Vb-interjú: Yoann Gourcuff, Franciaország

Valamennyire emlékszem még az 1994-es világbajnokságra, de a legnagyobb nyomot az 1998-as franciaországi torna hagyta bennem. Mint minden francia, én is emlékszem a brazilok elleni döntőre. Nagyszerű és félelmetes csapatuk volt, de mégis mi nyertünk 3–0-ra. Ez még jobban fokozta bennem a vb-k iránti csodálatot. Két fantasztikus gól Zidane-tól, amit senki sem felejt el. Nagyszerű játékos volt, tele kreativitással, kiváló technikával, és utánozhatatlan labdakezeléssel. Van kedvenc Zidane-gólod? Igen, a 2006-os vb-döntőben Olaszország ellen egy „panenkás" gólt rúgott az ötödik percben, amit még sosem láttam tőle azelőtt. Nagyon meglepődtem, mert ez volt az utolsó meccse a válogatottban, és azért kell hozzá némi bátorság, hogy ezt egy világbajnoki döntőben meg merd csinálni. Ő megtette, így emelem kalapom előtte. Lenyűgöznek az eredményei. Franciaország botladozott a selejtezők során. Ez így igaz, de nem hinném hogy ez rossz dolog. A balszerencse és a kritikák még inkább csapattá kovácsoltak bennünket. Nehéz időkön mentünk keresztül, de remélem, ez már csak a múlt. Raymond Domenech személye megosztja a francia közvéleményt. Én kedvelem őt. Jól felkészít minket, és ő is mindig alaposan tanulmányozza az ellenfeleket. Maximálisan megbízom benne. Mit tudsz a csoportot alkotó csapatokról? Játszottunk már barátságos meccset Uruguay ellen, és az 0–0-ra végződött. Kemény ellenfélnek tartom őket, mert agresszívak a labdával, és az egy az egy elleni szituációkban is nagyon erősek. Szó se róla, megnehezítették a dolgunkat. Erős a védelmük, a csatársorban pedig Forlán és Suárez jelenthetik a különbséget. Forlán gyakorlatilag bárhonnan képes gólt szerezni, veszélyes játékos. Dél-Afrika szintén a csoport tagja. Egy olyan stadionban játszani, ami tele van a saját szurkolóiddal, nagyon nagy előny. A játékosok ilyenkor euforikus állapotba kerülnek, és tudásuk legjavát nyújtják. Vigyáznunk kell Dél-Afrikával. Az utóbbi időkben jelentősen csökkent a különbség a kis- és nagycsapatok között, hiszen ma már egy kisebb együttes is képes legyőzni egy nagyobbat, mi pedig tisztában vagyunk ezzel. A másik csapat a csoportban Mexikó. Nekik is jó játékosaik vannak, ezért óvatosnak kell lennünk. Magabiztos vagyok. Franciaország '98-ban megnyerte a világbajnokságot, 2006-ban pedig döntőt játszott. Mi a titka a jó szereplésnek? Fontos, hogy kiváló játékosok alkossák a csapatot. Egyensúlyra van szükség, és arra, hogy mindenki közösen küzdjön a sikerért. Azt mondják, Spanyolország és Brazília a 2010-es világbajnokság két favoritja. Egyetértesz ezzel? Igen, jó okuk van ezt mondani. Ők játsszák a legszebb focit a világon. Kedvelem a spanyolok játékát. Mindkét országnak megvannak az egyéniségei, akik meccseket döntenek el. És mit gondolsz Angliáról? Ha egyenként megnézed a játékosokat, akkor rájössz, hogy kiváló focistáik vannak. Az egyetlen feladatuk az, hogy megteremtsék az összhangot, és egy egységes csapatot alkossanak. Új edzőjük van, aki ráadásul olasz, és vele együtt egy új taktikai felfogás érkezett a csapathoz. Két évig voltál a Milanban. Csak 19 éves voltam, mikor elhagytam a Rennes-t a világ egyik legnagyobb klubja kedvéért. Nehéz volt, mert azelőtt sosem éltem külföldön, és az sem könnyítette meg a dolgomat, hogy nem beszéltem a nyelvet. Egyedül voltam, de végül sikerült beilleszkednem. Semmit nem bántam meg, nagyon sokat tanultam ott. Rengeteget segített nekem, hogy azzá váljak, aki most vagyok. Igen sportos családból származol… Édesanyám kosarazott, apám pedig a labdarúgás világában tevékenykedik. Ő a Lorient menedzsere. Sokat segített nekem, hogy tanácsokat adott apaként és edzőként is. Kétszer is játszottam ellenük a Bordeaux-val, elég kellemetlen volt. Azt szerettem volna, hogy nyerjen a csapatom, de ugyanakkor nem akartam, hogy a családom veszítsen. Még több exkluzív vb-interjú az FFT júliusi számában: Gerrard, Messi, Torres, Pienaar, De Rossi és Villa beszél a világbajnokságról.