Hetek óta írjuk: a kiesési zónában található csapatok számára minden pont létfontosságú a bentmaradásért folytatott harcban. A spanyol bajnokság 31. fordulójában két olyan együttes találkozott egymással Tenerifén, amelynek már nem lehetett többet hibáznia. Csak a győzelem számított mindkét oldalon.
A Valladolid hónapok óta vergődik, jelenleg a 19. helyen áll, 24 ponttal. A reménytelen produkció a szezonban már két edzőt „falt fel”: előbb Onésimo Sánchez váltotta José Luis Mendilíbart a 21. fordulóban, míg őt az előző, hazai pályán elveszített (Villarreal, 0–2) bajnoki mérkőzést követően állították fel a kispadról, utódja a tűzoltásra szakosodott egykori spanyol szövetségi kapitány, Javier Clemente lett. A nemes feladat azonban nem ígér sok babért a baszk szakembernek, akinek olyan csapatot kell kimenekítenie a veszélyzónából, amelytől saját közönsége is elpártolt. Az előző fordulóban a Zorilla szabályosan tűntetett a Valladolid-játékosok ellen.
Clemente érkezése törékeny rendet hozott. Székfoglalójában következetes, spártai szigort ígért az öltözői léhaság felszámolására és a játékosokkal folytatott három és fél órás beszélgetéssel kezdte meg munkáját a Valladolidnál. A tréner erélyes fellépése és munkamódszerei jól ismertek Spanyolországban. Clemente saját bevallása szerint sem bánik kesztyűs kézzel a játékosokkal, akik számára jelzés értékű volt az edzői kijelentés: „ha valami gond adódna az öltözőben, öt perc alatt felszámolom” vagy a másik, „kegyetlenül fellépek azok ellen, akik nem végzik az egyezség szerint előírt munkájukat”. Nemhiába, a spanyol sajtó is úgy emlegette a „Clemente-faktor”-t egész héten mint a találkozó egyik kulcspontját.
A Valladoliddal nem tarthatott Tenerifére sérülés miatt a sokat kritizált bosnyák Medunjanin, valamint az ugyancsak maródi Luis Prieto, Sisí, Sesma, Pelé és Rubio sem. Clemente pedig meglepetésre otthon hagyta Hector Fontot és Fabriciót is.
A Tenerife pont egy leheletnyivel állt jobban (18. hely, 45 pont) a találkozó előtt mint vetélytársa. Hat pontos lemaradása a már bentmaradást érő 17. pozíciótól nem tűnt ledolgozhatatlannak, így vérszemet kapva az érkező, ugyancsak kiesés ellen menekülő Valladolid láttán, győzelemre készültek a „szigetlakók” hazai pályán. Jó hírt jelentett a Tenerife számára, hogy visszatért Alfaro és Culebras is, mindkettő kezdett. Saizar és Ramón kimaradt a keretből J. Luis Oltra edző döntésének értelmében, de Jacobot végül nevezték a találkozóra.
A két együttes őszi találkozója döntetlennel végződött (3–3), ezt megelőzően a 2001–2002-es szezonban találkoztak, amikor is a Valladolid fölényes, 1–5-ös diadalt aratott a Kanári-szigeteken. Itt volt az alkalom a visszavágásra.
A találkozó első perceit a hazaiak uralták, de áttörő erő nem volt a játékukban. A vendégek erőtlenségét jól mutatja, hogy a Valladolid egész mérkőzés alatt nem volt képes kialakítani egy valamire való gólhelyzetet sem, más kérdés, hogy hátul a „pucelanók” sokkal stabilabbnak látszottak mint Onésimo idején.
A Tenerife különösebb elképzelés nélkül támadott, egy gólt ugyan rúgtak, de a bíró les címén nem adta meg a találatot: Richi, ha csak egy hajszállal, de valóban lesen volt (28. perc). A hazaiakat vitte jobban a szíve, de fejetlenül mentek előre, gól ennek köszönhetően nem született. A döntetlennel egyik csapat sem lehet elégedett.
José Luis Oltra szűkszavúan annyit mondott a lefújás után: „az eredmény egyedül a riválisoknak kedvez”. Clemente is elkeseredetten nyilatkozott: „az eredmény a lehető legrosszabb mindkét csapat számára”. Ehhez többet nem is kell hozzáfűzni.
Tenerife: Aragoneses, M. Bertrán, Manolo, Culebras, P. Sicilia, Ricardo, Richi (Kome, 71. perc), Juanlu (Dinei, 61.perc), Alfaro (Mikel Alonso, 85. perc), Ayoze és Nino
Valladolid: Justo Villar (Jacobo, 46. perc), P. López, Sereno, Nivaldo, Del Horno, Borja, Baraja, Marquisitos (Keko, 65.perc), Manucho (Canobbio, 56.perc), Nauzet Alemán és D. Costa
Vezette: Valesco Carballo
