Tőlük búcsúztunk 2016-ban

Verebes Józseftől is búcsúztunk 2016-ban… (Fotó: 24.hu)


JANUÁR
Életének 88. évében elhunyt Dobó Zoltán, minden idők legeredményesebb diósgyőri csatára. A kitűnő támadó a Vasasban lett NB I-es játékos 18 éves korában. A MATEOSZ érintésével 1952-ben igazolt Diósgyőrbe, ahol az élvonalban 47 mérkőzésen 27, a másodosztályban 48 találkozón 73 gólt szerzett, azaz átlagban minden meccsen betalált. Tagja volt a Diósgyőr NB II-es bajnokcsapatának 1953-ban.
Életének 95. évében elhunyt Szentmarjay Tibor, az egri labdarúgás legendás alakja. Szentmarjay remek képességű középhátvéd volt, majd nagyszerű edző lett, az egriek első élvonalbeli idényében is ő ült a kispadon. Az egri városi stadion 2011 nyara óta az ő nevét viseli. A kiváló sportember 1921-ben, Pécelen született, majd 1950-ig kötődött a fővároshoz, ahonnan Egerbe igazolt. Játékosként szerepelt az első NB II-es csapatban, az Egri Építőkben. Szentmarjay Tibor 1957-ig irányította a pályán belül társait, majd edzőnek állt, és ahol megfordult, egy bajnoki címet mindenhol fel tudott mutatni. A megye II-es Bervai Vasasnál például kijelentették, ha nem lesznek aranyérmesek, megszüntetik a csapatot. Bajnokságot nyertek. Edzősködött Egercsehiben, az Egri Előrénél és az Egri Dózsánál is, amely – a város történetében először – 1967-ben ezüstérmesként szerzett jogot az NB I-es indulásra. A szakmával 1983-ban hagyott fel végleg, ám előtte vezette a Debreceni MTE, a Kazincbarcika és a Miskolci VSC együttesét is. FEBRUÁR
Kilencvennégy éves korában elhunyt Rudas Ferenc, az FTC örökös bajnok labdarúgója. A válogatott futballista egész pályafutása során csak a Fradiban szerepelt, labdarúgó-karrierje után pedig élete végéig a Ferencvárost szolgálta. Egy igazi legenda távozott közülünk, aki hűségével, odaadásával és fradizmusával minden magyar embernek példát mutatott. A Fradiban összesen 367 alkalommal lépett pályára és 35 gólt szerzett. Egyszeres magyar bajnok, háromszoros ezüst- és bronzérmes, három alkalommal Magyar Kupát nyert. A válogatottban 1943 és 1949 között 23 alkalommal lépett pályára, három gólt szerzett. Díjai: Az év labdarúgója (1944), Az FTC örökös bajnoka (1974), FTC Aranydiploma (1991), Springer díjas (1994), Centenáriumi Aranydiploma (1999), Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (2011), Életműdíj (2012), Budapest Díszpolgára (2015). 86 éves korában elhunyt Mednyánszky Rudolf a Csepellel bajnoki címet szerző futballista. A kitűnő hátvéd 1951 és 1953 között a Szegedi Honvéd együttesében szerepelt, onnan igazolt a vasgyári csapathoz, amelyben 1954 és 1961 között 181 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Pályafutása kiemelkedő szezonja az 1958-59-es volt, amikor a piros-kékekkel NB I-es bajnokságot nyert. MÁRCIUS 75 éves korában elhunyt Kuharszki Béla, az Újpest volt válogatott labdarúgója. A kiváló csatár 1958-tól tíz évig játszott az Újpesti Dózsában, a lila-fehérekkel az 1959–1960-as idényben bajnokságot nyert – négyszer volt ezüst-, kétszer bronzérmes -, az 1968-69-es szezonban pedig döntőt játszott a csapattal az UEFA-kupa elődjének tekintett Vásárvárosok Kupájában. A válogatottban hatszor lépett pályára, tagja volt az 1962-es chilei világbajnokságon szerepelt nemzeti együttesnek. 66 éves korában, rövid betegség után elhunyt labdarúgó-csapatunk korábbi támadója, a Fradinál nevelkedett Vágvölgyi Mihály. A sokoldalú futballista gyerekkorától kezdve a Ferencváros csapatában nevelkedett. 1969-ben, a Nagytétényi Kohász elleni Magyar Kupa-mérkőzésen mutatkozott be a Ferencváros felnőtt együttesében. A 4-0-ra megnyert meccsen olyan klublegendák mellett játszott, mint Rákosi Gyula, Páncsics Mihály, Juhász István, Szűcs Lajos, Bálint László, Branikovits László és Géczi István. Vágvölgyi a Fradiban, a VM-Egyetértés és a Vasas Izzó színeiben 78 meccsen szerepelt az NB I-ben. Hetvennégy éves korában elhunyt Verebes József, a nyolcvanas évek legendás győri sikercsapatának vezetőedzője. A magyar labdarúgás egyik kivételes egyénisége edzőként alkotott maradandót. A nevesebb magyar klubok közül irányíthatta a Videotont, a Rába ETO-t, az MTK-t, a Honvédot, a Vasast és a Diósgyőrt. 1987-ben először lehetett szövetségi kapitány, majd 1993 szeptembere és 1994 júniusa között másodszor. Verebes József 1981 és 1986 között, illetve 1993-1994-ben irányította az ETO-t, amely első regnálása idején kétszer bajnok lett (1981–1982, 1982–1983). A győriek közönségszórakoztató, gólokban gazdag játékát jól illusztrálja az 1981–1982-es bajnokságban szerzett 102 találat – magyar élvonalbeli csapat azóta sem jutott el száz gólig. Irányításával először sikerült vidéki klubnak megvédenie bajnoki címét az NB I-ben (az 1950-es Budapesthez csatolása előtti Újpest és Csepel duplázását, illetve előbbi triplázását nem számítva). Az 1986–1987-es idényben az előtte középcsapatnak számító (az előző szezonban hetedik) MTK-val is bajnokságot nyert, felkérték a magyar válogatott irányítására (először 1987-ben, majd 1993–1994-ben ült a nemzeti csapat kispadján). MTK-s időszaka után rövid ideig a Kispest-Honvédot is irányította – nyolc mérkőzés után távoznia kellett, de a kispestiek bajnoki címének így is részese volt. A kilencvenes években dolgozott még a Vasasnál és a Videotonnál az élvonalban, közte a Diósgyőrnél az NB II-ben. Fehérvári edzősködését követően már csak alacsonyabb osztályú csapatoknál (Gödöllő, Pápai ELC, Újbuda, Nagytétény-Erőmű) vállalt munkát. A legendás szakember összesen 461 NB I-es mérkőzésen vezette csapatait. Mérlege 222–107–132, a gólkülönbség 833–617 – a „Mágus” győzelmi mutatója 59.76 százalékos a magyar élvonalban. A magyar válogatott szövetségi kapitányaként mérlege 3–3–8 volt. 1982-ben az év labdarúgóedzőjének választották, Győr város Pro Urbe-díjasa lett. 1987-ben mesteredzői címmel ismerték el munkásságát, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának Lovagkeresztjét. 65 éves korában elhunyt Péntek Sándor volt labdarúgó, sporttudósító, újságíró, szakíró. Labdarúgóként az NB II-es tatabányai KOMÉP SC-ből igazolt az NB I-es dorogi csapathoz 1976-ban. Az 1976-1977-es bajnoki évad legtöbb mérkőzésén pályára lépett, valamint az MNK meccseken is szerepelt. Összesen 34 NB I-es mérkőzést játszott a Dorog színeiben és 5 gólt szerzett. Ezen felül többször volt eredményes a kupa-mérkőzéseken is. A csapat 1977-ben kiesett az első osztályból, majd ezt követően még egy évadot játszott az NB II-ben is. 1978-ban visszaigazolt Tatabányára. Az aktív játékot követően is kapcsolatban maradt a sporttal, miután a legnagyobb megyei napilapnál, az akkori Dolgozók Lapjánál – a későbbi 24 Óra – volt sporttudósító és újságíró. Az újságírás mellett a legjelentősebb alkotásaként, egyik fő társszerzője és szerkesztője volt a dorogi klub 75 éves évfordulójára készült könyvnek, amely a Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve címen jelent meg 1989-ben.
ÁPRILIS
Nyolcvannégy éves korában elhunyt Sárosi László, 46-szoros magyar válogatott labdarúgó, a Vasas ötszörös magyar bajnok játékosa. Az élete utolsó szakaszában Németországban élő Sárosi ifjú éveiben a Törekvésben szerepelt, innen lett ifjúsági válogatott. 1949 és 1966 között 316 NB I-es mérkőzésen lépett pályára a Vasasban, amellyel ötször is bajnoki címet ünnepelhetett, 1958-ban pedig a BEK elődöntőjébe jutott. A válogatottban 1956 és 1965 között 46-szor játszott, kétszer szerepelt világbajnokságon (1958, 1962). 1962-ben ötödik helyezést ért el a csapattal. 1964-ben a spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmes lett. Edzőként irányította többek között a Debrecent, a Haladást, a Volánt és az MTK-VM-et is. Emlékezetes, hogy az általában komolyabb célokért küzdő Ferencváros 1985-ben a kiesés elkerüléséért harcolt, amikor Sárosit kinevezték vezetőedzőnek. A szakember – aki összesen 12-szer ült a zöld-fehérek kispadján – bent tartotta a rekordbajnokot, amelynél ezért azóta is szívesen emlékeznek rá. Sárosi László talán legnagyobb edzői sikere az 1974-es utánpótlás Eb volt, amelyen kapitányként aranyérmet szerzett a 23 éven aluli magyar válogatottal.
Életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Dékány Gábor, a Csepel és az Újpesti Dózsa egykori játékosa. Az olimpiai válogatott támadó 1980 és 1983 között 76 mérkőzésen lépett pályára a Csepel SC színeiben, és összesen 25 gólt szerzett. Az 1982-83-as idényben az NB I-ben 4. helyen végzett csapat házi gólkirálya volt 13 góllal. A bajnoki szezon közepén Temesvári Miklós vezetőedző külön kívánságára igazolt az Újpesti Dózsába, ahol 42 bajnoki mérkőzésen ötször volt eredményes. 1986-ban az NB II-es Salgótarjánba igazolt, majd egy rövid ideig idegenlégiósként is kipróbálta magát: a finn Lovisa Tor együttesénél töltött el egy szezont. Az utóbbi években utánpótlás edzőként dolgozott, utolsó klubja a III. Ker. TVE volt.
Életének 72. évében meghalt Fitz János, aki az elmúlt évtizedekben több funkcióban is dolgozott a főváros futballjáért, többek között az MLSZ Budapesti Igazgatóság Öregfiúk- és Old Boys Bizottság elnökségi tagjaként.
Hetvenhárom éves korában meghalt Szarka Zoltán olimpiai bajnok labdarúgó. A volt szombathelyi kapus hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Szarka Zoltán 1961 és 1980 között 244 bajnokin védett a Haladásban, amellyel 1975-ben bejutott a Magyar Népköztársaság Kupa döntőjébe. Az olimpiai válogatottban kétszer lépett pályára, és tagja volt az 1968-os mexikói olimpián aranyérmes együttesnek. Játékos-pályafutásának befejezése után a Haladás utánpótlás- és kapusedzőjeként dolgozott egészen tavaly áprilisig. . MÁJUS
Hetvenkét esztendős korában elhunyt Makó István, korábbi NB I-es játékvezető. A sportember a debreceni Vörös Meteorban futballozott, majd a sérüléssorozata után 1970-ben letette a játékvezetői vizsgát. A ranglétrák fokain haladva 1978-ban ért a legmagasabb szintre: szeptember 9-én a Békéscsaba Csepel mérkőzést (1-1) dirigálta. Ő vezette az amatőr együtteseknek kiírt Szabad Föld-kupa döntőjét a Népstadionban 1986-ban: a Mákvölgyi Bányász – Peremarton (0-0) találkozót, partjelzői Roxin György és Puhl Sándor voltak. Az utolsó, 59. első osztályú mérkőzésén 1989. október 14-én működött: a Vasas–Veszprém összecsapáson fújta a sípot. JÚNIUS
64 éves korában elhunyt Halász István, a Tatabánya, a Vasas, a Nyíregyháza és a Dorog labdarúgócsapatának egykori középpályása. A válogatottban négyszer lépett pályára – egyebek mellett az 1978-as argentínai világbajnokságon Olaszország ellen – és két gólt lőtt, 1981-ben pedig Magyar Népköztársasági Kupát nyert az angyalföldiekkel. Hatvankét évesen elhunyt idősebb Garics György, a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapatának korábbi játékosa, csapatkapitánya, az osztrák válogatott ifjabb Garics György édesapja. Idősebb Garics György 1981. augusztus 15-én mutatkozott be a Haladásban. A remek képességű támadó (aki a csapatkapitánya is volt a vasi gárdának), összesen 48 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a szombathelyi együttesben, melyeken 11 gólt szerzett. Garics György pályafutása befejezése után több alacsonyabb osztályban szereplő gárdánál is edzősködött, legutóbb a megyei I. osztályban szereplő Vépen.
83 éves korában elhunyt Csányi József, a DVTK egykori kiváló labdarúgója, aki pályafutása befejezését követően edzőként és szakosztályvezetőként is szolgálta a csapatot. A kiváló sportember a Ferencvárosban (akkor: Kinizsi) kezdte labdarúgó-pályafutását az ötvenes évek elején, a zöld-fehéreknél hat bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Később a Szegedi Haladás, majd a Szolnoki Légierő kötelékében játszott. Karrierje végül Diósgyőrben teljesedett ki, ahol több mint száz élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, egyszer az FTC ellen is szerzett gólt.
JÚLIUS Életének 68. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt az FTC örökös bajnok labdarúgója, Megyesi István. A kiváló hátvéd 1949. március 31-én született Csanyteleken, Békéscsabán kezdett el labdarúgással foglalkozni, 1966-ban kétszer is behívták az ifjúsági válogatottba, 1968-ban csatlakozott a Ferencvároshoz, amellyel kétszer nyert magyar bajnoki címet és négyszeres MNK-győztes lett. Tagja volt az 1974–1975-ös idényben KEK-döntőt játszó csapatnak, 1970 és 1975 között hétszer a magyar válogatottban is pályára lépett. Megyesi István 1994-től az ESMTK utánpótlásában dolgozott. AUGUSZTUS
Nyolcvankét éves korában elhunyt Rajna Károly, az Újpest örökös bajnoka, a labdarúgó-szakosztály korábbi elnöke. A legendás sportember 1954 és 1964 között 235-ször lépett pályára az Újpesti Dózsa labdarúgócsapatában, amellyel 1960-ban bajnoki címet nyert. A válogatottban egyszer szerepelt. Rajna az 1970-es években az Újpesti Dózsa labdarúgó-szakosztályának vezetőségének a tagja volt, 1991-től a szakosztály elnökeként dolgozott. 1985-ben az „Újpesti Dózsa örökös bajnoka” címmel tüntették ki.
Életének 48. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Hankó Péter, a Magyar Footgolf Szövetség alelnöke. 2010-ben, egy újságcikkben olvasott az első magyarországi footgolf-versenyről. Felkereste annak szervezőjét, Gelencsér Gábort, és innentől kezdve közösen dolgoztak a sportág hazai megalapozásán. Alapító elnöke volt a Milan Footgolf Teamnek, főszervezője a 2012-es, Kisorosziban rendezett első világbajnokságnak, valamint részt vett a magyar szövetség 2015-ös, hivatalos megalakulásában, melyben alelnökeként dolgozott. Csapatvezetőként és játékosként vett részt a 2016 januárjában, Argentínában rendezett második világbajnokságon. A „Hangya” becenévre hallgató kétgyermekes apuka emberi nagyságát jelzi, hogy kórházi kezelései alatt, tavasszal gyűjtésbe kezdett és megalapította a Hangya Peti Szeretet Bankot. Több mint kétmillió forintot gyűjtött össze, amiből gyógyszeradagoló automatákat vásároltak leukémiás gyerekek kezelésének megsegítésére. 78 éves korában elhunyt Koszó József, korábbi országos kerettag játékvezető. A labdarúgással fiatalon kötött barátságot a Csikar fémjelezte Szegedi Móravárosi Kinizsi csapatánál. Labdarúgóként az SZVSE NB II-es felnőtt csapatában játszott (16 évesen mutatkozott be), labdarúgó-pályafutását a szegedi Spartacusban fejezte be. Az aktív futballt követően 1965-ben játékvezetői vizsgát tett. Sikeres pályafutást vallhatott magának: 1975-től 10 éven át tagja volt az országos keretnek, az NB II meghatározó tagjaként. Számos mérkőzésen működött közre az NB I-ben is – főként Pádár László oldalán. Eredményes életszakaszát követően a Csongrád Megyei JB munkáját segítette aktív játékvezetőként. Sokat segített a fiataloknak, átadva tapasztalatát. A labdarúgó pályáktól 2010-ben 45 éves működést követően köszönt el, de a mozgással később sem hagyott fel, heti rendszerességgel futott, úszott. A játékvezetést fiával (Kószó Csaba) is megszerettette, aki az országos asszisztensi keretig jutott.
Életének 62. évében elhunyt Onhausz Tibor, a Ferencváros saját nevelésű labdarúgója, aki a Fradival és a Rába ETO-val is bajnoki címet szerzett. A remek képességű hátvéd Rákosi Gyula keze alatt ifjúsági bajnoki címet nyert, és már a 19. születésnapját megelőzően, 1974. május 25-én bemutatkozhatott a Fradi első csapatában, ráadásul rögtön kezdőként. Bár Dalnoki Jenő együttesében a kezdetekben nem volt alapember, az 1975-ös KEK-menetelés során öt mérkőzésen pályára lépett, a Dinamo Kijevvel szembeni, elveszített döntőben Nyilasi Tibort váltotta az utolsó fél órára. A következő évben bajnoki címet ünnepelhetett, igaz, nem léphetett pályára a Fradiban, mert sorkatonai szolgálatát töltötte. 1977 és 1982 között a Rába ETO játékosa volt, bajnok és kupagyőztes lett, majd az NB II-es Siófok játékosaként is – klubtörténelmi siker részeseként – magasba emelhette a Magyar (Népköztársasági) Kupát. Játékoskarrierjét a Veszprémben fejezte be. SZEPTEMBER
Hosszan tartó súlyos betegség után életének negyvenhatodik évében elhunyt Horváth Dezső, a Ferencváros, a DVSC és a Kispest-Honvéd labdarúgócsapatának egykori kapusa.
77 éves korában elhunyt Laczkó Mihály, a Tatabányai Bányász legendás fedezete. A háromszoros utánpótlás-válogatott játékos 1961-től kezdve 13 éven át 306 mérkőzésen szerepelt (és 1 gólt szerzett) a Tatabánya csapatában, amellyel az 1972/73-as és 1973/74-es szezonban is Közép-Európai Kupát nyert.
62 évesen elhunyt Hegedűs Ferenc a Csongrád megyei futball ismert alakja, aki játékosként és edzőként is évtizedeket töltött el a helyi labdarúgásban. Már fiatalon igazolta kivételes képességét, hisz 16 évesen bekerült a Hódmezővásárhelyi Vasas felnőtt csapatába és tagja volt a 1971/72-ben bajnokságot nyert együttesnek. 18 évesen bevonult katonának és ott a Jánoshalma és Kalocsa együttesében játszott, majd leszerelését követően Szegedre került. 1975 és 1978 között a SZEOL AK labdarúgója volt. Az élvonalban 1976. május 15-én mutatkozott be a Tatabányai Bányász ellen, ahol csapata 2–0-s vereséget szenvedett. Egyik emlékezetes mérkőzése volt 1977. december 17-én a későbbi bajnok Újpesti Dózsa ellen, amikor kiváló játékával járult hozzá a 6–2-es győzelemhez. Az élvonalban 55 mérkőzésen szerepelt és hat gólt szerzett. OKTÓBER
Rövid, súlyos betegség után 56 éves korában elhunyt Dobes Attila, a megyei II. osztályú Aszód futballcsapatának vezetőedzője.
75 éves korában elhunyt Homolya Tibor, a Haladás egykori csupaszív középhátvédje. A futballista 1964-ben igazolt Szombathelyre, és hat éven át, 1970-ig 60 NB I-es és 140 másodosztályú mérkőzésen viselte a zöld-fehér mezt. A sportember a későbbiekben alapító tagja volt a Haladás öregfiúk csapatának is.
NOVEMBER
Életének 91. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Rákóczi László, a Honvéd első, 1950-es bajnokcsapatának tagja. A kiváló jobbhátvéd 1946-ban a VI. kerületi SC-ből igazolt a Kispesthez (későbbi nevén Honvédhoz), tíz év alatt 220 bajnokin szerepelt, öt bajnoki aranyérmet szerzett, s egyszer lépett pályára a válogatottban. Később szakosztályvezetőként és a tartalékcsapat trénereként dolgozott a klubnál. Életének 62. évében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Molnár István, az MTK Budapest labdarúgóinak masszőre. A legendás sportember egy öregfiúk-mérkőzésen, a pályán, játékosként, a találkozó lefújása előtt három perccel érte a halál. Molnár István masszőrként több mint 23 éven át szolgálta a kék-fehéreket. Életének 65. esztendejében elhunyt Szabó János, egykori NB I-es játékvezető. A kiváló sportember Budapesten vizsgázott, ezt követően a BLSZ-bajnokságokban kezdett működni. Nemsokára az NB III-as, majd az utánpótlás-keret tagja lett, majd felkerült az országos keretbe. Az NB I-ben 1988-ban mutatkozott be, összesen 14 mérkőzésen fújta a sípot. Visszavonulása után nagypályás ellenőrként valamint az országos futsalbizottság JB-vezetőjeként is dolgozott. Életének 74. évében elhunyt Czigler Ernő, a dunaújvárosi labdarúgás meghatározó alakja. A robbanékony, gólerős csatár Abonyban kezdte pályafutását, majd a Székesfehérvári VT Vasashoz igazolt, utána pedig a Dunaújvárosi Kohász játékosa lett. A Kohászban összesen 53 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 11 gólt szerzett. 1967-ben vonult vissza, de a kispadról továbbra is irányította a dunaújvárosi labdarúgást. Utánpótlásedzőként, pályaedzőként is nagy szerepet vállalt a város futballjának életében. DECEMBER Életének 89. évében elhunyt az egykori FIFA-játékvezető és MLSZ-főtitkár Petri Sándor. A sportember 24 éves korában tette le a játékvezetői vizsgát. Hat esztendővel később debütálhatott a legmagasabb osztályban a Győr–Tatabánya mérkőzésen. 1977-ben, azaz 19 (!) évvel később vezette az utolsó, 167. NB I-es mérkőzését, a Kaposvár–Bp. Honvéd találkozót. Közben bejárta a fél világot, és rengeteg élményt, elismerést szerzett önmaga és a honi játékvezetés számára. FIFA-kerettag volt 1968 és 1977 között, összesen 41 nemzetközi mérkőzést vezetett. Még aktív játékvezető korában, 1972-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkárának választották. Ez olyannyira ritka, hogy mindössze kétszer fordult elő: valamely ország labdarúgó szövetsége játékvezetőt választott a főtitkári tisztségre. Sir Stanley Rous nem pusztán az Angol Labdarúgó Szövetség főtitkára volt, később a FIFA elnöke lett, az olasz dr. Artemio Franchi pedig később az UEFA elnöki pozíciójába került. Petri Sándor sem érte be a főtitkári titulussal, 1979–1981 között az MLSZ Játékvezető Bizottsága elnökeként is tevékenykedett. Nemcsak játékvezetőként és sportvezetőként alkotott maradandót, hanem krónikásként is. Feldolgozta a 19. század végétől a honi játékvezetés históriáját. Az 1959-től rendszeresen megjelenő Játékvezető című lap felelős szerkesztője volt 1985 márciusáig. A legnépszerűbb rejtvényújság, a Füles „Mit ítélne Ön?” című rovatának szerkesztője 1974–1992-ig. A Labdarúgás-Gól elnevezésű magazinban 1989–1994-ig az Oldalháló rovat szerkesztő-írója. A Füles-Bagoly rejtvénymagazinban az „Ön mit ítélne?” és a „Havi focinotesz” című rovat tartozott hozzá 1993–1996-ig. A Sportvezető folyóiratban 1994–1997-ig írt cikkeket a játékvezetésről, a szabályok alkalmazásáról. Petri Sándor a Népsport által „Az év legjobb játékvezetője” részére kiírt címet és kupát két alkalommal (1975, 1976) nyerte el. 1979-ben Aranysíppal jutalmazták. Az MLSZ JB 2003-ban díszserleget adományozott részére 50 éves játékvezetői jubileuma alkalmából. Tragikus hirtelenséggel, 65 éves korában elhunyt Lukács Sándor, a Bp. Honvéd egykori védőjátékosa, örökös bajnoka . A 10-szeres válogatott hátvéd (1975-78 között viselte a címeres mezt) Kispesten nevelkedett, 1968-tól tizenöt éven át viselte a Honvéd piros-fehér mezét. Egyszeres bajnok (1980), háromszoros ezüstérmes (1972, 1975, 1978), egyszeres bronzérmes (1983), KK-döntős (1975, 1978), MNK-döntős (1973), a Honvédban 261 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 6 gólt szerzett. Lukács 1983-ban az MTK-ba igazolt, majd alacsonyabb osztályokban rúgta a labdát (Ganz-Mávag, Gyöngyös, Dömsöd). Később a kispesti tartalékcsapat edzőjeként is dolgozott.