Vb-interjú: Johan Vonlanthen, Svájc

USA, 1994, ekkor nyolc éves voltam. Kolumbiában laktam, ők pedig Svájc ellen játszottak. Mindenki azt hitte, hogy Kolumbia fog nyerni, bennem viszont kettős érzések voltak, mivel anyukám Svájcba költözött. Egy svájci fickóval házasodott össze, ezért kiköltözött hozzá 1990-ben. Mivel vele akartam lenni, 13 évesen utána mentem. Ez a váltás először borzalmasan nehéz volt: minden más volt, a nyelv, az időjárás és a mentalitás is. Minden barátom Santa Martában maradt, ez nagyon bántott. Soha nem hittem volna, hogy egyszer svájci válogatott leszek, de három vagy négy év múltán megkerestek, hogy játszanék-e egy ifjúsági tornán. Azt is elmondták, hogy ha elmegyek, soha többé nem játszhatok Kolumbia színeiben. Szerintem a kolumbiai futballéletben senki nem tudott arról, hogy Svájcban is van egy játékosuk. Főleg ilyen vezetéknévvel, hogy Vonlanthen. De a karrierem jól alakult, előbb a Young Boysban játszottam, majd 17 évesen a PSV Eindhovenhez kerültem.
Tudsz kolumbiai ételeket főzni? Van egy ételünk, ami zöld banánokból készül, imádom. El tudom készíteni, de a nagyszüleim sokkal jobban értenek hozzá. Bármikor, ha van egy kis szabadidőm, hazamegyek hozzájuk Kolumbiába.
Hogyan viselted, hogy sérülés miatt ki kellett hagynod a 2006-os németországi világbajnokságot? Borzalmas volt, mert az első németországi edzésünkön sérültem meg. Kimentem a vb-re, és azonnal összeszedtem egy térdsérülést, ami miatt négy-öt hétre kidőltem. Sajnos, ilyesmi előfordul a futballban.
Meglehetősen nehéz csoportba kerültetek. Egyértelműen a spanyolok a favoritok. Amikor őket látom játszani, a futball nagyon könnyű játéknak látszik. Ahogy a labdához érnek, kommunikálnak, lenyűgöző. Gyönyörű futballt játszanak, akárcsak a Barcelona, és fejben is ott vannak. Xavival és Iniestával középen, Torressel és Villával elől, nincs náluk jobb csapat. Ráadásul ott van még Fabregas is. Játszunk Chilével is, akikkel korábban találkoztunk már barátságos mérkőzésen. Új edzőjük van, aki sok játékost kipróbált, és végül bravúrosan kvalifikálták magukat. Minden kiscsapatot bátoríthat az ő példájuk, hiszen Argentínát is megelőzték a selejtezők során. Nekünk az a célunk, hogy továbbjussunk a csoportból. Ehhez meg kell vernünk Chilét és Hondurast, egyik sem lesz könnyű.
Edzőtök, Ottmar Hitzfeld nagyon sikeres. Győztes típus, teljesen megváltoztatta a mentalitásunkat, belőlünk is győzteseket faragott. A Bayern Münchennel megnyerte a Bajnokok Ligáját, tudja, hogyan lehet eredményeket elérni a legmagasabb szinten. Teljesen megbízunk benne.
Anglia? Szeretem az angol futballt, szeretnék is egyszer ott játszani. Kedvelem a válogatottjukat is, főleg, mióta Capello az edző. Valószínűleg nem én leszek az első, aki ezt mondja, de Wayne Rooney az egyik legjobb játékos a világon. Furcsa, de jót tett neki, hogy Cristiano Ronaldo elhagyta a Manchester Unitedet.
Igaz, hogy hét nyelven beszélsz? Igen, de nem vagyok mindben perfekt. Néhányban írni is tudok. Beszélek angolul, spanyolul, németül, hollandul, portugálul, olaszul és franciául. Az életem úgy hozta, hogy ezekre a nyelvekre mind szükségem volt.
Melyik nyelven legjobb káromkodni? Angolul vagy franciául.
Használtad már valaha arra ezeket a nyelveket, hogy kihallgasd az ellenfeleket? Persze. Néha hallom, ahogy a spanyolok beszélnek, azt hiszik, Svájcban senki nem ismeri a nyelvüket. Megfeledkeznek rólam. Ilyenkor én továbbadom az információkat a csapattársaimnak, ez néha igen hasznos tud lenni.
Melyik svájci játékosra kell leginkább figyelnünk a tornán? A fiatal csatárra, Eren Derdiyokra, aki a Bayer Leverkusenben játszik. Valentin Stockerre, aki még nála is fiatalabb, a Baselben játszik. Meg Valon Behramira a West Hamből. Akárcsak én, ő sem svájci születésű. Vagyunk még így egy páran, például Johan Djourou az Arsenalban. Vagy Philippe Senderos, akinek apja spanyol, anyja szerb. Még több exkluzív vb-interjú az FFT júliusi számában: Gerrard, Messi, Torres, Pienaar, De Rossi és Villa beszél a világbajnokságról.