Tíz perc alatt nyerte meg a meccset a Loki

A szomszédvárak csatája a tabellán elfoglalt helyezésektől függetlenül is jó meccset és felfokozott hangulatot ígért. Az időjárás annyiban kegyes volt a csapatokhoz, hogy az eső csak időnként szemerkélt, komolyabban nem esett. A pálya talaja viszont a korábbi csapadékos időszak miatt igen mély volt, és a fű is csúszott, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Igazából nem lehetett tudni, hogy a Diósgyőr kicserélt csapata mire lehet képes, míg a hazaiaknak kimondva-kimondatlanul csak a győzelem volt az elfogadható eredmény.
A meccs elején, ahogy várható volt, beszorultak a vendégek, Coulibaly majdnem meg is szerezte a vezetést egy Yannick által középre tett labdából. Itt láthattuk először munkában a vendégek portását, Malinauskast, aki csapata legjobbja lett végül. Látszott, hogy a Loki a széleken akarta megverni az ellenfelét, míg a másik oldalon Bajzát Péterben bíztak, aki hat évet töltött korábban a cívisvárosban. Az első percek után kijött a szorításból a borsodi csapat, amit néhány nem túl veszélyes lövéssel, akcióval is igyekeztek jelezni. Majd újra Yannick percei következtek, egy olyan cselt mutatott be, ami Európa bármely pályáján megállná a helyét, bár ha ezelőtt pár perccel kicsit bátrabb, és beadás helyett célba veszi a szinte üres kaput (Malinauskast kimozdult beadást várva), azzal többre ment volna csapata. Bajzát egyedül küzdött a debreceni térfélen, de még így is sok gondot okozott a hazai védőknek agresszív játékával. Már a meccs elején érezni lehetett, hogy a szurkolókon semmi sem fog múlni, mindkét tábor nagyon kitett magáért.
Rudolf Gergely eléggé mélységben játszott, kérte a labdát, el is osztotta azt, jól is mozgott, ám néha az volt az ember érzése, hogy sokszor saját magát kellene indítania, ha helyzetig akar jutni a Debrecen. A bajnokcsapat fölénye vitathatatlan volt, ugyanakkor meddő is. Ez annak is betudható, hogy a miskolciak rendkívül kulturáltan, okosan futballoztak, jól tömörültek és időben faultoltak, ha arra volt szükség. Néha még Bajzát mellé is fel tudtak zárkózni, ezt jelezte Dobos lövése is, amit Polekszics lábbal védett. Igazi nagy ziccer mégis újra Coulibaly előtt adódott, akinek ismét a lábában maradt a vezető gól. Aztán jött az, ami ilyenkor jönni szokott: a futball örök törvénye alapján, egy öngóllal vezetést szereztek a vendégek.
A második félidőben Herczeg András behozta Dombi Tibort (Bodnár helyett), aki mindössze két percet töltött a pályán, majd cserét kért sérülés miatt. A kényszerű váltás egyik következménye az lett, hogy Vargának kellett visszalépnie a jobbhátvéd pozíciójába, ám így a hazaiak elvesztették a vezérüket a középpályáról. Ramos nagyon hasznosan játszott, sokat futott, de a labdák elosztása nem igazán ment neki. Szakály, Czvitkovics és a meccs elején remeklő Yannick itt már súlytalan volt. A Diósgyőr tördelte a játékot, továbbra is nagyon fegyelmezetten védekeztek. Ekkor a mérkőzés színvonala igen alacsony szintre süllyedt, és ezt nem lehet a kiesés elől menekülő csapat számlájára írni. Később Rudolf és Brnovics tornáztatta meg a kapusokat, előbbi egy remek szabadrúgással, utóbbi egy okosan helyezett lövéssel. Esetleges, tompa volt a bajnok játéka, míg el nem jött az utolsó tíz perc. Fejben elfáradtak a vendégek, és súlyos árat fizettek ezért. Először Laczkó volt eredményes egy szögletet követően, majd Ramos labdájával lépett ki Feczesin, hogy aztán Rudolf fejezze be a támadást. Közben már fentebb tolta csapata védekezését Tornyi Barnabás is, amit sorozatos hazai kontrák követtek. Egy újabb pontrúgás után Mijadinovszki biztosította be csapata győzelmét. A DVTK erejét felőrölte a védekezés, és fordulópont volt talán az is, hogy Herczeg András visszarendelte Vargát a közeppályára, így újra jól megszokott motorjával düböröghetett a Loki. Ugyanakkor az eredmény nem adja vissza a meccs képét: az egyenlítő gólig rendkívül jól védekezett a Diósgyőr, kontráiban is volt veszély, ha tudják tartani ezt a szintet, és nem csak 80 percig, akkor nem lesznek kiesési gondjaik. A Debrecennek mindenképpen intő jel, hogy két pontrúgásból, illetve egy igencsak lesgyanús helyzetet követő szituációból szerezték a góljaikat. A meccs nagy részében nem volt meg a DVSC-ben az átütőerő és a kellő kreativitás, de ma ez a játék is elég volt a három ponthoz.
DEBRECEN – DIÓSGYŐR 3–1 (0–1)
Debrecen, Oláh Gábor utca, vezette: Szabó Zsolt.
DVSC-TEVA: Polekszics – Bodnár (Dombi, 46., Szakály, 50.), Mészáros, Mijadinoszki, Laczkó – Czvitkovics, Varga J., Ramos, Yannick – Rudolf, Coulibaly (Feczesin, 62.). Klubmenedzser: Herczeg András. Cserék: Verpecz – kapus, Dombi, Feczesin, Vinicius, Fodor, Szélesi, Szakály.
DIÓSGYŐR: Malinauskas – Bognár, Gal, Supics, Zámbó – Dobos (George, 56.), Vukadinovics, Lippai, Roszel (Sadjo, 72.) – Bajzát, Brnovics (Somorjai, 80.). Vezetőedző: Tornyi Barnabás. Cserék: Rados – kapus, Bacsa, Sadjo, Búrány, George, Somorjai.
Gólszerző: Laczkó (80.), Rudolf (83.), Mijadinoszki (90.), ill. Laczkó (43. – öngól) Sárga lap: Ramos (74.), ill. Dobos (23.), Vukadinovics (46.), Bognár (52.), George (73.), Sadjo (89.)