Tipszmiksz Csabi helyesen tippelt

---

A település futballklubja a saját történetéből kilenc évet az ördögnek ad. Ismerjük a tradíciófetisizmust: a klubok címerében szereplő dátumok sokszor nem fedik a valóságot (értsd: akkor, abban a városban, azon a néven, a klasszikus módon nem alakult futballklub) – aztán maga a címer is hagyománnyá válik, és az évszámra már senki se kérdez rá. Nos, a Nagyberki címerében szereplő 1936 akár 1925 is lehetne. 1936-os az a legelső fotó, amelyen a csapat látható – ez a helyi futball első dokumentuma, viszont már 1925-ben megalakult a Nagyberki Levente Egyesület, amely természetesen nem egy meccset játszott a környékbeli leventecsapatokkal. Na és máshol ez már bőven elég volna az 1925-ös évszám szerepeltetésére. Az ezerötszáz lakosú falu csapata évtizedeken keresztül élte az ezerötszáz lakosú falvak csapatainak életét, és a megyei bajnokságokban játszott. A rendszerváltozás után viszont egy kaposvári vállalkozó kezébe került, és szezononként lépdelt felfelé. Olyannyira, hogy a már Kaposvölgye néven szereplő együttesből a kétezres évek elejének stabil NB II-es csapat, az ország egyik kupamumusa lett. Sőt van egy országos hírű klub, amelynek szurkolói egy életre megjegyezték a nagyberki zöld-fehér lobogó lobogását: 2003 nyarán az aktuális címvédő Újpestet itt, a Kapos völgyében, ezen a bortermő vidéken állították meg, hogy semmiképpen se jusson a Magyar Kupa legjobb 32 együttese közé. Az Újpesten kívül a Pápa, a Ferencváros és a Győr is nagy meccseket vívott itt, a bajnokságban pedig egy NB II-es hatodik hely a rekord.

Az egész pálya, úgy, ahogy van, lehetne a falu büszkesége is, ha nem állna a központban a Vigyázó-kastély, amit jelenleg a megyei levéltár raktárának használnak – és mellette az éppen ezekben az években elpusztult magtár, ami romjaiban is gyönyörű. De a téma, ugye, a stadion. Ahogy a Nagyberki elhagyta a falusi csapat imázsát, úgy alakult át a falusi pálya is igazi, másodosztályba illő komplexummá. Fémszerkezetű, hatsoros lelátó, közvetítőállás hanyag testtartású helyi sajtósokkal, világítás, pofás klubház és öltöző, aminek a folyosóját már van is mivel telerakni, tiszta vécé – és nincs futópálya, ami tényleg a legfontosabb lépés, ha egy falusi csapatból nem falusi csapat lesz.

A kérdés persze, hogy Nagyberkit a közönsége is tudja-e követni felfelé, azaz: a szomszéd falvakból, a térségből jönnek-e majd jegyvásárlók, vagy megmarad Nagyberki község csapatának. Ahogy körülnézünk, azt látjuk, hogy ezen az úton legalábbis bőven vannak még elhagynivaló kilométerkövek. Száz-százötven nézőnél nem nagyon voltak többen, pedig egy hazai kupasiker biztosan felért volna az országos sajtó ingerküszöbéig. Azaz: itt volt a lehetőség. Forrásunk azt mondja, az NB II-es korszakban telt házak voltak, de a drukker már csak ilyen: nem a váratlan sikert hozó meccsen vannak sokan, hanem az azt követőn. Az mindenesetre biztos, hogy a jelenleg megye I-ben játszó Nagyberkinek másodosztályú bajnoki meccsek rendezésére alkalmas, vadonatúj stadionja van. Ez egész egyszerűen azt jelzi, hogy a jelenlegi szintnél mindenképpen feljebb mutat a jövő. Hogy ez a közeli Kaposvár csapatával való együttműködés révén lesz meg, vagy egy őrült milliárdosnak köszönhető majd, még nem tudni. De a közelmúlt és a közeljövő szebbnek tűnik, mint a jelen. A csapat honlapját évek óta nem frissítették – a kihelyezett tabellán a Nagyberki a Siófokkal, a Péccsel, Budaörssel, a Barccsal, a Hévízzel együtt szerepel. És az ugyan régen vótt.

De mi a baj, amikor olyan csapatról beszélünk, amelynek beengedőembere a hazai futballélet egyik celebje? A TrollFoci nevű Facebook-oldal által Tipszmiksz Csabi néven ismertté tett fiatalember állja utunkat a bejáratnál. Félszeg kérdésünkre („Ön nagyon híres, igaz?”) egy szerény bólintás a válasz. Majd nagyon hamar érdeklődni kezd, nem tudjuk-e véletlenül az éppen akkor folyó Győr–Bayern München meccs állását. „Miért?” „Hát mert befogadtam.” „És mi lesz?” „Hárommal kell nyernie a Bayernnek.” A keleti lelátón egy helyi úr ül, a körülményekhez képest hangos. Felismeri, hogy nem vagyunk odavalók, és elkezdi sorolni Zalaegerszeg nevezetességeit – ez elég kedves gesztus a vélt vendégekkel szemben. A felsorolás Mindszenty bíborosnál akad el, majd, mivel eközben a pályán szabálytalansággyanús szituáció alakult ki, elkiáltja magát: remélem, belecsíptél a valagába! „Gyerekek, vigyázzatok, ezek között nincsen másnapos!” Megtudjuk, hogy a helyi csapat egyik legjobbja egy Böjtös nevű irányító, akinél a sport szeretete és a civil élet gyakran összeütközésbe kerül. „Felszolgáló, és tegnap este lagzi volt” – hangjából kiérezni a vasárnapi kupameccsekkel szembeni ellenérzést.

Megtudjuk, hogy korábban volt büfé, most viszont nincs, és a falu főútjára kell kimenni a legközelebbi kocsmába. A félidőben szabályos tömeg indul el – a lemorzsolódás nem számottevő, többnyire vissza is jönnek. Pedig már csak egy gól esik a második félidőben, az is tizenegyesből, így alakul ki a 0–5-ös végeredmény. Érdekes a klasszikus lemezes (!) eredményjelzőt kezelő spanyol mezes fiú pszichózisa. Az ötödik gólnál szépen bekészíti a 6-os lemezt, kérésünkre fel is tartja! A ZTE az első félidőben lerendezte a továbbjutást a kupában, a Nagyberki pedig feladta. Pedig a szünet után nagyon szép támadásokat mutattak be, igazán lehetett volna jobb a mérkőzés. De mégis az volt az alaphang, amit a hazai kapu mögött állók között mondott ki valaki: nem baj, elég lesz nekünk a bajnokság is. Mi mindenesetre jelezzük: egy ilyen stadionnal ez a csapat nem sokáig marad a megye I-ben. És amikor kifelé mentünk, már Tipszmiksz Csabi is megtudta, hogy bejött a tippje. Minarik Ede
A cikket nyomtatott formában is elolvashatod a FourFourTwo magazin 43. lapszámában!