Temetése előtt az Európa-bajnokság

Az FFT helyszíni tudósítója szerdán majdnem fél napot szánt rá, hogy jórészt gyalogosan megismerje a várost, közben ellátogatott a stadionba, és meggyőződött arról, hogy egy ilyen esemény mennyire átalakítja a szürke városi hétköznapokat. Varsóban esélytelen kikerülni az Európa-bajnokságot, már a vasúti pályaudvart nem lehet úgy elhagyni, hogy az ember ne találkozzon egy gigantikus méretű focilabdával. Aztán, ha csillapítottuk éhségünket, és kiléptünk a mostanra rendesen kicsinosított aluljáróból, már rögtön ott csábít a legnagyobb helyi szurkolói zóna, ahol minden meccset szurkolók tízezrei néznek végig egy hatalmas óriáskivetítő előtt. Szervezésből ötös, mondhatjuk akkor is, ha még nem láttuk a meccset.

Naná, hogy a foci lázba hozta Varsót és a lengyeleket: az egyik központi étteremben az esti ibériai rangadó a téma, a villamosokról Fernando Torres képe kacsint vissza, a Visztula mellett található legjobb kiskocsmába még a horvát állami tévé munkatársai is betévedtek – arról kérdezték a pultost, hogy az Európa-bajnokság alatt mennyire növekedett a bevételük és így kora délután általában hány vendég érkezik hozzájuk. Az érintetlen városrész, Praga, ugyanakkor nem nagyon érzi meg a csütörtöki elődöntő hatását: errefelé lestrapált állapotban lévő sétányok, rohanó emberek vannak bőven, meccsre érkező szurkolók aligha. Nyilván más a helyzet a stadionnál, az érkezés után első látvány egy hatalmas hirdetőtábla, ahol az Európa-bajnokság összes játékosának arcképe szerepel – és tényleg, ott van rajta mindenki.

Innen pedig már a szokásos történet: néhány tucat turista, akik lelkesen fényképeznek, és persze azok az elmaradhatatlan üzérek. A főbejárat mellett rögtön ketten támadtak, az egyik kilencszáz zlotyis jegyet kínált második kategóriás ülőhelyre, azt mondta, most ez a legolcsóbb. Meglehet, van olyan, akinek ennyit is megér egy Európa-bajnoki elődöntő. Az biztos, hogy a stadion életre szóló élmény, már kívülről is. És nem kétséges, hogy bármennyire is kevés volt még az olasz- és a német-drukker, a meccs napjára megérkeznek, és akkor ahová eddig nem, oda is élet költözik.

Tóthpál Zoltán