Vidal Sassoon

Annak ellenére, hogy East End-i, a nyolcvanéves Vidal Sassoon életének utóbbi negyven évét a naposabb Beverly Hills-ben töltötte. De mit számít néhány ezer mérföld, amikor az igaz szerelemről van szó? „Habár az East Enden nőttem fel, Shepherds Bushban születtem” – mondja Vidal Sassoon. „Az apám Chelsea-drukker volt, és így lett ez az én csapatom is.” „Tizennégy évesen voltam először meccsen. Még tartott a háború, de még úgy is nyolcvanezren lehettek. Nem voltak olyan lelátóink, mint a mostani, de az embereknek, akik egész héten dolgoztak, lélektanilag nagyon sokat jelentett a meccsre járás.” „Körülbelül ugyanabban az időben az anyám ragaszkodott hozzá, hogy hajmosó fiú legyek a Whitechapel Roadon” – folytatja Sassoon. „De a futball volt az első szerelmem – egész nap hölgyekkel voltam a szalonban, így szükségem volt a Chelsea-re. Számomra ez volt a pszichológus díványa, ahol mindent kiadtam magamból!” „Később a ’60-as években egy kisebb csoportunk mindig egy olasz étteremben találkozott a meccsek előtt – Dougie Hayward, Terry Stamp, Michael Caine. Varázslatos időszak volt az Londonban. És ismertünk néhányat a játékosok közül is. Kedveltem Venablest, nagyon karizmatikus, és számunkra az ő játéka tetszett a legjobban.” A Chelsea múlt nyári kaliforniai túrája lehetővé tette Sassoon számára, hogy találkozzon a jelenlegi csapat sztárjaival is. „Nagyon szórakoztató volt elmenni a partyra, amit a klub adott LA-ben.” – mondja. „Készítettem közös képet Drogbával, Terryvel és Joe Cole-lal is – ő az egyik kedvencem.” „De a folyamatos kapcsolattartás sohasem jelentett problémát. Ha játszunk, felkelek reggel fél hétkor és nézem a meccset élőben a Foxon. Van egy Cock & Bull nevű angol pub is Santa Monicában. Néha ott reggelizek, és nézem a meccset kivetítőn.” „Egy pillanatra azt gondolja az ember, hogy otthon van.” – teszi hozzá Sassoon. „De semmi sem lehet olyan igazán szenzációs, mint ott. Ezért olyan nagyszerű London – ez az egyetlen város a világon, ahol délután meg lehet nézni egy Chelsea meccset, este pedig a Macbeth-et!” Forrás: foufourtwo.com Fordította: Atkári Krisztián