Vasas: Egyéni sport a csapatjátékon belül

A nyáron volt olyan időszak, amikor hat kapussal dolgoztál együtt, de akadtak olyan napok is, amikor csak ketten ugrottak a gyakorlataidra. Most négy „növendéked” van; ez ideális létszám?
– Négy kapussal 100%-os munkát tudok végezni, ez a létszám nagyon optimális a kapusedzésekhez – felelte Atya, miközben az edzés előtti kávéját kevergette. – A hat már egy kicsit sok volt, most viszont ideális az elosztás. Lubos Ilizi képviseli az idősebb, rutinosabb generációt. Vele kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyre jobb formát mutat. Meg kellett szoknia azt a munkát, amit én elvégeztetek a kapusaimmal. Már Kecskeméten is látható volt rajta, hogy magabiztos, határozott, úgymond teljesen egyben van.
Ezek szerint hozzád is eljutottak azok a hangok, amelyek az első néhány mérkőzés után igen erőteljesen kritizálták a teljesítményét.
– Én láttam őt védeni Szlovákiában még akkor, amikor a látószögünkbe került, és én már akkor javasoltam, hogy próbáljuk meg a Vasashoz hozni. Mindenkiben, aki új helyre kerül, van egy kis megilletődöttség. A Pécs elleni bajnokin például túlpörögte magát: a debreceni fiaskó után nagyon szeretett volna megfelelni az elvárásoknak. Aztán becsúszott az a hiba az első gólnál… megjegyzem, abban azért a védelmünk is ludas volt egy kicsit. Egyébként pedig mindig a kapusokat a legkönnyebb elővenni, mert hát ők kapják a gólt. Ezt persze a kapusok tudják, és fel is vállalják. Máskülönben nem állnának oda a gólvonalra.
Mondj néhány szót a másik három srácról, kérlek.
– Halasi Peti a Videotonban nevelkedett, látszik rajta Tamás Gyula munkája. Technikailag jól képzett, fiatal játékos, neki fontos, hogy rutint szerezzen. Ambrusics Robi Angliából jött haza, azt a stílust képviseli, amit ott „belevertek”. Ezt jelzi, hogy mindkét lábbal jól rúg, és a vetődési technikája is más. Benne is nagy lehetőségek rejlenek, dolgozunk azon, hogy ezt kihozzuk belőle. És ott van még Horváth Andris, aki kicsivel idősebb Robinál. Alkatilag nagyon jó felépítésű, viszont egy pár kiló izom még kell rá, hogy olyan „ütős” legyen, amilyennek egy kapusnak lennie kell. Jó a labdafogása, jól rúg, tehetséges kapus ő is.
Tehát mind a négyüket nyugodt szívvel be mered állítani az NB I-es vagy az NB III-as csapat kapujába.
– Igen, teljes mértékig megbízom bennük.
Pedig nem lehetett könnyű dolgod, hiszen a nyáron a teljes kapusállomány lecserélődött a Vasasnál.
– Újonnan kellett összeraknunk a kapus garnitúrát, de szép fokozatosan nálunk is beérik a munka. Ahogy már mondtam, én az első pillanattól fogva láttam Luboson, hogy teljesen profi a gondolkodása, a hozzáállása. Nem riad vissza attól, ha keményen kell dolgozni. Tudja, hogy csak így lehet előrelépni. Ugyanez a helyzet a csapatnál is. Kapják a kőkemény edzéseket, és látszik rajtuk, hogy fizikálisan jobban bírják a mérkőzéseket, és ezáltal jobban koncentrálnak. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi három meccsen öt pontot szereztünk.
A koncentráció a kapusoknál is létfontosságú, igaz?
– Így van, de ez nem létezhet megfelelő erőnlét nélkül. Csak akkor tudnak 90, vagy akár 120 percig koncentrálni, ha a megfelelő munkát elvégzik. Ha nincs állóképesség, előbb-utóbb a figyelem is lankad. Hiszen ha csak hetven percig bírod szuflával, az utolsó húsz percben hozhatsz két olyan rossz döntést, amin elmegy a meccs. Egy kapusnak nem is annyira fizikálisan megterhelő egy mérkőzés, mint inkább szellemileg. Lehet, hogy a 90 perc alatt csak háromszor kell komolyan játékba avatkoznia, de akkor három ziccert kell fognia; vagy az is előfordulhat, hogy a 88. percben kell először bemutatnia valami olyat, amivel ő hozza a csapatnak a három pontot. Nem egyszerű a mi posztunk: a csapatjátékon belül ez egy egyéni sport.
(fcvasas.com)