Interjú Nick Moore
A Carlisle-ban játszottál, amikor Michael Knighton volt a klubtulajdonos.
Arról volt híres, hogy a Manchester United pályáján labdazsonglőrködött, aztán néhány héttel később inkább megvette a Carlisle-t. Csodálatos csapatunk tagja volt Rory Delap, Paul Murray, Scott Dobie és én. Miután Knighton a menedzseri székbe is beült, elindultunk lefelé a lejtőn. Elutaztunk a Crystal Palace-hoz, és közös hotelszobában kellett laknom vele. Tizenkilenc éves voltam, elég idegesítő volt.
Végül alá is írtál a Crystal Palace-nál, pedig Alex Ferguson is vitt volna. Miért döntöttél így?
Úgy éreztem, több lehetőségem lesz a Palace- ban, és lenyűgözött, ahogy Ron Noades irányította a klubot. Személyes viszonyt ápoltunk. Ehhez képest a United hatalmasnak tűnt. Fel kellett hívnom Fergusont, hogy megmondjam neki, hogyan döntöttem, és remekül reagált. Igaz, amikor később találkoztunk, azt mondta, tizenkilenc trófeával kevesebbet gyűjtöttem a döntésem miatt. Nem tudom, ma mit gondoljak. Azt hiszem, nem sokat léptem volna pályára a Unitedban, a Palace-t pedig nagyon szerettem.
Az albérleted sem volt olyan rossz…
Ron Noades luxuskúriájában laktam, még medence is volt! A felesége remekül főzött. Noades nagyon szerette a golfot, úgyhogy edzés után gyakran mentünk játszani. Aztán Mark Goldberg lett a főnök, a pénz eltűnt, engem meg eladtak.
Alkuháborúba kerültél…
Egy délután felhívott Steve Coppell, és azt mondta, nem játszom este, mert elfogadták a Juventus ajánlatát! Egy ideig arra készültem, hogy megyek Olaszországba, és Zinédine Zidane-nal vetekszem majd a tízes mezért. Jó játék volt az egómnak, de aztán bejelentkezett az Arsenal, a Chelsea és a Newcastle is. Végül a Blackburn lett a befutó, mert előre kifizette értem a vételárat. Úgy döntöttem, jó lesz így, mert segíteni akartam a Palace-on, és szerettem Brian Kiddet is.
Élvezted a Blackburnnél töltött időt?
Rögtön az első meccsemen gólt szereztem, bár az első idény nem sikerült jól. Kiestünk, és Brian Kidd távozott. A helyére viszont Graeme Souness érkezett, aki jó csapatot örökölt, és felturbózta azt. A 2000–01-es idény, amelyben feljutottunk, nagyon jól sikerült, és én lettem a gólkirály. A sikert a remek csapatnak köszönhettük. Barátok voltunk, és odafigyeltünk egymásra. Volt néhány nagy teherbírású labdarúgónk, mint például Craig Short, Garry Flitcroft, Damien Duff és David Dunn. Amikor Andy Cole is megérkezett, remek munkakapcsolat alakult ki köztünk.
A 2002-es Ligakupa-győzelem bizonyára kiemelkedő.
Igen, de azzal együtt, hogy ugyanabban az idényben meghívást kaptam az angol válogatottba is, illetve én szereztem azt a gólt a Deepdale ellen, amellyel feljutottunk a Premier League-be. Fantasztikus hangulat uralkodott finélában a cardiffi Millennium Stadionban a zárt tető alatt. Elképesztően hangos volt, és mi voltunk az esélytelenek a Tottenham ellen.
Souness kemény volt?
Nem szívesen konfrontálódtam volna vele, de csodálatos volt azzal, aki megütötte a szintet. Nagyon élveztem vele a munkát, azok voltak a legszebb játékoséveim. Már az edzéseken is versenyhelyzetet teremtett. Rengeteget fociztunk egymás ellen ötös csapatokkal. Mindennap örömmel mentünk tréningezni, mert úgy éreztük, hogy nagyon jó buli.
Volt még körülötted néhány nagy forma, például Mark Hughes vagy Tugay.
Hughes nagy hatással volt mindenkire. A világ legnagyobb klubjaiban játszott, emiatt nagy tiszteletet vívott ki magának. Borzalmas edző volt, de szombatonként hihetetlenül viselkedett. Tugay is klasszis volt. Bárhol megtalált a pályán. Őt is nagyon szerették a többiek. Láncdohányos volt. Nem tudtuk, hol van, amikor öltöztünk, miközben dőlt ki a füst a vécéfülke alatti résen. Annyira ragyogó teljesítményt nyújtott, hogy azt talán nem is becsülték meg eléggé. Még csak felgyorsulnia sem kellett, bármit megcsinált.
Betegség miatt mégsem léptél pályára Paraguay ellen az angol válogatottban. Nagyon letaglózott?
Gyomorbélhuruttal kerültem kórházba, de gondoltam, csak idő kérdése, mikor jön el az én időm. Az idény utolsó napján, mielőtt Sven-Göran Eriksson kihirdette volna a 2002-es világbajnokságra utazó keretet, azt mondta Sounessnek, hogy én is a csapat tagja vagyok. Elmentem David Beckham bulijára, és már az öltönyömet is elkezdték varrni, de amikor hazafelé vezettem, és a rádióban beolvasták a névsort, nem hallottam a nevem. Tord Grip segédedző vette rá Erikssont, hogy inkább Martin Keownt vigye magával. Nagyon letaglózott, de még mindig úgy voltam vele, hogy majd eljön az én időm.
Ekkor ért motorbaleset Rómában…
A barátnőmmel voltunk, aki azóta már a feleségem. Lejött a sisakja. Odaadtam neki az enyémet, és alig mentünk háromszáz métert a hotel felé, amikor egy kereszteződésben nekünk jött egy taxi, és beütöttem a fejem. Ott feküdtem vérbe fagyva. Egy hetet töltöttem kómában.
Sokáig tartott a felépülés?
Újra meg kellett tanulnom járni, mivel megsérült egy lebeny az agyamban. Húsz órát aludtam egy nap, felkeltem, ettem, akár egy malac, majd újra elaludtam. Folyamatosan neurológiai teszteket végeztek rajtam, hogy mérjék a mentális állapotomat. A szakértők azt mondták, legalább egy év lesz, mire újra pályára léphetek, de hat hónap után már játszottam. Túl korán tértem vissza.
Megkaptad a kellő pszichológiai segítséget?
Akkoriban, 2002-ben ha valaki pszichológushoz vagy pszichiáterhez járt, azt sérültnek tekintették. Szenvedtem, de nem akartam magamnak se bevallani. Szép lassan depresszióba estem. Tudtam, hogy nem vagyok jól, és sérült az agyam. Futball közben olyan dolgokon kellett elgondolkoznom, amelyek korábban automatikusak voltak. Nem mertem labdába érni, mert féltem, hogy hibázok. Ami korábban ment tudat alatt is, az mind elszállt, és az önbizalmam összeomlott. Rémálom volt.
Ezek szerint profi segítségre volt szükséged.
Igen. Nagyon szenvedtem attól, hogy mit veszítettem el. Járni kezdtem Steve Peters professzorhoz, aki azt mondta, rögtön az elején fel kellett volna keresni, akkor talán nem jön elő bennem ennyi kétség.
Valahogy mégis pályán maradtál…
Igyekeztem visszajutni a korábbi magasságokba, de ez már sohasem sikerült. Még négy évet töltöttem el a Blackburn csapatában, de már nem úgy ment, mint régen, be kellett látnom, hogy nem csinálhatom tovább. Sam Allardyce meghívott a Boltonba, adtam is neki egy esélyt, de hamarosan visszatértek a kétségeim.
Mivel töltöd az idődet azóta?
Voltam Garry Flitcroft asszisztense a Leigh-ben és a Chorleyban. Amikor Garry lelépett, átvettem a Chorleyt, három évig vezettem a csapatot, és nagyon élveztem. Szeretnék visszatérni a futballba. Könyvet írok a küzdelmeimről, mert frusztrált, hogy többször szerepeltem „játékosok, akik sérülés miatt elbuktak” jellegű cikkekben. Egy kicsit több volt ez, mint sérülés, és nem érzem, hogy elbuktam volna.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi lapszámában.)
