Vanczák klubja beintett: A játékost nem engedik el a válogatott edzőtáborba

---

Pintér Attila a héten is megszólalt, a héten is mondott olyat, amire korábban sokan felkapták volna a fejüket, és ami mellett most mindenki elment szó nélkül. Egy győri összejövetelen azt mondta, hogy az a klubvezető és edző, aki nem volt ott az általa az edzőknek tartott beszélgetésen, az nem akarja a magyar futball felemelkedését. Azt hiszem, ez jó nagy hülyeség – már elnézést – , és nagyon komolyan kíváncsi lennék arra, mit szólt volna Pintér Attila egy évvel ezelőtt, ha Egervári Sándor találja ki ezt a szisztémát, amivel ő most előállt. Mit szólt volna Pintér akkor, amikor klubedzőként épp egy olyan csapatot vezetett, amelyik harminc éve nem nyert bajnokságot, de amelyiknek épp óriási lehetőség és esély volt a kezében? Vajon Pintér szó nélkül és örömmel engedte-e volna el játékosait a felkészülés közepén kéthetente két napra, vagy épp egy egyhetes edzőtáborba? Vajon Pintér szó nélkül ment volna el amellett, ha egy-egy ilyen összetartás után sérülten tért volna vissza valamelyik játékosa? Vajon Pintér szó nélkül engedte volna egy futballistáit egy kétnapos összetartásra mondjuk a Videoton, a Ferencváros vagy épp a Debrecen elleni meccs előtt? Ezek a kérdések azok, melyekre soha nem kapunk választ. Egyrészről azért nem, mert az időutazás jelenlegi ismereteink mellett még lehetetlen, másrészről azért nem, mert félő, hogy az őszinteségről és megújulásról beszélő Pintér Attila egy ilyen kérdésre most nem mint klubedző, hanem mint kapitány válaszolna, azaz a saját érdekeit nézné. Ez egyébként nem negatívum, csupán tény. És itt térnék vissza Pintér hétfői mondataira, mert azt gondolom, nem csak az lehet a jó, amit ő kitalál, és attól, hogy valaki – edző, klubvezető vagy épp újságíró – nem ért vele egyet, attól az még nem a magyar futball ellensége. Még akkor sem, ha van olyan fórum, ahol ezt Pintér hangoztathatja úgy, hogy senki nem kérdez vissza, vajon tényleg komolyan gondolja-e azt, amit mond. Egyszer azt írtam, hogy amikor először meghallottam Pintér tervét, akkor azt gondoltam, ez lehet a megoldás, majd amikor átgondoltam, arra a megállapításra jutottam, hogy amolyan látszatintézkedés az egész, hiszen így senki nem vádolhatja azzal Pintért, hogy nem csinál semmit. Ráadásul – bár a héten az egyik olvasó azt írta, minden cikkünkből süt a rosszindulat a kapitány ellen, erről szó sincs, sőt – bevallom, csodálom Pintér fanatizmusát. Csodáltam, amikor a Fradi edzője volt – akkor is azt mondtam, nehogy már a játékos mondja meg, ki az edzője – és csodáltam Sopronban is. Sőt, tavaly csak miatta drukkoltam egy kicsit a Győrnek, és igen, azt gondolom, az elkényelmesedett, magukat sztárnak képzelő – tisztelet a kivételnek – magyar játékosok mellé keménykezű, és hangos edző kell. Pintér, bár a stíluson valóban lehet vitatkozni, pont ilyen. Sokakkal ellentétben nekem nincs bajom Pintér stílusával. Azzal már sokkal inkább, hogy vannak, akik ezt minden sajtótájékoztatón negatívumként említik, persze csak az egymás közti beszélgetésen, a megjelent cikkekben pedig beállnak a hű katonák sorába, akik soha semmilyen rosszat nem írnak addig, amíg nem biztos, hogy az adott edző – legyen szó bárkiről – nem távozik majd. Ekkor azonban előveszik a "megmondóember" énjüket, és mindent egyszerre zúdítanak arra, aki már nem tud védekezni. Emlékezzünk csak vissza Monizra, akit lassan már az ország legjobb edzőjévé neveztek ki, mindenki elé példának állították, majd amikor elküldte a Fradi, ő lett a legrosszabb a világon. Na de vissza Pintérhez, akinek a stílusával számomra nincs gond, sokkal inkább a látszatintézkedéssel. Most például meghívta a közelgő edzőtáborba Vanczák Vilmost, akiről köztudott, hogy decemberben megsérült, tehát biztosan nem jöhet el. Legalábbis remélem, hogy az aktuális szövetségi kapitány tud a játékosok fizikai állapotáról. Szóval Vanczák, ha engednék, sem tudna jönni, más kérdés, hogy Svájcban nem borulnak le Pintér összetartásos ötlete előtt, és kerek-perec elmondták, a kapitány ne is számítson arra, hogy Vanczák nem FIFA-játéknapon részt vehet ezeken az összetartáson. – Beszéltem a kapitány úrral, többek között arról érdeklődött, el tudok-e menni a február eleji, törökországi edzőtáborba, melynek az a célja, hogy tovább térképezze a válogatottnál szóba jöhető embereket. A kérést a klubom elutasította, hiszen nem FIFA napokról van szó. Ahogyan eddig, úgy ezután is szívesen megyek majd a nemzeti csapatba, ha meghívót kapok. Amihez biztosan komoly teljesítmény kell majd a pályán, hiszen csak azért nem fog számítani rám Pintér Attila, mert van mögöttem hetvenhat mérkőzés – mondta a játékos a boon.hu-nak. A kapitány holnaptól újabb összetartásra hívta a játékosokat, persze még mindig csak az itthon játszókat, akik közül lassan már négy csapatra valót kipróbál. Azt gondoljuk, ez nem is lesz másképp, mert nem hisszük, hogy egyetlen külföldi klub is elengedi majd játékosait. Bár még mindig kétkedve fogadjuk az ötletet, őszintén drukkolunk a csapatnak, és reméljük, ez lesz a jó megoldás – már a magyar futball felemelkedése érdekében is. És azt is reméljük, hogy Pintér nem tör Matthäus kétes babérjaira, azaz ezen összetartások után nem lesz mindenki egyszeres-kétszeres válogatott. Fehér György