt szó, hogy esetleg játékosügynökként folytatnád, de nemrég edzői jegyzeteket tettél ki az Instagramra. Lehetséges, hogy mindkettővel foglalkozol majd?
Igen. Az edzősködést és a tehetség­kutatást is komolyan szeretném venni, és amennyire eddig tapasztaltam, élveztem is. Viszont ameddig csak lehet, játszani szeretnék, mert ha egyszer abbahagyom, az már egy életre fog szólni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. augusztusi lapszámában.)