Szakály Péter: Jó csapat a Liteksz, de egy kicsit lebecsültek minket

A kétgólos hazai sikerrel zárult találkozó után Bernáth Csaba kicsit fáradtan, de készséggel állt a mikrofon elé.
– A meccs előtt kiegyeztem volna a kettő-nullával, most, a lefújást követően viszont kicsit hiányérzetem van – kezdte a FourFourTwo.hu-nak adott nyilatkozatát a Loki csapatkapitánya, majd részletesen is elemezte a pályán tapasztaltakat. – Végül is az történt a pályán, amit mi akartunk, az első félidőben türelmesen játszottunk, s annak ellenére is neki mentünk a Liteksznek, hogy nem igazán ismertük őket, de hazai pályán mindenképpen nyerni akartunk. Az első félidő nagyon jól sikerült minden szempontból, hiszen kétgólos előnyre tettünk szert, s emellett nagyon nagy tempót is diktáltunk. A másodikban éppen ezért törvényszerű volt a visszaesés, de így is mi irányítottunk. Sajnálom, hogy a kiállítás után nem tudtunk ismét a kapuba találni, akkor talán még nagyobb esélyünk lenne a visszavágón. Ekkor a Lovecs már teljesen más játékot játszott, teljesen visszaállt, s az eredmény tartását tartotta szem előtt. Mi viszont kapkodtunk, gyorsan akartunk újabb gólt lőni, pedig volt még hátra húsz perc. Ha türelmesebbek vagyunk, s járatjuk a labdát akkor talán még eredményesebbek lettünk volna. Ezek szerint még nincs meg a továbbjutás. – Nem, még semmi nem dőlt el, csupán előnyt harcoltunk ki. A találkozó előtt ötven-ötven százaléka volt mindkét együttesnek a továbbjutásra, most talán hatvan-negyvenre változott az arány a javunkra. A mai futballban egy kétgólos előny nagyon könnyen ledolgozható, ezért nagyon okosan, taktikusan kell majd játszanunk Bulgáriában. A jobbhátvédhez hasonlóan Szakály Péter is az első játékrészben mutatottakkal volt inkább elégedett.
– Úgy gondolom, kedvező számunkra ez az eredmény, hiszen nem kaptunk gólt és előnyt is sikerült szerezni – értékeli röviden a mérkőzést az első debreceni találat előtt minden pókfoci-tudományát bevető középpályás, majd hozzátette: – Az első félidőben nagyon jól játszott a csapat, a másodikban viszont – mintha tudat alatt úgy éreztük volna, hogy jó ez az eredmény – átengedtük a kezdeményezést ellenfelünknek. Nem nyíltunk ki annyira, s inkább arra helyeztük a hangsúlyt, hogy ne kapjunk gólt, ezért sem volt olyan látványos a szünet utáni játékunk. A kiállítás után talán bátrabb támadójátékot is felvállalhattunk volna, de ez az eredmény is biztató a visszavágóra nézve. Ezúttal nem a fővárosba, „csupán” a szomszédba kellett utaznotok. Mennyire okozott gondot, hogy idei harmadik „hazai” nemzetközi mérkőzéseteket már a harmadik helyszínen kellett lejátszani? – Az egy kicsit furcsa volt, hogy a meccs előtt nem tudtunk a pályán edzeni, így olyan volt, mintha egy bajnokit idegenben játszanánk, de mindannyian megfelelően alkalmazkodtunk a körülményekhez. Természetesen sajnáljuk, hogy ezt a mérkőzést sem tudtuk saját otthonunkban megvívni, annak viszont örülünk, hogy nem kellett Budapestre mennünk, ugyanis így rengetek szurkoló kísért el minket Nyíregyházára, amit ezúton is köszönünk nekik. Mindenképpen ki szeretném emelni a nagyszerű hangulatot, hiszen a közönség kilencven percen keresztül buzdított minket. Hogy érzed, a csoportkörbe lőttétek magatokat? – Ezt azért még nem merném kijelenteni, hiszen láttuk a második félidőben, hogy a Liteksz egy nagyon jó csapat, bár talán egy kicsit lebecsültek minket. Ők arra rendezkedtek be, hogy ne kapjanak gólt, szerencsére két pontrúgásból mégis sikerült a kapujukba találni. Biztos vagyok benne, hogy a visszavágón mindent meg fognak tenni a továbbjutás érdekében. Melyik a Liteksz igazi arca? Amit az első, vagy amit a második félidőben mutatott? – Úgy gondolom, hogy a második félidei, úgyhogy mindenképpen arra a játékra kell felkészülnünk a visszavágón. Hazai pályán egészen biztos, hogy egy offenzívabb csapatot fog pályára küldeni a mesterük, ezért is gondolom azt, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Mennyire voltak begyakorolt figurák a sarokrúgások? Tudatosan készültetek, hogy esetleg így is megverhetitek a Litekszet? – Természetesen több variációt gyakorlunk be az edzéseken, hogy lendületből hogyan érkezzünk a kapu elé. Ezúttal nagyon jól jöttek be a szögletek, remek ütemben érkeztünk a labdákra, melyekből kétszer is eredményesek tudtunk lenni. Úgy gondolom, Bulgáriában is építhetünk erre. Hogy állsz a pókfocival? – (Nevetve) Nem tudom, hogy milyen gól volt, én csak feküdtem a földön, s próbáltam a kapu felé rúgni a labdát, míg a védő felszabadított volna. Szerencsére Coulibaly elé pattant labda, aki a hálóba lőtt. Én már csak azt láttam, hogy mindenki örül, úgyhogy én is szaladtam a többiekhez.
fotó: sportandmedia