Fotó: rangado.hu
Hat évig dolgozott az arab világban a hatvanéves edző, Tornyi Barnabás. Előbb az Al-Wahra csapatánál tevékenykedett, majd szaktanácsadó volt a labdarúgó-szövetségben, legutóbb pedig az Al-Sadd szakmai igazgatója volt. Munkáját kétszer is elismerte az ázsiai szövetség, hiszen a térség legjobb projektjének választották. A Rangadó.hu érdeklődésére a közelmúltban elmesélte, hogy egy adminisztratív döntés miatt távoznia kell, de nem csügged, hanem korábbi állomáshelye, az Egyesület Államok felé veszi az irányt. Az ATV hétfő esti, Húzós című műsorában elmondta, hogy Orlandóban az utánpótlás-neveléssel szeretne foglalkozni, de nem zárja ki, hogy egyszer még dolgozik a magyar futballban is. – Amikor engem kineveztek szakmai igazgatónak, akkor már öt éve nem volt bajnok a csapat, miközben a legnépszerűbb klub Katarban, és a legveretesebb múlttal rendelkezik – mesélte az Al-Sadd csapatáról Tornyi Barnabás. – Egy reformfolyamatba kerültem bele, és mint szakmai igazgató, letettem a projektemet. Arab csapat korábban még nem nyert ázsiai Bajnokok Ligáját, ráadásul ezután egy bronzérem is összejött a Világkupán. Ott voltam ezeken az eseményeken, viszont nem kispadoztam. Nekem szakmai igazgatónként a szakmai felügyelet, illetve az egész klubnak a felépítése, működtetése, szakmai vonalvezetése volt a feladatom. Illetve az első csapat vonatkozásában még annyit megjegyeznék, nehogy túllihegjem a szerepemet, hogy nekem soha nem volt olyan lehetőségem, hogy beleszóljak az edzőválasztásba, vagy az edző elküldésébe. – És az edző munkájába? – Beszélgetés, konzultációs szinten voltunk. Nagyon jó munkakapcsolatunk volt Jorge Fossatival, akivel ezt az eredménysort elértük, és a mostani, marokkói edzővel is. A leglényegesebb, hogy mi, a szakmai stáb tagjai beszélgethetünk, de a döntés mindig a karmesternél van, akinek egyébként a zsebe tele is van pénzzel. Én leteszem a véleményemet, és vagy felhasználják, vagy nem. Nekem arról a szintről kellett elindulnom, hogy korábban soha nem használtak fel európai szakmai igazgató véleményét, mert előttem nem is volt, főleg nem magyar, és eljutottunk odáig, hogy elég sok dologban akceptálták a véleményemet. – A magyar edzők rendszeresen elmondják, hogy ha nekik olyan lehetőségük lenne, ők is elérnének olyan eredményeket, mint mondjuk Josep Guardiola, mert úgy könnyű, olyan játékosokkal… A magyar edzők vannak olyan jók, mint Guardiola? – Ezt azért nem merném mondani, mert abban a pillanatban az ellenségeim nagy száma, vagy a futballt nem szeretők nagy száma támadna, hogy mit fecseg ez, de a magyar edzők jobban felkészültek, mint amit a világ megkövetel, hiszen harminc-negyven éve bármelyik európai klub felépítését nézzük, az edző az első csapat összeállításával, taktikájával foglalkozik, és jön hozzá nyolc-kilenc segédedző. Az egyik élettanász, a másik a fizikai felkészítésért, a harmadik a technikai képzésért felelős. Mi a Testnevelési Egyetemen, vagy akár a licencképzésben mindenre rá voltunk szorulva. – Akkor miért mondta Szalai Ádám, hogy a magyar edzők tehetnek róla, hogy ilyen állapotban van a magyar futball? – Magyar edző vagyok, magyar iskolákat végeztem. Minden sár, ami kell, jöhet rám is, hiszen ennek én is része vagyok. Ugyanakkor hat éve dolgozom Katarban, tehát kívülálló is vagyok. Hat évvel ezelőtt még nem ez az MLSZ-elnökség volt, és az a támogatottság, ami most van, még nem volt a magyar futballban. Reform, reform hátán, változik minden, ez nem ugyanaz. Az utóbbi évek bajnokcsapatait kell megnézni: magyar edzőkkel lett többszörös bajnok a Debrecen. Mi világcsúcstartók vagyunk, hiszen azt mondja a statisztika, hogy tízezer játékosonként van egy klasszis, és százezer játékosonként van egy nemzetközi klasszis.
A teljes interjút ide kattintva tudod elolvasni!
