Baljós előjelekkel készült a Valladolid a Villarreal elleni mérkőzésre. A csapat körül egész héten állt a bál: először a szurkolók egy csoportja „látogatta” meg az edzésen a találkozóra készülő játékosokat, hogy kifejezzék nemtetszésüket az utóbbi idők eredménytelensége és Onésimo Sánchez mester fiainak lelketlen játéka kapcsán. Aztán kényelmetlen beszámolók jelentek meg tivornyázó futballistákról és végül hallani lehetett azt is, komoly feszültségek vannak a Valladolid-öltözőben, amit a csapat idei szereplése tovább mélyített.
A Valladolid teljesítményét nehezen lehet pozitívan értékelni, eddig összesen 24 pontot „szorgoskodott” össze, ami azt jelentette, hogy a csapat az utolsó előtti, azaz kieső helyen fogadta a Villarrealt (8., 40. pont). A hazaiak otthoni mérlegük katasztrofális, e mutató alapján a La Liga második legrosszabb együttesét alkotják. A Zorillában mindössze 13 pontot gyűjtöttek (2 győzelem, 7 döntetlen és hat vereség a pontos mérleg, 19 szerzett és 28 kapott góllal).
Nagy szüksége volt tehát a Valladolidnak a győzelemre és a három pontra. Sok reménnyel azonban nem kecsegtetett a tény, hogy a Zorillában utoljára 2009. december 20-án esett meg e csoda, amikor a „pucelánók” 2–1-re verték meg a Sporting Gijónt (a másik sikert méga szezon elején,a Deportivo ellen érték el, fölényes, 4–0-ás diadallal). A hazaiak így csak abban bízhattak, hogy a sokkal esélyesebb Villarreal hozza az idegenben mutatott formáját (mindössze hét pontot szereztek az El Madrigaltól távol). Onésimo nem számíthatott Jacobo, Rubio, Sésma, Pelé, Lázaro, valamint az utóbbi időben kiemelkedően teljesítő Nauzet és az előző fordulóban kiállított Justo Villar kapus játékára sem.
A Villarrealnak még mindig élnek az európai kupaszereplésről szőtt álmai, így nyerni érkezett Valladolidba. Elhatározásának sikerét csupán a statisztika kérdőjelezte meg: a „submarino” a Zorillában eddig tett hét első osztályú látogatása alatt nemhogy nem nyert, még gólt sem (!) sikerült szereznie. Az eredménylista megmosolyogtató: 5 vereség (1–0: 1998–1999, 2001–2002, 2002–2003, 3–0: 2003–2004, 2–0: 2007–2008) és két döntetlen (0–0: 2000–2001 és 2008–2009). A vendégek legutóbb Rossi révén kerültek közel az átok megtöréséhez, ám a csatár tavaly még tizenegyesből sem tudott betalálni, így a Zorilla bénító légkörében nagyon bíztak a kieséstől menekülő hazaiak. Mint később kiderül, hiába. J. Carlos Garrido két érdekes döntéssel hívta fel előzetesen a figyelmet: egyrészt Escudero és Javi Venta kikerült az utazó keretből, másrészt a spanyol válogatott Senna csak a padon kezdett.
A találkozó a hazaiak számára hatalmas pofonnal kezdődött, a Villarreal az első percben megtörte a történelmi átkot: a 9. percben Ángel a mellel „megszelídített” labdát elegánsan a kint álló Fabricio kapus felett a hálóba emelte. 0–1. Micsoda találat, hidegzuhany a túlélésért küzdő és győzelmi kényszerben játszót Valladolidnak! A 15. percben Llorente-Nimar összjáték keltett riadalmat, de utóbbi elhibázta a helyzetet. A mérkőzést egyértelműen a Villarreal uralta, a hazaiak támadgattak, de nem jelentettek valós veszélyt. Egyetlen valamire való helyzetük a 38. percben adódott, de Canobbio fejese nem talált célba.
A szünet után nem változott meg a játék képe, a hazaiak igyekeztek támadásokat vezetni, a vendégek kedvükre kontráztak. A jelenetek sorát egy Llorente-helyzet nyitotta az 54. percben, de a csatár lövését Fabricio tisztázta. Pár perccel később azonban már nem volt menekvés, a Villarreal növelte előnyét: az 59. percben Capdevila kanyarított középre egy beadást, amelyre Nilmar érkezett és fejelt értékesítette a helyzetet. 0–2. A hazai publikumnál ekkor elszakadt a cérna. A nézők fütyülték és a következő mondatot skandálva szítták a labdarúgókat: „Estos jugadores no sienten los colores!”, ami arra utal, hogy a játékosok nem viselik szívükön annak az együttesnek a sorsát, amelynek színeit a pályán képviselik. De nem kíméltek egyes játékosokat sem: a csereként beállt délszláv Medunjanin olyan szidalmakat kapott rigmusban (pl.: „Medunjanin, hijo de puta”), amiket e helyütt lefordítva már csak a jóízlésmegsértése miatt sem áll módunkban közölni. Nincs mit szépíteni, a Zorilla saját csapata ellen fordult. A 86. percben épp a sokat – fogalmazzunk így – kritizált bosnyák volt az, aki szépíthetett volna, de kemény lövését, ha nehezen is, de Diego López hárította. A végén még beállt a sokáig sérülés miatt lábadozó Cazorla, de pályára küldésének valódi oka ekkor már csak az időhúzás volt. Az eredmény nem változott.
A Valladolid újabb bukásával „megváltotta a jegyet" a Segunda Divisiónba, míg történelmi győzelmével a Villarreal őrzi helyét a középmezőny tetején.
Valladolid: Fabricio, P. López, Sereno, D. Horno, Marcos, Borja, H. Font (Medunjanin, 57.), Keko (Sisi, 64.), Canobbio, Marquitos (Sergio García, 35.) és D. Costa
Felállás: 4-2-3-1
Villarreal: D. López, Á. Lopez, Gonzalo, Godín, Capdevila, Cani, Bruno, Ibagaza (Cazorla, 88.), J. Llorente (Pires, 78.), Nilmar, Rossi (Senna, 70.)
Felállás: 4-3-3
Gólok: 0-1: Ángel (9.), 0-2: Nilmar (59.)
Vezette: Estrada Fernández
Gyutai Péter
(Forrás: Marca.es)
