Tornyi: Ez a széria személyes kudarcom

Sajnos jó jósnak bizonyultál, amikor azt mondtad a mérkőzés előtti nyilatkozatokban, hogy általában a Győr szerez így-úgy gólt, majd kivédekezi a mérkőzésből hátralevő időt.
Nem jósnak vagyok jó, hanem talán jól elemeztük az ellenfél játékát. Ez természetesen nemcsak az én érdemem, hanem a teljes edzői stábé, mindenkinek megvan a saját feladata, az ellenfél kapusait ugyanúgy feltérképezi Veréb György, mint a többiek a mezőnyjátékosokat. Ezek után a minimum az, hogy leszűrjük, hogy mi várható.
Hogyan érint a sorozatban negyedik vereség?
Álmomban sem gondoltam volna, és eddig nem is volt rá példa pályafutásom során, hogy bármelyik csapatom, bármelyik bajnokságban egymás után négyszer kikapjon. Ha a szezon előtt valaki nagy pénzben fogadást ajánlott volna, hogy négyszer kikapunk, akkor tartottam volna egész vagyonom erejéig az ellenkezőét. Ez a széria személyes kudarcom. A felkészítés valamelyik része nem elég hatásos, vagy pedig nem jól mértem fel azokat a játékosokat, akiket szerepeltetek, hogy tétmeccsen megtudják-e oldani a rájuk bízott feladatot, vagy nem.
Azt nem tudom megváltoztatni, hogy kikaptunk 1-0-ra, Most is itt ülök a hegyoldalban egy farönkön elvonultam a világtól és elemzem a mérkőzést, de tegnap is addig nem hagytuk el a stadiont, amíg át nem beszéltük az edzői stábbal azt, hogy mi a vereség oka és egy papírfecnire fel is írtuk, mit változtatunk a következő mérkőzésre. Ez személyeket is érint, s ennek függvényében figyeljük a heti edzésmunkát, hogy az hoz-e valamilyen pozitív vagy negatív irányú változást. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón önkritikát gyakoroltál, hogy tévedés volt a két szélső középpályás személye, rájuk gondoltál a személyi változásokkor?
Nem csak rájuk. Egyrészt a játékosok nyilvános kritikájával azt a látszatot kelthetném – amit véletlenül sem szeretnék -, hogy leveszem a saját vállamról a felelősséget, másrészt mintha célom lenne, hogy "megsemmisítsem" a játékosokat, holott nekem arra is vigyáznom kell, hogy lesznek még mérkőzéseink. Arra azért nagyon vigyázok, hogy megmaradjon a sportemberi tartásom, miszerint nem baj, ha a hátamon fát vágnak, mert már 30 éve együtt élek azzal, hogy az edző felelőssége a legnagyobb.
Azonban joggal hihettem Roszel Róbert eddigi teljesítménye alapján, hogy a középpályánk bal oldala erősebb Rooney erőszakosságával, harcosságával, beadásaival, mégis ő volt az, aki szinte azt sem tudta, milyen kávéházban van. Úgy ítéltük meg, ha bárhol változtatnunk kell, az nem ez a poszt, külön tekintettel Sadjo edzetlenségéből és utolsó pillanatba való beeséséből fakadó korábbi teljesítményének.
A másik oldalon George Menougong az első mérkőzésen rosszul szállt be, majd pihent egyet, Újpesten pedig tette a dolgát, ki az aki kihagyná a csapatból a tavaszi házi gólkirályt? Gyors, jól egyegyezik, jól ad be, amely képességekre szükségünk is volt a Győr taktikájának ellenszeréül. Ezért is váltottam csatárposzton, ahol a mozgékonyabbaknak szavaztam bizalmat. Azonban George megzavarodott, nem tudott a csapat hasznára lenni. Magamtól kérdezem, ha az első félidőben lekapom a pályáról és beküldöm az öltözőbe, "jobb, ha nem játszol!" felkiáltással, akkor az segített volna a hosszú távú céljaink elérésében? Nem akarom bántani az egyébként rossz napot kifogó játékosokat, mert az nem visz előre.
Folytatva az elemzést, tudtuk, hogy a vendégek előszeretettel ívelnek az egy ékükre, aki visszapasszolja a labdát a felzárkózóknak, és hiába tudhatta Zámbó Bence a feladatát, mindössze fél perccel a szünet előtt mégis felügyelet nélkül léphetett ki egy győri játékos és jött az egyébként jogos tizenegyes. Ha ekkor megvizsgál egy orvos, nem lepődtem volna meg, ha egyből lélegeztető gépre köttet.
Debrecenben nagyon jól játszott a csapat, a Videoton ellen sem lehet sok panasz, Újpesten már inkább, a Győr ellen pedig… Te is lefelé ívelőnek látod a csapat teljesítményét?
Debrecenben sem voltunk nagyon jók, mert 80 percnyi jó játék és az utána kapott 3 gól 0 pontot ért. A Videoton ellen éreztem azt, hogy egy nagyon-nagyon jó csapat ellen kiegyensúlyozott volt a teljesítményünk. A listavezető pöccintett egy gólt, de utána rájuk mentünk. Újpesten a kiegyensúlyozottság 65 percig tartott utána jött a nem várt dolog, azt hittem karakánabb játékosok alkotják a DVTK csapatát és nem omlunk össze.
A tegnapi mérkőzésre kimondottan az volt a jellemző, hogy a nagy bizonyítási vágy görcsössé tett. Az első négy mérkőzés közül ez volt az, ahol hazai pályán játszottunk, de nem a listavezető ellen és joggal bíztunk abban és egész héten azt gyakoroltuk, hogy a Győr ellenünk nem fogja megcsinálni, hogy egy nincs sava-borsa meccsen rúgnak egy gólt, majd kivédekezik a hátralévő időt. De távol álljon tőlem, hogy a Győr játékát kritizáljam, hiszen a dobogón állnak és ez őket igazolja.
Hogyan lehet javítani a támadójátékon, hiszen négy mérkőzésen mindössze két gólt szerzett a Diósgyőr?
A középpálya hatékonysága nagyban befolyásolja a támadójátékot. A tegnapi mérkőzésen talán csak pókfoci-elemeket nem dobtam be, hiszen kezdtünk egy 4-2-2-2-vel, vagy ha úgy tetszik 4-2-4-gyel, hiszen a két szélső középpályásnak támadó feladata volt. Bajzát Péter beállításával átálltunk a háromcsatáros játékra, de akkor nem tudtuk feljuttatni a labdát a középpályáról. A végén már négy csatárral játszottunk, Zoran Supics is feljebb lépett, az ő fejjátékát próbáltuk kamatoztatni, és mit ad Isten, előtte adódott 16 méterről lövési lehetőség, de nem lett gól belőle, el kellett volna találni a kaput. Ötödik csatárt már nem tudtam pályára küldeni.
Jellemző volt, hogy felpattant a labda, kapu fölé ment a lövés – idegesek voltak a játékosok és ez nem jó, mert tapasztalt labdarúgókról van szó.
A küzdőszellemmel mennyire voltál elégedett?
A szurkolók szokták mondani, hogy aki a diósgyőri mezt felveszi… És ez igaz, sőt nemcsak igaz, hanem tartalommal kell megtölteni. Lássuk Zoran Supics példáját! 70 percen keresztül végig zakatolt a középpályán, elég jó hatékonysággal szerzett labdát, nagyon nagy labdavesztése nem volt, sőt cselei után jól is passzolt. Az utolsó 20 percben, amikor már fizikailag ki volt facsarva, amikor már idegileg is fáradtabb volt, akkor a kapu mögé löbbölte a labdát, vagy máskor túl erős labdával akarta futtatni a folyosóba belépő, az utolsó percekben már egyébként is fáradtabb Bognárt. Az arcára volt írva, mennyire szégyellte magát, mennyire el volt keseredve, legszívesebben fölköpött volna a levegőbe és aláállt volna. Lehet-e azt mondani, hogy nem akart? És ez igaz a többi játékosra is.
A beszélgetést azzal zárta a DVTK vezetőedzője, hogy négy vereség után bárki mondhatja, hogy magyarázkodik Tornyi Barnabás, ezért többet nem is mond. Azonban, ha kíváncsiak rá a szurkolók, akkor szívesen áll kérdéseik elé és külön kéri, bátran írjanak kemény kérdéseket is.
(dvtk.eu)