Vb-interjú: Jozy Altidore, USA

Még csak öt éves voltam, de emlékszem az 1994-es világbajnokságra. A szüleim minden meccset felvettek, hogy ha idősebb leszek, meg tudjam nézni. Minden meccset otthonról, Floridából néztem, akkoriban ott éltünk. Emlékszem Argentínára, Maradona drogügyeire, és Batistutára, aki fantasztikus volt.
Mesélj egy kicsit a haiti látogatásodról, közvetlenül a földrengés után. Egy jótékonysági szervezet kért fel, hogy némi vidámságot csempésszünk az ott élők életébe. Hat napot töltöttem ott. Az élet sohasem volt könnyű Haitin, sajnos ez most még rosszabbra fordult. A szüleim ott születtek, sok rokonom él ott.
Te vagy a legfiatalabb amerikai, aki gólt lőtt a selejtezők során, és te vagy a legfiatalabb, aki mesterhármast ért el. Dél-Afrikában is hasonló produkcióra számíthatunk tőled?
Az nagyon jó lenne. Ennyi sérülés után végre úgy érzem, kezdenek jóra fordulni a dolgok. Másfél évig pocsékul ment a játék. Volt egy nagyon csúnya körömbenövésem, nagyon hosszú ideig tartott, és borzalmasan fájt. Ráadásul még el is fertőződött, minden lépés kínszenvedés volt. Meg is kellett műteni. Félbevágták a nagylábujjamat, és kivágták a köröm gyökerét, így már soha nem fog visszanőni. 2008-ban aztán a Villarrealhoz igazoltam (MLS rekordot jelentő hatmillió fontért) és a szezon felét a Xereznél töltöttem kölcsönben. Azt gondoltam, hogy ez jó lesz, mert legalább játéklehetőséget kapok a Konföderációs Kupa előtt. De nem így lett. Egyetlen meccset sem játszottam a Xerezben.
Spanyolországhoz képest milyen az élet a Hull Citynél? Abból a szempontból jobb, hogy az itteni kultúra sokkal hasonlóbb az amerikaihoz, mint a spanyol.
Milyen népszerű jelenleg a futball az Államokban? Napról napra népszerűbb. Az idő majd eldönti, a többi sportnak még sokkal nagyobb hagyománya van nálunk. Kétségtelenül jó irányba halad, mind az MLS, mind a válogatott egyre nagyobb figyelmet kap.
Felismernek téged az Államokban? Mostanában már igen, de már nem olyan szórakoztató, mint az elején volt. Amíg senki nem ismer, tulajdonképpen bármit megtehetsz. Most, hogy ismert lettem kicsit óvatosabbnak kell lennem, főleg otthon, New Jerseyben vagy a nagy városokban, ahol sok a kisebbség – az ő köreikben a legnépszerűbb a futball.
Az Egyesült Államok remek munkát végzett, amikor kijutott a világbajnokságra. Az emberek azt mondogatták, hogy milyen nehéz lehetett hét közben játszani El Salvadorban egy olyan pályán, ami tele volt kövekkel. Hihetetlen volt, egyáltalán nem könnyű ilyen országokkal játszani. Amikor Mexikóvárosban kikaptunk, az is főleg az elképesztő hangulatnak volt köszönhető. Megnézném, az európai csapatok hogyan szerepelnének ilyen körülmények között. Kemény feladat volt, de rendre megmutattuk, hogy a legjobb csapatok közé tartozunk, és megérdemeljük a helyünket a tornán.
Milyen az edzőtök, Bob Bradley? Nagyon komoly fickó. A csapatra és az általa kidolgozott taktikára fekteti a hangsúlyt, de nem szeretném őt kibeszélni. Nem segíthetek az angoloknak, mert játszunk még velük.
Szerinted hogyan fog szerepelni Anglia? Mindenki tudja, hogy az angoloknak remek játékosaik vannak, de nem csak az egyének számítanak. A lényeg, hogyan tudnak csapatként együtt szerepelni. Jermain Defoe és Wayne Rooney bármelyik védelemre ráhozná a frászt.
Gyakran összejártok az angol-amerikai játékosokkal? Le szoktam menni Manchesterbe és Liverpoolba, hogy összefussak mondjuk Tim Howarddal. Tartjuk a kapcsolatot.
Milyen eredménnyel lennétek elégedettek a világbajnokságon? 2002-ben jól szerepeltünk, egészen a negyeddöntőkig meneteltünk, legutóbb viszont még a csoportból sem jutottunk tovább. Azt hiszem, úgy kell kimennünk, hogy meg akarjuk nyerni a világbajnokságot. A csapaton belül erős az összetartás, ezt már korábban is megmutattuk. Az is nagy segítség, hogy néhány játékosunk a legerősebb bajnokságokban játszik. Még több exkluzív vb-interjú az FFT júliusi számában: Gerrard, Messi, Torres, Pienaar, De Rossi és Villa beszél a világbajnokságról.